Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-05 / 18. szám

Evangélikus Élet 2002. MÁJUS 5. 7. oldal Az imádság titkai Az Egyesült Államok egészségügye ren­delkezik olyan személyi és anyagi erőfor­rásokkal, melyek révén nagyobb népessé­gekre kiterjedő összehasonlító vizsgála­tokat tudnak végezni. A közelmúltban számoltak be arról, hogy összehasonlítva azok gyógyulási arányát, akikért imád­koztak, azokkal, akiknek nem volt ilyen hátterük, megállapították, hogy az imád­ság mintegy ötven százalékkal - ami óri­ási különbség - elősegítette a gyógyulást. Az ilyen vizsgálatokat úgynevezett kettős vak kísérlet formájában végzik, azaz, aki az eredményt megállapítja, nem tudja, hogy a vizsgált személy melyik csoportba tartozik. ^ A világvallások, így a kereszténység hívei'számára nem szenzáció a tudo­mány bizonyítéka az imádság erejéről. . Az imádság gyakorlata már akkor hidat épített a különböző hitben élők között, amikor még nem is ismerték az ökumené fogalmát. Az' imádság a hitélet legsze­mélyesebb, intim formája, az Istenhez fordulás, kapaszkodás, ragaszkodás ki­fejezője. Nem egyirányú utca az imád­ság, az Istenhez könyörgő ember számos módon - a Szentírásban, mindennapi életében, konkrét imameghallgatás- ban... - választ kap kérésére. Az imádság természetes helye a „bel- - ső szoba”, de akik átéltük az egykori éb­redést őrizzük sok forró imaközösségi alkalom emlékét. Ma is közösséget építő gyakorlat lehet az együttes imádság többféle formája. Híres példa Mózes imája népéért a filiszteusok elleni csatában. Felemelt ke­zeivel Istenhez fohászkodott. Amikor el­fáradt és leengedte kezeit előretört az el­lenség. Áron és Húr tartották a kezét, és íme győzött Izrael. Sokszor szeretnénk kényszeríteni az Urat imáink meghallgatására. De a vá­lasz az O titka, a szuverén Úr döntése. Ez a hit csodálatos dialektikája, a meg­hallgatott és a nem teljesített imák egy­aránt az Úristenhez visznek közelebb. Mert Őrá hagyatkozunk akkor is, ha nem mindig értjük - saját logikánkkal - a tör­ténéseket. Dániel próféta könyvében a három fi­atalember - Sidrák, Misák és Abednego - tesz hitvallást arról, hogy Uruk meg tudja őket menteni a tüzes kemencétől, de ha nem tenné is, akkor is Ő az Úr, Őt imádják, Őt szolgálják. És a legdrámaibb imádság, örök pél­da a legnehezebb élethelyzetekben: Jé­zus imája a Getsemáne-i Kertben. Azért könyörgött, ha lehet, múljék el róla a szenvedés pohara, az emberré lett Isten fiú ekkor szembesült sorsával, de azon­nal hozzátette, hogy ne az Ő akarata, ha­nem az Atyáé érvényesüljön. Bizonyos, hogy az Úrtól tanult imád­ság, a Mi Atyánk... a világ legtöbb nyel­vére lefordított szöveg. Az is megkoc­káztatható, hogy más lenne a világ, ha mindazok, akik naponta, vagy ritkább időközönként elmondanak egy Mi Atyánkot, azok valamennyien komolyan vennék ezt. Ha csak arra a fohászra gon­dolunk, hogy „bocsásd meg a mi vétke­inket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, imádkozzak ezt, de a szívünk mélyén vajon valóban meg- bocsátunk-e? A vallástörténet sokféle rajongással is terhes. Fűződnek rajongások az imádság alapvető gyakorlatához is. Mégis, a kü­lönböző kegyességi típusokat-egyaránt meghatározó, akár - ebben az öszsze- függésben - racionálisnak is minősíthető gyakorlat; az imádság. Hiszen ez adja a hívő ember legbelsőbb identitását, ebben vall meggyőződéséről, ebben tárja fel szíve titkait, ez köti Teremtőjéhez. Ma olykor kicsit szomorúan állapít­juk meg, hogy talán kevésbé illik ránk a történelmi jelző, az ige egyháza a luthe­ránus egyház. Javítanunk kell az igehir­detés minőségén. Enyhítené hiányérze­tünket, ha csökkenne az ugyancsak történelmi kritika: nem vagyunk eléggé az imádság egyháza. Reményik Sándor írta: „Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed, ha metszőn önmagadba látott, Az ismeretlen sok-sok bűnödért, Még mondj el egy pár Mi Atyánkot. ” Frenkl Róbert I* ÍJ Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban 1. EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLETEK című műsor harmadik részében a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületet mutatja be a Magyar Televízió mindkét csatornáján május 5-én, vasárnap 11 órai kezdettel. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Nemes Takách Ágnes. 2. BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK címmel május 6-án, hétfőn 16.30-kor a Magyar Televízióban, az ml-en Békéscsaba három evangélikus templomát mutatjuk be. 3. JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM! címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a Magyar Televízió az ml-en szombatonként 7.50-kor. 4. HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mindkét csatornáján 5.42-kor. Május 2-án Bálint Józsefné, május 9-én Bence Legszebb szavaink egyike: anya. Akit hívhatnak édesanyának, idesnek, mamá­nak, maminak, anyunak, anyusnak. Je­lent családanyát, szerzetesnőknél tiszte­lendő anyát, méhcsaládban királynőt. A Bibliában Éva, a halált hozó bűn szülő­je, a kereszténységben Megváltónk any­ja, Szűz Mária. Anya, aki kapcsolatban van a kezdettel és a véggel. Hisz a víz je­lenthet magzatvizet, de végső nyughe­lyei, anyaföldet is. A művészettörténet­ben külön kifejezést találunk a fájdalmas anyára, a mater dolorosára. Gondoljunk csak a római Szent Péter bazilika csodájára, a „kőbezártfájdalom­ra ", a piétára, vagy a nagybaj esi „paraszt piétára ", Népi líránk az anyasághoz kap­csolódó szimbólumokban gazdag. Az anyát gyümölcs- vagy rózsafához hasonlít­ják, melyen terem, növekszik a gyermek. Az anya a gyümölcsfa, mondja az ima - „Áldott a te méhednek gyümölcse... ” és a népdal - „Édesanyám rózsafája... ” - is. A magyarok ősi hitvilágában szintén ott az anya, a Boldogasszony, aki később Szűz Mária alakjával olvadt egybe. András mondja el gondolatait. Mater .. Boldogasszony anyánk, égi nagy patrónánk... ” - mondja csodálatos éne­künk. Azt se felejtsük el, hogy Magyaror­szág egy édesanya, „Mária országa". A Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus fo­gantatásának ünnepe, a fák oltásának ideje is. A meddő anya fát rázott, illetve Szűz Máriához, vagy Szent Annához imádkozott gyermekáldásért. Népdala­inkban gyakran szerepel a bölcső, az anyaméh szimbóluma. A gyermek is úgy ring a bölcsőben, ahogy megszületése előtt a magzatvíz­ben. A Hold szintén az anyasághoz kap­csolódik. A gyermek tíz holdhónapot vár megszületéséig az anyaméhben. Foltjai­ban vélték felfedezni a béka és a nyúl ké­pét, amelyek tudvalevőleg termékenységi jelképek. A másik, anyasággal összefüg­gő motívum a tej. A szoptatás, a saját tej­jel, „fehér vérrel” táplálás a méhen be­lüli élet folytatása. Az anyák nemcsak éltették, táplálták a gyermeket, de lelki ennivalót is adtak nekik. Régen az anyák altatót énekeltek gyermeküknek. Mondókával tanítottak járni, beszélni, de még „gyógyítani" is. S legszebb emlék volt a gyermek számá­ra az anya „ nótája"'. Az anya és gyerme­ke összetartozik. Nem véletlen, hogy az anya érzi meg legelőször gyermeke bá­natát. Galgóczi Erzsébet, szülőfalum, Ménföcsanak írója ezt a képességet egy különleges zeneszerszámhoz hasonlítja: „Ki tudja, milyen csodálatos húr van az anyák szívében, amely megérzi gyerme­kük ki nem mondott szavait, eltitkolt fáj­dalmát is?" Az égi édesanyához, Szűz Máriához több ima szól. Idézzünk fel be­lőle egyet, melyet egy földi édesanyától kaptam ajándékba egyik előadásom után: „ Te őrizd meg gyengülő eszem, / Hogy életem nagy teher ne legyen. / Ó, adj azoknak szeretetet, / Akiknek én ad­tam életet. / Legyen szívükben jóság, ir­galom, / Öregségemet értő szánalom. / Áldd, őrizd őket Édes Jézusom! / Hogy találkozzunk nálad egykoron. ” Lanczendorfer Zsuzsanna A bajban is összetartozunk Idén harmincéves a Béres Csepp. A legendás készítmény, amelyikről kimeríthetetlen a mondanivaló. A cseppek születése a daganatos betegségek kutatásával szorosan összefügg. A talaj - növény - állat - ember táplálék- láncon átívelő komplex kutatások eredményei vezették el dr. Bé­res Józsefet az emberi élet külső és belső feltételrendszerének alapos tanulmányozására és a bonyolult összefüggések megis­merésére, egészen a daganatos betegségek okainak kutatásá­ig. Kutatásaiban felismerte számos nyomelem nélkülözhetetlen­ségét az ember anyagcsere folyamataiban és védelmi rendszerében. Megállapította, hogy nyomelemhiány következ­tében csökken a szervezet betegségekkel szembeni védekező képessége, betegségek alakulnak ki. A hiány pótlására megal­kotta komplex összetételű, speciális cseppjeit, melyek mára em­berek millióinak nyújtanak segítséget a gyógyuláshoz. Amit a Béres Cseppek atyja munkásságával, erkölcsi- ségével példaként állított, azt a nevét viselő vállalat is kö­telező érvényű örökségként élteti tovább. Hitvallásunk a társadalmi és nemzeti felelősségtudat, ezt példázza meg­alakulása óta a vállalat humanitárius és karitatív tevékeny­sége. Ennek szellemében indítottuk útjára „Béres a daganatos betegekért" programunkat, amelynek keretében 2002-től kiemelt figyelemmel fordultunk e súlyos meg­betegedésben szenvedők felé. Programunk indításaként ingyen 40 000 üveg Béres Cseppet juttattunk el a daganatos betegeket tö­mörítő országos szervezeteknek ez év elején. Klinikai vizsgálatok is igazolták ugyanis, hogy a Béres Csepp hatékonyan alkalmazható a daganatos betegek életminőségének javítására. A Béres Csepp szedésével a betegek jelentős részénél mutatkozik közérzetük lényeges javulása, enyhülnek a fájdalmak, csökken vagy megszűnik a hányinger, gyarapodásnak indul a testsúly. A Béres Csepp hatékony a daganatos betegségek kiegészítő kezelésében, javítja az immunrendszer működését. A program közvetlen folytatásaként a karitatív adomány mellett információs kiadványokkal látjuk el a betegségben szenvedőket a készítmény daganatos betegségek kezelésé­ben, a károsodott immunrendszer erősítésében, valamint a betegek általános állapotában, közérzetének javításában betöltött szerepéről, a helyes alkalmazásáról, és az elért eredményekről. A betegszervezetek rendezvényein szakem­bereink folyamatos tájékoztatással látják el az érdeklődő­ket. Ezen kívül minden segítséget, gondoskodást, informá­ciót meg kívánunk adni azoknak, akik e nagyon nehéz élethelyzetükben tanácsért hozzánk fordulnak. Szeretettel fogadjuk kérdéseiket, észrevételeiket PQ BERES az 1300 Budapest, Pf. 270. címen. A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájé­koztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! i evél&le Tisztelt Szerkesztőség! Rendkívül vegyes érzéseket keltett bennem az Ev. Élet ntárc. 21-i számában megje­lent Nyilatkozat, amelyet a Déli Egyházkerület adott ki, nem kevésbé a válasznak szánt Pótcselekvés című írás, amely ápr. 7-én jelent meg. A Nyilatkozat sajnálatos módon, nem a legjobb időkre emlékeztető Egyházügyi Hivatal bürokratikus stílusában fogalmazódott meg, ráadásul olyan nyelven, amely­ből az olvasó számára nem világos: ki, kire neheztel és miért. Tizenkét évvel a rend­szerváltozás után érthetetlen, hogy mi az oka a ködös fogalmazásnak. Az egyházke­rület vezetőinek nyíltan és őszintén, szabatos stílusban kellene az evangélikusok közössége elé tárniuk azt, ami a szívüket nyomja. Frenkl Róbert országos felügyelő úrnak abban tökéletesen igaz van, hogy a Nyilatkozat nem egyházi műfaj, sőt egyál­talán nem az. A Nyilatkozat sem formailag, sem pedig tartalmilag nem alkalmas az esetleges problémák megoldására és nem is méltó annak megfogalmazójához és egy­házunkhoz. Az egyetlen út a tiszta, világos beszéd, a tisztázandó problémák kölcsö­nös empátiával és krisztusi jóakarattal történő megbeszélése. Ezeket házon, vagyis egyházon belül a demokratikus fórumok végigjárásával kell megoldani. Nem kevésbé állok értetlenül az országos felügyelő úr válasza előtt sem. Ő ugyan­is azt írja, hogy a Nyilatkozattal csupán udvariasságból foglalkozik. Legalább akkora hibát követ el az ügyben, mint a Nyilatkozatot tevő Déli Egyházkerület. Frenkl fel­ügyelő úrtól az evangélikusok közössége nem azt várja el, hogy az újságon keresztül nemtetszésének adjon kifejezést, hanem azt, hogy a Déli Egyházkerülettel a felmerülő kérdéseket tisztázza és megoldja. Ha ezt tette volna, akkor valószínűleg nem került vol­na sor a balul sikerült Nyilatkozatra. Egyéb iránt pedig úgy vélem, hogy ezzel a fel­ügyelő úrnak nem udvariasságból kell foglalkoznia, hanem kötelességből. Kívánom, hogy az egy asztalhoz való üléshez legyen mindenkinek az egyházunk iránt érzett kellő felelőssége és bölcsessége. Tisztelettel: Pelech Sándor Micsoda hétvége volt!... A péntek délutáni programlista első he­lyén az Artista Bohóciskola produkciója állt, amely már pillanatok alatt jó hangu­latot teremtett a Budapesti Evangélikus Középiskolai Kollégium húsvéti szünetre készülődő, ifjú közönségének körében. Nemcsak többféle verzióban adtak elő egy bámulatos produkciót, de vállalkozó kedvű fiatalabb kollégistáinkat is szín­padra szólították. Nevettünk a nézőtéren és a színpadon is! Egy rövid szünetet követően, a Deák téri Evangélikus Gimnázium történelem- tanára, Guóth Emil tartott előadást a Tri­anoni békediktátumról és következmé­nyeiről. Részletesen ismertette az akkori békekonferenciákat, a háború okait, a határok kialakulását, illetve a határvona­lak meghúzása miatt adódott hatalmas területveszteséget. Itt tudtam meg, hogy Romániához nagyobb területet csatoltak, mint a hazánk jelenlegi területe, hogy fe­nyőerdőink 98%-át elcsatolták, tölgyer- döinknek 80%-át, stb.! A tanár úr el­mondta azt is, hogy e borzadalom következtében milyen érzések uralkod­tak az emberek lelkében és megpróbálta felvázolni a hazáját vesztett emberek gondolkodásmódját. Gondolatai szívün­kig hatoltak. Szombaton délelőtt, míg a Deák téri­ek tanításon voltak, a Fasoriak és más is­kolákban tanuló kollégista diákokkal a Posta Múzeumba mentünk, ahol a ma­gyar posta fejlődését, illetve az egyes korszakokban jelenlévő postai felszerelt­ségeket, telefonközpontokat tekintettük meg. Ezt követte egy kellemes séta a Vá­rosligetbe. ahol vidám bohócok csapata ingyen vitte be a velük sétálókat a Vi­dámparkba. Egy bőséges ebéd után kezdődött meg az Ady Endre Szavalóverseny, ahol vendégünk - Bánffy György színművész - értékelte a diákok teljesítményét, majd ő maga is elmondott egy verset. Családi­as, verset szerető és élvező hangulatban telt a délután, amit a csodálatosan, tisz­tán beszélő színművész hozzánk szóló gondolatai tettek felejthetetlenné. E tanulságos órát követte a Lajosko- máromi Evangélikus Fúvós Zenekar koncertje. Nagy áhítattal hallgattuk, mi­közben az egyik kollégista diák beszá­molt a zenekar múltjáról, A zenekarban két kollégistánk, Horváth Kinga és Echart Ádám is „fújó”, aktív tag. A kar­vezető ismertette az eljátszott szép dara­bokat, Decmann Tibor evangélikus lel­kész pedig áhítattal szolgált. Vasárnap délelőtt a Pestszentlőrinci Evangélikus Gyülekezetben voltunk is­tentiszteleten, ahol az igehirdetés a bé­kességről szólt. A gyülekezet konfirmá­ció-előkészítősei táboraikról meséltek, majd egy csodálatos énekkel álltak szol­gálatba. A mi kollégistáink is megörven­deztették a gyülekezetét két énekkel. A vasárnapi ebédet követően a kollé­gium „Húsvéti szokások” címen egy úgynevezett manuart foglalkozás lehető­ségét tárta elénk, ahol a húsvéti kapko­dások megelőzésére az egyik kedves ne­velő tanárunk segítségével húsvéti tojások festésével és egyéb érdekes el­foglaltságokkal tölthettük szabadidőnk egy részét. Az esti órákat követve megérkezett izgatottan várt vendégünk, Jankovics Marcell művészettörténész, rajzfilmren­dező, akitől egy barátságos beszélgetés során a húsvéti szokásokról tudtunk meg rengeteget. Húsvét „mozgó ünnep”, a níceai zsinat 325-ben a tavaszi napéj­egyenlőséget követő holdtölte utáni va­sárnapban állapította meg. A húsvéti ün­nepkör a virágvasámappal kezdődik. Ez az ünnepkör népünk hitvilágában és szo­kásaiban igen jelentős volt. Ezek egy­részt tavaszváró pogány eredetűek, más­részt egyházi szokások. A határt már nem lehet élesen megvonni. A tűz-, víz-, zöldág-, ételszentelés a pogány gyakor­latból vált a keresztyén liturgia részévé. Még hallottunk a húsvéti tojás, a nyúl, il­letve a locsolás szokásairól is. Méltó befejezése volt ennek a hétvé­gének Dévai Nagy Kamilla Kórus Ének­iskolájának szereplése. A magyarság egész történetét átfogta az este. Áz Ist­ván király idejét idéző gregorián-énektől kezdve megemlékezett Dózsáról, a Rá­kóczi szabadságharcról, 1848-ról, a vi­lágháborúról, 1956-ról stb. A Karin- thytól, Petőfitől, Máraitól és másoktól elmondott, elénekelt versek és prózai müvek lényegi üzenete az volt, hogy sze­resd! a hazád! Azt hiszem nyugodt szívvel mondha­tom mindazoknak, akiknek nem volt szerencséjük részt venni ezeken a kultu­rális programokon, hogy nagyon sajnál­hatják! Szeretném megköszönni a Ró­zsák téri Evangélikus Kollégium igaz­gatónőjének, Gaál Jánosnénak, a kollé­gium minden nevelőjének, hogy szebb­nél szebb és jobbnál jobb alkalmakat szerveznek a számunkra. Isten áldása legyen a kollégiumon! Papp Éva kollégista, fasori diák Isten iránti hálával tudatjuk, hogy a nemesleányfalui evangélikus temp­lomunk teljes külső-belső felújítása elkészült. Hálaadó istentiszteletet tartunk megújult templomunkban 2002. május 12-én, vasárnap délután 3 órakor, melyre tisztelettel és szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját. Az ünnepi szolgálatot Ittzés János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végzi. Evangélikus Leányegyházközség Nemesleányfalu ¥

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom