Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-05 / 18. szám

Evangélikus Elet 2002. MÁJUS 5. 3. oldal és sajtótörvény, munkajog MÉDIATÖRVÉNY-REFORM Pünkösdi távlatok Az elmúlt évek politikai csatározásainak egyik áldozata éppen a médiatörvény volt, melynek elkerülhetetlenül szükséges módosítására nem kerülhetett sor a parlament­ben, a hiányzó minimális konszenzus miatt. Hála Istennek, az egyházi törvényhozás­ban nem ilyen aláaknázott terület a médiamunka, így egyetlen ülés elegendő volt ah­hoz, hogy megszülessék a megreformált médiatörvény. A megújulást már a cím is tükrözi: „A kommunikáció eszközei az egyház szolgálatá­ban” az eddigi „A tömegtájékoztatás eszközei...” helyett. A cím intonálja az egész tör­vényt, és ez az „áthangolás ” nem stilisztikai, hanem fontos stratégiai változtatás. Tömören kifejezi, hogy egyházunk milyen céllal kívánja szolgálatába állítani a média eszközeit. A cél nem csupán „a tömegek tájékoztatása", hanem sokkal inkább a kommunikálás a körülöt­tünk élőkkel. A nem titkolt cél, hogy átadhassuk azt az örömhírt, amely hitet ébreszt, közös­séget teremt Isten és ember között éppen úgy, mint ember és ember között. így lehet az egészséges kommunikáció a kommunió, a közösség előkészítője. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a mögöttünk lévő parlamenti választások elem­zésébe, világos, hogy mennyire sorsdöntő volt ezúttal is, az egyes pártok kommuni­kációs stílusa, stratégiája. Emberek döntését alapvetően befolyásolja, hogy mennyi­re sikerül megszólítani őket. Ha ez érvényes négyéves választási ciklusokra nézve, mennyivel inkább igaz életünk legfontosabb döntésével kapcsolatban: Jézussal, vagy nélküle akarok-e élni?! Az egyház ebben a döntésben kíván segítséget nyújtani az írott és elektronikus média eszközeit is felhasználva. Ennek a tudatos kommunikáci­ós stratégiának az érdekében hozott fontos reformokat és új döntéseket a Zsinat. A megújult médiatörvény, többek között, lehetőséget teremt arra, hogy az Evangéli­kus Sajtóosztály jogutódjaként megszülethessen a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója, amely egyházunk lapjait, könyveit adja ki és forgalmazza majd. Az 1963 óta működő evangélikus rádió-szolgálat az Evangélikus Rádiómissziói Központ keretei között kapott törvényes medret a munka folytatására és kiszélesíté­sére. S végül új paragrafus biztosít törvényes helyet egyházunkban a legmodernebb és egyben legszédítőbb távlatokat nyitó kommunikációs eszköznek, az internetnek. Ugyanakkor józanul kell látnunk, hogy az új médiatörvény, önmagában, csupán csak segítő eszköz. Az igazi kommunikációt és kommuniót csak a kommunikáció és kommunió Lelke teremtheti meg. Talán nem véletlen, hogy minderről éppen Rogate, az imádkozó gyülekezet vasárnapjának hetében írhatok. Remélem, hogy nemcsak a naptár szerint közeledünk a bábeli átok nyomán tönkrement kommunikáció és kom­munió gyógyulásának, újjászületésének ünnepéhez, a pünkösdhöz... Gáncs Péter Gyurátz Ferencre emlékeztek Pápán ÜLÉSEZETT A ZSINAT Választási­Április 20-án egynapos ülésszakra ült össze a Vili. budapesti zsinat. A tagok asztalán ott feküdt az új Ügyrend: a februárban elfogadott szabályokat most használtuk először. (Az Ügy­rendről részletesebben szóltunk a két héttel ezelőtt megjelent Zsinati Hír­mondóban.) , Ezen a napon három téma került elő: a választási törvény, a sajtótörvény és az egyházi munkajog. Az elsőről részletes ' vitát folytattak az atyák, de a törvény végszavazása szeptemberben lesz. A saj­tótörvényt az ülés elfogadta, s az a legkö­zelebbi Evangélikus Közlönyben meg is jelenik majd. A munkajogról szóló előze­tes vitában az egyházban alkalmazandó munkajogi szabályozás elveit kellett lefektetni. Most részletesebben az egyes témákról. A választási törvényt teljes egészében áttekintette a Zsinat. Az álta­lános vitában megfogalmazott elveket a Jogi Bizottság fogalmazta meg a javas­latban. Az egyik legjelentősebb változta­tás a szavazási eljárás részletes megfogal­mazása. A javaslat szerint a nagyobb gyülekezetek (ahol több lelkészi állás van) nagyobb súllyal szólhatnak bele az egyházmegyei, illetve egyházkerületi el­nökségek tagjai (esperes, püspök, illetve felügyelő) választásába. A jelölési eljárást irányító jelölőbizottságot az általános tisztújítás során kell megválasztani, s az ezután következő hat évben minden vá­lasztási eljárást ők fognak össze. A Zsinat a jelölés szabályait is egyértelműbben megfogalmazta. A szavazatok és a szava­zás most lefektetett érvényességi szabá­lyait nemcsak a presbitériumok és a köz­gyűlések, hanem minden egyházi testület használhatja döntéshozatalában. A válasz­tások egyik problémás kérdése a második forduló, remélhetőleg ennek szabályai is egyértelműbbek lettek. Új elem a javaslat­ban a mandátumok megszűnéséről szóló fejezet. A megszűnés egyik módja, hogy - meghatározott módon - lehetőség van bi­zonyos tisztségviselők, illetve testületi küldöttek visszahívására. A püspökök, to­vábbá a kerületi és az országos felügyelő választása ezentúl minden egyházközség­ben azonos hétvégén történik. A választá­si törvény elfogadása miatt más törvénye­ket is pontosítani kell: ezekről, valamint a hatályba lépés szabályairól a következő ülésszakon dönt a Zsinat. A sajtótörvény az utóbbi években ör­vendetesen megélénkült „kommunikáci­ós” élet kereteit kívánja szabályozni. Egyrészt át kellett tekinteni az újságo­kat, a rádiót, a televíziót, a könyveket és más kiadványokat, a műsorkészítést (műsoros hang- és videokazetták készí­tése és kiadása) és az internetet is magá­ba foglaló hatalmas munka menetét, szerkezetét. Meg kellett alkotni az e munkát végzők szervezeteinek jogi ke­reteit, az egyes szervezetek viszonyát az Egyházzal, illetve annak testületéivel. A legfontosabb változások között is el­sősorban kell említenünk a Sajtóosztál­lyal kapcsolatos javaslatot, ugyanis ezentúl új cégtáblát' kap: Luther Kiadó lesz a neve. Most került törvénybe az Internet Munkacsoport, és tisztázódott az Evangélikus Rádiómissziói Központ helyzete és feladata is. Az ezen a terüle­ten szükséges irányítást és szervezést, valamint az Egyház felügyeletét e mun­kaágak felett a Sajtóbizottság látja el. En­nek a bizottságnak az ülésein jelenleg 10 fő vesz részt „hivatalból” (az egyes szer­kesztőségek vezetői, illetve Egyházunk elnökségének képviselői), további 10 tag pedig választás útján kerül be. A Zsinat a sajtótörvény javaslatát elfogadta. A VIII. budapesti zsinat egyik legfon­tosabb feladata került ezután napirendre: az egyházi munkajog törvénye. Az előter­jesztő 11 kérdésben fogalmazta meg a megalkotandó törvénynek az alapvető el­veit. Ezekben döntött a Zsinat. Eldőlt pél­dául, hogy a legfontosabb kereteket tör­vényben kell szabályozni, míg a szabály- rendelet a technikai kérdések rendezésére szolgál. A törvény feladata a lelkészek munkajogi helyzetének a rendezése, hiszen az egyházi intézményekben, illetve a gyü­lekezetekben dolgozó világi alkalmazot­tak a Munka Törvénykönyve vagy a köz­alkalmazotti törvény alá tartoznak. A lelkészek - munkájuk és alkalmazásuk szerint - három kategória valamelyikébe sorolhatók: gyülekezeti lelkészek, egyházi alkalmazottak és nem egyházi intézmény­ben dolgozók. E három kategóriára nem feltétlenül ugyanazok a szabályok. A jog­viszony alapdokumentuma gyülekezeti lelkészek esetében a díj levél, a másik két esetben ehhez hasonló szerződést kell köt­ni. Az egyházi törvénynek pontosan meg kell fogalmaznia, miben tér el a Munka Törvénykönyvétől, illetve mely szabályait tarjuk érvényesnek lelkészeinkre is. A lel­késznek nemcsak a gyülekezet a munkál­tatója, de az egyházmegye és az országos egyház is. Munkajogi szempontból most úgy tűnik, az lenne a legjobb megoldás, ha jogilag az Országos Egyház gyakorolná a munkáltatói jogokat, anélkül, hogy ez a viszony a gyülekezetek szabadságát, min­dennapi gyakorlatát korlátozná. A szolgálati jogviszony akkor jön lét­re, ha két feltétel teljesül: a felszentelés és a szerződéses munkaviszony. Az ülésen kiderült, hogy a munkajog olyan gyakor­lati kérdéseiben, mint pl. a lelkészek bér­táblája, már jelentős az előrehaladás, s az Országos Elnökség törekvései találkoz­nak a Zsinat elképzeléseivel. További kérdések is felvetődtek, amelyeket egy ilyen beszámoló nem részletezhet (mi a szolgálati jogviszony, mit kell országos szabályrendeletben szabályozni, a szolgá­lati jogviszony megszűnésének kérdései, jogvédelem, juttatások, nyugdíjrendszer stb.) Az elvi vita eredményeit a Weltler János vezette munkajogi bizottság fogja törvényjavaslattá fogalmazni. A Zsinat következő, hatodik üléssza­ka szeptember 13-14-én lesz. Muntag András A nemes lelkű dunántúli püspök 161 éve született. Az idei évforduló nem ke­rek, mégis jelentős. Először ünnepelte a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Ál­talános Iskola névadójának születését. Sokan összegyűltünk április 26-án a templomban. Iskolások, tanítók, gyüle­kezeti tagok, a református gimnázium cserkészei, meghívott vendégek. A mostani tanévben két iskola is útnak indult, amely nagyon szorosan kötődik a nagy elődhöz. Az egyik a kőszegi gimnázi­um, a másik a mi iskolánk. Itt Pápán erősen érezzük a hajdani püspök közelségét. Hi­szen ebben a városban élte le életének je­lentős részét. Itt sétált az udvaron, ahol most a mi eleven kisdiákjaink játszanak. A térbeli közelségnél azonban többet jelent, ha az ő áldozatos életét megismerjük, ha gondolatait sok írásán keresztül átéljük. Ünnepi megemlékezésünk középpont­jában a gyermekek által megjelenített dra­matizált játék állt. Két kisfiú betéved egy könyvtárba, ahol megtalálják Gyurátz Fe­renc írásait (eredeti könyvek voltak!), majd elindulnak, hogy minél többet tudjanak meg a híres lelkészről. Az életrajz három lényeges eleme került előtérbe: a tudásvág­gyal teli gyermekkor, a lelkészi pályára in­dulás és a tanítás szolgálata. Zeneiskolás növendékeink énekkel, hangszeres játékkal tették színesebbé az alkalmat. A templom előtti Gyurátz-szobomál koszorúzással folytatódott az ünneplés. Itt Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke mondta el gon­dolatait. Kőszegi éveire emlékezve idéz­te fel az iskolaszervező egyházi vezető alakját. A hajdani evangélikus nőnevelő intézet ügyének máig ható üzenete van: a vallásos nevelésben részesülő anyák tudnak igaz szívű gyermekeket nevelni. A pápai alsóvárosi temetőben egysze­rű kőkereszt áll Gyurátz Ferenc evangé­likus püspök sírjánál. Az iskola kisdiák­jai ezen a napon ide is vittek koszorút, amelynek szalagjára ez van írva: Erős Vár a mi Istenünk! Szűcs Gábor Kiss János tiszteletbeli doktorrá avatása a Hittudományi Egyetemen Meghitt és családias ünnepség helyszí­ne volt április 23-án délután Evangéli­kus Hittudományi Egyetemünk nagy­terme. Ekkor került sor Kiss János nyugalmazott kapolcsi lelkipásztor díszdoktori címének átadására. A bevezetőben dr. Reuss András, a habilitációs és doktori tanács elnöke el­mondta, hogy Kiss János életére és szol­gálatára érvényes az egyetem szabályza­ta, miszerint azoknak ítélhető oda ez a megtisztelő cím, akik a teológiai tudo­mányok művelésében kimagasló ered­ményeket értek el hazai, egyetemes és ökumenikus vonatkozásban, valamint je­lentősen hozzájárultak az Egyetem tudo­mányos színvonalának, oktató, nevelő munkájának fejlődéséhez. Ugyanakkor emberi magatartásukkal, keresztény élet- útjukkal és életművükkel az egyetem számára példaértékű életet élnek. Az el­bíráló testület, a most avatandó fél év­századdal ezelőtt megírt himnológiai doktori értekezését Ittzés János püspök javaslata, Trajtler Gábor egyházzenei igazgató szakvéleményezése, és dr. Sza­bó Lajos rektor előterjesztése alapján egyhangúlag elfogadta. Finta Gergő adjunktus méltatása, és a doktori dokumentum átadásának ünnepi pillanatait követően Kiss János „Az ének összekapcsol” címmel tartotta meg szék­foglaló előadását, amelyben az ősidőktől napjainkig kísérte végig vázlatosan az emberiség énekkel, zenével és tánccal va­ló kapcsolatát, különös tekintettel a refor­máció utáni kereszténységre. Hangsú­lyozta, hogy már az Ószövetségben háttérbe került a tánc az istentiszteleti életben. A hangszerek a keresztényüldö­zés korában átmenetileg eltűntek. Az ének viszont mindig hozzátartozott a hitélet­hez. A kereszténység terjedésével a helyi népek zenéje hatott a vallá sós énekekre. Ezt a tarkasá got Nyugaton a gregoriár akarta valamelyest egysége síteni. A középkorban - í nagyfokú írástudatlanság miatt - csak a pap és a kán tor énekeltek felelgetve. A; igazi gyülekezeti népéneke két a templomon kívül éne kelték. Luther volt, aki eze két bevitte az istentisz teletbe. Előadásának máso dik felében a magyar éne keskönyvek kialakulását is mertette, valamint az idegei nyelvű és külföldi énekes könyvekben található ma gyár énekekről szólt. Összefoglaláskép­pen kijelentette, hogy az énekeink szövegét mindig a Szentírás igéje alapján kell mérlegre tenni. A köszöntések sorában először Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke kért szót. Három pontban foglalta össze gondolatait. Egy­részt ezt az eseményt egy közösség - az egykori gyülekezet - hálájának tekinti. Püspökként csupán örömmel továbbította a kérést az illetékesek felé. Egyben csodá­lattal tekint mindazon lelkészekre, akik régen a nehéz körülmények és a fáradsá­gos munka mellett tudományos munkát is végeztek. Második gondolataként őket - Kiss Jánossal az élen - a jövő lelkésznem­zedék elé példaként ajánlotta. Akinek nem jutott katedra, maradt egy kis falusi gyülekezet lelkésze, de szolgálatában a tudományosság szintjén és területén maradandót alkotott. Végezetül az ének összetartó erejéről szólt. Horizontálisan az egyház népét köti össze ma és nem­zedékeken keresztül is. Ahol dalra fa­kad egy Istent magasztaló szív, ott meg­nyílik a menny, és az ég eléri a földet. Ebben a vízszintes és függőleges koor­dinátának a közepében maga Jézus van, az énekek témája, szerzője és beteljesí- tője. A mennyországról sokat nem tud­hatunk, de egy biztos, hogy ott is fo­gunk énekelni! Második köszöntésként dr. Huszár Pál professzor, a Veszprém megyei Köz­gyűlés elnökének nevében szólalt fel. Megköszönte azt a közel fél évszázadot, amit Kiss János ebben a dunántúli me­gyében szolgált. Kiemelte, hogy a husza­dik század második felében egyházunk és társadalmunk közé mesterségesen megásott szakadékok lassan megtelnek, eltűnnek. Fontos, hogy a szívekben és a fejekben megindult megtisztulási folya­mat erősödjön. Az ünnepi óra egy-egy napirendi pontja közben - stílszerűen - a teológu­sok énekkara színesítette az egyetemi ülést kórusművekkel. Menyes Gyula Kiss János 1920-ban született Sopronban, a szombathelyi templomépítő lelkész uno­kája és Kiss Jenő teológiai tanár gyermeke. Tanulmányait az elemi iskolától kezdve Sopronban végezte. Itt, a Pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi karán szerzett kitűnő minősítésű lelkészi oklevelet 1942-ben. Celldömölkön végzett segédlelkészi szolgálatot. 1943- tól belföldi kutatási ösztöndíjjal a Budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem bölcsészettudományi karán is tanulmányokat folytatott, de a lelkészi szolgá­latot ezzel párhuzamosan is tovább végezte. Bölcsésztanulmányait a háború miatt nem tudta befejezni. 1944- től soproni segédlelkész és vallástanító lelkész. Lelkipásztori munkája mel­lett rendszeres és kiterjedt himnológiai kutatást is folytatott. Életébe azonban újra beleszóltak a keserű történelmi események. Épp doktori munkáján dolgozott, amikor a teológiai fakultást leválasztották a pécsi tudományegyetemről, így megszűnt a dok- torálási lehetőség. Kiss János mégis töretlenül folytatta a kutatómunkát, ennek elis­merése azonban azóta máig váratott magára. Az egyházi iskolák mellett való kiállása miatt már három gyermek apjaként csa­ládjától távol, Tapolcára helyezték. 1953-ban a kapolcsi gyülekezet hívta meg lelkészéül. Egyházmegyei tisztségeket is vállalt jegyzőként, számvevőszéki tagként és elnökként. írása és fordítása jelent meg a Magyar Egyházzene c. folyóiratban. 2000 áprilisában nyugállományba vonult és Felsőörsre költözött. Kedves falujá­val, Kapolccsal azonban azóta sem szakadt meg kapcsolata. Kiss János kutatómunkáját 1951-52-ben készült disszertációjában összegzi. Cí­me: A magyar evangélikus énekeskönyvek története, különös tekintettel a dunántúli evangélikus egyházkerületben használt énekeskönyvekre. Mivel az iín. dunántúli énekeskönyv összeállításával, szerkesztésével és kiadásá­val kapcsolatos dokumentumok - többek között a Payr-hagyaték - a soproni tanító­képző bombázásakor és a várost ért más támadások idején megsemmisültek, különö­sen aprólékos és kiterjedt forráskutatással kellett feltárnia a gyülekezeti, egyházkerületi és országos levéltárak adatait. Munkáját a legtekintélyesebb evangé­likus himnológusok - pl. Schulek Tibor - és egyháztörténészek támogatták. Disszertációjának terjedelme a ma érvényes szabvány szerint meghaladja az 1000 ol­dalt. A mű négy kötetből áll. A bevezetésben evangélikus szempontból ad kiegészítést Csomasz Tóth Kálmán: A református gyülekezeti éneklés (Bp., 1950) című kötetéhez. A disszertáció első kötetében az 1805 és 1911 között megjelent énekeskönyveket ismerteti. A második kötet énekelemzéseket tartalmaz, míg a harmadik az 1911-es énekeskönyv anya­gát tárgyalja. A negyedik kötet adattárat és az énekszerzők életrajzát foglalja össze. Disszer­tációját többek között volt soproni tanára, dr. Sólyom Jenő professzor is méltatta, a him- nológiával foglalkozó szakemberek, doktorandusok pedig ma is rendszeresen olvassák. Tiszteletbeli doktorrá avatását, melyei a kapolcsi gyülekezet és a Nyugati-Dunántúli Egyházkerület püspöke indítványozott, Trajtler Gábor szakvéleménye alapján az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem doktori és habilitációs tanácsa egyhangúlag javasolta. Finta Gergely 4 A / k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom