Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-27 / 4. szám
Evangélikus Elet 2002. JANUÁR 27. 7. oldal Fohász év elején Uram, valamit nem egészen értek. Csak az elmúlt évben, csupán hazánkban ezrek szenvedtek súlyos balesetet. Nálam jóval fiatalabbak közül igen sokan kaptak halálos betegséget, vagy vesztették el egy végtagjukat, látásukat stb. Kissé messzebb tekintve vissza: jó néhányszor hajszálnyira suhant el mellettem a halál, vagy rogyhatott volna rám valami romlás. Nekem csak kisebb bajok „jutottak ”. Erős a gyanúm: terved van még velem. Kopott hegedűd vagyok. Jól akkor szólalhatok meg, ha Te veszel kézbe. B. M. Mai hitvallás Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Hiszem, hogy az anyaszentegyház nem emberi kezdeményezés, hanem azt a Szentlélek teremti és szüli újjá. Hiszem, hogy ez az anyaszentegyház itt e földön a szenteknek, azaz Jézus Krisztus Urunk szentségéből élő bűnösöknek a közössége. Hiszem, hogy a közösség bűneinek rendezése a közösség megújulásán és újjászületésén keresztül lehetséges. Hiszem, hogy az újjászületés folyamata sok fájdalommal és megpróbáltatással jár, de azt is hiszem, hogy mindez Isten szeretetének jele. A megújítás érdekében a Szentlélek ugyanis törékeny és gyarló emberi cserépedényeket választ ki magának, akik szolgálatuk vállalása közben emberi hibákat is ejtenek. Hiszem, hogy az emberi bűnök, hibák és konfliktusok kezelhetők és kezelendők a Szentírás tanítása alapján, mert mindnyájan Krisztus kereszthalálának gyümölcséből, bűneink bocsánatából élünk. Hiszem, hogy a Krisztushoz hűséges teológiai gondolkodás csak a kereszt alapján lehetséges. Hiszem, hogy a tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való, hogy egyéni és közösségi gondolkodásunk érdekében elkerülhetetlen a teológiai disputa műfaja, amely veszélyessé csak akkor válhat, ha egymás iránti szeretetünk hiányában nem megnyitjuk, hanem megkeményítjük testvéreink szívét. Hiszem ugyanakkor, hogy az evangéliumi indítékú vita célja nem az ellenfél legyőzése, és az emberi triumfálás, hanem az egymást és a közösséget felszabadító kiengesztelő- dés. Nem a mi igazságunk tesz szabaddá, hanem annak az igazsága, aki maga az igazság, út és élet. Hiszem, hogy e nehéz, de áldott folyamatban mindnyájan tanulunk és tisztulunk. Hiszem azt is, hogyha Urunk igazságának útján indulunk el, minden nap megtapasztalhatjuk az ő vezetését, bátorítását és feddését. Hiszem, hogy a megújulás folyamatában elkerülhetetlen imádságos életünk elmélyülése, hiszem, hogy egymásért - beleértve a törekvéseinket még nehezen fogadó testvéreinkért is - tiszta szívből kell imádkoznunk. Budakeszi, 2002. január 20. ifj. Dr. Fabiny Tibor Pluralista teológia Jó húsz évvel ezelőtt nagy élményem volt, hogy nagypénteki, úrvacsorái istentiszteleten szolgálhattam - valahol Nyugat-Európában - sok országból összejött protestáns magyarok között. A legnagyobb élményt az jelentette, hogy az istentiszteletet vezető lelkész mellett részt vehettem az úrvacsorái szertartásban. Pontosabban az a tény rendített meg, hogy feltétel nélkül hirdettük az Úristen kegyelmét,- a gyónó kérdések és válaszok nélkül szolgáltattuk ki az Úr szent vacsoráját. Hazaérve megkérdeztem neves teológiai professzorunkat erről a gyakorlatról. Teológiailag helytálló, hiszen valóban feltétel nélküli a bűnbocsánat (nekünk van szükségünk a bűnbánatra), mégsem javasolná, hogy kövessük ezt a formát, mert megzavarná a más liturgia szerint nevelkedett gyülekezeteket. Igazat kellett adnom, hiszen tapasztalatból tudtam, hogy szerényebb változások, egy-egy vendéglelkész szolgálata, a megszokottól eltérő kegyességi stílus is gondot okoz olykor, de megértettem, megjegyeztem, hogy mind a magángyónás, mind a közös gyónás gyakorlata, mind a feltétel nélküli bűnbocsánat meghirdetése teológiáilag helytálló. Egykor egy Deák-téri ifjúsági bibliaórán Kékén András lelkészünk arról szólt, hogy minden keresztyén ember a maga keskeny útján igyekszik az Istenhez. Bibliaóra után egyik társam odajött hozzám és bizalmasan azt kérdezte, hogyan mondhatott ilyet Bandi bácsi, hiszen csak egy keskeny út van. Néhány hónapja jutott eszembe ez a kedves, az akkori ébredés hangulatára jellemző történet, amikor egyik fiatal lelkészünk a vonatkozó textus alapján, örömömre, ugyancsak a keskeny utak sokféleségéről prédikált. Talán még egy régi vitát említek meg, annak illusztrálására, hogy sokszínű kegyességi és szellemi közeget jelentett nekem az egyház, amelyben nevelkedtem. A törvény harmadik használatáról vitatkoztak nagytudású lelkészek. Megértettem, hogy a törvény két funkciója - a két kőtábla üzenete, illetve, hogy a törvény Krisztusra vezérlő mester - alapvető, de vannak - eltérve a „hivatalos” állásponttól -, akik szerint van a törvénynek harmadik használata is, úgymond útbaigazít, tanácsol, segít. Elgondolkodtam már azon is, vajon a szinoptikusok - Máté, Márk, Lukács -, vagy János evangélista hirdeti-e hitelesebben a karácsonyi evangéliumot. Vélem, mindegyikük hiteles, mégis mennyire más a megközelítésük... Mindez és sok egyéb eszembe jutott a legutóbbi Országos Közgyűlés után, ahol jelentésemben egy adott összefüggésben evidenciaként említettem a pluralista teológia fogalmát. Más helyütt szóltam a politikai pluralizmusról is. Nem kisebb tekintély, mint dr. Nagy Gyula ny. püspök, a rendszeres teológia professzora szólt hozzá a pluralista teológia kérdéséhez, kifejtve, hogy e fogalom használata helytelen, a pluralizmust politikai fogalomként lehet, szabad csak alkalmazni. Az egyház tanítása egyértelmű. Valamennyire meglepett a dolog, mert 1985-ben, amikor a Testvéri Szó című iratot megfogalmaztuk, sarkalatos pont volt a hivatalos egyházi ideológia szerepét is betöltő diakóniai teológia egyeduralma elleni tiltakozás, a teológiai pluralizmus igénye. Mondhatnók persze, hogy ez is inkább egyház- politikai követelés volt akkor, lényegében a lutheri teológia értékeinek a helyreállítása kapott hangot. Valójában így véltem megérteni, magamévá tenni dr. Nagy Gyula szavait, igazát. Az egyház tanításának magva a kereszt teológiája, a hit általi megigazulás tana, a hitvallás, melyet minden vasárnap elmondunk... nem tűr el semmiféle pluralizmust. Szerencsére a püspök szükségesnek tartotta mondanivalóját azzal zárni, hogy a pluralizmus fogalmának elutasítása nem jelenthet a másik végletben konfesszionaliz- must. Egyszerűen meghatározva; nem jelenthet csőlátás jellegű, szemellenzős vallásosságot, nem jelentheti a saját kegyességi típus egyedül üdvözítő voltát. Nyilván elsősorban nem a szavakon, a fogalmakon, hanem a tartalmon, olykor mögöttes tartalmakon érdemes és szükséges meditálni, vitázni. Alapvető hitelvek nem kezelhetők rugalmasan, e téren valóban nincs pluralizmus, de a teológia tudománya - erről többek között éppen dr. Nagy Gyula művei győznek meg - sokszínű, gazdag, új kihívásokra válaszolni képes tudomány. Nem lévén szakember, talán már eddig is túl messzire merészkedtem, de úgy hiszem sokakat érdekel ez a kérdés. Hiszen - Istennek hála - a négy évtizedes diktatúra, a diakóniai teológia erőltetése ellenére a mai lelkészi karban (és a hívek között is) sokféle értékkel, többféle kegyességi irányzattal találkozhatunk. Leegyszerűsítésnek érzem csak az evangelizációs és a liberális teológia említését, összetettebb, árnyaltabb is a kép, sokan egészséges eklekticitással merítenek többféle teológiai gondolkodásból. Bizonyos, hogy még tart egyfajta regenerálódás is, de talán a Hittudományi Egyetemen a VI. év bevezetése és a doktorandusz-képzés is serkenti a teológiai megújulást. Számomra az is élmény, ahogy a kötelező diakóniai teológia elmúltával a hit gyümölcseként, a forrásából erőteljesen táplálkozó, segítő szeretetet mennyire szolgálatunk középpontjába került. A diakónia hitelesíti a missziót. Mindnyájan segítségre szorulunk. Kell tudnunk segíteni, Jézus nyomában odaállni a szenvedők mellé, vigasztalást nyújtani, és kell tudnunk elfogadni a segítő szeretetet. Feltétel nélküli a kegyelem, feltétel nélküli a bűnbocsánat, feltétel nélküli az Isten szeretete. Erről szól a 21. század egyháza. Frenkl Róbert py BÉRES A2 egészséges emberért Segíts magadon... Szembe kell néznünk a tényekkel, még ha félünk is tőlük, mert nincs más választásunk. Nehéz elhinni, még nehezebb elfogadni, hogy a baktériumokkal vívott küzdelemben az emberiségnek ma azzal kell szembesülnie, hogy komoly és bíztató sikerek után a természet csak ideig-óráig adta meg magát. Pedig Fleming már 1 928-ban figyelmeztetett arra, hogy az antibiotikumok nem megfelelő módon való alkalmazása a baktériumok mutációját eredményezi. Az antibiotikus szerek kifejlesztése óriási előre lépést jelentett a gyógyításban, azonban sokszor meggondolatlan, rutinszerű alkalmazásukkal odáig jutottunk, hogy a kialakult rezisztencia miatt egyre újabb és újabb, egyre nagyobb és nagyobb dózisú szerekre van szükségünk. De meddig lesz újabb?... Mindig is fontos volt, jövőnkben pedig még sokkal fontosabb lesz, hogy a szervezetünk milyen erős, mennyire ellenálló, mennyire képes önmaga védelmére. Az élővilág egyensúlya, harmóniája csodálatos, benne az emberi lény tökéletes teremtmény. Mindene megvan ahhoz, hogy megvédje magát. A seb begyógyul, a kórokozók támadásaikor pedig működésbe lép az immunrendszer. Csak biztosítani kell a szervezet számára mindazt, mely a harmonikus, kiegyensúlyozott működéséhez szükséges. Azt mondja a mondás, segíts magadon, az Isten is megsegít. De mennyire így van! Ha megfelelően táplálkozunk, ha biztosítjuk azokat az életfontosságú anyagokat, melyek nélkül a biokémiai folyamatok nem zajlanak le, akkora természettől kapott védelmi apparátussal, az immunrendszerrel, jó eséllyel képesek vagyunk legyőzni a kórokozó baktériumokat, ellenállni a vírusoknak, gátat vetni a kóros gombák elszaporodásának, vagyis megőrizzük egészségünket. Erre az egyszerű, ám annál nagyszerűbb elméletre épülve született meg éppen harminc évvel ezelőtt a Béres Csepp, mely nélkülözhetetlen a megelőzésben, növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, erősíti a szervezetet, és baj esetén segíti a gyógyulást. Amennyiben az antibiotikus terápia elkerülhetetlen, akkor a Béres Csepp alkalmazását a kiegészítő kezelésben, utókezelésben javasoljuk. Ez azért is fontos - sokak számára talán kevésbé ismeretes -, mert az antibiotikumok egyik kedvezőtlen mellékhatása, hogy létfontosságú nyomelemeket ürítenek ki a szervezetből. A készítmény a roboráló hatása mellett ezek pótlásáról is gondoskodik. Béres József azt szokta mondani: „Ha tetszik, ha nem, szükségünk van rá." Úgy tűnik egyre inkább... BK A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! „EGY CSIPET SO...” Szekularizáció és keresztény társadalom Mint arról lapunk múlt heti számában hírt adtunk, január 14-én az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartott habilitációs előadást dr. Tomka Miklós. A neves szociológus professzorral ezt követően készült az alábbi villáminterjú, amely elhangzott a Magyar Rádió Evangélikus Félórájának január 21-i adásában.-A szekularizációról, elvilágiasodás- ról általában úgy szoktunk hallani, mint egy feltartóztathatatlan folyamatról, amely lassan felmorzsolja az egyházakat. Professzor más megvilágításban szólt erről...- Amit Európában látunk, az egy jellegzetesen európai jelenség és nem világ- jelenség. Itt valamilyen speciális okról van szó, speciális következményekkel, aminek itt kell megkeresni az okát. Ez nem valamilyen fátum, valamilyen általános törvényszerűség, hanem valami helyi furcsaság. Biztos, hogy életünk és vallásosságunk mikéntjében nemcsak Kelet- Európában, hanem Európában mindenütt, az elmúlt félévszázad, egy évszázad jelentős változásokat hozott. Változások részesei vagyunk, de nagyon nagy kérdés, hogy ez kevesebb vagy több hitet, kevesebb vagy több hitvallást jelent-e? Lehetséges, hogy az egyházaknak kevesebb intézményük, kevesebb földjük, kevesebb politikai befolyásuk van. Kérdés, hogy ez olyan nagy szörnyűség-e?- A rendszerváltás óta időnként felbukkan a keresztény társadalom utáni vágy és igény. Hogyan értékeli professzor úr ennek a realitását, illetve szükségességét?- Egészen bizonyos, hogy ez a kifejezés provokáció a nem hívők irányába, és azt gondolom, hogy egy keresztény ne provokáljon. Ettől eltekintve is azt kell mondanunk, hogy nem a társadalomnak kell kereszténynek lennie, nem a formáknak, nem a hatalomnak, nem egy szervezeti rendnek, hanem az egyes embereknek, tanúságtevőknek, híveknek. A kereszténység sok évszázadon keresztül álmodozott keresztény társadalomról. Az egész középkor ezt tette, remélve, hogy sikerül egy olyan rendet, egy olyan politikai hatalmat, egy olyan gazdasági berendezést teremteni, ami megfelel Isten akaratának. Az evangélium azonban ilyesmit nem javasol. Jézus arról beszél, hogy só, meg gyertya legyünk. Talán ma is ehhez kellene igazodnunk és nem a nagy számokat, a hatalmat, a sok intézményt keresni, hanem mindenek előtt belülről megújulni. így Jézushoz is közelebb kerülnénk, és azt gondolom, hogy a társadalomban is ekkor válnánk igazán hatékonnyá úgy, mint a kovász. A sónál az embernek eszébe jut, hogy milyen szörnyű lenne, ha a levesben nem egy csipet só lenne, hanem csupa só... Bizony rossz is lehet, ha nagy számok vannak. Gáncs Péter Kitüntetés Baja Város képviselő-testülete 2001. december 22-én megtartott ünnepi ülésén Baja Városáért kitüntető címet adományozta Dedinszky Tamás evangélikus lelkésznek. Korrekció Lapunk január 13-i számában köszöntöttük Marschalkó Gyula ny. lelkipásztort, aki a múlt év végén töltötte be 80. születésnapját. A születésnapi interjúban azonban sajnálatos módon épp születésnapjának dátuma jelent meg tévesen, ami nem december 21., hanenG- helyesen - december 23. Hibánkat most az ünnepelt — saját születésnapjára írt - versének közlésével igyekszünk „orvosolni”... Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő (Zsolt 90,10a) Nyolcvanévesen Hát ezt is megértem? Ilyen vagyok én is, A határt elértem. Tíz éve az elsőt, örömteli - mégis! aztán most a felsőt. Hordozott hű Uram végtelen kegyelme, Jézusom jósága átfogott ölelve. Mi az, amit elnyer Ha külső emberem omlik is romolva, e korban az ember? a belső megújul felülről naponta. Gerince görnyed, O, bárcsak így lenne utolsó órámig, ereje ernyéd. e földtől amikor életem elválik, lépése lassul, amikor Jézusom megváltja testemet, hallása halkul, látása tompul, elmeéle csorbul. ahogyan vérével megmosta lelkemet. Akkor majd sóhajtok: Megváltóm, vártalak! Kegyelmed koldusa, ujjongva áldalak! Pályázati felhívás (IB-02-A) A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága pályázatot hirdet az evangélikus ifjúsági munka közös átgondolása, javítása céljából, a 15-29 év közötti korosztály részére, az alábbi témában: „Elképzelésed szerint hogyan javítható az ifjúsági munka a saját környezetedben?” A pályázat kiírója 15-30 oldalas esszét, tanulmányt vár a pályázóktól. Ennek része lehet egy esetleg már megvalósult iskolai vagy gyülekezeti program leírása és elemzése. A pályázat kiírója csoportok pályázatát is elfogadja. A pályázat tartalmazza a gyülekezeti, egyházmegyei, illetve országos szinten folyó munkával kapcsolatos ötleteket, javaslatokat. A pályázat kiírója előnyben részesítheti azokat a pályázatokat, amelyek konkrét, megvalósítható tervekkel pályáznak. Pályázni lehet: 15-29 év között, egyéneknek és csoportoknak egyaránt. A beküldött pályaművek az Ifjúsági Osztály tulajdonát képezik, azokat a pályázat értékelése után bárhol felhasználhatja. A pályázati határidő után postára adott pályázatokat nem fogadjuk el. Beküldési határidő: 2002. március 10. Díjazás: A beérkezett pályázatokat az Ifjúsági Osztály által felkért, szakemberekből álló zsűri bírálja el. 1. helyezett 50 000 Ft 2. helyezett 30 000 Ft 3. helyezett 20 000 Ft Pályázati díj: nincs Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága A pályázati felhívással kapcsolatban szívesen szolgálunk információval az Országos Iroda Ifjúsági és Gyermek Osztályán. Telefon: (1-) 429-2037, (20-) 324-9458 t f
