Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-12 / 19. szám
Evangélikus Elet 2002. MÁJUS 12. 5. oldal Személyes vallomás Weltler Jenőről, halálának tizedik évfordulóján „ Közel van az Úr mindenkihez, aki hűséggel hívja öt. ” (Zsolt 145,18) Kedves testvéreim! Örömmel és boldogsággal szívemben teszek vallomást előttetek Weltler Jenőről, a Lutheránia karnagyáról, mert szerettem őt. Szerettem gyermeki odaadással, fiúi rajongással, őszintén és önfeledten. Nem csupán emberi tulajdonságaiért, hanem mert mindannyiunknál közelebb tudhatta magát Istenhez. Mert tudta, hogy az ember megismeréséből, egyéni céljainak kiteljesítéséből semmi sem következik, de az Isten megismerésének jutalma a teljesség. Mert Isten gyermekének és teremtményének tartotta magát, akinek védelemre és rejtekhelyre van szüksége. Ez a rejtekhely számára a lutheri teológia és evangélikus egyházunk tanításához való tántoríthatatlan ragaszkodása volt. Mert ösztönösen érezte, a hűség a legnagyobb erő. Mintha szívének legrejtettebb titka ez lett volna: a te hűséged megtartott téged. Hűséges csak az lehet, aki elhívott. Aki tudja, hogy egyetlenegy a fontos, a teljes életmű az egész. Ezt azonban az ember nem tetteivel, hanem hűségével építi, melynek következtében Isten országának magasabb rendű valóságába nyer bepillantást. De tudnunk kell azt is, hogy az ember csak Jézushoz való hűségében válhat igazzá. Weltler Jenőnek Luther tanításához való ragaszkodása, Johann Sebastian Bach életművében vált realitássá. Az ő művészete tartotta fogva egész szellemi és lelki életét. Ezért a Lutheránia tevékenységének középpontjába evangélikus zenei múltunk értékei mellett, mindenekelőtt Johann Sebastian Bach örökségének ápolását állította. A Deák téri zenei munka történetében fontos szerepet játszott példaképe és munkatársa, Zalánfy Aladár orgonaművész, aki Bartók és Kodály mesterénél, a Brahms-tanítvány Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést és a Thomaskantor Kari Straubenál Lipcsében orgonáit. Weltler Jenővel és a Lutheránia ének- és zenekarral Magyarországon egyedülálló Bach-kultuszt teremtett. Ezért a Deák téri Bach-tradíciót egész magyarországi evangélikus egyházunk legértékesebb zenei kincsének tartom. Lichtenberg Emil szép Bach-könyvének előszavában azt írja: amelyik országban nincs Bach- kultusz, ott nincs igazi zenekultúra. Olyan időkben, amikor a vallásos zeneművek előadását a hivatalos politika minden eszközzel megpróbálta meghiúsítani, sokáig Deák téri evangélikus templomunk volt az egyetlen hely Magyarországon, ahol Johann Sebastian Bach passiói, H-moll miséje, Karácsonyi Oratóriuma, Magnificatja, kantátái és motettái felcsendültek. A kor legnagyobb magyar művészei is szívesen vettek részt ezeken az istentiszteleteken, így gyakran megfordult a Deák téren Tiszai Magda, Réti József, Kalmár Magda, Melis György, Sándor Judit, László Margit, később Hamari Júlia, Zádori Mária, Berczelly István és Tátrai Vilmos. A Deák téri Bach-hagyomány lényege, hogy megmaradt egyházi jellegűnek. Azon a helyen játsszuk Bach műveit, ahová íródtak, és ugyanazzal a célkitűzéssel, amellyel Bach komponált. Ezért zenéje számunkra mindig autentikus lesz, amíg istentiszteleten szólal meg. Bach legfőbb törekvése az egyházzene volt, „Endzweck nemlich eine regulirte Kirchen Music zu Gottes Ehren” az Isten dicsőségére. Ezért megdöbbentő számomra az emberiségnek azon igyekezete, mely arra irányul - könyvtárnyi irodalmat hozva létre -, hogy Bach zenéjének lényegét csupán esztétikumában határozza meg. Vigyázzunk, könnyen úgy járhatunk, mint az az irodalomtörténész, aki Luther prédikációit tanulmányozva, azok csodálatos szövegritmusát, periódusainak elevenségét, költői képeinek ihletettségét, a német irodalmi nyelv létrehozásában betöltött döntő szerepét leltározza csupán, mit sem sejtve a művészi és költői értékeken túllendülő középpontról, Jézus Krisztus Evangéliumáról. Luther és Johann Sebastian Bach életműve a krisztusi evangélium kegyelmében született és innen nyeri ragyogó fényességét, és innen támad fel erővel. A világ lutheránusságának létkérdése, hogy megértse, a bachi zene ragyogásának fókuszában a lutheránus korái áll. A korái a teremtésben oly bőkezű, nagyszí- vű Isten ajándéka, amellyel lehetőséget teremt a vele való legszemélyesebb és legközvetlenebb kapcsolatra. Ezért számunkra az Isten igéje mellett a lutheránus korál-kincs a legnagyobb megtartó erő. És az volt Johann Sebastian Bach, a legnagyobb korál-misztikus számára is. Ezért építette életét, művészetét és egész világát - amely a Láthatatlan nagy képét magában tartja - erre a zenei alapra. Weltler Jenő ebben a szellemi, zenei és hitbeli világban élt, amelyet minden- / nél jobban szeretett. Nem csupán irigylésre méltóan szép lutheránus családi neveltetésének és testvéréhez, a lelkész Weltler Ödönhöz fűződő, ragaszkodó szeretetének köszönhetően, hanem mert Luther tanítása az évek során egyéni személyes felisberésévé vált. Élete során sokszor megtapasztalta Isten dicsőségét és mindenhatóságát. Nagyságát mégsem ebben látta, hanem a tapintatban, ahogy senkinek és semminek útjába soha nem állt. S ahogy Megváltójától tanulta, önmagát a többi ember közül ki nem emelte, soha senkit meg nem bántott és senkivel felülről nem beszélt. Ezért a tanítványok odaadó csendességével vettük őt körül, mikor próbáink után így szólt hozzánk: „Hidd el, fiam, nincs nagyobb öröm számomra, mint veletek együtt lenni.” Ez a közelség minden egyes János Passió előadásunkon a legszemélyesebben érint meg, és ma sem tudom megha- tódottság és könnyek nélkül vezényelni a passió 52. korálját, „a szívem rejtett mélyén csak neved s keresztfád”. Weltler Jenő olyan szellemhordozó ember volt, aki tudta, egy kell: az Isten országának a világban való megvalósítása. És tudta „Isten az, aki, és aki Isten, az enyém, és aki az enyém, azt szeretem, és akit szeretek, az engem szeret, az magához vonz, és aki magához vonz, az inkább én vagyok, mint saját magam”. (C. Brunner) Hadd helyezzem most szívetekre kedves testvéreim örök útravalóul azt az életcélt, amit Weltler Jenő szeretetében és hűségében megtapasztaltam és megvalósulni láttam „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Kamp Salamon, a Lutheránia karnagya A Teremtés Ünnepe A budapesti Szent Margit Gimnázium ad otthont idén a Teremtés Ünnepét magasztaló környezetvédelmi konferenciának. A Jézus Testvérei ökumenikus Diakóniai Rend szervezésében 2002. május 31.-június 1. között kerül sor a Környezetvédelmi Világnaphoz kapcsolódó rendezvényre. A konferencia központi témája: A Teremtő, a teremtés, a lét, a létezés. Több magas rangú egyházi és oktatási vezető személyiség tart előadást, majd kiscsoportokban folytatódik a gondolatok cseréje. Diákok tolmácsolásában versek hangzanak el, ámelyek méltón dicsérik a létezés és teremtés kincseit. A termekben kiállított képzőművészeti alkotások és a felcsendülő zenei müvek hitünk szerint tovább fokozzák az Ünnep ihletett hangulatát. Hívogatunk mindenkit, aki irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotásokkal hozzá szeretne járulni a Teremtés Ünnepének szentelt konferencia munkájához. Szeretettel várunk minden érdeklődő testvérünket. Dr. Mester Júlia szervező Prof.h.c.dr. Széchey Béla, a Rend apátja Tel.: 312-2053, 222-2590 Tel.: 317-8053, 06-20/ 998-1326 ÚTLEVÉLLEL A MAGYAR TÖRTÉNELMI MÚLTBA... Napkelet és Napnyugat Fraknó várában „Számomra különösen fontos, hogy ez a kiállítás gondolatébresztő legyen: más népek és kultúrák iránt még több toleranciára van szükség, még inkább meg kell tanulnunk elfogadni azokat." Esterházy Melinda Schelken Pálma „Álla Turca - Napkelet és Napnyugat Fraknó várában” címmel érdekes kiállítást rendezett a burgenlandi Esterházy Magánalapítvány a vezekényi csata 350. évfordulója alkalmából. A csata a történelem menetén ugyan nem változtatott, annál inkább emlékezetes az Esterházy-család számára, hiszen négy tagja is elesett - köztük a fraknói család legidősebb tagja, László gróf is. Ismeretes, hogy a 17. század folyamán a család élete a török elleni harcok jegyében folyt. Birtokaik jelentős része Nyugat-Magyaror- szágon feküdt, s a végzetes 1526- os mohácsi csata után a Habsburgok fennhatósága alá került. Az Esterházyak a keresztény uralkodót szolgálták és harcoltak a török ellen. A kisnemesi családból származó Esterházy Miklós (1583-1645) 1623-tól az ország nádora volt, aki hűséggel töltötte be a magyar rendek és a Habsburg-ház közötti közvetítő szerepét. Haditettei elismeréséért 1625-ben az Aranygyapjas rend lovagjává ütötték. A kiállítás egyik csodált darabja az az értékes korabeli dísztál, mely hősi halált halt legidősebb fiát, Lászlót ábrázolja, amint lebukik lováról, a mocsárba süllyed és két török lándzsájával kioltja életét. Láthatjuk golyóütötte vértjét és sisakját, melyet buzogány tört be. Számos értéket láthatunk a kiállított török zsákmányból, az 1683-as időkből, amikor a császári seregek visszafoglalták Magyar- országot. Legfiatalabb öccse, Pál, saját költségén felfegyverzett 2000 lovasával verte vissza a törökök Nyugat-Magyarország ellen intézett támadását, és vonult vissza Fraknó várába, mely az egyetlen végvár, amelyet soha nem tudtak bevenni a törökök. A kiállítás legértékesebb látnivalója a díszsátor, amely több évi restaurálás után került bemutatásra. Török harci eszközök, díszkardok, drágakövekkel, zománcdíszítéssel, aranyfólia bevonattal készült díszóra az 1670-80-as évekből, festmények, díszszőnyegek, korabeli papírkészítményén írt levelek, kéziratok, korabeli festmények, mind-mind a keleti világ, a török kultúra emléke. Az Esterházy Magánalapítvány, (Burgenland egyik legnagyobb kulturális intézménye) május 3. és szeptember 29. között változatos keretprogrammal, a keletet idéző színes előadásokkal, muzsikával, tánccal viszi vissza látogatóit a 350 év előtti időkbe, amihez hozzátartozik a hagyományos ételek bemutatása is. Az Esterházy Magánalapítvány a sajtótájékoztató szervezésével a miskolci Well-Press Kiadót bízta meg, melynek egyik vezetője - Esterházy György - maga is a híres dinasztia tagja. Dr. Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója adott fogadást a meghívottak részére, akiket az egykori magyar várban német és magyar nyelvű ismertetéssel Mag. Therésia Gabriel és Ludwig Anna kalauzolt. Különös elismerés illeti a kedves Annát, aki őszinte lelkesedéssel, kiváló magyar történelem-ismerettel egészítette ki az írásos információkat. Akinek nyári útja Burgenland felé vezet, az ne mulassza el felkeresni Fraknó réges-régi magyar végvárát. Érdemes. Megemlékezés Tessedik Sámuel szülőhelyén Emlékezzünk! Nem azért, hogy a múlt időkerekét visszafordítsuk, hanem azért, mert a múlt tanít, segít abban, hogy az előttünk jártak példáját követve, értelmezzük a jelent, és újat fogalmazzunk közösen a jövő számára. E gondolatok jegyében, emlékeztünk meg 2002. április 14-én az álberti gyülekezetben, Tessedik Sámuel szülőhelyén, a felvilágosodás eszméit követő evangélikus lelkészről, a magyar népművelés úttörőjéről, a magyar róna fáradhatatlan és áldott munkásáról. A megemlékező istentiszteleten, a gyülekezet valamennyi intézménye, illetőleg azok vezetői, valamint Szarvas városának polgármestere, Babák Mihály (az „év polgármestere”) egyaránt hangsúlyozták, hogy kevesen tettek annyit a vidéki Magyarország felemelkedéséért, mint Tessedik Sámuel. Munkájával meghonosította Magyarországon a lucernát és az akácfát, iskolákat és főiskolát alapított. A gyermekek lelki és hitbeli nevelése mellett gyakorlati dolgokra is tanította iskoláinak növendékeit, a „fabrikánusokaf’. Az emlékező szarvasi polgármester örömmel számolt be arról, hogy Szarvas városában - az elmúlt év óta - Tessedik Sámuel nevét viseli egy főiskola. Az istentiszteleten két ige segítségével értelmeztük a több mint ötven évig a szarvasi gyülekezetben szolgáló lelkész hitvallását. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki szolgája." (Mk 9,35). Ez az ige összefoglalja Tessedik Sámuel egész szolgálatát és munkáját - fogalmazott Roszik Mihály iskolaigazgató, a gyülekezet korábbi lelkésze. Tessedik szolgálatának hitvallása, akkor és most is minden evangélikus szolgálatának alapja. A másik ige: „Ne feledkezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Kövessétek hitüket. ” (Zsid 13,7). Ez már a jelenbe hoz minket, hiszen az emlékező gyülekezet minden tagja, de különösen a fiatalok és a gyermekek olyan példaképet láthatnak Tessedik Sámuel szolgálatában, amelyet ma is követhetünk - fogalmazott e sorok írója. A hitében mindig kitartó, az átmeneti kudarcok közepette is mindig Isten kegyelmében bízó lelkész erősíthet minket a jelenben és a jövőben, hogy az egyház Urát és Pásztorát minden helyzetben szorosan kövessük. Az ünnepi esemény végén az emlékezés koszorúit helyeztük el Tessedik Sámuel szülőházának falán található emléktábla mellé. Szmolár Attila Babák Mihály polgármester elhelyezi a szarvasiak koszorúját V f L Rigó Tibor felvételei
