Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-18 / 33. szám

2. oldal 2002. AUGUSZTUS 18. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM VASÁRNAP Nem tántorodom meg, mert az Úr a jobbomon van. Zsolt 16,8 (Ef 6,16; ApCsel 9,1-9(10-20); Zsolt 41) Lelki szemeimmel Is­tenre tekintek, mint a zsoltáros is, és tudom, érzem, ő velem van segítő kegyelmé­vel, figyelmeztet lelkiismeretem sugallata által. O küzd bennem értem, ezért nem tántorodom meg, és nem adom fel. HÉTFŐ Ellenségeink fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghez­vinni ezt. a munkát. Neh 6,16 (ApCsel 16,29-31; Mt 9.27-34; ÍJn 2,7-11) A feladat, amely reám bízatott, olykor emberfelettinek tűnik, ráadásul min­dig vannak, akik ezt megnehezítik. A saját erőm kevés, de Istenemben bízom, hi­szem, hogy ő erőt ad véghezvinni. értelmesen megélni az életet az Isten nagyobb dicsőségére, és hálás vagyok ezért a lehetőségért. riillTClRTnK Isten Jézus lábai alá vetett mindent, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban. Ef 1,22-23 (Ézs 59,19; Jak 5,13-16; ÍJn 3,1-10) „Krisztus mindenek felett” - íme a reformáció máig ható nagyszerű üzenete. Ha személyes életünkben is Ő az első, a minta, a példa, a mindenek felett való, akkor helyére rendeződnek dolgaink, és új értelmet nyer minden küzdelem. PÉNTEK KEDD ^ie<^ a menny< Eed a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami be- tölti. Te teremtettél északot és déli. Zsolt 89,12-13 (Kol 1,17-18; 4Móz 12,1-15; ÍJn 2,12-17) Szemlélem az augusztusi díszbe öltöztetett természetet és bár­merre nézek, látom, érzem, hogy róla beszél az egész teremtett világ. Ahogy belefeled­kezem a természet szépségébe, átélem Isten jóságát, szeretete illatát..., és csodálom őt. SZERŰ ^me’ arasznylvt* tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint annyit ér minden ember, aki él. Zsolt 39,6 (Jn 6,40; Mt 17,14-20; Un 2,18-29) Az örökkévalóság távlatában oly rövidnek tűnik ez a né­hány évtized. Eltűnődöm, mit ér ez a „múló lehelet”, aki én vagyok... Próbálom Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Is­tent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Un 5,2 (Préd 12,13; Lk 23,6-12; Un 3,11-18) Ha ebben a zajos világunkban engedjük, hogy Isten belevon­jon jelenléte csendjébe, megízleljük az ő jóságát, szeretetét... Ha hallgatunk rá, és igyekezünk megélni az evangéliumot... Vele mássá lesz bennünk is a szeretet. SZOMBAT örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy ’®****°® Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. lTim 1,17 (2Kir 19,15; Ézs 57,15-19; Un 3,19-24) Oly nagy lehetőség, hogy ma és holnap, ünnep­nap és hétköznap, a gyülekezet közösségében és szobánk csendjében, zsoltárral és személyes imával, énekkel és egyszerű szóval Neki szólhat a tisztelet, a hála, a di­csőség szava, és bárcsak ez soha ne halkulna el! Honti Irén SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP Jó hír - mindenkinek Róm 3,28-31 Az Ágostai Hitvallás 4. cikkében ezt ol­vashatjuk: „...Az emberek nem igazul- hatnak meg Isten színe előtt a saját erejük­ből, tulajdon érdemeik vagy cselekedeteik alapján; hanem ingyen, Krisztusért, hit ál­tal igazulnak meg, ha hiszik, hogy (Isten) kegyelmébe fogadja őket, és megbocsátja bűneiket a Krisztusért, ki halálával elégté­telt adott bűneinkért. Ezt a hitet számítja be Isten, előtte érvényes igazságul.” E hitvallás alapja, forrása a Szentírás, Pál apostol rómaiakhoz írt levele. „Ez a levél az Újszövetség tulajdon­képpeni fő