Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-26 / 21. szám
Evangélikus Elet 2002. MAJUS 26. 3. oldal A csővári evangélikus templom újraszentelésének ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a templom újra régi pompájában ragyogjon. A gyülekezet minden tagja megmozdult. Adakoztak, és igyekezetüknek hála példásan helyrepofozták a repedezett falakat, omladozó vakolatot. Bebizonyították, hogy az együttlét, az együtt éneklés, az együtt imádkozás hajléka minden ráfordítást megér. Az egyház jó rendjének megfelelően a templom újraszentelésének liturgiáját az egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre püspök végezte, akit az oltári szolgálatban - a helyi lelkész mellett - segített Detre János esperes is. A környékbeli evangélikus lelkészeken kívül tiszteletét tette Harrach Péter miniszter, a környék országgyűlési képviselője is, valamint Bánffy György színművész. Szebik Imre ünnepi prédikációjában, amelynek alapjául Máté 16,13-20 szolgált, azt hangsúlyozta, hogy bárhol is járjunk a világban, mindig az a templom marad kedves a számunkra, ahol megkereszteltek, ahol megeskettek, s ahol nemzedékről nemzedékre imádták családtagjaink az Istent. Ezért is szeretheti a csővári gyülekezet ezt a templomot, amelyben felhangzik az Ige, amelyben magukhoz vehetik a szentségeket, bűnbocsánatot nyerhetnek, erőt, áldást, üdvösséget szerezhetnek. Hangsúlyozta, hogy a nagy munka után most mindenki az Úr felé forduljon és őrá figyeljen, mert tőlejön az áldás. Bolla Zsuzsanna Önmagát is építi a gyülekezet Evangélikus gyülekezeti ház épül Győr-Ménfőcsanakon. Pünkösd vasárnapját megelőző szombaton - ünnepi istentisztelet keretében - Ittzés János püspök helyezte el az épület alapkövét. Az egykori evangélikus iskola udvarán összegyűlt híveket a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke igével köszöntötte, majd arról beszélt, hogy az építkezés sikere nem a most megjelölt tenyérnyi területen múlik. Nem attól függ, hogy biztosan állnak-e a falak. A ménfoc- sanakiak nem egyszerűen házat építenek, hanem közösséget. Olyant, ami a testi szem számára nem látható. Hajlékot, amelynek fundamentuma nem kő, hanem Jézus Krisztus, az élő ige.- A gyülekezet önmagát építi. Ahogy növekednek a falak, erősödik a közösség A felügyelő beszélt az építkezés előtti bontási munkálatokról is, ahol javakorabeli gyülekezeti tagok a nemes cél érdekében példát mutattak a fiataloknak: fáradhatatlanul pucolták a téglát és helytálltak minden munkában. Tóth Péter megjegyezte: ezt a példát szeretnék ők is tovább adni az utánuk jövő nemzedéknek, ezért május 25-én megkezdik a falazást. Az ünnepi közgyűlésen többek között köszöntötte az evangélikus híveket Balogh József Győr első embere is, aki az építkezéshez - polgármesteri keretéből - 100 000 forintot ajánlott fel. Baralovics Ernő, a ménfocsanaki részönkormányzat nevében az összefogást üdvözölte, illetve a múltba tekintve azt a templomépítő elhatározást, melynek nyomán majd fél évszázaddal ezelőtt hasonló munkába Tóth Péter, a ménfocsanaki gyülekezet felügyelője az alapkőbe illeszti a dokumentumokat tartalmazó fémhengert Fotó: Szűk Ödön is, de arról nem szabad megfeledkezni, hogy az építőmester maga a Szentlélek Úristen - hangsúlyozta igehirdetésében Ittzés János, majd hozzátette: - Ahhoz, hogy ház épüljön nem elég a teli pénztárca, nem elég a pontos terv, ha nincsen rajta égi áldás, akkor az semmit sem ér. Mert igével, hűséggel, hittel kell építkezni. Isten bátorítást ad felelős szeretettel gondos atyaként osztozik örömünkben. Az igehirdetést követően Tóth Péter felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy az építkezést két önzetlen gyülekezeti tag adományából, a gyülekezet közös szándékával tudták megkezdeni. Az épület 111 négyzetméteres földszintjére lelkészlakást, ifjúsági célokat szolgáló helyiséget, a tetőtérbe pedig 84 négyzetméteres hasznos területet terveztek. foghatott a gyülekezet. Szabó Jenő, a gyirmóti részönkormányzat vezetője 50 000 forintot ajánlott a gyülekezeti ház építéséhez. Hanvay László győrújbarát-ménfő- csanaki evangélikus lelkész felolvasta elődje, Laborczi Zoltán levelét. A gyülekezet hajdani pásztora igével üzent híveinek: Igyekezzetek megtartani a lélek egységét, a békesség kötelékével. A gyülekezeti ház alapkövébe a dokumentumokat tartalmazó fémhengert Tóth Péter helyezte el, amit megáldott Ittzés János püspök, Jankovits Béla esperes, Hanvay László és Koháry Ferenc lelkész, valamint Pálffy Zsuzsanna református lelkipásztor is. Az ünnepségen a helyi Soli Deo Gloria ifjúsági énekkar szolgált. Gülch Csaba „Meggyőződésem, a teológia olyan élményt tud nyújtani, hogy abban mindenkit részesítem kell, - akit csak lehet.” Beszélgetés D. Takácsné Kovácsházi Zelma lelkésznővel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem óraadó tanárával Zelma néni - ahogy a legtöbben ismerik - 1953-ban végzett a soproni Teológián. Két év egyházi hivatali munka és a gyermekáldást követő otthoniét után, 1959- ben került a Deák téri gyülekezetbe, ahol megszakítás nélkül szolgált nyugdíjazásáig, 1990-ig. A kor szokásának és teológiai szellemének megfelelően azonban hosszú ideig nem szentelik teljes jogú lelkésszé, melynek egyik velejárója az is, hogy a szószéki szolgálatot Luther-kabát helyett kosztümben kell végeznie. A gyülekezetben sokféle feladatot vállal. Keresztelésen, esketésen, temetésen kívül bibliaórák, gyülekezeti alkalmak, istentiszteleti szolgálatok, ám „fő tevékenysége” természetesen a gyermekek tanítása. Igen nagy azok száma, akik tőle hallanak először Jézusról, nála ismerkednek az igével, erősödnek meg hitükben. Az oktatást ma sem hagyta abba, a Hittudományi Egyetem nappali és Levelező Hittantanári Tagozatán egyaránt oktat. Szívesen fordít német nyelvű teológia tárgyú műveket, s ennek köszönhető, hogy nem egy, alapműnek számító könyv került munkája által a mostani hallgatók kezébe. Megérdemelten, nagyon sokak egyetértésével - és örömére! - vehette át tavaly, az egyházi körökben kiemelkedő elismerésnek számító teológiai díszdoktori oklevelet. A diákság körében lévő népszerűségét nem csak fiatalos, mindig vidám lényének köszönheti, hanem a lenyűgözően érdekes, különös hangulatú, tartalmas előadásoknak is. Szerénységét jellemzi, hogy beszélgetésünk elején mosolyogva jegyezi meg: „Nem szeretek és nem is szoktam interjúkat adni, s hogy mégis vállalkoztam rá, az csak azért van, mert nem szeretek nemet mondani sem.”- Amikor Ön végzett, a nó'i lelkészeket - öt év tanulás után (!) - sem szentelték teljes jogú lelkésszé, fényes, tudományos karrierre, közismertségre már csak a politikai rendszerből adódóan sem számíthatott, az egzisztenciális körülmények meg kifejezetten nehezek voltak. Adódik a kérdés: miért akart mégis teológiát tanulni? Hiszen teológiával akkor is foglalkozhatott volna, ha civil pályán csinál karriert.