Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-19 / 20. szám
Evangélikus Elet 2002. MÁJUS 19. 9. oldal Anyagyógyászat - „apa-átvilágítással” bővítve Gondolatmozaikok Az élet, amelyet folytatok, felelet Istennek a Krisztusban hozzám intézett üzenetére. (Bonhoeffer) * Ha a mulasztásaidra gondolsz, alázatos leszel. Ha Isten irgalmára gondolsz, akkor hálás. (Bodelschwingh) * Az a feladatom, hogy helyet készítsek szívemben Istennek. (Kierkegaard) * Hinni azt jelenti, minden pillanatban annak tudatában élni, hogy valaki szeret engem. (Kagawa) * Isten jósága nem megy odáig, hogy alávesse magát szeszélyeinknek. (Kálvin) * Légy türelmes a mások hibáival szemben, mert lásd, benned is van minden, amit a többieknek el kell viselni. (Kempis) * Amikor Bibliádat olvasod, alkalmazz mindent magadra. Semmit ne vigyél abba, mindent hozzál elő belőle. Csak így nyílik föl előtted az írás ereje és szépsége. (Bengel) * Ha egy keresztyén nincs a maga helyén, akkor a helye üresen áll. (J. S. Bach) * A boldogság nem bennünk és nem rajtunk kívül van, hanem Istenben. Ha Őt megtaláltuk, mindenünk van. (Pascal) * Isten szeret bennünket akkor is, ha nem vesszük észre. (Hudson Taylor) * Isten gyermekei nem olyan emberek, akik bűn nélkül valók, hanem olyanok, akik már nem szeretik a bűnt. (Paul H.) (Ferenczy Zoltán gyűjtéséből) Elég hamar elkelt Anyagyógyászat című kis könyvem, s a Szt. Gellért Kiadó pár hónap múltán jelezte: több olvasó szerint jó lenne egy „apa-fejezetet” csatolni hozzá, ha lesz második kiadása. Ebből lett a bővítés, amelyből ízelítőként közlök itt egy szakaszt. (Most a zsebformátumú könyvecske 126 oldalas, bolti ára 580 Ft.) Természetesen nem elszigetelt jelenségként iparkodunk megvilágítani a „férfiasságot”, hiszen a nővel „őskontextusai” egymásnak, s még Pál apostol is leszögezi: „Az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül" (lKor 11,11). A sokszor veszélyes, sötét, alattomos buktatókat azonban nem elég zseblámpával próbálnunk elkerülni. Vegyünk egy hírességet! Makulátlan lovag például Cyrano de Bergerac, párbajban is félelmetes kardforgató, akinél erősebb mintha csak az orra volna. S ő megy az orra után, amely - gazdája szemében - katasztrofálisan nagy, egyenest a provokált halálba. Végzetes hiedelme, hogy ő emiatt szerethe- tetlen. Akkor sem ébred életre, amikor becsületének sérelme nélkül nyár ráragyoghatna a boldog szerelem és a házasság. Párbaj ban-háborúban kereste és osztotta a halált, lényegében kihívó magatartásával ölette meg magát. (Közvetett öngyilkosság?) Életének utolsó perceiben enged bepillantást leikébe Rostand színművében: „Gyöngéd nőiség rám nem mosolygott. A saját anyám rútnak talált, s nem néztek rám soha szelíd nővérek. Majd attól féltem én, hogy lányszemekből gúny villog felém.” - Szülői balítélet, bánásmód, beszédhangszín érzelmi hatása olyan is lehet, mint valami szóbeli szívlövés, élethossziglani baljós garanciával. Rémség. Csak a mitológia számára valóság a „szörnyű anya” alakja? Ámde mit szólhatna a párbajhős lelkiismerete, ha szóhoz juthatna? Mondjuk azt:- Te aztán jól megmutatod magadnak, milyen komiszul elbánt veled az anyád! Nem látsz tovább az orrodnál! Gőgös, gaz lovagok! Halálosan hiú háborodott- ságotokban „becsületbeli ügy” címén elveszitek egymás életét, ahelyett, hogy saját gonosz indulataitok ellen vívnátok „ama nemes harcot” (lTim 4,7). Vak vagy, Cyrano! Anyád bűnét halálossá tetézed, voltaképpen magadat is gyűlölve. Az Isten szerelmére, az sem érdekel téged, hogy tíz-egynéhány párbajáldozatod vétlen hozzátartozóinak micsoda bánatot, veszteséget okozol?! Csak azért, mert megfricskázták az orrodat! Te viszont annyira beleéled magadat a vért kívánó önsajnálatba, hogy nem vagy képes rádöbbenni szereped hamisságára. „Hősietlenítve” emberibb lennél, magadnak is javára, feleségestől. De kérem! Ez hősi játék! - hördülhet föl bennünk a színpadkedvelő. Ó, igen. „Van egy színház, végtelen, és miben- nünk lakik, világtalan angyalaink játszogatnak itt” - írta József Attila. Katarzis: tisztulás ott lehet, ahol több-kevesebb hasonlóság alapján magunkra ismerünk. S akkor aztán „nincs mese”, ha kiderül, hogy rólunk szól a mese. Ez ugyanis ősi üzenő műfaj, a kérdés csupán az, hogy van-e antennánk vételére. Dr. Bodrog Miklós LAPSZEMLE Angol orgonaművész koncertje Nyíregyházán A nyíregyházi evangélikus templomban tartott orgonakoncertek régóta híresek. Ám még a komolyzene szerelmeseinek is igazi csemege volt az a jótékonysági hangverseny, ahol a világhírű orgonaművész, David Titterington szólaltatta meg Johann Sebastian Bach, Vivaldi, Boellmann és Parker müveit. A három évszázadot átívelő muzsika káprázatos tolmácsolása lebilincselte a boltívek alá bezsúfolódott hallgatóságot. Az angol muzsikus, aki hangszerépítőként is olyan kiváló, hogy hazájában az orgonarestaurátoroknak a vezetője, Kállay Kristóf meghívására érkezett erdélyi koncertkörútjáról Nyíregyházára. Lady Digby, a Brit Birodalmi Rend dámája mutatta be a nyíregyháziaknak az orgonazene egyik apostolaként ismert művészt, aki a világ leghíresebb koncerttermeiben és fesztiváljain aratja sikereit. A világ legnevesebb virtuózaival és zenekaraival dolgozott együtt szólistaként jelentős nemzetközi fesztiválokon, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Ázsiában, Európában lépett közönség elé. Sok jelentős kortárs darabot ő mutatott be először, az Olivier Messiaen, Petr Eben és Johann Emst Eberlin zenéjével készült CD-ken kívül több mint harminc felvételt készített a BBC-nek és igen sok más rádiónak és televíziónak szerte a világon. * David Titterington, a londoni Királyi Zeneakadémia orgona tanszékének vezetője sok ismert konzervatórium vendégtanára, díszdoktora, és professzora a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiának is, ahol az egyházzenei tanszék növendékeit tanítja. Mint elmondta, már a görögök is gyönyörűnek tartották a hangszerek fejedelmét, hisz hangzása fenséges, hangterjedelme pedig csaknem kilenc oktávot fog át. Bár az orgonajátszás kétezer éves, a kortárs zeneszerzők jóvoltából új színekkel, hatásokkal gazdagodik, így a zenei lehetőségek sora végtelen. A művész hazánkban öt éve tart mesterkurzusokat, s budapesti és nagykőrösi tanítványai is példázzák, hogy hazánkban van igény az orgonamuzsika tanulására. A hangszeren való játék elsajátításához azonban legalább hat évig kell zongorázni, mert nagyon nehéz a kezek és a lábak folyamatos összehangolása. Mivel itt nagyon sok a tehetséges fiatal, Budapesten alapítványt hozott létre a zene iránt elkötelezett fiatalok megsegítésére. Felmerült, hogy az egyházzenészképzés színvonalának emelése céljából szükség van hazánkban olyan orgonára, amely megfelel a legmagasabb művészi és technikai követelményeknek is. A művész által megálmodott orgona helyét Budapesten, a Zeneakadémiához közel, a terézvárosi Avilai Szent Teréz-templomban találták meg, amely így a magyar egyházzene egyik központjává válik. A Nyíregyházán folyó, túlzás nélkül világhírű ének-zeneoktatás hírnevét pedig tovább öregbíti, hogy a zeneiskolában egyházzene és orgona szakot indítanak. Az angol orgonaművész nyíregyházi koncertjén összegyűlt adományokból olyan tehetséges fiatalokat segítenek majd, akik szeretnék muzsikusi képességeiket felsőfokú iskolákban tovább-gyarapítani, de nincs hozzá anyagi hátterük. Tóth M. Ildikó (Népszabadság, 2002. május 7.) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Kodály-hangversenyekre emlékezve Hetven évvel ezelőtt - 1932-ben - érkezett Nyíregyházára Vikár Sándor, a nyíregyházi Kálvineum Református Tanítóképző Intézet ének-zene tanára. Kodály tanítványa volt és az ő szellemében tanított. 1937. május 3-án a nyíregyházi középiskolákkal közösen hangversenyt rendezett Kodály műveinek előadásával. Bennünket, Kossuth-gimnazistákat Krecsák László énektanárunk, evangélikus egyházunk karnagya készített elő. Elsős gimnazistaként az alt szólamba osztott be. A Kodály-hangversenyre készülve ismertük meg a magyar népdalokat, amelyeket Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtött a nép ajkáról, a tiszta forrásból. Elhatároztuk, főleg cserkészek, hogy ezentúl nem fogunk énekelni műdalokat, magyar nótákat, hanem csak a tiszta forrásból, a nép ajkáról származó dalokat. Táborainkban, portyázásainkon mi is megpróbáltunk gyűjteni népdalokat. Összejöveteleinken csak népdalokat tanultunk és énekeltünk. Odáig mentünk, hogy mindent ki akartunk iktatni, ami idegen volt. A „Ballag már a vén diák” kezdetű ballagó nótát is idegen eredetűnek tartottuk. Helyettesíteni akartuk magyar népdallal. Az önképzőkörben pályázatot írtak ki. A nyertes egy ismeretlen szerző, Anonymus lett. Az „A csitári hegyek alatt” kezdetű népdal dallamára írt egy ballagónótát: „Elszállt már a diákélet leggyönyörűbb tavasza” volt a kezdő sora. 1941-ben a ballagáson már nem hangzott el a „Ballag már a vén diák” kezdetű ballagónóta, hanem az új. Ezzel búcsúztak 1942-ben és 1943-ban is. 1944-ben viszont már nem volt ballagás, mert a tanítás 1944. április 1-jén befejeződött. Az újítás szele elérte az érettségi tablót és a ruházatot is. Az érettségi tablón nem szmokingban vagy zsakettben fényképezkedtek, hanem zsinóros magyar ruhában. Mire 1942. május 3-án elérkezett a második Kodály-hangverseny ideje, akkorra már egy népdalszerető ifjúsággal találkozott ismét Kodály Zoltán. Az első hangversenyt a Városi Színházban rendezték meg. Mi, Kossuth-gimnazisták a második emeleten, a kakasülőn álltunk fel. Ott vezényelt bennünket Krecsák László. A második hangverseny a Kálvineum udvarán zajlott le Bárdos Lajos vezénylésével, de ugyancsak Kodály Zoltán jelenlétében. Most hatvanöt, illetve hatvan év után is örömmel gondolok vissza az egykori Kodály-hangversenyekre Nyíregyházán. Örülök, hogy részese lehettem a harmincas-negyvenes évek éneklő magyar ifjúságának. Annál is inkább, mert ebben az évben ünnepeljük Kodály Zoltán születésének 120. és halálának 35. évfordulóját. Dr. Reményi Mihály ANYANYELVŰNK Nyelvében él a nemzet? Százhúsz helyre több mint kétszáz jelentkező, végül száznegyven résztvevő, sok látogató jelezte, hogy az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem szellemiségének, ebből is adódóan évenkénti akadémiai napjainak, tizenkét évvel a rendszerváltás után is változatlan a vonzása. Az ország északkeleti régiójában, Zemplénben, a festői környezetet nyújtó Erdőbénye Honvéd üdülőjében került sor - május 6-10. között - ebben az évben a konferenciára. A helyszínválasztásban meghatározó szempont volt a szlovák és ukrán határ közelsége, így a felvidéki és a kárpátaljai magyarság képviselői közül többen jöhettek el az alkalomra. Nyugati, anyaországi, erdélyi magyarok alkotják a derékhadat, idén örvendetesen nőtt a fiatalok száma, jelezve, hogy az új generációk is fogékonyak a Szabadegyetem értékrendjére. Az 1969-ben alakult EPMSZ két évtizeden át az emigráció kulturális és lelki táplálékkal ellátását tartotta feladatának. Ezt célozták az évenként, áldozócsütörtök hetében rendezett konferenciák és a könyvkiadás, melynek akkor kiemelt jelentősége volt (lásd többek között Ordass-könyvek, Bibó-könyvek) A második évtizedben már rendszeres volt a találkozás a hazai szellemi élet jeleseivel. A rendszerváltozást követően természetes lett, hogy a Szabadegyetem tevékenységét kiterjeszti az anyaországi, valamint a Kárpát-medencei magyarságra. Ezt mutatja az is, hogy immár két konferencia volt Erdélyben (Szováta, Ilyefalva), egy Lendván (Szlovénia) és öt Magyarországon. Jövőre pedig - a tervek, remények szerint - a Szabadka melletti gyönyörű, a magyar irodalomból is ismert fürdőhely, Palics ad otthont az akadémiai napoknak. Anyanyelvűnk volt a témája az idei konferenciának. - Bábel, pünkösd, reformáció - a nyelv szerepe a teológiai gondolkodásban (Bogárdi Szabó István ref. teol. tanár), volt a címe az alapvetést megadó előadásnak az első napon. A záró napon A liturgia nyelve (ifi. Hafenscher Károly ev. lelkész) volt a téma. A két teológiai előadás mintegy keretbe foglalta a konferenciát. A nyelv evidensen beszél az igéről, de önfeledten is az imádságban, a hitéletben és a megtérésben. Bábel nemcsak a nyelvek, a szívek konfúziója volt, pünkösd a nyelvcsoda, a reformáció, a megújulás, a megfordulás, a konverzió. A teológia és a nyelv kapcsolatában Jakab apostol (3. fejezet) az irányadó. - Isteni adomány, teremtő a nyelv. - A liturgia nyelve egyidejűleg ápolja a tradíciókat és fogékony az új értékekre. Vonatkozik ez az igehirdetésre és az istentisztelet egészére. A nyelvész szakmát Kiss Gábor: A magyar nyelv régi és legújabb szavai, Nádasdy Ádám: Nyelvünk mai állapotáról és Kállay Géza: A nyelv határai - képviselték, igen magas színvonalon, mégis közérthetően. A legnagyobb vihart Nádasdy Ádám váltotta ki, aki a nyelvészt a genetikushoz hasonlította, akinek nem lehetnek erkölcsi skrupulusai, mindegy, hogy milyen kapcsolatból született a gyerek, fő az, hogy egészséges legyen. Hiába hangsúlyozta, hogy ő maga inkább konzervatív nyelvet beszél, de mint tudós nem ítélkezhet, ha a gyerek egészséges, értsd a nyelv szerkezetének, szabályainak a gyakorlat megfelel. Lelkes nyelvvédőktől, főként a kisebbségben tanító magyar tanároktól kapott hideget-meleget. Készséggel elismerte, hogy fontos megtartó erő a hagyományos nyelv védelme, de ő másról kellett beszéljen. A munkacsoportban végül kialakult, ha nem is a konszenzus, de a megértés. Itt és Kiss Gábor előadásában is felsejlett, hogy a nyelv milyen mély rétegeket érint. A szó az élet tükre - hangsúlyozta a tudós, aki többek között a reményt látta abban, hogy egy közvéleménykutatásban, melyben a húsz legszebb magyar szót kellett megjelölni az édesanya, a szerelem és a szeretet végzett az élen, általában kevésbé a szavak szépsége - például csillag, pillangó... mint jelentése volt a meghatározó (szabadság, haza, család). Pomogáts Béla a határokon túli magyarok részvételéről a Kárpát-medencei oktatásban tartott igen informatív, adatokkal alátámasztott előadást. Érdekes, hogy szinte törvényszerűen, az abszolút számoktól függetlenül, mintegy húsz százaléka a magyar anyanyelvű diákoknak nem magyar iskolában tanul. Például Romániában a 155 000 általános iskolás közül 120 000 a magyar, 35 000 a nem magyar iskolában tanuló (Szlovákiában 53 000-ből 43 000, illetve 10 000). A nemzetben él a nyelv - ezt a választ adta Széchenyi mondására Pomogáts Béla, utalva a konferencia kérdőjellel megfogalmazott alcímére. Róth Endre kolozsvári szociológus professzor: A nyelv, mely elválaszt és összeköt, többek között a Romániában élők - többség és kisebbségek - nyelvhasználatát elemezte. Reggel áhítatok, este kultúrprog-ramok - közte Mészöly Miklós emlékest, Bánffy György fellépésével - keretezték a napi programokat. Áldozócsütörtökön a Baskói görög katolikus templomba látogattunk, ahol ökumenikus istentiszteleten Opágy László esperes szolgáltatta a liturgiát, Karsay Eszter református lelkész prédikált. Sajátos ellentmondás, hogy míg évről évre virágzó akadémiai napokra kerül sor, működik már az EPMSZE, a magyarországi egyesület és az Erdélyi Kör, addig évek óta állandósultak a viták a jövőről. Ennek az a magyarázata, hogy az alapító nemzedékből már csak Szöllősy Pál, a korábbi elnök és Balla Bálint - most választották díszdoktorrá az ELTE-n - aktívak a vezetőségben. A többség egyetért abban, helyes az irány, amely a nyugatiak gondozása mellett az EPMSZ erőterét fenn kívánja tartani a Kárpát-medencében. Ehhez azonban valóban megújulás, a határokon kívüli és az anyaországi erőforrások okos, közös mozgósítása szükséges. Olyan civil- és lelkész-személyiségek bekapcsolása, mint egykor például Cs. Szabó László és Szabó Zoltán, illetve Szépfalusi István voltak. Úgy vélem, a hazai protestáns egyházak, főleg talán az egyházi egyesületek is aktivizálódhatnak egy egészséges együttműködésben. Frenkl Róbert Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió május 19-én, Pünkösd vasárnapján az ml-en 15.00 órakor. JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM! címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a Magyar Televízió az ml-en szombatonként 7.50-kor. A műsorokban közreműködik Johann Gyula, Varga Gyöngyi és az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói. PÜNKÖSDI GONDOLATOK címmel összeállítást közvetít a Magyar Televízió május 20-án, Pünkösdhétfőn, az ml-en 16.30-kor. Közreműködik: Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Kubik Anna, Papp Zoltán, Szabóné Mátrai Marianna. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Nemes Takách Ágnes, HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mindkét csatornáján 5.42-kor. Május 30-án Cselovszky Ferenc mondja el gondolatait. \ V David Titterington