darabja, és a legtisztább evan­gélium. Megérdemli, és méltó arra, hogy a keresztyén ember ne csak szóról szóra tudja, hanem napról napra tanulmányoz­za, mint a lélek mindennapi kenyerét. Mert nem lehet eleget és elég alaposan ol­vasni vagy elmélkedni fölötte. Minél töb­bet foglalkozunk vele, annál drágább és annál ízesebb” - írta Luther 1522-ben. A reformátor ebből a levélből ismerte meg az evangélium örömüzenetét. Ő ma­ga mondotta, hogy amikor ezt megismer­te, úgy érezte magát, mintha megnyílt volna előtte a menny. Valóban: van-e, lehet-e nagyobb, bol- dogítóbb örömhír, mint az, hogy Isten nem bűneink szerint cselekszik velünk, hanem végtelen szeretetéből, kegyelmé­ből, Jézus Krisztus engesztelő áldozatá­ért megbocsátja vétkeinket, s igaznak fo­gad el bennünket. A bűnbocsánat, az üdvösség mindenki számára adva van. Hitben mindenki szá­mára elérhető, megragadható, mert Isten nem személyválogató. Mindenkit meg­hív a vele való közösségbe, az örök élet boldogságára. A középkori egyházban elhomályo­sult az Újszövetségnek ez a sarkalatos ta­nítása, üzenete. A reformációban újra napfényre ke­rült az evangélium, a jó hír, s lett sokak öröme, boldogsága. Kérdés, hogy mit jelent számunkra? Tudunk-e örvendezni szívből, igazán azért, mert ingyen, kegyelemből, Jézus Krisztusért miénk lehet az üdvösség? Az idősebb nemzedék boldogan emlé­kezik azokra az évekre, amikor a lelki ébredés szele országszerte zúgott, s a Szentlélek tüze lángra lobbantotta a hit szikráját sokak szívében, és így nőtt a Krisztust követők tábora, újultak meg a gyülekezetek, és gyarapodott az egyház. Az egykori evangélizációs konferenciák áldott hatása ma is érezhető. Jó gyümöl­csei ma is ízesek, sokakat gazdagítok. A Szentlélek ma is munkálkodik. Az evangélium által ma is hívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli, és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben mindazokat, akik meghallják és befogadr ják Isten igéjét.1 Napjaink békétlen, zűrzavaros világá­ban az emberek keresik a nyugalmat, a békét. Nemcsak a külső békességet, ha­nem a lélek békéjét. Sokan keresik, de kevesen találják meg, mert rossz helyen keresik, s mert sokan hamis békességet kínálnak, és az üdvösség hamis útját mu­tatják nekik. Valójában csak egyetlen út van, amely elvezet az üdvösségre. Az út maga az Úr Jézus Krisztus. Boldog az, aki rátalál, aki megismerte Őt. Aki tudja, boldogan megvallja, amit Pál apostol megírt, s amit Luther Márton tanítása nyomán mi evangélikusok val­lunk: hit által igazulunk meg. Más szó­val, hogy Isten az, aki megigazít, üdvözít minket kegyelemből, a Krisztus Jézusért. Nagy öröm számunkra, hogy 1999. október 31-én Augsburgban a Lutherá­nus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház hivatalos képviselői istentiszte­let keretében aláírták azt a dokumentu­mot, amelyben evangélikusok és római katolikusok közösen megvallják, hogy hit által igazul meg az ember. A megigazító hit ragaszkodás Isten ígéretéhez, hűséges kitartás Isten és az ő ígérete mellett, a minden emberi okosko­dásról lemondó, kizárólag Istenre tekintő paradox bizalom. Isten ajándéka. A hit a szeretet cselekedeteiben nyi­latkozik meg, és nem tud meglenni mun­kálkodó szeretet nélkül. (Kamer K.) „A hit valami eleven, szorgos, tevé­keny, hatalmas dolog, melynek lehetet­len, hogy ne cselekedjen szakadatlanul jót. Nem kérdi, hogy kell-e jót cseleked­nie, hanem mielőtt még kérdezi az em­ber, máris cselekedett, s mindig azon van, hogy cselekedjék.” (Luther) Őseinkkel együtt kérjük mi is: Mi Urunk, édes Atyánk, Add nekünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet, Hogy tisztán megismeijük Te igaz törvényedet, És hamis tudománytól Megőrizzük igédet. Táborszky László ♦ • • • SAROK . ........................................................................... Eg y istentisztelet-közvetítés margójára (2) 3 g 5 6 3 h Az elmúlt héten rovatunkban is elkezdődött a közös gondolkodás: a televízióban közvetített istentisztele­tek elvi és gyakorlati kérdései kerültek napirendre. Történt, hogy a Szélrózsa találkozó fejtörést oko­zott: egy aktuális közösség érdekes istentiszteletét közvetítjük, vagy egy tévés istentiszteletet a Szélró­zsa végén rendezünk meg. A kettő két külön műfaj, ami a tévében érdekes, izgalmas, lehet, hogy zavaró az adott helyen, és fordítva: ami élmény egy isten­tiszteleten, lehet, hogy a televízióban nem ,jön át” (unalmas, vontatott, nem érdekes). Négy ponton próbáltuk harmonizálni, hogy a ket­tő mégis „összejöjjön”, és se a nézők, sem a helyszí­nen résztvevők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, ne szenvedjenek a másik jelenléte miatt. (Sőt: netán egymást erősítsék.) A közvetítés kezdetén rövid bevezető ismertette a legfontosabbakat. Több volt ez, mint konferálás, keve­sebb, mint meditáció. Talán ráhangolásnak nevezhet­jük. Ez nem csupán szavakkal történt, hanem képekkel, amely a találkozó életéből mutatott szép vagy éppen érdekes pillanatokat, de ezek nem csupán dokumentu­mok voltak az eltelt öt napról, hanem ,jel-képek”, amelyek esztétikumukon túl, beszédesekké (igehirde­tővé) válhattak. Ahogyan régen a biblia pauperum (a szegények bibliája, azaz a templom falfestménysora) prédikált, úgy válhat egy-egy kép vagy képsor igeil­lusztrációvá, egy esemény vagy egy pillanat művészi bemutatása prédikációvá. így indult a közvetítés. A második pont a gyülekezet aktívabb bevonása. Volt olyan kedves kommentáló, aki azt mondta: a gyülekezet és a lelkészek válaszolgatása ökumeni­kus irányt mutatott. Van, aki keményebben fogal­maz: ez már nem is evangélikus istentisztelet. Meg­nyugtatásul írom: az összes válaszolgatós rész az 1962 óta használatban lévő Ágendánk anyagából volt. Aki azt mondja, ez nem evangélikus, az 40 éve (!) nem ismeri istentiszteletünk rendtartásának lehe­tőségeit. Csupán a gyónási kérdések kerültek átfor­málásra, de az eredeti öt kérdés tematikájának meg­felelően. Ami változott: az alkalmazás a Szélrózsa témájára. „Hívásod van” - ez volt az öt nap mottó­ja. Hívásod van - ez volt bünbánatunk alapja, a meg nem hallott, elmulasztott, komolyan nem vett hívás. A bűnvalló imádsághoz azonban mindig a kérés kapcsolódott: Hívj engem! Hadd álljon itt a szöveg! Liturgus: Isten színe előtt állunk. Kérdezzük egy­mást, kérdezzük magunkat, kérdez az Úristen. Val- lod-e, hogy Isten nélkül értéktelen az életed? Hív az Úr, hívása szembesít azzal letértél útjáról. Gyülekezet együtt: Megvallom, így történt. Uram, bocsáss meg nekem! Hívj engem! Liturgus: Bánt-e, hogy elszakadtál tőle, és életed minden bajában Ő hiányzik? Gyülekezet együtt: Bánt, Uram, bocsáss meg nekem! Hívj engem! Liturgus: Érzed-e és bánod-e, hogy minden hi­bádban, mulasztásodban, vétkedben megbántottad Istent, és fájdalmat okoztál embertársadnak? Gyülekezet együtt: Érzem és bánom, Uram, bo­csáss meg nekem! Hívj engem! Liturgus: Tudod-e, hogy egyedül Krisztus bűnbo­csánata és az egymás iránti megbocsátás rendezheti életedet? Gyülekezet együtt: Tudom, Uram, bocsáss meg nekem! Hívj engem! Liturgus: Rábízod-e magad az Úrra, és hittel fo­gadod, hogy a szerető mennyei Atya hívása újjáte­remtheti életedet Jézus Krisztusért? Gyülekezet együtt: Hiszem, Uram, bocsáss meg nekem! Hívj engem! A harmadik pont egy liturgikus tánc volt. A közve­títésben az úrvacsoravétel sokszor „nem üt át”. A tévés műfaj az egymásba fonódó, „pörgő” eseményeket kí­vánja meg. Az úrvacsora belső nyugalma, mintegy ezer ember folyamatos úrvacsoravétele nem teszi lehetővé ezt a pörgést. Szerte a világon ismét egyre jobban elter­jed a liturgikus tánc, amelynek bibliai gyökerei vannak. Nem csak szívünk-szánk dicséri az Urat, de egész (Tő­le ajándékba kapott) testünk is magasztalhatja Őt. Ószövetségi dallamra körtáncot járva zajlott az úrva­csora hátterében ez a „fizikai” Isten-dicséret. Nem ön­célú mozgás! Teljes embert mozgató hálaadás! A negyedik pont a „tévés áldás” volt. Természe­tes, hogy ilyen nagy tömeg úrvacsoravétele nem ke­vés időt vesz igénybe. Az adás ideje 59 perc volt. Ha csak egyszerűen „lekeverik” a végét, az úrvacsora­vétel közben, a nézőknek nem teljes az istentisztelet (csak valami, amit félbeszakítottak). Ezért - kizáró­lag a televízióban láthatóan - a liturgiát vezető püs­pök (Ittzés János) az egyik kamera előtt elbúcsúzott a nézőktől, majd áldást osztott. így nem szakítottuk a közvetítés miatt félbe az istentiszteletet, de a né­zők sem „távoztak” áldás nélkül. Közben az isten- tisztelet zajlott - természetesen áldással a legvégén. Négy apróság, de talán több történt annál, mintsem hogy nem zavarta egymást televízió és gyülekezet. Talán sikerült egymást kiegészítve Isten elé állni. Hafenscher Károly ISTENTISZTELETI REND ___________________ Bu dapesten, 2002. augusztus 18. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Nagy Ilo­na; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fo­dor Viktor; Csillaghegy-Békás megv er, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) id. Pintér Kár­oly; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városlige­ti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Ül­lői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai ró­mai katolikus templom de. 11. Szabó Julian­na; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. , Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. Szalay Tamás; XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Honti Irén; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákos­csaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. Endrelfy Géza. ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK AUGUSZTUS 20-ÁN: Bécsikapu tér de. 9. Balicza Iván; Deák tér de. 9. Cselovszky Ferenc. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 16,13-17; az igehirdetés alapigéje: Róm 3,28-31. HETI ÉNEKEK: 45,261. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND ___________________ a Balaton partján Alsódörgicse: de. 11; Balaton- aliga: (Club Aliga) du. 6; Bala­tonalmádi: du. 4: Balatonbog- lár: de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüred: de. 9; Hé­víz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kisdörgicse: du. fél 2; Kővágóörs: de. fél 12.; Mencsehely: de. 11; Nemes-leányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok: de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszp­rém: de. 10; Zánka: de. fél 9. Német nyelvű istentisztelet: Balatonboglár: du. 6; Balatoníured: du. 7; Siófok: de. fél 10. «i I 'fi i í f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom