Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-29 / 39. szám

2. oldal 2002. SZEPTEMBER 29. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM VASÁRNAP ” ^lZet fakas:t°k a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek. ” Ézs 43,20 (Lk 22,43; Jel 12,7-12; Zsolt 103,19-22) Ha kell, csodákat tesz Isten, csak vegyük észre azt a szeretetet, amivel naponta körülvesz bennünket, és erőt ad az úton - az ígéret földjéhez! HÉTFŐ ■■Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. ” Kot 2,3 (Ézs 40,28; lMóz 16,6b—14; Gál 3,15-18) Hányszor próbáltak a farizeusok és írástudók fondorlatos kérdésekkel kifogni a Mesteren! S elvakultsá- gukban nem vették észre, hogy bölcsessége nem emberi ész, okosság, hanem fent- ről származó világosság: szelídség, jóság és szeretet. KEDD keteknek. „Jézus mondja: Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok még tő­lem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találták lel- Mt 11,29 (Jób 14,1; Jel 14,6-16; Gál 3,19-29) Milyen nehéz is tud len­ni ez az iga! Főleg nekünk, akik sokszor kisfőnököknek vagy bennfentesnek gondoljuk magunkat, hiszen Isten ügyében munkálkodhatunk! Szelídséget tanúsí­tani, amikor tombol az erőszak, és egyre növekszik bennünk is az agresszió, s alá­zatot, mikor mindenki érvényesülni akar? - „És megnyugvást találtok lelketeknek.” Létezhet-e több, mint a lélek nyugalma? SZERDA "^a 1‘ £onosz étetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak akik kérik tőle?” Lk 11,13 (Jer 5,25; Mt 18,10-14; Gál 4,1-7) Valahogy mindig szíven üt Jé­zusnak ez a kemény szókimondása: „gonosz létetekre” - pedig ezáltal érthetjük meg igazán, milyen nagy is az Atya ajándékozó szeretete, hiszen O valóban a MIN­DENT adja! Megszenteli jelenlétével gyarló életünket, s megmutatja az élet való­di világosságát, amit elgondolt számunkra az élet kezdetén, s amit csak Isten közel­sége által van módunk megtapasztalni. CSÜTÖRTÖK ^'zus Krisztus mondja: „Ha valaki nekem szolgál, azt megbe- csüli az Atya.” Jn 12,26 (1 Kir 2,2.3; ApCsel 12,1-11; Gál 4,8-20) A mártírsorsú apostolok, a neves vagy névtelen Krisztus-követők példája vajon ellentmond-e ennek a jézusi mondatnak? Avagy Isten „megbecsülése” meg­mutatkozhat a szenvedésben és a nyomorúságban is? Ha O segít hálával elvenni a szenvedések kelyhét, lehet színig töltött, keserű s nehéz - ahogy Bonhoeffer fogal­mazta -, a keresztünket is megbecsülésének jeleként tudjuk elhordozni. PÉNTEK lgysz°laz Úr: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újbólszolgálatom- ba állj." Jer 15,19 (Jn 14,23; ApCsel 27,16-25; Gál 4,21-31) A megtérés, a bünbánat gyakorlása nélkül nem lehet Istennek szolgálni! Ha nem vele van tele a szívünk, nem Róla tanúskodik az életünk. Mert Istennek nem elég a szép szólamok megléte, ha hiányzik az összhang tetteink és szavaink közt. Ha megtérsz, ha újból visszatalálsz Hozzá, s tőle indulnak a szavak mellett a tettek - megengedi, hogy újra szolgálatába állj. R7DMRAT vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem böl­csen. ” Ef 5,15 (Jer 31,35; Jel 22,6-10; Gál 5,1-15) Az esztelen, aki nem vesz tudomást Istenről: nem látja, nem érdekli, nem keresi. Betölti helyét mással, ami ugyan nem oda való, de őt az ilyen kis „semmiség” nem zavarja. A bölcs ember élete „rendben” van: ezért, amikor keres, meg fogja találni azt, amit ke­resett. Legyünk bölcsek, legyen rend az életünkben! Schaller Bernadett SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASARNAP Héber evangéliumi csemegék a törvényből - avagy egy mágnes két pólusa 3 Móz 19,1-3.11-18 Rengeteg mondanivalóm lenne, de gúzs­ba köt 4000 karakternyi bilincs. Hát csak a jól ismert XIII. századi reformátorról és 1 munkájáról beszélek. A Kr.e. XIII. századiról... A törvény reformprófétájá­ról és a Tízparancsolat evangéliumáról. A tanár magyaráz a tágra nyílt szemű seregnek - némán csodálják varázslatát. A mágnes könnyedén felemelte a vasda­rabot! Két mágnes is vonzódik egymás­hoz, ha megfelelő felükkel közelítjük - fordítva viszont nem viselik egymást. Megindul a gyermeki fantázia: Milyen egyszerű volna kettévágni! A kék mágne­sek vonzanák a vöröseket, taszítanák a többi kéket és viszont! Elő a fűrészt, hadd válogassunk kedvünkre, kék vagy vörös kell nekünk...! Mekkora a meglepődés, amikor kiderül: a félbevágott mágnes hiá­ba csak kék, hiába csak vörös, továbbra is két ellentétes oldala van. A mágnes: Isten igéje. A pólusok: tör­vény és evangélium. Hát nem mi is ilyen mulatságos kísérletet akarunk végrehajta­ni, mint a gyermek?! El akarjuk különíte­ni egymástól a törvényt és az evangéliu­mot, hogy aztán kényünkre-kedvünkre válogathassunk belőle. Az isteni mágnes azonban kitér a próbálkozás elől: akárho­gyan is daraboljuk, mindig együtt kapjuk a törvényt és az evangéliumot. Luther szavaival: Ha Isten igéjéből ki­vesszük és elvetjük a törvényt, hogy így kapjunk tiszta evangéliumot, akkor ma­ga az evangélium válik törvénnyé! Igaz fordítva is: a törvényben kigyomlálhatat- lanul ott az evangélium. így van ez ige­szakaszunkkal is. Vegyük észre a zsidó Újszövetséget - a Tízparancsolat evan­géliumát! Temérdek gyöngyszem rejtő­zik itt! Mondhatnám: megelőlegezett Hegyi beszéd. Kis és Nagy Káté. Kísérte­tiesen Luther magyarázata jut eszembe, ahogyan a zsidó főrabbi, dr. Hertz, a 15. vers kapcsán idéz a zsidó írástudomány­ból: „ne ítélj el a látszat nyomán, hanem tulajdonítsd embertársaid tetteinek a legjobb indító okokat ”. Hát a 17. vers mennyire jézusi! „Aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. " (Mt 5,22) Ne gyű­lölj! Hogyan lehet ezt megvalósítani? Ki­zárólag szeretettel. Ezért magától értető­dő, hogy a Tízparancsolatot már maga az ŐSZ is a szeretet kettős parancsában fog­lalja össze! A „Ne tedd!” mellé odateszi azt is, amit viszont „Tégy meg!” - aho­gyan Luther is magyarázza kátéiban. Ellentétesnek tűnik a rákövetkező mondat: „Fedd meg bátran honfitár­sadat. ” A feddés parancsát sokan sze­retnék kirostálni a Szentírásból. A mon­dást módosítva úgy gondolják: Másokról vagy jót, vagy semmit! Csak meg ne bántsunk senkit, inkább hallgassunk... Pedig épp ez ellenkezik mindazzal, amit Jézus az evangéliumban értésünkre adott! (Pl.: Mt 18,15-17) A feddéstől nemhogy nem kell ódzkodnunk, de köte­lességünk is megtenni, különben bűnré­szesekké válunk! Aktuális Hertz rabbi kommentárja: „Ne járj, mint rágalmazó néped között. Szó szerint: „Ne járj, mint házaló” (...), aki mindenfelé megfordul, és (...) kihall­gatja az emberek titkait... ” Úgy is mondhatnánk: Ne kukkolj! Mert Isten szeme úgyis lát mindent. - Az Övé, és nem a Tiéd! Nem is a halálosan unalmas és erkölcstelenül torz Nagy Testvér szentségtelen szeme, hanem kizárólag Istené - Aki egyedül a Szent... Ebben kövesd Őt, ne a kukkolásban! „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok. ” (2b) Isten mondja! Teremtő Igéje ma is létre akarja hozni ezt a szent állapotot mindenkiben, aki hajlandó meghallani az Ő hangját. Érdemes megfontolni, hogy a refrén má­sik formája - „ Én vagyok az Úr! ” - össze­függésében a törvény megtartása vagy meg nem tartása annak kérdésévé válik: Életedben ki az úr? Ha az Úr, a seregek Ura, akkor nem lehet kifogás a Hegyi be­széd felszólítása ellen: „ Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. ” (Mt 5,48) Amikor megszegsz egyet a parancsolatok közül, akkor tud­hatod, hogy kiestél Atyád „uraságá­ból". Tudom, hogy elkövetted. A bűnt. Azt az ocsmányt. Azt a helyrehozhatatlant. Tudom. Mert magam is hasonló cipőben járok; ugyanúgy, néha talán ugyanott szorít, mint Téged. Haragszik ránk érte. Mert nem éltünk szentül. Mert nem akar­tuk, hogy Ő legyen az Úr életünkben. Mégis van evangélium: menekülj a szent Úrhoz, a tökéletes Atyához! Szakács Tamás ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. szeptember 29. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6, _ ., (kantátás) Bence Imre; II., Hű- «m» ; vösvölgyi út 193. Fébé de 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dé­vai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Béres Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőft Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 6. (ifj.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Győri Tamás; XI., Né­metvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Varga Gyöngyi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) dr. Reuss András; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tóth Károly (Csíkszereda); XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. (úrv.) Endreflfy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Mt 5,38-42; az igehir­detés alapigéje: 3Móz 19,1-3.11-18. HETI ÉNEKEK: 362, 444. Összeállította: tszm • • • SAROK Jézussal a csúcson Tatabányán A missziói nap talányos címe az aznapi Útmutatóbeli igére, Jézus megdicsőülésének történetére utal. A Mester ma is kész kiemelni tanítványait a hétköznapok szürke völgyéből, és a csúcson új összefüggéséket, új távlatokat mutat meg nekünk. Jó volt Őt hallgatni, és bátorító, hogy Vele együtt mehettünk vissza a tatabányai völgybe, ahol ugyancsak bőven akad missziói tennivaló... Képünkön Pötty bohóc irányításá­val adja elő a helyi hittanosok gyermekcsoportja a szőlőmunkások példázatát, mely szerint az Úr szőlőjében mindig van munkásfelvétel. (Fotó: Gáncs Péter) □ £ O & 3 5­Tiszta oltár Előző számunkban - egy „tisztaság­mániás” gondolataiként - végül is ar­ról írtam: hitkérdés a templom tiszta­sága. Nem másodlagos, lényegtelen ügy: hitkérdés. A téma továbbra is iz­gat, s ha kellemetlen is, továbbgondo­lom, konkretizálom, hiszen erről be­szélni kell. Beszélni, hogy megerősödjenek azok, akik helyesen végzik ilyen érte­lemben is a szolgálatot; és elgondol­kodjanak azok, akik talán nem tartot­ták ezt fontosnak, és ebből adódóan nem is figyeltek rá: a templom, a kör­nyezete, a légköre, a tisztasága, von­zó volta Isten-reklám lehet. (Ezt mi missziónak hívjuk.) Ha visszataszító, ha igénytelen, ha elhanyagolt, akkor embereket tarthat távol Isten ügyétől, az Istennel való találkozástól. Most a templom egy területére, az oltártérre koncentrálunk. Szent ez a hely - mondták az Ószövetség nagy alakjai, és oltárt építettek. Az ország legkülönbözőbb pontján álltak ilyen megjelölt pontok. Az Isten-találkozás helyei voltak ezek, ahova jó volt visz- szatémi, ahol különösen is érezték a Mindenható jelenlétét. Az oltár számunkra is ilyen hely: szent találkozási pont. Nem önmagá­ban szent, nem mágikus erővel bíró vagy azzal felruházott berendezés. Szent azért, mert a templom felszente­lésekor odaszántuk Istennek azzal, hogy nem másra használjuk, nem más funkciót szánunk neki, csak ezt az egyet: legyen találkozási pont. Azaz: az imádság helye, a szentségek átadá­sának helye, az embert megszólító Is­ten és az Istent megszólító ember sza­vainak helye, az Isten előtt térdet hajtó ember „terepe”. Ezért az oltárt különös gonddal vesszük körül - a mózesi sarulevétel mintájára. És mégis..., mégis hányszor lát az ember piszkos, gyertyafoltos szőnye­get az oltár körül, hervadt virágot az oltáron (remélem, művirág már nem jut senkinek eszébe, hiszen az méltat­lan az Úristen szolgálatára...), piszkos úrvacsorái kendőt, elszíneződött gyer­tyatartókat, netán úrvacsorái edénye­ket, szakadt oltári Bibliát, foltos oltár- térítőt, vasalatlan, gyűrött antependiu- mokat (olyanról se tegyünk említést, hogy az oltár lapját hófehér terítő he­lyett gusztustalan nejlon lepedő fedi...). A pókháló sem ismeretlen ol­táraink környékén... Sajnos ismerek olyan testvért, aki egy ilyen gondozat­lan oltártér láttán cserélt gyülekezetét, de olyat is, aki a nem tiszta úrvacsorái eszközök miatt nem vesz úrvacsorát. Remélhetőleg ezek csak a kivételek, amelyek erősítik a szabályt. Ezért in­kább pozitiven fogalmazok, biztatva a gyülekezeti tagokat, az egyházfiszol­gálatban állókat, a lelkésztestvéreket. Figyeljünk oda ezekre a feladatokra. Szemet örvendeztető, szívet vidító az egyszerű, de friss virág az oltáron. Lelket átjáró a vakítóan fehér terítő az oltár vízszintes lapján. Imádságos gondolatokat indító a lelógó ante- pendium, ha egyenesen áll, vasaltan a helyén. Jó érzés, ha a gyülekezeti tag látja, hogy a lelkész minden úrvacso­rái körben tiszta kendőt vesz, és ala­posan törli (nem csak oldalról simo­gatja) a közös kelyhet. Jó látni és fogadni, ha csillognak az úrvacsorái edények. Otthonossá válik a látvány, ha „kar­bantartják” a gyertyákat (azt is gon­dozni kell, hogy szépen égjen, egyen­letesen fogyjon). Jó szokás, ha a lelkész az istentisztelet elején nyitja ki az oltári Bibliát (hiszen az nem díszí­tőelem, hanem beszédes jelkép), és az istentisztelet végén becsukja. Nem piszkolódik el az az egyetlen lap, ahol éveken, évtizedeken keresztül nyitva áll a magára hagyott Biblia. Amikor pedig a templomban rend­kívüli nagytakarításra kerül a sor, ak­kor különös gondot kell fordítani az oltárra, oltártérre. Vannak vidékek, ahol külön funk­ció az oltárgondozás. Az „oltárasszo­nyok” díszítenek, tisztítanak, rendez­nek. Tudom, ez nem mindenütt szokás, nem is mindenütt megvalósít­ható. De az valóra váltható, hogy nagy szeretettel vegyük körül a találkozás helyét. Szent ez a hely. Hafenscher Károly I 1 É

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom