Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-15 / 37. szám
Bottá Dénes Felvétele Ev angélikus 67. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 15. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP A TARTALOMBÓL ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 89 Ft Nincs pénzünk Jézust követni? A közösség: megtartó erő Ifjúsági melléklet Kossuth Lajos emlékezete Big Brother & Co. Szót kér a szerkesztő Skandináv vendégek érkeztek múlt vasárnap a kelenföldi egyházközségbe: a Nemzetközi Ordass Alapítvány néhány tagja - köztük Per Lönning norvég püspök, a kuratórium elnöke és Terray László, a kuratórium titkára valamint a lempeleeni finn egyházközség énekkara, Kaisa Naukkarinnen karnagy vezetésével. Az igehirdetés szolgálatát - Lk 10,38-42 alapján - Per Lönning végezte (képünkön), melyben nagy örömét fejezte ki amiatt, hogy az LVSZ 1984-es budapesti nagygyűlését követően - amikor is Cegléden hirdette Isten igéjét — most újra olyan szószékre állhatott, ahol egykor Ordass Lajos püspök szolgált. Déli harangszó szeptember 16-22. Ezen a héten minden délben a tótkomlósi evangélikus templom Béke harangja szól a Kossuth rádióban. Tótkomlós Orosházától délre, a Száraz-ér partján fekvő város. Az Árpád-kori település a török időkben teljesen elnéptelenedett. A XVIII. század közepén Békésszentandrásról a kom- lósi pusztára nyolcvan felvidéki evangélikus családot telepített a földbirtokos, Rudnyánszki József. Ők lettek a kender- és komlótermesztéséről is nevezetes helység névadói. Az egyre gyarapodó község lakói 1792-ben elhatározták, hogy templomot építenek. Az építkezéshez egymillió téglát használtak fel. A faanyagot a Maroson úsztatták Aradig, ahonnan szekerekkel szállították Tótkomlósra. A templomszentelés ünnepe 1795. november elején volt. A késő-barokk, klasszicizáló stílusú templom 57 méter magas tornyában négy harang lakik. A legkisebbet, amelyet 1746-ban vittek magukkal az új te- lepesek, a mai napig szentandrási harangnak hívják. A délidőben megszólaló 9 mázsás Béke harangon szlovák és magyar nyelvű felirat olvasható. Az egyik a 100. zsoltárt idézi, míg a másik arról tanúskodik, hogy Szlezák Rafael öntötte Rákospalotán, 1949-ben. (RTV részletes; 2002/38.) 40 éves fennállását ünnepelte az oroszlányi evangélikus gyülekezet énekkara A templomszentelés 215. évfordulójának előestéjén és a vasárnapi istentiszteleten, szeptember 7-én és 8-án, nagyszámú ünneplő gyülekezet, régi és jelenlegi kórustagok, helybeliek és a szomszédos gyülekezetek tagjai gyűltek össze az oroszlányi evangélikus gyülekezetben. Hálaadó istentiszteleten énekkel és imádság szavaival mondtak köszönetét Urunknak a 40 évért, annak szolgálataiért, közösséget formáló és közösséget megtartó áldásáért és az Úristen felénk áradó, kegyelmes szeretetéről szóló bizonyságtételéért. Hogyan is kezdődött? Hadd idézzek Sztruhár András kórusalapító tag beszámolójából: „Két évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után egy fiatalember érkezett az ország keleti feléből. Egyike volt azoknak, akik a bányászvárosban próbálták meg előteremteni családjuk számára a megélhetéshez szükséges anyagiakat. A ffontbányász Nagy Dániel, aki távol került az ottani baptista közösségtől, 1962-ben az oroszlányi evangélikus gyülekezetben keresett és talált testvéri közösséget. Azonnal megkezdte az énekkar szervezését. Gyülekezetünkben az érfekkari 'szolgálattal párhuzamosan indult a rendszeres ifjúsági munka is. A kórus létszáma rövid idő alatt elérte a harminc főt. A szocialista bányászvárosban nem volt magától értetődő az olyan munka, amely vonzotta a fiatalokat. A kórusban éneklő diákokat rendszeresen zaklatások érték. Először 1972-ben szólaltattuk meg J. S. Bach zenekart és szólistákat is igénylő, 79. kantátáját. 1973-ban már Bach János passiója szólalhatott meg templomunkban. Ezt több ora- torikus mü követte: Händel: Messiás, Haydn: Krisztus hét szava a kereszten; J. S. Bach: Márk passió; Magnificat; Karácsonyi oratórium; Mozart: Requiem. (Folytatás a 2. oldalon.) KOSSUTH-EMLÉKNAP NYÍREGYHÁZÁN 2002. szeptember 19-én Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából közös ünnepi megemlékezést tart Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium „ Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere... ” (Kossuth) Program: 10.30 Hálaadó istentisztelet D. Szebik Imre elnök-püspök szolgálatával az evangélikus nagytemplomban 11.00 Ünnepi megemlékezés a Kossuth téren rendező: Tapolcai Zoltán, zenei szakértő: Császár Zoltán Csabai Lászlóné polgármester köszöntője Az ünnepi megemlékezés közreműködői: • az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai • a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának hallgatói • Martinovszky István tárogatóművész 13.00- 16.00 Tudományos konferencia a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium rendezésében, az oktatási intézmény dísztermében 13.00- 13.10 A konferencia megnyitója 13.10-13.50 Kossuth és a reformkor Előadó: dr. Takács Péter történész, egyetemi docens 14.00- 14.40 Kossuth Lajos és a honvéd hadsereg szervezése Előadó: dr. Kedves Gyula alezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese 14.50-15.30 Kossuth Lajos egyházi és közéleti tevékenysége Előadó: dr. Fabiny Tibor egyháztörténész, ny. egyetemi tanár 15.30-16.00 Az országos Kossuth-pályázat eredményhirdetése Rossz idő esetén a Kossuth téri program a Váci Mihály Városi Művelődési Központ és Gyermekcentrumban kerül lebonyolításra. Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján, 2002. szeptember 19-én de. 9 I órakor a Fiumei úti temetőben, a Kossuth Mauzóleumnál a Fasori és Deák téri Evangélikus Gimnáziumok közös megemlékezést tartanak, melyen D. dr. Harmati Béla, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgál. A megemlékezésre mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Találkozás: háromnegyed 9-kor a temető főbejáratánál. (1086 Bp., Fiumei út 16.) „Jobb volna nekünk e világot elveszteni, mint az Istent, aki a világ teremtője, aki hatalmával számtalan új világot is teremthet, és aki sokkal-sokkal több, mint a végtelen világok. De egyébként is, hogy lehet az ideigvalót az örökkévalóval összehasonlítani?! ” Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Vesszen Sodoma!? Bűnügyi históriákat feldolgozó filmek gyakori kelléke az a bizonyos üveglap, amely egyik irányból nézve tükörnek látszik, a másik irányból viszont ablak. Úgy gondolom, hogy a Biblia hasonlítható egy olyan üveglaphoz, amely szintén egyszerre tükör és ablak. Csak épp egy irányból is képes e két tulajdonságot felmutatni. Az olvasó számára tud egyszerre tükörként és ablakként is szolgálni. Egy-egy elolvasott bibliai történet egyszerre képes elérni, hogy az olvasó saját vonásaira ismerjen lapjain, és meg tud mutatni olyan dolgokat is, melyek feléje addig rejtve voltak. Ha a Bibliát mint tükröt tartom magam elé, gyakran szégyenkezem. Mert vajon én -példának okáért Abrahám helyében - mit mondtam volna a Sodorna és Gomora ellen felindult Úrnak? Mint tudjuk, Abrahám alkudozni kezd, amikor tudomására jut Isten terve a bűnös városok elpusztításáról. Abrahám ekkor mintegy számon kérte Istenen az igazságosságot. Hát nem félt, hogy az Úr megelégeli az alkudozást? Azt, hogy Abrahám nemcsak a jókért, de a gonoszokért is alkuszik, amolyan furcsa árukapcsolással? Hisz nem azt kérte, hogy Isten mentse meg a jókat. Hanem azt, hogy a kevés jóra való tekintettel kímélje meg a gonoszokat is. Egyáltalán miért teszi ezt? Nem inkább örülnie kellene, hogy a gonoszság elnyeri méltó jutalmát? Épp ez az, ami oly sok keserűséget okoz hívő embereknek. Hogy látják, amint a gonoszság büntetlen marad. Amikor a kiskirályok gátlástalanul hatalmaskodnak. A kis embereket szorongatják, de a nagy gazemberek mindent megúsznak. Hát nem az lenne a helyesebb, ha Abrahám csak a jókért könyörögne? Ha hagyná - némi elégedettséggel a szívében hogy a gonoszokat végre utolérjék saját gonosz cselekedeteik... ? Ha ezt mondjuk, ha így gondoljuk, nem értettük meg az Istent. Istent, aki nemhogy megharagszik Abrahámra, hanem éppen ezt várja el tőle. Épp ezt a le- rázhatatlan, mindent megpróbáló, kitartóan harcoló viselkedést. Az együttérzést az embertársakkal azok nyomorában. A felelősségvállalást a bűnösökkel, a bűnözőkkel, a deviánsokkal szemben is. Abrahám épp ezzel a kemény, kitartó, szemtelen alkudozással vállalja fel azt a szerepet, azt a szolgálatot, melyet az Isten rábízott. A közvetítő, közbenjáró, könyörgő szolgálatát. S ezzel a viselkedésével megint csak tükröt tart elénk. Elénk, Isten beavatottjai elé, akik olvassuk törvényét és evangéliumát. Akik idézzük szavát. Akik hirdetjük: O nem akarja, hogy egy is elvesszen... O azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön... De vajon a szívemben én akarom-e? Akarom-e, hogy Sodorna megmeneküljön? Akarom-e, hogy a bűnösök, akik bántottak engem, és bántották az enyéimet, kegyelmet kapjanak? Akarom-e, hogy minden ember üdvözüljön? És vállalom-e, hogy ezért harcolok? Egyáltalán vállalom-e, hogy ezzel legalább egyet értek? Látjuk, Isten nemhogy megharagszik Abrahámra, de belemegy az alkudozásba. És enged. Az egész alku mögött ott a nagy kérdés: Vajon min alapul az isteni igazság? Mihez igazodik Isten ítélete? A sokak bűnének megbüntetéséhez vagy a kevés igaz megmentéséhez? Még tovább sarkítva a kérdést: Mi a fontosabb Istennek? Megbüntetni, érdem szerint megfizetni - vagy megmenteni? A bibliai történetből világossá válik a válasz. Az Abrahám és Sodorna számára megdöbbentően kedvező alkuból, a rohamosan csökkenő számokból és az elképesztően alacsony végeredményből kitűnik, hogy Isten maga is alapvetően a megmentésben leli kedvét. És kész a lehető legelképzelhetetlenebb alkura is. Miért áll meg Abrahám tíznél? Talán maga sem mert ennél többet kérni az Istentől? Vagy talán biztos volt abban, hogy ennyi igazat már csak találni Sodomában. De a város lakói elvakultan szinte mindent elkövetnek, hogy romlásba döntsék önmagukat. Nem élnek a kapott lehetőséggel. De ma, keresztény szemmel nem lehet nem gondolni arra, hogy Isten folytatja ezt az alkut. Még tovább megy. Tovább, egészen az egyig. És kimondja az érthetetlen, felfoghatatlan ítéletet: „Nem pusztítom el, azért az egyért!" Nem pusztítom el a bűnösök milliárdjait azért az egy igazért, aki a Golgota keresztjén, szenvedésekben mutatta meg, milyen irreális, milyen felfoghatatlan, mégis milyen megtörhetetlen az Isten kegyelme. Ablakot tárt, hogy megmutassa: milyen odaadón fut Isten a bűnös ember után. Alkura készen, de a mentő szeretet terén nem ismerve megalkuvást. Ifj. Cselovszky Ferenc A hangszerek vadosfai királynője A „hangszerek királynőjére”, az orgonára figyeltek vasárnap a vadosfai gyülekezet tagjai és vendégeik. A „regiszterszámban kicsi, de hangzásban monumentális” orgonát - hogyan Róth Márton, a soproni gyülekezet kántora nevezte - villamosítása és felújítása után Jankovits Béla esperes szentelte fel szeptember 8-án, ünnepi istentisztelet keretében. A felújítás során a villanymotor mellett a régi homlokzati papírsípok helyére új fém homlokzati sípokat épített be Kiss István szombathelyi orgonaépítő és leánya, akiknek munkáját ezúton is hálásan köszönjük. A gyülekezet örvendező szívvel adott hálát Istennek azért, hogy megújult hangzással szólalhat meg templomában ez az áhítatra hivó gyönyörű hangszer, melyen a délelőtti orgonaszentelésen Szalai Szabolcs répcelaki kántor játszott. A gyülekezet örömét az is jelezte, hogy erre az alkalomra egy énekkar állt össze, mely két énekszámot énekelt Isten dicséretére. Este 18 órakor újra gyönyörködhettünk a felújított orgona hangjában. Róth Márton előadásában Bach, Sigfrid Karg-Elert és Cesar Franc művek csendültek fel, melyeken keresztül orgonánk minden hangszínét bemutatta. Azzal a reménységgel hallgattuk a hangszer fület és szívet melengető hangjait, hogy nem csak egy-egy kiemelt alkalommal, hanem vasárnapról vasárnapra is szakavatott kezek szólaltathatják majd meg ezt az orgonát, ugyanis gyülekezetünk régóta kántort keres. Addig is örömmel emlékezünk vissza erre a szép napra, és Istenbe vetett reménységgel nézünk a holnap felé. Rác Dénes Tájékoztatás: Elmúlt heti számunkban jeleztük egyházunk magas rangú bajor vendégének, dr. Ludwig Markert diakóniai elnöknek hivatalos látogatását. A találkozást családi okok miatt későbbre halasztották. OI WKtumtam hí v- m M « 4 i *