Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-27 / 4. szám
Evangélikus 67. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2002. JANUÁR 27. HETVENED VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 89 Ft 2002. - a bibliaolvasás éve? Imádkozzatok, hogy Isten igazsága valósuljon és gyógyuljon a világ A 2002. év Egyetemes Imahetének országos megnyitó istentiszteletén (a Budapest Kálvin téri Református Templomban január 20-án, vasárnap este) hatalmas gyülekezet kezdte el az imádkozás gyakorlását ökumenikus templomi közösségben. A magyarországi kereszténység sokszínűsége megmutatkozott a szolgálatot végzők seregében épp úgy, mint a gy ülekezet sokaságában. Ami mégis nagy segítség volt abban, hogy ez a sokaság „összemelegedjen” egy közösséggé, az a padokon kiosztott liturgia szövege volt. Hosszú évek hasonló alkalmai után talán most először mutatkozott meg, hogy mindenki résztvevője volt az istentiszte- letnek-imádkozásnak abban az értelemben, hogy az istentiszteletet vezetők szavát is figyelemmel kísérhette a gyülekezet, és saját szavával is bekapcsolódhatott a közös imádkozásba, hitvallásba, bizonyságtételbe. Ebben a „közös liturgiában” szólaltak meg az igehirdetések, és kapcsoltak össze a hozzánk szóló Istennel, majd fordítottak a „szomszéd embertárs” felé, hogy a békesség kívánságával, a megbékélés ajándékával indítsanak el haza otthonainkba. A Hegyi beszéd egy szakaszának alapigéje irányította a figyelmet Isten országának keresésére. Paskai László bíboros, prímás arról szólt, hogy bár ma sok gond köti le életünket, figyelmünket, energiánkat, Jézus mégis ezt mondja: „Keressétek először az ö országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. ” (Mt 6,33). Az emberi élet feladatairól gondoskodni kell, de ezeken keresztül szolgáljuk Isten országát és annak igazságát. „Legyetek jók, ha tudtok" - de a végső célra kell tekinteni. Isten országa azonban nemcsak „elméleti”, hanem itt van közöttünk, és annak igazságát kell keresnünk. Komolyan venni és teljesíteni azt, amit Jézus tanít. Történelmi példák mutatják, hogy minden időben voltak, akiknek az igazság keresése és az abban való megállás mindennél fontosabb volt. Ha kellett, vállalták érte a hátrányt, a diszkriminációt, a börtönt vagy életük odaadását is. Mi is ismerünk ilyeneket. Jézus azt sem rejti el, hogy Isten gondoskodó szeretete az igazságkeresőknek is megadja ráadásul a többit. Legyen ez erőforrás számunkra is! Az idei Imahét alapigéjéről - Zsolt 36,6-10 - Szebik Imre elnök-püspökünk szólt igehirdetésében. Egy 16. századi reformátori mondást idézett: ..Imádkozzatok otthon és a templomban,- különben ugyancsak rosszul áll a világ! ” Valóban keveset imádkozunk, ezért áll olyan rosszul a világ? Úgy is mondhatjuk, mint sokan teszik is: haldoklik a ket reszténység. Keveset imádkozunk és nem tudunk együtt imádkozni. Soroljuk a bajokat, hibákat, hiányosságokat, a mai világ ínségét, de vajon mindezekért mikor imádkozunk? Minden igyekezet megvan bennünk életünk körülményeinek biztosítására, javítására. „Haldoklik- e a hited?" A felhalmozódott kérdések vajon nem arra mutatnak-e, hogy a hitem, a hitünk fogyatkozott meg vagy talán el is halt. Vissza kell találni a forráshoz. Erről szól a zsoltár is, mert az élet forrása annál az Istennél van, akinek szeretete az égig ér, hűsége a fel legekig, akinél igazság van, és aki megtart embert és állatot,- az egész világot. Be kell látnunk, ahhoz, hogy jól álljon a világ dolga, jól menjenek előre a nemzedékek, ezért imádkozni kell! Otthon és a templomban, a közösségben együtt. Ha kérdések fogalmazódnak meg, azokért imádkozni kell, mert Ott oldódnak meg, ott kapunk világosságot. Az Imahét arra is alkalom, hogy imádkozzunk egyházunkért és egyházainkért, hogy az összetartozás erősödjön és ne a különbségek keresése, hanem az, ami összeköt. Legyen ez fő törekvésünk és közös imádkozásunk tárgya. Ha többet és ,jobban” imádkozunk, a világ sora is megjobbulhat. Elindult az imádkozás, a közös imádság hete, bárcsak megszívlelnénk, hogy otthon és a gyülekezetben többet és buzgóbban könyörögjünk az élet forrásához. Tóth-SzÖIlős Mihály Az éppen csak mögöttünk hagyott 2001- es esztendő nemes célkitűzései közé tartozott „az Olvasás Eve”-program, amely színvonalas könyvek megismerésére kívánt buzdítani. A nyári könyvhétig tart még ez az időszak, s ezekben a hónapokban érdemes önvizsgálatot tartanunk: otthonunk-e még a Gutenberg-galaxis, vagy a számítógépek és videojátékok világában végképp háttérbe szorult már ez a tevékenység. A hivatalos kampány teljes mellőzésével, azzal a szerény javaslattal állok elő, hogy egyházunk, egyházaink népe tekintse az előttünk álló esztendőt a bibliaolvasás évének. A korábbiaknál is tudatosabban törekedjünk Isten igéjének megismerésére. Ma, amikor többféle fordításban, kiadásban és formátumban vehetjük kézbe a Szentírást, legyen az valóban naponként táplálékunk. A megújult külsejű, ám az örökérvényű tartalmat rejtő Útmutató ebben nagyszerű segítséget nyújthat. Milyen jó lenne, ha akár egyénileg, akár családi körben minél több otthonban kezdődne a napi igék elolvasásával a reggel! Örvendetes jelenség, hogy a számítógép mellett végzett munkát is össze tudjuk kapcsolni a napi igék elolvasásával, hiszen könnyen hozzáférhető programokkal, automatikusan megjelennek a monitoron a napi igék. Micsoda erő rejlik abban a tényben, hogy ugyanazokat az igéket olvassák falszomszédok és a világ különböző pontjain élő emberek egyaránt! Egy diák azzal a bátorító érzéssel mehet vizsgázni, hogy tanára ugyanazt az igét olvassa a reggeli csendben. Régi haragosokat is kibékíthet az a felismerés, hogy ugyanabból a forrásból meríthetnek. Annak érdekében pedig, hogy ne csak az összefüggésből kiragadott igéket olvassunk, célszerű a folyamatos biblia- olvasás. Néhai Muntag Andor, sokunk kedves teológiai tanára dolgozott ki egy olyan rendet, amelynek segítségével egy év alatt az egész Bibliát végig lehet olvasni. Sok teológus hallgató és lelkész él azóta is ezzel a kitűnő lehetőséggel. Milyen találóan ír Gárdonyi: „Ez a könyv a Könyvek Könyve. / Szegény ember drágagyöngye, / Égi harmat lan- kadtaknak, / Világosság földi vaknak.” A teljesség igénye nélkül meg lehet még említeni olyan hasonlatokat, amelyekkel a Biblia önmagát illeti: tűz (Jer 23,25: „nem olyan-e az én igém, mint a sziklazúzó pöröly, a tűz?’); lámpás (Zsolt 119,105: „ lábam előtt mécses a te igéd'); tej (lPt 2,2; „mint a most születő csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok’’); tükör (Jak 1,23: „aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe...’’); kalapács (Jer 23,29: „nem olyan-e az én igém, mint a sziklazúzó pöröly? ’); kard (Ef 6,17; Zsid , 4,12: „vegyétek fel a Lélek kardját, amely Isten beszéde”, „Isten igéje élesebb minden kétélű kardnál”). Mindezek mellé érdemes Luther Márton találó hasonlatát is odatenni: „a Szentírás az a pólya, amely Krisztust rejti. Keresztyénségünk nem lehet tehát könyv-vallás, nem az írás külső tekintélye a döntő, hanem az, hogy az igék az élő Krisztusról tanúskodnak.” így vehetjük komolyan a reformátor híres 62. tételét is, amely szerint „az egyház igazi kincse az evangélium”. Igaz, hogy „kincsünk „cserépedényekben van” (2Kor 4,7), de erről az értékről egyszerűen nem szabad lemondanunk. Ahogy a reformáció az anyanyelven olvasható Szentírással nemcsak a művelődéstörténethez járult hozzá, hanem emberek számára az üdvösségre vezető utat is meggyőző erővel megmutatta, úgy járulhatnak a mai keresztyének is hozzá egy ország lelki-szellemi gazdagodásához. Ne várjunk arra, hogy más végezze el helyettünk ezt a szolgálatot. Ha körülnézünk egy könyvesboltban, csak úgy roskadoznak a polcok az ezoterikus és egyéb zavaros nézeteket képviselő könyvek alatt. Jó esetben a Bibliát is megtalálja a vásárló. De a leghatékonyabb módszer az, ha személyesen ajánljuk, sőt adjuk mások kezébe is a Bibliát. A gimnáziumi évek jutnak eszembe. Egyszer megbüntettek, mert Bibliát találtak nálam. Osztályfőnökünk magyar szakos volt. Nagyon sokat tanultam tőle. Megtanított az irodalom szeretetére. Néha azért kicsit tartottam is tőle, az amolyan mozgalmár kommunistától. Olykor feszült volt a viszonyunk. Úgy emlékszem, akkor tört meg a jég, amikor Adyt tanultuk. Egyszer titokban megmondta nekem, hogy számos bibliai utalást nem ért a versekben. Kérte, segítsek neki. Ó így fejezte ki magát: „Gyere, Tamás, délután bibli- ázzunk!" Attól kezdve nem kellett már táskám rejtett zugaiba dugnom a Bibliámat. Ültünk egy üres tanteremben, előttünk egy Biblia és egy Ady-kötet. Kalapáló szívvel, olykor remegő kézzel ültem ott. Mindez még a 70-es években történt. Visszavágyom erre a kalapáló szívre és remegő kézre. Újra szeretném tudatosítani, hogy Isten igéje tűz és lámpás és tej és tükör és kalapács és kard.... Talán nemcsak én vágyom erre. Talán, ha 2002 a bibliaolvasás éve lenne... Fabiny Tamás Hegedűs Lóránt református, Paskai László katolikus és Szebik Imre evangélikus főpásztor az Ökumenikus Imahét országos nyitó istentiszteletén Fotó: Bottá Dénes Húsvétkor evangélikus választási körlevél Elkészült a Magyarországi Evangélikus Egyház választási körlevele, amelyet húsvét vasárnapján, március 31 -én olvasnak fel az ország lutheránus templomaiban - közölte Hafenscher Károly országos irodaigazgató. A dokumentumot január 17-én, csütörtök este véglegesítették. A körlevelet a tervek szerint a gyülekezeti kihirdetést megelőző napokban hozzák nyilvánosságra. A templomi kihirdetés húsvéti időpontját Hafenscher Károly azzal indokolta, hogy ekkor érhetik el a legnagyobb számban a híveket. Az evangélikus egyház mellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Magyarországi Református Egyház is körlevelet, illetve felhívást készül közzé tenni az áprilisi országgyűlési választásokra. Veres András püspök, az MKPK titkára szerint nagy valószínűséggel március első felében adják ki körlevelüket. Bölcskei Gusztáv püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke egyelőre nem tudta megjelölni felhívásuk kibocsátásának várható időpontját. Korábbi hír szerint a választásokra felhívást tesz közzé több történelmi kisegyház, így az unitárius, a metodista és a baptista is. „ Oh, adná Isten, hogy a keresztények előtt ne volna többé rejtve a tiszta evangélium, s ez a munkám is minél előbb haszontalanná és fölöslegessé válna, így azt a reményt táplálhatnánk, hogy a Szentírás is visszanyeri veleszületett méltóságát." Luther Márton, Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása)