- Valóban, korábban csak azokat a nőket avatták fel ténylegesen lelkésszé, akik elvállaltak egy gyülekezetei, vidéken. Ez nem kis problémát jelentett egy frissen végzett lelkésznőnek, hiszen sokszor nehéz feladatokkal találták szemben magukat, s nem csak a társadalmi szokások, előítéletek, hanem - ne felejtsük el, az ’50-es éveket írjuk - a szűkös kereset, a politikai, gazdasági vagy éppen a közlekedési helyzet miatt is. Arról nem is beszélve, hogy ezt csak olyan ember tehette meg, aki teljesen független, szabad volt. Nem véletlen hát, hogy azokra a helyekre kerültek női lelkészek, amelyeket más már nem vállalt el. Én azonban ekkor már féijnél voltam, s ráadásul családunkban a férjem volt a pénzkereső, akit a munkája Budapesthez kötött, így mindenképpen a fővárosban kellett maradnunk. Ezért is kerültem a Deák térre, ahol kezdettől fogvájói éreztem magam, többek között azért, mert az ottani gyülekezet egyik jellemzője az igényesség. Akkoriban nagyon sok gyerek volt - akár 200 különböző korú gyerekkel, ifjúsággal is foglalkoztunk egyszerre - s én ezt nagyon szerettem csinálni, hiszen tulajdonképpen nagyrész azért tanultam teológiát, hogy hittant taníthassak. Valójában a jelentkezés előtti utolsó percben dőlt el, hogy matematika-fizika szakra, vagy a teológiára megyek-e. Csak az volt biztos, hogy mindenképpen tanítani akarok. Ezért nem érdekelt, hogy nem fognak felavatni - s mint említettem -, a Deák tér a tanítási feladatok szempontjából kiváló terepnek számított. Nem csak vezettem csoportokat, hanem az is a feladataim közé tartozott, hogy képezzem, tanítsam a leendő vezetőket is. Komoly hittantanítási, pedagógiai koncepciót kellett kidolgoznunk és a gyakorlatban megvalósítanunk. Az akkor készített jegyzeteket a mai napig sok helyen használják a hittantanításban.- A politikai helyzet sem gondolkodtatta el?- Az az igazság, hogy bár sokan lebeszéltek volna, de 1948-ban, amikor jelentkeztem a Teológiára nem volt igazi érzékem a politikai helyzet reális értékeléséhez, nem éreztem, hogy amit választottam az „rázós pálya”. Valójában azonban később sem voltak „politikai bonyodalmaim” ellentétben a férjemmel, aki világi ember - minisztériumi jogász -, volt és csaknem mindig elmaradtak a megérdemelt előléptetései, amikor kiderült, hogy a felesége evangélikus lelkész. Ezért azonban soha nem neheztelt, hiszen nem csak lelkes hívő volt, de lelkes híve a munkámnak és egyházunknak is. Engem pedig a teológia érdekelt és csak ezzel akartam foglalkozni. Ahogy a díszdoktori székfoglalómban is említettem nem csak vonzott, de beavatottja akartam lenni a keresztyén hitnek. Úgy gondoltam, nekem a „képzettekhez” kell tartoznom, hogy ne legyek „rászorulva” másokra, ne kelljen kérdeznem, hanem a teológiának mint tárgynak a szakembere legyek. Úgy éreztem ugyanis, hogy sem a hittantanulástól sem pedig a hallott prédikációkból számomra nem fog ösz- szeállni a keresztyén igazság annyira, amennyire szükségesnek tartanám és amennyire engem érdekel. Persze ha alaposan megvizsgáljuk, akkor azért kiderül, hogy a hitemhez kellett a teológia, a tudomány. Mégpedig azért, hogy meglegyen a horizontja is. Ennek következménye, hogy nekem a teológia mint tanulás, olvasmány, tudomány mind a mai napig a legnagyobb élményt jelenti, sőt nem túlzás azt mondanom, hogy egy életre szóló boldogságot, kielégítést adott. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért tanítok ma is szívesen. Meggyőződésem ugyanis, hogy a teológia olyan nagyszerű szellemi és lelki élményt tud nyújtani, hogy abban mindenkit részesíteni kell, akit csak lehet.- Tavaly kapta meg díszdoktori kitüntetését az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Gondolt arra, hogy ez valamiféle kárpótlás az elmaradt lehetőségekért?- Nem,' semmi ilyesmi nem jutott eszembe, hiszen nem éreztem mellőzött- nek magam. Munkám során végig boldogan, örömmel tettem a dolgom, tanultam, tanítottam, teljes megelégedéssel. Az más kérdés, hogy számomra - az én saját, belső értékrendem szerint -, ez a legnagyobb elismerés, amit kaphattam. Mindezek mellett azért azt hadd jegyezzem meg, hogy én nem kutató vagyok, hanem közvetítő. Arra vállalkoztam, vállalkozom, hogy átveszem a szakemberek ismereteit és úgy transzformálom, hogy az mindenki számára befogadható legyen.- Mit tart szűkén vett szakterületének?- Kezdetben, teológiai tanulmányaim első éveiben elsősorban az Otestamen- tummal és Luther műveivel foglalkoztam. Később - már Deák téri szolgálatom idején - az evangéliumokkal és az úgynevezett történeti Jézus-kutatás nevű irányzattal. Ezzel párhuzamosan és mindmáig rendszeres teológiával, dogmatikával. És természetesen mindezt a gyakorlati teológiába torkoltaivá. Hiszen a teológia minden ágának az a próbája, hogy felhasználható-e az igehirdetés és a keresztény tanítás szolgálatánál. Teológiai oktatói munkámban a Rendszeres és a Gyakorlati tanszékhez tartozom. Az előbbinél XIX-XX. századi Teológiatörténetet tanítok, utóbbinál pedig Hitoktatási gyakorlat címen egy olyan anyagot, amit a hallgatók majd szinte egy az egyben felhasználhatnak az általuk tartott hittanórákon.- A teológus hallgatók döbbenettel, vegyes csodálattal jönnek ki óráiról, azt latolgatva hogyan tudott ilyen mélyre leásni az Újszövetségben, hogyan tudott ilyen közel kerülni Jézus személyéhez? Hiszen számtalan nagy tudású ember ismeri kiválóan a Bibliát, de ezt a „szintet” keveseknek sikerül elérnie, mivel csak a Biblia ismerete egészen biztos, hogy nem elég ehhez,- Valóban, számomra az az egyik legizgalmasabb teológiai kérdés, hogy mit lehet megtudni a Názáreti Jézusról mint történelmi személyéről, illetve hogy hogyan lehet megérteni, helyesen értelmezni és alkalmazni a szavait. Sokat tanultam azoknak a tudósoknak a müveiből, akik ezzel foglalkoznak, mint például E. Stauffer vagy J. Jeremias. Ők úgy dolgoznak, mint a restaurátorok, akik az egymásra festett rétegeket lefejtik, hogy az eredetiig elérjenek. Amit ezektől - s még több más - szerzőtől tanultam azt próbáltam - természetesen a megfelelő formában - átadni a gyerekeknek, már a Deák téri gyülekezetben is. Úgy gondoltam, hogy akkor teszem velük a legjobbat, ha megjelenítem előttük Jézus alakját és megszerettetem velük személyét. S már évek óta tapasztalom, hogy ez a módszer felnőtteknél is működik, fogékonyak rá. Ennek mindössze az a titka, hogy az ember jó forrásokat találjon- Most is tartja a kapcsolatot volt tanítványaival?- Egy kis csoporttal mind a mai napig havonta összejövünk és többnyire teológiai témákkal foglalkozunk. De időről időre felvetődnek fizikai, biológiai, ökológiai, irodalmi - s még számtalan más - kérdések is. Otthonomban is felkeresnek régi tanítványok, hol telefonon előre jelezve, olykor meg csak egyszerűen betoppanva. Esketni is szoktam régi diákjaimat vagy megkeresztelem a gyermekeiket.- Mennyire tudott, tud társadalmi életet élni?- Társas kapcsolataim is a gyülekezeti szolgálattal álltak kapcsolatban s a gyülekezethez tartozó gyermekek, fiatalok és szüleik alkották. A ’80-as évek második felében például alakult egy - nagyjából 30 személyből álló - fiatal felnőttek köre, akik beszélgethettek az irodalmi, politikai és egyházi életben korábban jelentős szerepet játszó emberekkel a múltról és a várható jövőről. Ezeket a találkozókat persze nem lehetett az egyház hivatalos helyiségeiben tartani, mindig valamelyik vállalkozó kedvű tagunk lakásán találkoztunk. Gyarmati Gábor MEGHÍVÓ a Déli Evangélikus Egyházkerület 2002. június 1-jén, szombaton 10 órai kezdettel Egyházkerületi Presbiteri Napot tart a Soltvadkerti Egyházközségben (6230 Soltvadkert, Graetzer u. 1. Tel: 06 78 381-037) Erre az alkalomra az Egyházkerület gyülekezetei lelkészeit, felügyelőit és presbiteri küldötteit szeretettel hívjuk és várjuk. Jelentkezés május 30-ig a soltvadkerti lelkészi hivatalban. Dr. Sólyom Jenő s.k. D. dr. Harmati Béla s.k. egyházkerületi felügyelő püspök
