Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-29 / 39. szám
Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 29. 3. oldal LVSZ-tanácsülés, Wittenberg A reformáció bölcsőjében készült fel a következő nagy világgyűlésre az LVSZ Tanácsa 2002 szeptemberében Az LVSZ Tanácsa munka közben A kanadai Winnipegben megrendezendő LVSZ-világgyűlés előtt Németországban, Wittenbergben tartotta éves ülését az LVSZ Tanácsa. A helyszín választását ebben az évben is a kényszerhelyzet szülte. Már másodszorra szeretett volna a világszövetség Betlehemben tanácskozni, de sajnos ez a cél ebben az évben sem válhatott valóra. A politika, a háborús helyzet idén is egy új helyszín választását tette szükségessé. Wittenberg azonban méltó helyszínnek bizonyult. A németországi evangélikus egyházak és az LVSZ Nemzeti Bizottsága mindent megtettek azért, hogy a Tanács tagjai és az LVSZ stábja zavartalanul végezhessék munkájukat. Wittenberg reformációi hangulata a tanácskozást is áthatotta. A lutheri örökség, a történelmi környezet újra büszkévé tehetett minden odalátogatót; páratlan kincsek birtokában vagyunk, és bátran vállalhatjuk fel reformációi örökségünket. A tanácsülés nyitó istentisztelete a wittenbergi vártemplomban volt. Axel Noack püspök elmondta, hogy ez a templom, amelyben Luther sírja is megtalálható, nem evangélikus templom. A német egyháztörténelmet olyan események tarkították, melyben az evangélikus és a református gyülekezet egybeolvadása miatt nem felekezeti, hanem ún. protestáns egyházak alakultak ki. Az a tartományi egyház, melybe Wittenberg, Eisleben és más - Luther Márton élete vonatkozásában - fontos települések tartoznak, nem evangélikus, hanem protestáns egyház, és nem tagja az LVSZ-nek. A wittenbergi tanácsülés szinte minden szempontból a 2003-as winnipegi világgyűlésre koncentrált. Minden előadást, minden beszámolót ez a téma hatott át: mit jelent a gyógyulás a világ, és az életünk szempontjából? Milyen kérdéseket, milyen problémákat tárunk Isten elé, és miben kérjük gyógyító erejét? 2003 nyarára készülve a világ evangéli- kusságát ez a téma foglalkoztatja - a világ gyógyulásáért fohászkodunk, hogy újra reménység tölthesse el azokat, akik elveszettnek, kisemmizettnek, testileg és lelkileg elgyötörtnek érzik magukat. A globalizáció témaköre az előbb említett okok miatt került előtérbe. Korunk problémái közül a globalizáció az, amelyre egyre többen hivatkoznak, főleg negatív hatásai miatt. Ishmael Noko, az LVSZ főtitkára a globalizációt korunk egyik leginkább meghatározó jelenségének tekinti. Gazdasági szempontból nagyon sok olyan hátránya van, amely emberek millióit fosztja meg a munkalehetőségtől és a megélhetéstől. Noko szerint a globalizáció akkor válik hasznossá, ha lehetőséget tud teremteni a szegénység leküzdésére, és hozzásegít az emberhez méltó élet megtartásához. A tanácskozás első napján ellátogatott Wittenbergbe Johannes Rau, Németország elnöke is. Beszédében nagyra értékelte mindazt a szolgálatot, amelyet az LVSZ és tagegyházai ellátnak a világban. Különösen is kiemelte az LVSZ szerepét akkor, amikor a hidegháború évei alatt a közép- és kelet-európai egyházaknak kellett segítséget nyújtani. Örömmel töltötte el, hogy országába a világ szinte minden tájáról érkeztek evangélikusok, és megjegyezte, hogy Luther Márton biztosan csodálkozna, ha látná, hogy a világ mennyi országában élnek olyanok, akik a nevét hordozó keresztyén felekezet tagjai. A tanácsülésen egyházunkból részt vett dr. Harmati Béla püspök, aki a Tanács tagja és a Kommunikációs Bizottság elnöke, és Pángyánszky Agnes lelkész, aki a Tanács tanácsadója és a Missziói és Fejlesztési Bizottság tagja. Ez a tanácsülés az utolsó teljes alkalom volt a winnipegi nagygyűlés előtt. A Lutheránus Világszövetség reménység szerint felkészült arra, hogy a több mint 136 tagegyházat magába tömörítő közösség együtt ünnepelhessen, és együtt tervezhesse közös jövőjét. A világ gyógyulásába vetett reménység megerősödése és az Istenben való közösség minél kézzelfoghatóbb megélése a cél a világgyűlésen és a jövőben is. Pángyánszky Ágnes Az LVSZ Tanácsa szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok elleni terrortámadások évfordulója alkalmából nyilatkozatot adott ki. (részletek a nyilatkozatból) ... Mint egyházi közösség hiszünk abban, hogy biztonságunk és reménységünk a Szentháromság Istenen alapul, aki teremtő, engesztelő és életet fenntartó Úr. Az erőszak bármilyen formája Istennel való töredezett kapcsolatunk egyik jele. Megbánásra, az erőszaktól való elfordulásra és a Hozzá való visszatérésre hív bennünket Istenünk. Istennel és egymással megbékélve mi magunk is a megbékélésre és más vallások hívőivel való békére és igazságosságra való törekvésre kapunk elhívást.... Az emberek, kultúrák és vallások közötti párbeszéd a módja és a célja a valódi és hatékony válasznak a terrorizmus ellen. Csak a kölcsönös megértésen, a szolidaritáson és a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek ellen való küzdelmen keresztül juthatunk el a terrorizmus alapvető okainak megtalálásához. így lehetünk mi is aktív részesei a „reménység tengelyének” ... A támadások évfordulóján azért imádkozunk, hogy a közösség és az együttérzés adja meg azokat a vezérelveket, amelyek a terrorizmusra adott válaszunkat jellemzik. Az erőszak erőszakot szül. A terrorista támadások is ezt akarták elérni. Újra elkötelezzük magunkat amellett, hogy meg kell tömi az erőszak láncolatát, ellen kell állni a vallási és politikai szélsőségeknek, és igazságosságért és megbékélésért kell küzdeni a világban. A békéért imádkozunk. Dr. Harmati Béla, Johannes Rau szövetségi elnök és (a kép jobb szélén) Christian Krause LVSZ-elnök. Fotó: Harald Krille Dr. Nagy Gyula ny. püspök köszöntése Szép megemlékezésnek lehettek tanúi mindazok, akik részt vettek a budavári gyülekezet templomában tartott istentiszteleten szeptember 22-én, délelőtt 11 órakor. Családja, barátai és ismerősei körében ünnepelte püspöki és budavári lelkészi beiktatásának húszéves évfordulóját, valamint 84. születésnapját dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök, egykori teológiai professzor. Az ünnepelt igehirdetésében életünk hármas alapjáról beszélt Máté evangéliumának hetedik fejezete alapján (Mt 7,24— 27). Három alapvető kérdés van az ember életében: a honnan, hová és a hogyan kérdése. Honnan jöttem, honnan ered a világ? Hogyan élhetek teljes, boldog életet? Hová megyek, mi lesz velem halálom után? A prédikációban hallhattuk a tudomány, a filozófia, illetve a kereszténység előbbi kérdésekre adott válaszait. Nagy Gyula püspök elmondta, hogy a felszínes tudomány elszakít Istentől, az igazán mélyreható tudomány azonban közelebb visz az Istenhez (Pasteur), a kőszikla keménységű és biztonságú életalaphoz, amit nem rengethetnek meg a viharok. Istentől jövünk, Istenhez tartozva élhetünk teljes, boldog életet, és Istenhez térünk meg halálunk után. Az istentisztelet keretében ezután/). Szebiklmre, az Északi Egyházkerület püspöke mondott köszöntő szavakat, a budavári Schütz kórus pedig énekével szolgált. Ezt követően dr. Gerhard Pfeiffer pedagógiai tanácsadó iktatására került sor, aki a következő három évben a bajor-magyar testvéregyházi együttműködés keretében az oktatói-nevelői munka elvégzésében nyújt segítséget. Az istentisztelet után az ünneplő gyülekezet tagjai és a vendégek a gyülekezeti teremben gyűltek össze egy kis beszélgetésre, és azért, hogy gratuláljanak a püspöknek és családjának. g.zs. Lelkészházaspár új szolgálati helyen 2002. szeptember 21., szombat délelőtt. Kint szemerkél az eső, bent a pécsi evangélikus templomban pedig megéli a gyülekezet közösségi életének legemberibb és egyben legistenibb pillanatát: az ünnepet. Az ünnep liturgiája, amely összhangba hozza a zenét, az éneklést a fénnyel, a föld virágaival és gyümölcseivel, olyan pillanat, amikor Istennel és egymással vagyunk egységben az ima, a hálaadás révén. Ezen az istentiszteleten és ünnepi közgyűlésen iktatták be szolgálatukba a Pécsre meghívott lelkészeket, Baranyay Csabát és Rohn Erzsébetet. Ok álltak az oltár előtt, a Tolna-Baranyai, a Somogy- Zalai és más egyházmegyék, a testvéregyházak lelkészeinek, valamint a finn testvérgyülekezet, Lahti küldöttének áldást osztó koszorújában Pécs, Pogány, Komló, Siófok, Kötcse, Gyönk, Csömör, és Dunaharaszti gyülekezeti tagjainak Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítettnek. (Mt 5,6) A gyülekezet újonnan beiktatott lelkészei azért adtak hálát, hogy társakká lehetünk a ma még megtalálható Isten keresésében, egymást erősítve és bátorítva együtt osztozhatunk ennek a keresésnek a boldogságában, és közösségben tapasztalhatjuk meg a velünk lévő, a mi szíveinket kereső Istent. Az ünnepben a közösséget ajándékként megélő gyülekezet pedig hálát adhatott azért, hogy olyan lelkipásztorokat hívott, küldött közéjük a Gondviselő, akik tudják, hogy „egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindenek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. ” (Weöres Sándor) Sokan voltunk, megtöltve a templom sokaságában. A jelenvaló Isten összekapcsolt bennünket valamennyiünkhöz szóló hívásával: Engem keressetek és éltek! (Ám 5,4) Baranyay Csaba igehirdetésében a minket együtt buzdító, többes számban elhangzó és egyben személyesen is megszólító isteni hívás, valamint a hozzá kapcsolódó legnagyobb ígéret mellé szívünkre helyezte az Úr Jézus üzenetét: gWMBMBB— sorait, a karzatot, a gyülekezeti terem székeit, az utca parkolóhelyeit. Most már Erzsivel és Csabával is egységben, az ő pásztorolásuk támogatásával is engedelmeskedhetünk Urunk parancsának - abban a közösségben, amely reménység szerint nem csupán az ünnepek felemelő pillanataiban a valahová tartozás mással nem pótolható helye. Muth Eszter Ötszörös ünnep Albertiben A jó lelkésznek jó lábra, jó kézre, érző szívre, „hideg fejre” és jó szemre van szüksége. Jó lábra, hogy látogatni tudjon, és így megismerje gyülekezete családjait, jó kézre, amely segítséget tud nyújtani, érző szívre, amely megértésre képes, „hideg fejre”, mely - ha kell - józanul tud dönteni, és jó szemre, amely mindent észrevesz, és mindenkiben meglátja a jót. - E néhány mondatban foglalta össze tanácsait a vele készült interjúban Roszík Mihály lelkész az Albertiben tartott hálaadó istentisztelet után, szeptember 22-én. Több esemény is okot adott arra, hogy gyülekezeti tagokkal, barátokkal, ismerősökkel teljék meg az alberti evangélikus templom ezen az őszi délutánon. Ezek az ünnepi dátumok a következők: Roszík Mihály 80. születésnapja, lelkészavatásának 55. évfordulója, Albertiben ötven esztendővel ezelőtt elkezdett szolgálata, az alberti evangélikus óvoda működésének 10. évfordulója és az emlékezés Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára. A zsúfolásig megtelt templomban az óvodások és iskolások rövid műsora és a meghívott vendégek üdvözlése után D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke emlékezett meg Kossuthról, majd köszöntötte a gyülekezet lelkészét. Az Efezusi levél alapján (Ef 3,14—19) végzett igehirdetési szolgálatában arról beszélt, hogy nemcsak az anyagi, hanem a spirituális értékek is fontosak. Az igazán lényeges dolgokat pénzért nem vásárolhatjuk meg, azok adatnak nekünk. A legnagyobb kincs a Krisztussal való találkozás, az, ha O lakik a szívünkben. A prédikáció után az énekkar szolgálata, valamint a köszöntések hosszú sora következett, az egyház és az állam képviselői részéről is. Többek között Szemerei Zoltán gazdasági igazgató, Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő, valamint - az alberti gyülekezet nevében - Szmolár Attila lelkész gratulált az ünnepeknek. D. dr. Harmati Béla és Ittzés János püspökök sokakkal együtt táviratban küldték el köszöntésüket. Dr. Csáky András képviselő dr. Dávid Ibolyának, az MDF elnökasszonyának levelét olvasta fel a gyülekezet előtt. Bánffy György színművész arról beszélt, hogy amikor mélyponton van, akkor két dologra szokott gondolni. Az egyik egy helység, a másik egy ember. A helység Alberti, az ember pedig Roszík Mihály lelkész, aki Krisztusra tette életét, és élő gyülekezetét épített. A jó lelkésznek jó lábra, jó kézre, érző szívre, „hideg fejre” és jó szemre van szüksége. Ennek a gondolatnak látható és kézzelfogható bizonyítékai Roszík Mihály alberti gyülekezetben végzett fél évszázados szolgálatának gyümölcsei: a szeretetotthon, az evangélikus óvoda és általános iskola, a vendégház, a tornaterem, a gyülekezeti terem és a felújított templom.- gazdag á 1 t Fotó: Bottá Dénes
