Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-13 / 2. szám
Evangélikus Élet 2002. JANUÁR 13. 7. oldal Marschalkó Gyula köszöntése „ Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő... ’ írja a zsol- táros (90. zsoltár 10. verse). Ezt a „többet” érte meg Isten ajándékából Marschalkó Gyula nyugalmazott lelkészünk. Erről a nyolcvan esztendőről beszélgetünk kettesben, egy életútról, mely mindvégig csendes, alázatos, hűséges szolgálatban telt el. De hisszük, hogy nem nyomtalanul, hanem áldásokkal, szeretet- ben megmutatkozó eredményekben.- Először emlékezzünk az elindulásodra!- Rákoshegyen születtem, 1921. december 21-én. Édesapám állami tanító volt itt, de hamarosan vidékre került és egy Csorvás melletti tanyán tanított. Itt kezdtem iskoláimat, osztatlan iskolában az 1-3 osztályt. Édesapám volt egyben a „tanító úr” is számomra. A negyediket Békéscsabán folytattam, mert édesapám oda került és itt, az Evangélikus Gimnáziumban jártam tovább. Tanulmányaimat Budapesten, a Fasori Gimnáziumban fejeztem be, mert közben visszakerült édesapám Rákoshegyre. A Fasorban ismertem meg hittantanáromat dr. Sólyom Jenőt, akivel való szoros kapcsolatom életem további útját is meghatározta. Érettségi után a Pázmány Egyetemen voltam bölcsészvegyész, de nem éreztem magaménak ezt a pályát. Vonzott a zenei pálya is, de erre sem látszott világos út.- Hogyan kerültél végül is arra az elhatározásra, hogy lelkész leszel? Honnan volt az elhívás erre a szolgálatra?- Még diákkoromban jutottam el az Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Pro Christo Tahiban tartott nyári konferenciáira, és itt találkoztam a Bibliával. Volt egy diakonissza nénikém, akinek BODROG MIKLÓS Vargabetűk Tüskés, sóhajos kerülőutak, rátok is szálljon áldás. Ti példázzátok balgaságomat, ám mint patakok téveteg futása ráhibáztok az életirányra folyó s tenger felé. Adassák látás révült szememnek, hogy kiolvassam e vargabetűket, és kiegyenesedjenek, s ne ők olvassanak rám átkot. Békesség néktek, pálcás oktatóim, rossz nebulótoknak is hozzatok békét, esendőségem lázgörbéi, irgalom álruhái, kerülőutak. (1984) révén kerültem kapcsolatba a Fébével és a negyvenes évek elején Fébé-tag is lettem. Papi eszményképem lett akkori lelkészvezetője, Zulauf Henrik. E két hatás összegeződött bennem, amikor az egyetem harmadik éve után levelet írtam Sólyom Jenőnek és az ö tanácsára elindultam Sopronba a Teológiai Fakultásra, ahol 1945 júniusában fejeztem be tanulmányaimat.- Ez az esztendő a II. világháború befejezésének éve. A szovjet csapatok megszállása, a hazai politikai és társadalmi események sokakat riasztottak és visszatartottak volna ilyen lépéstől, hogy valaki lelkészként szolgáljon. Hogyan indultál mégis?- Ketten végeztünk akkor Szedressy Pállal, aki később Erdélyben püspök is lett. Engem június 8-án a Fébé Anyaház kápolnájában avatott lelkésszé az akkor már súlyos beteg D. Raffay Sándor püspök. Én voltam az utolsó, akit felavatott. Hamarosan lemondott püspöki tisztéről. De én voltam az első, akit a háború után lelkésszé avattak. Ez reménységgel töltött el.- Szolgálatod állomásairól mondjál néhány mondatot!- Két gyülekezetben voltam segédlelkész. Raffay püspök helyezett Szegedre, Benkóczy Dániel esperes mellé, majd Ordass püspök Budapest-Kelenföldre, Kendeh György mellé. Hálás vagyok Istennek mindkét „főnökömért”. Mindkettő nagyon jó volt és nagy hatással voltak rám. Egyikük az evangélizáció mellé állított, maga is végezte ezt a szolgálatot, másikuk viszont a hitvallásos igéhez ragaszkodó magatartásával sokat segített a későbbi megállásomban, hiszen ez az időszak a ránk szakadt megpróbáltatások ideje volt és meg kellett harcolnunk a harcot hitünkért, egyházunkért.- Önálló gyülekezeti szolgálatod mely gyülekezetekben folytatódott?- Mezőhegyesre kerültem először helyettesként, majd megválasztottak. Ekkor kötöttem házasságot Szentirmai Annával, akit a szegedi gyülekezetben ismertem meg, ott is volt házasságkötésünk. 53 évi házasságban ma is boldogan élünk együtt szeretetben. És bár a gyermekáldás nem adatott meg, Istenben való megelégedettségben köszönjük meg az együtt töltött időt, és minden új napot, új kegyelmet. A mezőhegyesi szolgálat nehézsége volt, hogy az egész község állami birtok, gazdaság volt és ez a Rákosi-időkben sok konfliktusra, küzdelemre adott okot. Innen Vecsésre küldött a püspök, ahol a háború nyomai még erőteljesen mutatkoztak. Parókia nem volt, - bérlakásban laktunk. A templomot a németek a kivonulásuk alkalmával felrobbantották. Egy Svájcból kapott fatemplomban gyűlhetett össze a gyülekezet. Lélekszámban kicsinyek voltunk, de jelentős mag (közösség) volt együtt és lelkesen segítettek. Nekiálltunk az építkezésnek. Először 1962-ben elkészült a parókia, majd 1971-ben felszenteltük templomunkat, melyben ma is folynak az istentiszteletek, közösségi alkalmak. 35 évet szolgáltam itt. Jó kapcsolatunk volt a reformátusokkal, ökumenikus énekkart szerveztem. Evangélizációkat tartottunk és magam is végeztem ilyen szolgálatokat. 1990-ben infarktus miatt a nyugdíjba menetel mellett döntöttem, de a közelség miatt most is gyakran megfordulok a vecsési gyülekezetben. Sajnos mindkét gyülekezetét úgy hagytam el, hogy fogyó gyülekezet. Voltak ennek külső okai is, de magamat is okoltam - jobban kellett volna dolgoznom.- A nyugdíj éveire újra Rákoshegyre vezetett az út. Most itt élsz. Milyen az életed újra „otthon"?- Valóban. Isten kegyelme és szerete- te hozta úgy össze, hogy az örökségként rámhagyott lakásunk megürült, itt lakhatunk és befogadott újra a gyülekezet is. Rákoshegy lett újra lelki otthonom és földi lakásom helye. 1942-ben, amikor teológus lettem, mostani lelkészünk édesapja, Kosa Pál kért meg arra, hogy karácsony második napján prédikáljak templomunkban. Most a fia, Kosa László ajándékozott meg azzal, hogy ugyanezen az ünnepen 59 év után hirdethettem az igét. A gyülekezet meleg szeretettel vett körül és köszöntött a néhány napja betöltött 80. évem után.- Ide kívánkozik még zárszóként, hogy január 6-án az anyagyülekezetben, Rákoskeresztúron kértek igehirdetésre és itt a gyülekezeted és az egyházmegye részéről is köszöntenek e szép kerek évforduló alkalmával. Isten szeretete, mely eddig megőrzött és erőt adott a szolgálatra, legyen áldás és erőforrás életed további útján! Tóth-Szöllős Mihály G BERES Az egészséges emberért Új évben jó egészségben Kevés olyan közmegbecsülésnek örvendő személy él ma Magyarországon, mint a híres Béres Csepp feltalálója, Dr. Béres József. Nevét azonban nem csupán forradalmi találmánya révén ismerjük, hanem mert munkásságába vetett hite, igazáért való küzdelme, kitartása, embertársaiért érzett felelőssége és önzetlen segíteni akarása példává tette mindannyiunk számára. Mi, akik az ő nevét viselő Béres Részvénytársaságban dolgozunk, tudásának és értékrendjének örökösei és felelős hordozói is vagyunk. Fontos számunkra, hogy Béres József tudományos eredményeire építve világszínvonalú termékeket fejlesszünk ki és fontos az is, hogy tudásunkkal szolgáljuk az embereket, segítsünk, ahol tudunk. Ebben az esztendőben az Evangélikus Elet hasábjain is rendszeresen jelentkezünk egy rovattal, melyben tanácsokat igyekszünk adni termékeink fogyasztóinak, válaszolni felmerülő kérdéseikre, mert hisszük, hogy ezzel a legfontosabbat, a legdrágábbat segítjük megvédeni: az egészségünket. * A Béres név vitathatatlanul a cseppekhez kapcsolódik. A Béres Csepp hosszú utat járt be, amíg a kuruzslószer vádjától eljutott odáig, hogy 2000-ben az Országos Gyógyszerészeti Intézet gyógyszerré törzskönyvezte. A Béres Csepp révbe ért. Gyógyszerként az orvosok is bátran javasolhatják betegeiknek, alkalmazhatják gyógyító terápiájukban. Ezt a méltán népszerű szert százezrek alkalmazzák naponta immunrendszerük erősítésére. Millióknak jelent biztos segítséget betegségből való lábadozásuk idején, műtétből való felgyógyulásuk során. A sok év óta fennálló töretlen bizalom nem véletlen. A készítmény hat. Ilyenkor télvíz idején ne feledkezzenek meg róla! Mostanság különösen sok veszély fenyegeti az egészségünket. Nézzenek körül! Mindenki köhög, fújja az orrát, legyengült. Jusson eszükbe a Béres Csepp, jusson eszükbe, milyen sokakon segített már, és álljanak be a sorba! Megfelelő alkalmazással (legalább napi 2x20 csepp + alkalmanként 1 tabletta Béres C-vitamin) a legendás szer testünk természetes védelmi rendszerére kifejtett jótékony hatását Önök is megtapasztalják. Jó erőt, egészséget, sok boldogságot kívánunk az új esztendőben! Szeretettel fogadjuk kérdéseiket, észrevételeiket. BK A Béres Csepp® vény nélkül kopható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! evél&levél ■ m. (Az evangélikus ifjúságról, múlt év végén zajlott vitát — tápunk hasábjain - már lezártuk. Hogy miért adunk most mégis helyt a hivatalos külföldi útjáról csak nemrégiben visszatért egyetemi lelkész alábbi levelének, az a kiemelt szövegrészből bízvást kiderül - a szerk.) Kedves ifj. dr. Fabiny Tibor és dr. Garádi Péter! A Megváltó születésének ünnepe és a Krisztussal újat kezdés ünnepe után írok. Örülök, hogy sikerült egymáshoz közelebb jutnunk a tavaly októberrel kezdődött vitában. Ezt a közeledést, az együtt gondolkodást szeretném tovább erősíteni, mert így valóban használhatunk az evangélikus ifjúság ügyének, ami - mint a levelekből kiderült - mindannyiunk közös szívügye. Ez az ifjúsági munkát érintő vita sok érzelmet mozgatott és mozgat meg. Meggyőződésem, hogy az ifjúsági munkával kapcsolatos megnyilvánulásokban elsősorban az őszinte aggodalom és a féltés volt a fontos. Amikor a fiatalok gyülekezeti vagy országos szinten élesen reagálnak az idősebb generáció által megfogalmazott kritikákra, akkor annak az lehet az oka, hogy - a fiatalok szemszögéből — úgy tűnik: sokszor és sokan kritizálják a fiatalok között végzett munkát, anélkül, hogy figyelembe vennék a termést és a termés ígéretét, Isten vetésének hitbeli növekedését a fiatalok között. A jézusi példázat értelmében a fiatal, zöld vetésből nem rángathatjuk ki a polyvát a búza gyökeres kiszaggatása nélkül. Tisztulni úgy tudunk, ha a búza megerősödik és százszoros termést hoz. A hangsúlyozottan jogos kritikák mellett fontos elmondanunk, hogy az elmúlt évben is volt sok olyan „Balaton-parti” konferencia, amely - a kirívó ellenpéldákkal szemben - valóban hitépítő, imádkozó és hitvalló konferencia volt. Hogy sok olyan fiatal segédlelkész dolgozik, aki krisztusi és lutheri lelkülettel, hitelesen hirdeti az igét, szavakkal és cselekedetekkel... Egyházunk ifjúsági munkája valóban komoly nehézségekkel küszködik, és igaz, hogy nincs megváltás másban, mint Jézus Krisztusban. A „megváltás” és a „megváltoztatás” szavak formája nem véletlenül hasonlít. A valódi változás elképzelhetetlen a kereszt váltsága és a feltámadás nélkül. Erre a megváltáson keresztül megélt változásra van szükségünk. Ez az, ami mindannyiunkat összeköt. Ezért is kérjük, hogy minél többen vegyenek részt az egyházi ifjúsági munka megújulásának lehetőségeiről és kereteiről szóló konferencián, amelyet - az Evangélikus Elet nyilvános fórumbeszélgetéseinek keretében - 2002. március 20- án tervezünk megrendezni! A konferenciához egy terjedelmes vitaindító jelentést készítünk az egyházi ifjúsági munka múltjáról, jelenlegi helyzetéről és jövőbeli alternatíváiról. Ezt a jelentést - a fórumbeszélgetés időpontjának és helyszínének pontos megjelölésével - február végéig minden egyes lelkészi hivatalba eljuttatjuk, a fórumbeszélgetésre invitáló meghívó pedig természetesen az Evangélikus Életben is megjelenik majd. (Ehhez kapcsolódóan meghirdetünk egy pályázatot a fiatalok között, aminek témája az ifjúsági munka elmélyítése, javítása lesz.) Meggyőződésem, hogy a jövő egyháza nem a szervező vagy taktikázó, nem is a filozofáló vagy pszichologizáló egyház, hanem egyedül csak az imádkozó és hitvalló egyház lehet. Az Istenhez „beszélő” és őrá hallgató, vagyis imádkozó egyház, illetve az emberekhez „beszélő” (szavaiban és cselekedeteiben igehirdető) és őket meghallgató, vagyis hitvalló egyház. A szentségekben, a szentek közösségében e két oldal egységét közösen ünnepeljük. A táv-imaközösségben könyörögjünk Jézus Krisztussal, aki János evangéliumában így imádkozik: „ Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. ” Ámen. Lénárt Viktor December 11-én, Nyíregyházán kötött ki a Doulos hajó. A kikötőben sétáló hittanár szakos főiskolások és az evangélikus gimnázium növendékei élményszámba menő beszámolót kaptak Petrik Tímeától és Kis Krisztinától (felvételünkön), akik már két évet utaztak a világ tengerein. Megtudhatták, hogy mit kaphatnak muzulmán vagy buddhista testvéreink a keresztyénekkel való találkozásból, s azt is, hogy miképp vehet részt valaki akkor is távoli országokban folyó misszióban, ha talán soha nem száll tengerre. Cs. A. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája felvételt hirdet az Országos Presbitérium és Közgyűlés által létesített irodaigazgató helyettesi állásra. Elkötelezett evangélikus egyháztag jelentkezését várjuk jogi, közgazdasági vagy közigazgatási végzettséggel, min. 5 év gyakorlattal, aki vállalja az Országos Iroda titkárságának vezetését, az adminisztráció irányítását, az osztályok munkájának összehangolását. A jelentkezéseket - kézzel írt személyi és szakmai önéletrajz, fénykép és iskolai végzettséget igazoló iratok kíséretében - kérjük eljuttatni az Országos Iroda igazgatójának a következő címre. 1085 Budapest, Üllői út 24. Beadási határidő: 2002. január 15. Missziói pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék missziói munkájának támogatására. Az ifjúsági munka támogatására külön pályázat kerül kiírásra. Pályázni lehet missziói programok szervezésének és missziói kiadványok megjelentetésének a támogatására. A benyújtott pályázatokat a fent említett bizottság delegált tagjai bírálják el. A bizottság döntéséről írásos értesítést küldünk, a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik.- A szétosztható összeg: 2 millió forint- A pályázatok beérkezési határideje: 2002. március 1. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amelyet a Missziói Iroda címén lehet kérni telefonon, vagy levélben: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: (06-1) 317-5567/129 A határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadjuk el. Járadékban részesülő gyülekezetek nem pályázhatnak. Ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott határidőn belül, a következő évben nem pályázhat. * H t ft
