Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-02-03 / 5. szám

Evangélikus Élet 2002. FEBRUÁR 3. 3. oldal Megemlékezés a KIÉ mártírhalált halt titkáráról „Állíts magadnak jelzőoszlopokat” (Jer 31,21) A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület január 26-án emlékezett meg mártírhalált halt nemzeti titkára - Pógyor István - születésének 100. év­fordulójáról. A megemlékezés első része fél 11-kor kezdődött az Új Köztemető 301-es par­cellájánál. A több mint ötven - többségé­ben kortárs KIE-s - megjelent előtt Ko­vács Bálint ny. református lelkipásztor, volt KlE-titkár tartott rövid beszédet, majd Lupták György evangélikus lelkész, az egyesület elnöke mondott imát. A sírnál zajlott megemlékezés után a résztvevők az Evangélikus Egyház Üllői úti Központjának tanácstermében gyűltek egybe. Itt Lupták György köszöntötte a megjelenteket. Pógyor István életét és munkásságát D. Kovács Bálint tekintette át előadásában, részletesen ismertetve a KIE-titkár sokrétű tevékenységét. Külö­nös ajándéka volt a fiatalok megszólításá­ra, melylyel következetesen élt is. Jó szer­vezőkészsége és határozottsága mind­végig elkísérte, úgy is, mint különös érzé­kenysége a szenvedők, elesettek iránt. D. Szebik Imre püspök az ifjúsági egyesületek, mozgalmak egyházban be­töltött szerepéről beszélt. Kiemelten a mára közismertté vált Taize-mozgalom- ról és a finn ébredésről, melyek nagy le­hetőséget nyújtottak és nyújtanak a fiata­lok megszólítására. Elmondta; fontosnak érzi, hogy az ifjúsági mozgalmak műkö­dése ne öncélú legyen, hanem minden­kor lehetőséget adjon a fiatalok gyüleke­zetbe való irányítására. Ritoók Pál, a Presbiteri Szövetség főtit­kára Pógyor Istvánról, mint a presbiterről szólt, akit fiatalon választottak be a gyüle­kezet vezetésébe. Mind életében, mind hi­vatásában egységként tudta kezelni a KIE- és a gyülekezeti munkát. (Személyes él­ménye: a bátyja járt Pógyor István biblia­körében, ahol hitre jutott, míg az ő hitre ju­tásában bátyja játszott szerepet.) Az előadások után szót kapott még Dobos Károly református lelkipásztor, aki - 100. életévébe lépve - elsősorban a fiatalokat bátorította, és kért áldást, hogy a KIÉ be tudja tölteni küldetését a fiata­Pógyor István (1902-1953) Pógyor István 1902-ben született Sárosorosziban. A sok testvére kö­zül - tehetségével - korán kitűnt fiút az akkori Vöröskereszt elnöke emelte ki, és tette lehetővé buda­pesti tanulását. Kereskedelmi érettségi után bekerült a Keresz­tyén Ifjúsági Egyesületbe, ahol Megyercsy Béla, akkori nemzeti titkár felismerte vezetői képessé­geit. Kiküldte Németországba és az USA-ba titkárképző iskolákba. Itthon a budapesti egyesület titká­ra és a cserkészcsapat tagja, majd tisztje lett. (Amikor 1933-ban Gö­döllőn volt a cserkész jamboree, Baden Powell külön találkozott az 1. sz. BKIE cserkészcsapat veze­tőivel és tagjaival, mely találko­zón Pógyor István tolmácsolt.) A KIÉ minden törekvése az volt, hogy ifjúsági tábora legyen, ahol a fiatalok a nyár folyamán egy hétig együtt lehetnek. Dunave- csén, a szigeten alakult meg a tá­bor 12 faházzal és egy központi előadóteremmel. (Az egyik faház Szilassy Aladár nevét kapta a család címerével.) A sziget nagy területe és a Duna alkalmas volt az igazán romantikus találkozók megrendezésére. A KlE-ből és a cserkészcsapatból kinőtt és családot alapított sze­nioroknak, öregcserkészeknek Balatonaligán létesítettek családi üdülőt, ahol - im­már szülőkként - gyermekeikkel együtt élvezhették a Balaton minden szépségét és felüdülést adó alkalmait. A második világháború után megindult a támadás a KIÉ és a cserkészet ellen, és ennek esett áldozatul Pógyor István. Előbb internálták, majd 1951-ben 11 évi börtönre ítélték. Gróf Teleki Lászlóval együtt „államellenes összeesküvés” vádjá­val került bíróság elé. Pógyor István 1953. november 7-én a börtönben hunyt el. Sírjának pontos helyét - 301-es parcella I. sor 32. sír - csak 1989-ben árulták el. Azóta minden évben novem­ber 7-én tisztelegnek az öregcserkészek és a szenior KIE-sek a mártír emléke előtt. lók között. (A nyilvánosság előtt eddig ismeretlen Pógyor-emlékeket mutatott be az ünnepségen a család nevében fel­szólaló unokaöcs.) A megemlékezést Lupták György el­nök zárta. - nt. ­A Keresztyén Ifjúsági Egyesületet 1844-ben alapították Londonban, Magyarországon pedig hivatalosan 1892-től működött. A KIÉ 1950-ben bekövetkezett megszüntetésig jelentős szolgálatot töltöttbe a fiatalok között: konferen­ciákat rendezett, kollégiumot tartott fenn, s úttörő szerepet vállalt a nép­főiskolák megszervezésében. (Pógyor István egyike volt azok­nak, akik meghatározó jelentőségű irányító munkát végeztek a KIÉ so­raiban, és akik üldöztetést, mártír­halált szenvedtek el a kommunista hatalomtól.) A kommunizmus évei alatt az egyesület különböző sejtek­ben élt tovább. A KIÉ a nyolcvanas évek végén szerveződött újjá Ma­gyarországon. A világméretű egyesületnek nap­jainkban csaknem száz országban összesen mintegy 28 millió tagja van. Szórványosodás? Határszéli kisvárosban vagyunk. A más vallásúak tengeré­ben csupán néhány család alkotja az evangélikus gyüleke­zetét. A lelkész - aki egyben a kántor, a harangozó, az ügy­intéző és a templomtakarító is - megkér, hogy ne írjak konkrétumokat. Célja nem a panaszkodás, hanem a modell bemutatása. Hogy ez jó vagy rossz modell, az olvasó dönti el, mindenesetre neki ez ott évtizedek óta a mindennapok sanyarúsága.- Nem mondom, hogy a világvégén vagyok, hiszen jó kis vá­ros ez: van gimnázium, kórház és lokálpatrióta szellem is... Csak éppen az evangélikus szomszédok messze vannak: 60-70 kilomé­terre. A gyülekezetemben érződik a helyi nagyegyházak elszívó ereje: a sok vegyes pár inkább máshová jár, és a gyerekek már nem evangélikus szellemben nőnek fel.- Az imahét nem segít?- Az elődömtől elutasító magatartásé gyülekezetei örököltem. Hosszú időbe tellett, amíg be tudtuk vezetni az ökumenikus alkal­makat. Az is gond, hogy a templomunk kicsi és nem kielégítő a fű­tése. Ugyanakkor nem panaszkodhatom, hiszen imahéten így is megtelik, bár nem mindegyik helyi templomban hirdetik az alkal­makat.- Milyen a gyülekezete?- Eredetileg egy erős középpolgári réteg volt a városban. So­ha nem voltak sokan, de jelentős helyi egyéniségek tartoztak ide. Aztán 1948 után ezt a réteget tönkretette a rendszer: többen el­költöztek, mások pedig nem látták tanácsosnak a templomba já­rást. Jelenleg - a „lapítókkal” együtt - mintegy 300-an lehetünk evangélikusok, ebből 50-60-an járnak templomba. A 8-10 hitta- nosommal az irodában foglalkozom. Ha nem jönnek el, odatele­fonálok. Ilyenkor vagy elnézést kémek és jönnek, vagy beindul a hantagyártás, hogy éppen most mi jött közbe...-A bevándorló evangélikusságot nem lehetne „megfogni”?- Tudok több olyan beköltözött családról, akik evangéliku­sok. Felkerestem néhányukat, de azt a választ kaptam, hogy ők „otthon” járnak el a templomba. Gyermekeiket is ott keresztel­ték és ott történt a konfirmáció is,-jobbára a nagyszülők unszo­lására. Ezek a gyerekek már nem tartoznak szívükben az egy­házhoz. ..- A közösségi életnek vannak egyéb színterei is: gyülekezeti teadélután, ifjúsági csoportok, házasok bibliaórája. Ezek terén tett-e próbálkozásokat?- Kellene egy gyülekezeti terem, ahol teát tudnék adni, az pedig nincs. Amikor idekerültem, más szelek fújtak, és mivel a lelkészi fi­zetésből nem tudtam megélni, kiegészítő munkahelyet is kellett ke­resnem a hétköznapokra. Talán emiatt sem alakult ki olyan gyüle­kezeti munkatársi gárdám, akikkel lehetne ilyesmit szervezni. Sajnos egyre többen jönnek úgy kereszteltetni, esküdni vagy te- mettetni, akiket azelőtt sohasem láttam a templomban. Olyanok is megkérdezik, hogy sokba fog-e kerülni, akiknél a szertartás alatt megszólal a mobiltelefon... A „ világvégi gyülekezet" lelkésze meglehetősen keserű han­gon jellemezte helyzetét. Bizonyára több oka van annak, hogy így alakult az evangélikus közösség élete ebben a kisvárosban. Azt sem tartom kizártnak, hogy az evangélikusok ezt megfelelő­nek tartják, és némelykor még a lelkész is jól érzi magát város­kájában. Az örömteli és ünnepi cikkek mellé azonban ez a kép is odakívánkozik egyházi sajtónk hasábjaira. ifj. Káposzta Lajos Balatonszárszó 2002. Több mint ötven éve nyaraltam először áldott emlékezetű apai nagyanyámmal a Ba­latonszárszói Belmissziói Otthonban, az „ Üdülőben Szívemhez nőtt, nagyon szere­tem. Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Nemzedékek, korosztályok nőt­tek fel Balatonszárszóhoz kötődve, kapcsolódva, ott nyerve lelki, testi felüdülést, életre szóló elkötelezést, jövendő - családi - életükre is hatással levő ajándékokat. A tavasz folyamán „Emlékek Szárszóról” címmel szeretnék közreadni néhányat visszaemlékezéseim közül. Most azonban elsősorban tájékoztatást szeretnék nyújtani. Évek óta kérdés volt, hogy miként tudnánk a mai kornak megfelelő körülményeket biz­tosítani a testi és lelki felüdülésre vágyó és - joggal - igénylő egyházi alkalmazottak számára. Most érkeztünk el oda, hogy e jogos kéréseknek megfelelően lépjünk. Az Észa­ki Egyházkerület felügyelője, Benczúr László Ybl-díjas építész - munkatársaival együtt - elkészítette a kért terveket az Otthon átépítésére és felújítására. Egyházunk illetékes testületéi ezt időközben már el is fogadták, így zöld utat nyitottak az elkép­zelés megvalósítására,- igénybe véve a bajor testvéregyház támogatását. A megvalósult terveket természetesen az Evangélikus Életben is bemutatjuk. Azt azonban már elöljáróban szeretném közhírré tenni, hogy az épület meg fogja őrizni eredeti jellegét, hangulatát! A melléképület kerül lebontásra, helyette egy kétszintes új épületben kap majd he­lyet a konyha, az ebédlő, a kiszolgáló helyiségek és néhány szoba. A „nagyépületet” nem bontják le, hanem a kornak megfelelően újítják fel és teszik komfortossá. Nem „ nagystílű ” beruházást, hanem egy igényes, de takarékos építkezést akarunk megva­lósítani! Az építési munkálatok 2002. márciusában kezdődnek és 2003. áprilisára fejeződ­nek be. Az átépítést más időintervallumban nem lehetséges elvégezni. Ez a tény azon­ban azt is jelenti, hogy Balatonszárszó ebben az esztendőben nem tud üdülésre, kon­ferenciára helyet biztosítani. Ezekre csak 2003 .májusától nyílhat ismét alkalom. (Balaton melletti nyaralásra a gyenesdiási Kapernaum Szeretetotthonban kínálkozik némi lehetőség 2002. augusztus 1-17-ig.) Remélem, hogy ez a „kihagyás" nem tántorítja el Szárszó szerelmeseit, és 2003- ban újra együtt tervezhetjük a jelent, jövőt - egy megújult, komfortos környezetben. Kendeh György Zsinatra hangolva A Vili. Budapesti Zsinat (2001-2006) a szeptemberi (3.) ülésszak óta bizottsá­gokban folytatta munkáját. Legtöbb munkája - mint eddig min­dig -a dr. Ittzés András vezette Jogi Bi­zottságnak volt. Három javaslatot készí­tettek elő plenáris tárgyalásra: a választásokról és a szavazásról szóló tör­vény módosítását, a törvényességi fel­ügyelettel kapcsolatos feladatokról szóló előterjesztést, valamint a jogharmonizá­ciós törvénycsomagot. A választási tör­vényben pontosították azokat a választá­si és szavazási szabályokat, amelyeket presbitériumok és közgyűlések (minden egyházkormányzati szinten) használnak. Végigtárgyalták a lelkészválasztás szabá­lyait, hogy a lehetőségekhez képest egy­szerűsödjön az eljárás. A törvényességi felügyelet az 1997. évi VI. törvényben van emlitve, de a feladat pontosabb értel­mezése eddig hiányzott. Meg kellett álla­pítani az egyházi jogszabályok hierarchi­áját, s megfogalmazni azt, hogy mely testület és milyen jogkörrel ellenőrzi a meghozott szabályrendeleteket. A jogharmonizáció állandó zsinati fel­adat. Folytonosan figyelemmel kell kísérni, hogy a hozott törvények összhangban le­gyenek, ne maradjanak bennük ellentmon­dó rendelkezések. Összesen 11 törvényt érint a javaslat, tehát törvénykönyvünk túl­nyomó részét át kellett böngészni az elvég­zéséhez. Az albizottság ennek megfelelően súlyos anyagot tett le az asztalra. Az Ügyrendi Bizottság - Sztruhár And­rás vezetésével - részletes vitára bocsátja az Ügyrendet, valamint az ezzel kapcsola­tos törvényi helyek módosítását. Az 54 pa­ragrafusból álló Ügyrend áttekintése és meggondolt kijavítása április és szeptem­ber között történt hat ülésen, amelyek kö­zül nem egy a késő éjszakába nyúlt. Az Egyházi Szolgálat Bizottsága (el­nök; Szarka István) a lelkészvizsgáról, az Oktatási Bizottsággal (elnök: Dr. Guóth Emil) közösen pedig az iskolalel­készekről. készített elő törvényjavaslatot. A törvény a jelenlegi (hatéves) képzés szabályait fogalmazza meg. így e tekin­tetben azokról a teológushallgatókról, akik ötéves képzésben vettek részt, és még nem tették le lelkészvizsgájukat, nincs szabályozás. Ezt küszöböli ki az előbbi javaslat. Az iskolalelkészek kü­lönleges - a gyülekezeti lelkész és a ta­nár között álló - státusát fogalmazza meg az utóbbi tervezet. A Gazdasági Bizottság (elnök: Zsúgyel János) ebben az időszakban a jogharmonizációs munkában kapott fel­adatot, a Jegyzői Bizottság.pedig csen­des háttérmunkával elkészítette az előző ülésszak jegyzőkönyvét. A Zsinat feb­ruár 1-2-án, a 4. ülésszakon tárgyalja a fenti javaslatokat. Szeptemberi ülésszakunkon Dieter Haack, a Bajor Evangélikus-Lutheránus Tartományi Egyház zsinatának nem lelkészi elnöke volt a vendégünk. Beszá­molt saját zsinatuk munkájáról, és baráti beszélgetést folytatott a mi Zsinatunk el­nökségének tagjaival. Novemberben Bárdossy Tamás, Zsinatunk nem lelkészi elnöke és Lackner Pál lelkészi alelnök tett viszontlátogatást a bajor zsinatnál. A plenáris ülésen erről az útról is beszámo­ló hangzik majd el. A februári ülésszakon újra vendéget fogadhatunk: Merétei Sándor zsinati ta­nácsost, a Református Egyház zsinati irodájának vezetőjét. A református test­vérszervezettel is szorosabb kapcsolatot kívánunk kiépíteni. Ennek első lépése lesz ez a látogatás. Muntag András Lelkészi jövedelempótlék: első átutalások Először kaphatnak állami jövedelemkiegészítést a kistelepüléseken szolgáló papok és lelkészek. Az első havi összeg január végén már megjelent az érintett egyházak szám­láján. (Az evangélikus egyház a napokban kezdi meg a támogatás személyre szóló kiuta­lását.) A kormány képviselői tavaly decemberben írtak alá megállapodást a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőivel arról, hogy az ötezer lélekszám alat­ti településeken dolgozó lelkészek, és más, egyházi szolgálattevők, ez év január 1-jé- től állami jövedelempótlékban részesülnek. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) egyhá­zi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és Balog Zoltán, a miniszterelnök egyházi főtanácsadója ugyanekkor megállapodást írt alá a Magyarországi Zsidó Hit­községek Szövetsége (Mazsihisz) elöljáróival is. (Eszerint a Mazsihisz ugyanezen keretből évi 35 millió forint támogatást kap vidéki temetői fenntartására.) Az állam - a Mazsihisznek szánt juttatást is beleértve - összesen 1 milliárd 350 millió forintban határozta meg a jövedelempótlék ez évi pénzügyi keretét. Ebből a Magyar Katolikus Egyház az idén 980 millió, a református egyház 273 millió, az evangélikus egyház 46 millió forint hozzájárulásban részesül. Az összeg legfeljebb a minimálbér 60 százaléka, azaz személyenként havi 20-30 ezer forint lehet. A pénzt havonta folyósítják, s a lelkészek egyházukon keresztül kap­ják azt kézhez. Az összeg kizárólag jövedelemkiegészítésre fordítható. Egy lelkész csak egy jogcímen részesülhet a tehermentes juttatásban, s egy adott egyháznak egy kis­településen csak egy lelkésze kaphat hozzájárulást. Az állam ellenőrizheti az összeg fel- használását, és garanciát vállal arra: megteszi a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a jö­vedelempótlék összege a jövőben megtartsa reálértékét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom