Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-04-07 / 14. szám

2. oldal 2002. ÁPRILIS 7. Evangélikus Élet r NAP - ÚJ KEGYELEM „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon nö­vekedjetek az üdvösségre.” lPt 2,2 „Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” lPt 1,3 „Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól.” ÍJn 1,9 (Zsolt 51,4; lPt 1,3-9; Zsolt 84) A bűnbocsánat - elengedés? A régi görög világ kocsiversenyein ezt a szót használták az indításra. Adott jelre elengedték a lovakat, s azok hajtóik­kal együtt versenyre indultak. A Biblia bűneink bocsánatát is ezzel a szóval érzé­kelteti: elengedés. Bennünket is fogva tartanak gonosz indulatok, kisebb-nagyobb vétkek. Valljuk meg bűneinket, és Isten megbocsátja, elengedi azokat. HÉTFŐ „Jézus Krisztus eljött, és békességet hirdetett nektek a távoliaknak, és békességet a közelieknek." Ef 2,17 (Zsolt 65,6; Ézs 42,10—16; Ef 1,1-10) Isten a békesség Istene. Nála és övé az igazi békesség. Isten és az ember közötti megbékélésnek Jézus Krisztus volt a megteremtője. A hirdetett igén keresz­tül, ma is ő szólít meg, s teremt békességet zaklatott életünkben. Az ő jelenlétében ma is szűnik a harag és a gyűlölet, és összeforrhatnak a szétszakadt kötelékek. ÜfeDD „Jézus Krisztus a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és a .;***«* az g testében lebontotta az elválasztó falat; az ellenségeskedést.” Ef 2,14 (Zsolt 18,30; Jób 42,7-13 (14-17); Ef l,fí-14) „Hajdanában, amikor még így beszélt a magyar ember: Ha per úgymond, hadd legyen per!...” - így kezdi Arany János a Fülemüle című költeményét, melyben példásan írja le, milyen ,jó szomszé­di” viszonyban élt egymással a két gazda Péter és Pál. S vajon csak hajdanában volt ez így? Nem vagyunk mi is egyre inkább gyűlöletre, ellenségeskedésre, viszályko­dásra hajlamosak? A keresztény ember mind a mai napig arról ismerhető fel, hogy békességgel köszönt minden embert. Békességgel köszönteni, békességgel eléje menni az indulatoknak nem a gyávák és a gyengék magatartása. Nagy merészség kell hozzá, mert olyan úton járunk, melyen kevesen járnak ebben a világban. Zsid4,16 (Neh 9,17; lPt 1,22-25; Ef 1,15-23) A legnehezebb dolog egy emberéle­tében, hogy őszintén tudja kimondani: méltán vagyok Isten ítélete alatt, bűneim méltó büntetése van rajtam. Isten azonban nem halálra, hanem életre ítélt bennün­ket. Nekünk olyan Urunk van, aki nemcsak önmagának él, hanem az az akarata, hogy vele együtt nekünk is életünk legyen. Amikor segítségre van szükségünk, bátran forduljunk Istenhez, mert ő kegyelmes és irgalmas Úr. HHbRTŰK .. egyesek hűtlenné váltak, mi következik ebből? Vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla! ” Róm 3,3-4 (lSám 12,22; lPt 2,1-10; Ff 2,1 10) ..Hitem, pedig mint a változó hold, Ha­mar elfogy, tölte alig hogy volt...”- énekeljük egyik evangélikus énekünkben. Sok­szor erősnek gondoljuk magunkat, pedig többször megtörténik, hogy éppen a leg­hűségesebbek válnak hűtlenekké. A Szentírás arról tanúskodik, hogy Isten hűséges maradt az ellene lázadó, a tőle el­forduló emberhez. Már a kezdetek kezdetén hangzik a csendes ígéret, Isten nem en­gedi, hogy minden tönkremenjen. Krisztusban és Krisztus által pedig minden elvé­geztetett! PÉNTEK ^ 'rJa: "^a az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszernehezedik rám.” lKor 9,16 (Jer 1,17 Lk 23,50-56; Ef 2,11-22) Viták világában élünk! Olyan világban, ahol az érvek és ellenérvek csa­tái közepette a keresztény embernek is célja és feladata van. Örökséget hordozunk. Jézus Krisztus ránk bízta szeretetének és szenvedésének evangéliumát. Az ő szere­tete „kényszerít”, hogy hirdessük az igét, szóval és tettel, akár alkalmas, akár alkal­matlan az idő. SZOMBAT SZERDA " Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyer­jünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” „Az Úr félelme bölcsességre int.” Péld 15,33 (lPt 5,5; Ézs 43,14-21; Ef 3,1-13) A történelem sajnos számon tartja azoknak az embereknek a hosszú sorát is, akik nagy tudásukat, kiváló képességeiket kegyet­len és aljas tettek véghezvitelére használták fel. Azonban létezik felülről jövő, sze­líd és alázatos bölcsesség is! Mi is elnyerhetjük ezt a bölcsességet, ha naponként hallgatunk Isten szavára és a szerint élünk a mindennapi életünkben. Szabados Regina HUSVET ÜNNEPE UTÁN 1. VASARNAP Egyszeri köpönyegfordítás 2Kor 5,14-17 Köpönyegforgatókból Dunát lehetne re- keszteni. Nemcsak a politikai, gazdasá­gi, ideológiai vagy filozófiai értelemben vett „színeváltozókból”, hanem a vallá­siakból is. Bár a rendszerváltás utáni di­vatkeresztények már kikoptak a templo­mainkból, de azért sokan még ma is csupán „a rend kedvéért” hangoztatják: „Én hívő, ilyen-olyan felekezetű, temp­lomos ember vagyok, aki ugyan anno nem gyakorolhattam a vallásomat, de at­tól még titokban keresztel(ked)tem, kon- firmál(kod)tam, esküdtem stb...” Aztán ezek az emberek, ha másképp fújnak a szelek, továbblibbennek az áramlatok­kal, és a szentfazékból újból fröcskölő- vé, mellverőből vállveregetővé, leboru- lóból csak magát kihúzóvá, simogatóból arculcsapóvá vedlenek vissza. Jézus viszont csak az egyszeri „köpö­nyegforgatóknak” jelent életet. Csak azoknak, akik ráeszmélnek arra, hogy halottak Nélküle, s hogy kegyelmére szorulnak. Csak azoknak, akik az utat megteszik az elkárhozottak nagy masszá­jából az Ő irányába; és aztán új teremtés­ként ott, Nála mindhalálig megmaradnak. Csak azoknak, akik nem érdekkereszté­nyek, hiszen - hozzon számukra bármi újat is a sors - ők már mindvégig kitarta­nak Isten segítségével. Csak azoknak, akik Krisztusban önmagukra ismernek, azaz egyrészt elveszett mivoltukra, más­részt arra, hogy ami Jézussal történt, az érvényes órájuk is. Hogy, akik immár Vele élnek, azok ne maguknak éljenek, hanem Őneki, az értük Meghalónak. Csak azoknak, akik tudják, hogy nap mint nap át kell értékelniük az életüket, hogy az el ne értéktelenedjék véglege­sen. Mert ugyanakkor mindannyian rás­zorulunk a naponkénti hozzátérés „köpönyegforgatására”. Melyek az igazi egyszeri, de utána halálig végzett és (ki-)tartó „köpönyeg­forgatás” kritériumai és mozgatórugói? 1. Mindennek alapja, hozzáidomuló szavaink és tetteink mozgatórugója csak Jézus szeretete lehet. Ez a szorongató, a változást provokáló, átlendítő szeretet, amely arra késztet, hogy „kabátomat ki­fordítsam”, és immár a bélésével kifelé éljem az életemet. Ez vezet bennünket az „Egy mindenkiérf’-elv felismerésére: hogy Ő mit meg nem tett érettünk! Nem az tehát a „Krisztus szeretete”, ahogy mi szeretjük Jézust, hanem az, ahogy Ő sze­ret minket. A mi Isten-szeretetünk soha nem lehet csak hitünk alapja, hiszen esendő és gyenge az; de Isten örök és ál­landó emberostromlása igen. Abban, Benne, szeretetében mindig bízhatunk! 2. Kritérium az is, hogy az átalakulá­son átment ember tudja, mi a helyzet kö­rülötte és benne. Már tudja, mit is jelent az új élet. Azt jelenti, hogy Jézusban megismerheti végre igazán Istent, önma­gát és a teremtett világot. Hogy ezeket már nem csak emberi síkon és gondolko­dással mérlegeli, hanem úgy, mint aki már „más”. Elkárhozásra ítélt, és bűnei­ben megbüntetett önpusztító földünkön az egyetlen tolerálható másság. Minden másság csak evilághoz igazodik, legfel­jebb csak árnyalata a „régieket” jellemző színnek. Mindennek az a következménye, hogy már senkit és semmit nem emberi módon ismerünk, még magát Jézust sem. Már nem a megismerésünk a döntő, hanem az, amit Jézus halála tett előttünk nyilvánva­lóvá. Emberi ismereteink - legyenek bár­milyen magasztosak is az égi szféráról - csak fél-, avagy félreismeretek. A jézusi szeretet mellett csak a Lélek szerinti is­meret az igazi sejtelem Istenről. 3. De, a Jézus-ismeretnek van még egy kritériuma, a tulajdonképpeni követ­kezménye: hogy aki Jézusban van, új te­remtés az. A régiek elmúltak, újak jöttek létre. Hogy többé nem önmagámnak vagy legfeljebb a szeretteimnek élek csupán, hanem Neki és mindenki más­nak is. Vagyis a jézusi szeretettől és a Lélek (hittan)tanításától átalakult-átala- kított ember számára Istennel és minden emberrel rendeződik a kapcsolata. Az egész lénye változik annak, aki Jézusé: az Úr hatókörébe és tulajdonába kerül. Jézusban lenni azt jelenti, hogy teljesen hatása és befolyása alatt állok: aki sze­mélyiségemet ki nem oltva, agyamat át nem mosva,' mégis szoros kapcsolatba hoz Istennel. Földünk ugyan pusztul az Isten elha­gyásától, de közben 2000 éve egy másik - ezzel a haláltusával ellentétes - folya­mat is elindult: az új teremtés kora. Min­den metamorfózis a Jézus által elhozott új világ betörésével függ össze: és ez nemcsak egy egyesekben létrejött szem­léletmód-változás, hanem Isten új világ(újjá)teremtő aktusa. Jézus szeretetéért, a Lélek okításáért, és az Atyaisten átalakító, újjáteremtő műveletéért: a Szentháromság minket, elértéktelenedőket is átértékelő munká­jáért hálát adva köpönyegünk visszafor­dított bélése most már maradjon mindvé­gig belül, az első teremtés szerinti állapotában! Legyen nálam is igaz a megfordított irodalmi idézet mondata: „Egy - mármint Isten - mindenkiért - értünk -, és mindenki (én magam is) Egyért (Istenért)!” Ámen. Gabnai Sándor ISTENTISZTELETI REND _______________ Bu dapesten, 2002. április 7. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 4. (családi) Péter Zoltán; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 10. (csalá­di) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III. , Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbu­da. III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV. , Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Andorka Eszter; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városli­geti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lászlóné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Horváth Olivér; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabó Lászlóné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lászlóné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) de. fél 9. Endreffy Géza. QUASI MODO GENITI (Húsvét u. 1.) vasárnapján a liturgikus szín: fehér. A vasárnap lekciója: Jn 21,1-14; az ige­hirdetés alapigéje: 2Kor 5,14-17. HETI ÉNEKEK: 388, 214. Összeállította: tszm SAROK V) 3 £ 5 6 3 6­A megszokás nagy úr! Sorozat az énekverses rendről PALYAZAT Az Országos Evangelizációs és Missziói Bizottság pályázatot ír ki az Evangéli­kus Iszákosmentő Misszió keretei között működő, györkönyi Szőlőtő Alapítvány Rehabilitációs Otthonának vezetői állására. Munkakör: a mintegy 20 fős rehabilitációs otthon lelki vezetése. Az Alapítvány lakást biztosít, illetmény megegyezés szerint. A pályázathoz csatolandó: részletes önéletrajz és munkaterv, szakmai képzettséget igazoló dokumentumok, lelkészi ajánlás. Bővebb információ az Alapítvány telefonszámán: 06-75-352-450 A pályázatokat a Missziói Iroda címére kell beküldeni: 1085 Bp., Üllői út 24. Határidő: 2002. május 1. A kollekta imádság az istentisztelet első részét zárja le. Egyetlen kérésbe gyűjti össze az ének, a zsoltár, a kyrie és a glória gondolatait, Istent magasztalva, segítő jelenlété­ért könyörögve, a belé vetett hitet megvallva. Az elmúlt hó­napok cikkei talán bátorítottak mindannyiunkat, hogy job­ban értsük, és így sajátunknak érezzük az istentisztelet egyes részeit. Most újabb sorozatot kezdünk. Liturgikus sarkunkban lényegében végigfutottunk az istentisztelet első harmadán, amit felkészülésnek-beveze- tésnek nevezhetnénk. Előkerült több olyan alkotóelem, amit a lelkész, vagy a liturgiában aktívan részt vevők mon­danak (esetleg énekelnek). Néhány írás erejéig most még visszatérünk azokra a részekre, ahol a gyülekezet nem prózában, hanem énekkel válaszol. Jóllehet 1963 óta Agendánkban megtalálható az ún. „li­turgikus rend”, gyülekezeteink java részében még mindig az 1930-as évek óta használt „énekverses rend” ismert és gya­korlott. E helyütt nem szeretném értékelni e rend értékeit és gyengéit, de azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy igen népszerű. (No, persze nem volt ez mindig így, hiszen kezdet­ben erre mondták: annyira katolikus, hogy evangélikus em­ber számára elviselhetetlen. Ma pedig sok evangélikus test­vérünk úgy gondolja, hogy az énekverses rend bizonyára apostoli örökség, amin változtatni, amitől eltávolodni nem szabad. A következő hetekben látni fogjuk, hogy egy ideig­lenes szükségmegoldásról van szó, ami azonban - így van ez nemegyszer Isten világában - áldásra fordulhatott.) Miről is van szó? A keresztény istentisztelet a kezde­tektől (itt valóban az apostoli kortól kezdve) mindig pár­beszédes jellegű volt. Ez a jelleg megmaradt a keresztény­ség első, közös ezer évében, azután is, amikor kelet és nyugat szétvált, de a reformáció idejében is. A lelkész - a liturgus - Isten szavát mondta, a gyülekezet szóval, ének­kel válaszolt. Mindez Isten és ember párbeszédét jelké­pezte: nem hagyjuk válasz nélkül Urunk megszólító sza­vát. Néha a lelkész és a gyülekezet a saját nevében válaszolgatott egymásnak, emlékeztetve, bíztatva, bátorít­va a másikat. Az élet természetes rendje a dialógus. A 19. században Magyarországon - elsősorban refor­mátus hatásra - kihalt a párbeszéd minden formája, az is­tentisztelet leegyszerűsödött prédikációs alkalommá, ahol az igehirdetést legfeljebb egy-egy imádság és ének kere­tezte. Sem a régen megszokott liturgikus dallamok, sem a prózában megszokott válaszformulák nem éltek többé. Amikor a 20. század ráébredt, hogy a reformációhoz, sőt a biblikus alapokhoz való visszatérés ennél többet kíván, elkezdték keresni azt a formát, amely segít újraépíteni az istentisztelet párbeszédjellegét. Ennek első lépcsőjeként , jött az ötlet”, hogy ismert koráldallamok és - versek pó­tolják a válaszokat. így alakult ki a ma „divatos” énekver­ses rend. Ennek történetéről olvashatunk legközelebb, majd azt követően - kritikusan - a használatáról, zenei és szövegi jellemzőiről, gazdagításának lehetőségéről. Kérem a kedves olvasót, hogy a liturgiákkal kapcsola­tos gondolatok, esetleges kritikák mércéjeként, saját szo­kásaink, gyakorlatunk elbírálásánál, mindig egyetlen mér­cét használjunk: a Biblia jézusi mércéjét. Mert minden rend és forma csak eszköz és meder. Meder ahhoz, hogy Isten szeretete elérjen minket, és arra életünkkel válaszol­hassunk, azaz, hogy Isten országa épüljön közöttünk és bennünk. Mert mi nem szokásokhoz szeretnénk ragasz­kodni, hanem az Úrhoz, magához! A kipróbált gyakorla­tok és a régi-új formák is Őhozzá kössenek. Hafenscher Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom