Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-13 / 2. szám

4. oldal 2002. JANUÁR 13. Evangélikus Élet „Nálad van az élet forrása” (Zsolt 36,6-10) Nagy a reménységünk, hogy az új évezredben az új évszázad ha­marosan meghozza a megbékélést, a kiengesztelődést azok között, akik hisznek Krisztusban, sok történelmi, teológiai, kulturális és lé­lektani akadály ellenére is. Úgy tűnik, hogy még mindig nem fedez­tük fel azokat az eszközöket, amelyekkel ledönthetnénk a közöttünk húzódó falakat, amelyek elválasztanak bennünket és hátráltatnak az evangélium közös hirdetésében a világ felé. Az európai egyházak felajánlották a reménység jeleként az egész ökumenikus mozgalom számára a Charta Oecumenica-t (Ökumeni­kus Charta), amely a két nagy európai ökumenikus gyűlés munkájá­ból bontakozott ki: Basel 1989 és Graz 1997. Ezt a chartát a 2001. április 17-22-ig tartott közös gyűlésen írták alá Strasbourgban. Ezek a nagygyűlések azt a célt tűzték maguk elé, hogy együtt vála­szolják meg az evangélium és a történelem iránti felelősségünkből adódó kötelezettségünket. Ez a Charta, amely az egyházak elszánt­ságát fejezi ki, hogy kölcsönösen feleljenek meg a közös tanúságté­tel igényének és közös akciót folytassanak az egyesült, de nagyon is sokféle Európában, részben hasonló egy „hajózási chartához", amelyet az egyházaknak is el kellene fogadniuk, hogy siettessék a hajóutat a látható egység kikötője felé. Ismételten kérdezhetjük: hol van a megbékélés titka és kulcsa, amit jó célunk elérése érdekében hasznos eszközként alkalmazhatnánk. A 2002-es Imahét témája: „Nálad van az élet forrása” (Zsolt 36, 10) azt sugallja, hogy a titok kulcsa máris kezünkben van, és meg­találhatjuk az utat ahhoz a helyhez, ahol az élet forrása van. A for­rás-szimbólum emlékeztet minket arra, hogy szükségszerűen vissza kell térnünk eredetünkhöz, alapvető tanításainkhoz, gyökereinkhez, a lényeghez. Ahhoz, hogy a Krisztus-hívők együtt járjanak, az szük­séges, hogy Isten igéjének alapjára építsenek, felismerjék Isten ar­cát, amint Jézus Krisztusban ez nyilvánvaló lett; megújuljanak az Isten Lelke erejében, felfedezzék az Atya, Fiú, Szentlélek, a Szenthá­romság egy Isten hathatós szeretetét. A világosság forrása nélkül azok a problémák, amelyekkel találkozunk utunk során, sötétségben maradnak, és legyőzhetetlen botránykövekké válnak. A forrás egyúttal annak a bővizű forrásnak a képe is, amely bőségesen ont­ja vizét. Jól ismerjük a víz bibliai szimbolikus jelentését és teológi­ailag gazdag tartalmát, amint a Szentírásban a Teremtés Könyvétől kezdve a Jelenések Könyvéig ez a kép gyakran előfordul. A víz egy­aránt jelent életadó és tisztulást munkáló elemet. Ez a víz a hit, az imádság, a közös cselekvés forrása lehet. Még a keserűség sivatagi sziklájából is fakadhat forrás és megtisztíthat bennünket a keresz­ténység szétszakadozottságának bűnéből. Az idei év előkészítő bizottsága lehetőséget nyújt számunkra, hogy pozitívan viszonyuljunk az életnek közös forrásához, amelyből együtt részesedhetünk. Mindnyájan a teremtés közös forrásából élünk. Az életet a Szentháromság Isten adta mindannyiunknak. Az üdvösségtörténet szerint Isten hűségesen és állhatatosan mutatta meg szeretetét abban, hogy megteremtette, fenntartotta és megújít­ja az emberiséget. Az élet forrása a világosság forrásához indít. Is­ten kinyilatkoztatta Jézus Krisztusban szeretete mélységét, aki azért jött, hogy mindeneket magához vonzzon, az élet teljességével bővel­kedő áldozata által. Isten igazi szeretete, amely Jézusban lett nyil­vánvaló, nem ismer különbséget ember és ember között, mivel átka­rolta az egész bűnössé vált teremtettséget a keresztfán. Krisztus ke­resztfája számunkra az élet fája, ahol Isten a megbékélés, a kien- gesztelödés szolgálatát végezte a bűnösök között. Isten Jézus föltá­masztásával bizonyította az áldozat hitelét és ezért az áldozatért mindazoknak, akik elfogadják Jézust Urukként és a Krisztusba ke- reszteltettek meg, megadja a lehetőséget, hogy magukra öltsék a Krisztust. Krisztusban valóban egyek vagyunk, örököstársak Isten ígérete szerint (vö. Gál 3,27-29). Az egy keresztség által a hitben Krisztussal egyesültünk és egymással is közösségre jutottunk a Krisztus testében (vö. lKor 12,13). Ez az alapvető egység az, ami­ben már minden Krisztus-hívő részesedik, és amiért Jézus halálának előestéjén imádkozott. A megosztott keresztyénség botránya arra sürget és ösztönöz bennünket, hogy ismerjük fel, miben részesedünk az egy keresztség szerint, és ezért arra vagyunk kötelezve, hogy lát­ható módon is tanúságot tegyünk egységünkről e világban. A nyolc nap textusai gondoskodnak arról, hogy helyesen tájéko­zódjunk az élet közös forrásával kapcsolatban. Ebben a közös for­rásban osztozhatunk: Isten teremtésének részesei lehetünk (1. nap), hiszen a Szentháromság Istentől kaptuk életünket. Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk. Isten hűséges szeretetét szabadon ajánlotta föl mindazoknak, akik elfogadják ezt Jézusban, aki az egész emberiség megmentője és megváltója. Amikor Jézus megke- resztelkedett, ezzel Isten kinyilvánította, hogy minden ember eljut­hat az élet forrásához Jézusnál, akinél a lelki közösség élő vízforrá­sa fakad (2. nap). Életünk során azonban sok személyes és közössé­gi kérdéssel és kihívással is találkozunk. Ugyanez érvényes egyhá­zainkra is, miközben járják ökumenikus útjukat. Annak a kísértés­nek ellenére, hogy a nehézségek láttán föladjuk ökumenikus törek­vésünket, Isten azt a világosságot adhatja nekünk, hogy Ő maga si­et segítségünkre az élet forrásának vize ajándékozásával (3. nap). A bűn belépett világunkba az emberi szabad választás nyomán. Ugyanaz a víz, amely a élet forrásából fakad, helyreállíthatja éle­tünket ott is, ahol most a halál uralkodik. Isten kitartó szeretete ál­tal megújíthatja Fiában, Jézus Krisztusban az egész teremtettséget, hiszen O azért jött, hogy utat mutasson Isten országához (Isten ki­rályságához). Jézus azt tanította, hogy senki sem léphet be oda anélkül, hogy víztől és Lélektől újjá ne szülessék. A Krisztus-hívők­nek fel kell ismerniük, hogy keresztségük által új teremtmények let­tek, és egymás tagjaivá váltak a Krisztus testében (4. nap). Az Isten­nel való találkozás már a keresztségkor új életre késztet és az ember személyének, közösségének és cselekvési módjának irányt szab és tanúságtételre kötelez (5. nap). Krisztus tanítványaiként arra is meghívottak vagyunk, hogy missziójában részt vegyünk: gyógyulást és életet hozva e világba (6. nap). Az új élet gyümölcse, amit Isten igéje állandóan ápol, megjelenik az egyéni Krisztus-hívő életében éppen úgy, mint az egyházak ökumenikus törekvései során (7. nap). Isten az élet forrása, a reménység forrása is. A Krisztusban való új élet felajánlása ajándékjellegű. Ha elfogadjuk ezt az ajándékot, kö­zösségbe kerülünk azokkal, akik már elfogadták Uruknak Krisztust, és közös keresztségük által már elkötelezték magukat arra, hogy ke­ressék a Krisztus testében a látható közösséget is (8. nap). ÖKümEHIKUS A Krisztus­2002.' Magyarországon az idén január 20-27. között kerül sor az Ökumenikus Az imahét előkészítő anyagának magyar fordítása elkészült és azt a Magyar füzet formájában is megjelentette. (Az előkészítő füzetet a h Bibliai szövegek, magyarázatok és imádságok a nyolc napra ELSŐ NAP A Szentháromság Isten az élet forrása Olvassuk még: lMóz (Tér) 2,4b-10 Megformálta az Úristen az embert a föld porá­ból, és orrába lehelte az élet leheletét. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Mt 6,25-33 Ne aggódjatok életetekért. Kol 1,15—20 Tetszeti az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség. Elmélkedjünk együtt! A zsoltáros Isten dicsőségét zengi, akinek szeretete átöleli az egész te­remtést - embereket és állatokat egyaránt. Isten teremtői munkáját lát­ja mindezekben. Szeretetének szélessége és mélysége minden elképze­lést meghalad. Olyan szeretet ez, ami belevon bennünket Isten titkának teljességébe, akinél „van az élet forrása”. Az élet leheletének az emberbe lehelése, egyik kifejezése a Bibliában annak, hogy képét és hasonlatosságát belénk helyezte. Mint Isten képe hordozóinak, nekünk embereknek, különös méltóságunk van. Ebben mutatkozik meg végtelen hűsége, amivel megtart bennünket. Emberek­nek, férfiaknak és nőknek, egyedülálló helye van a teremtett világban, mert Isten rájuk bízta annak őrzését és gondozását. Krisztus követői elismerik és vallják, hogy a Szentháromság Isten az élet forrása és értelme, aki után az emberek mély vágyódással várakoz­nak. Mivel mindenek Krisztusban teremtettek, számunkra az élet forrá­sához vezető út Jézuson keresztül vezet, akiben - az Atya tetszése sze­rint - benne lakozik az egész teljesség. Jézusban élünk, mozgunk, ben­ne van az életünk. Istennek Krisztusban lakozó szeretete, az élet forrá­sa, melyben mindeneket megbékéltet önmagával. Jézus arra tanít, hogy ne aggódjunk életünk felől, mert Isten minden jó ajándék adója. O megadja mindazt, amire szükségünk van. Mi pedig Isten gyermekeiként együtt vagyunk felelősek a teremtésért, együtt fordulunk hozzá, az élet és világosság forrásához. így jutunk közel egymáshoz is. Imádkozzunk! O Isten életnek és világosságnak forrása! Töltsd meg gyermekeid szí­vét teremtésed ajándékainak csodáival. Hűséges szereteteddel tarts meg minket, és vezess el minden embert a Jézus Krisztusban, a Veled való megbékélésre, és arra, hogy ihassanak gyönyörűséged folyóvízé­ből. Eletet adó Szentháromság, tied legyen minden dicsőség, magasz­talás és tisztelet örökkön örökké. Ámen. MÁSODIK NAP Jézus vezet bennünket az élet forrásához Olvassuk még: 2 Móz (Kiv) 14,30-15,13 Az Úr lett a Szabadítom. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Mk 1,10 Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég. lKor 10,1-5 A kőszikla pedig Krisztus volt. Elmélkedjünk együtt! Jézus megkeresztelkedése arról beszél nekünk, ami közös hitvallásunk: Isten - az Atya, a Fiú és a Lélek - „akiben van az élet forrása”, ő vezet bennünket Jézus által a tiszta forráshoz. Minden megváltozott. Jézus Názáretből érkezik - mégis az Atya mennyből való „szerelmes Fiá”-nak nevezi őt. Jézus, aki eloltja szomjúságunkat, - leszáll a Jordán vizébe. Jézust Keresztelő János alámeríti, - és a Szentlélek száll le reá. Jézus feljön a vízből, - és megnyílik a menny az egész emberiség előtt. Felfakadt az élet forrása, hogy élő vizet adjon az egész Földnek. Ez a víz bőségesen folyik mindhalálig, ahogy azt János evangélista mondja a Passió történetben. Ezért egyesülve az egy hitben, együtt örvendezhetünk minden megvál­tottál, akik megkapták a vezetést a szent helyre, az Úr jelenlétébe. így lehetünk egyek a jó hír hirdetésében. Ráhagyatkozhatunk együtt erre a sziklára, Krisztusra, mert ebből a sziklából árad az élet vize. Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, Te vagy minden élet forrása. Örvendezve dicsőítünk Téged: Magasztalunk Téged ajándékodért, Fiadért Jézusért, aki eljött a Földre, és megnyitotta számunkra a Mennyek Országát, hogy az egész Föld reménységben és várakozásokbán forduljon Feléd. Dicsérünk téged szabadításodért, amit Fiadban felkínálsz az egész emberiségnek. Hódo­lunk előtted a Szentlélek ajándékáért, aki által az egész mindenséget megújítod. Dicsérünk Téged, mert lehetséges, hogy egyházak, gyüleke­zetek és közösségek erődből erőt nyerjenek a halál és megosztottság le­győzésére. Áldunk Téged, mert a te egybegyűjtött néped felkínálhatja az egész világnak a Krisztusban, a mi Urunkban adott reménységet. Ámen. Elmélkedjünk együtt! Izrael népe reménységgel és bizakodással indult el az ígéret Földje fe­lé vezető úton. Azonban rövid időn belül szembe kellett nézniük a pusztai próbatételekkel. Eljött a krízis, a kételkedés és a kérdések ide­je. Elveszítették bizalmukat Mózesben, és panaszkodtak ellene: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból...,hogy most szomjúsággal ölj meg minket?” - kiáltották. Veszekedtek és kísértették az Urat. Visszavágy­tak a szolgaságba, amiből éppen csak kiszabadultak. Annak ellenére, hogy ők megátalkodottak és hálátlanok voltak, Isten állhatatos maradt hűségében és szeretetében. Mikor vizet követeltek, adott nekik bőségesen a sziklából. Újra megmutatta, hogy Ő az élet for­rása. A mi életutunknak is megvannak a buktatói és kísértései, melyek úrrá le­hetnek felettünk. „Hogyan élhetem végig a magam életét?” „Velünk van Isten nehézségeink között?” „Törődik Isten a mi bajainkkal?” „Mit jelent Krisztus követése a mai világban?” Nálunk is nagy a kísértés, hogy fel­adjuk a célt és visszaforduljunk. A mi kérdéseink gyakran tiszteletlenek. Isten azonban hűséges ma­rad. „Nincs messze egyikünktől sem.” Keserves utakon, sötét­ségben, amikor nagyon nehéz állhatatosan megmaradni a hűségben, ő akkor is törődik velünk és hív állhatatos­ságra, hűségre és utunk folytatására vele együtt. Ökumenikus vándorutunk is pusztaságokon át vezet. Kétségek és kérdések jönnek elő. „Mit kell ten­nünk?” „Haladunk egyáltalán előre?” Nagy a kí­sértés, hogy feladjuk a küzdelmet és visszafor­duljunk elszigeteltségünk magányába. Azonban Istenünk, aki fáradhatatlanul szeret, velünk van. Ő arra hív és ösztönöz, hogy hagyjunk magunk mögött minden bűnt és magunkba zárkózást. Igyunk együtt az élet forrásából. Imádkozzunk! Istenünk, Édesatyánk! Adj új bátorságot zarándok népednek. Te a pusztában is életet adsz és vizet fakasz­tasz a sziklából is. Vedd el kétségeinket és felelj kérdése­inkre, hogy azok javunkra váljanak. Add, hogy egyházaink és azokban mi mindannyian támogassuk egymást, amikor utá­nad vágyakozunk és szomjazunk. Jöjj velünk, ajándékozz meg áldott jelenléteddel, akkor is, amikor az út különösen nehéz és botladozunk. Vezess el bennünket a szándékaid szerint való egységre, Fiad, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. NEGYEDIK NAP Új életben a keresztség által Olvassuk még: I Móz (Tér) 7,15-23 Csak Noé maradt meg, és azok, akik vele együtt voltak a bárkában. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Jn 3,1-7 Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten Országába. 2Kor 5,16-19 A régi elmúlt, és íme: új jött létre. Elmélkedjünk együtt! Nikodémus mindazokat képviseli, akik érzik, hogy valami az életükből nagyon hiányzik, akik szomjaznak Isten Országa után. A válasz keresé­se közben fordul Jézushoz, és egy éjszaka felkeresi őt. Felismeri Jézus­ban az Egyetlent, aki Istentől jött, és megindul a hit útján, hogy köves­se őt. Jézus felkínálja Nikodémusnak és minden hozzá hasonlóan szomjazó- nak, az új élet ajándékát. A Víz és a Lélek által kiszabadulnak bűneik hatalmából. Ugyanakkor testvéreivé válnak mindazoknak, akik megke- resztelkedtek. Ők egész életükön át tanúskodnak Krisztus ismeretének kimeríthetetlen gazdagságáról azzal is, ahogy a betegek, a bajban lé­vők, az elhagyottak és a megalázónak felé fordulnak. Az ökumenikus zarándokút során az utóbbi években egyre erőteljeseb­ben fordulunk a keresztség szentsége felé. Közös keresztségünk által va­lamennyien Krisztus Egy Teste tagjaivá lettünk. „Ezután tehát nem isme­rünk senkit sem test szerint, emberi szempontból.” Mindannyian kien- gesztelődtünk Istennel, aki ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát. Makacs és bűnös megosztottságaink akadályoznak abban, hogy közös keresztségünk jelentőségét és következményeit teljes mélységükben felismerjük. Merítsünk mélyebben az élet forrásából, hogy Isten kien­geszteléséről való tanúskodással teljesen és igazán szolgálhassunk egy­másnak és a világnak. Imádkozzunk! Atyánk! Te kiengesztelődtél és megbékéltél velünk Fiadban, Krisztus­ban. Mi vele együtt eltemettettünk a keresztség által az ő halálába, hogy a Szentlélek által vele együtt új életben járjunk. Őbenne új teremt­ménnyé lettünk. Segítsd mindazokat, akik nevéről neveztetnek, igaz bünbánatra, hogy egymás felé nyújtva kezünket együtt legyünk az élet teljességének részesei a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. HARMADIK NAP Isten végtelen szeretete Olvassuk még: 2Móz (Kiv) 17,1-7 Adj nekünk ivóvizet. Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Mk 10,17-31 Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? ApCsel 17,22-31 Isten nincs messze egyikünktől sem. ÖTÖDIK NAP Isten az egység forrása Olvassuk még: Zsolt 36,6-10 Nálad van az élet forrása. Ez 36,24-28 Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. Jn 17,20-23 Mindnyájan egyek legyenek. ApCsel 16,11-15 Kimentünk a városkapun kívülre a folyó mellé. fi ß, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom