Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-31 / 13. szám
Bottá Dénes felvétele • Simon András rajzának felhasználásával 67 . ÉVFOLYAM 13. SZÁM 2002. MÁRCIUS 31. HÚSVÉT ÜNNEPE ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL-] A három szent nap Jézus Krisztus megkínzásának és testi halálának orvosi elemzése Az üres sír rejtélye Nemzetiségi oldal Ineriú dr. Reuss András ! teológiai professzorral E-v@ngélikus tudáspiac Testvéregyházunk delegációja Magyarországon Az elmúlt év őszén hírt adtunk arról, hogy nyugalomba vonult a bajor egyház ökumenikus ügyekkel foglalkozó egyházfőtanácsosa. Szolgálatát Wolfgang Töllner egyházfőtanácsos vette át, aki az elmúlt napokban - a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnökségének meghívására - először látogatott feleségével és munkatársaival hazánkba. A bajor egyházi vezető látogatásának elsődleges célja az volt, hogy megismerkedjen országunkkal, a magyar evangélikussággal. Töllner úr rövid körutazás keretében felkereste a bajor támogatással épült dunaújvárosi gyülekezeti komplexumot, valamint a Révfülöpi Evangélikus Oktatási Központot. Ellátogatott a balatonszárszói üdülőbe is, ahol szintén bajor segítséggel készül a teljes felújítást jelentő beruházás. Az egyházfőtanácsos szeretett volna minél több egyháztaggal, szolgálattevővel is találkozni, ezért igehirdetőként is örömmel vállalt szolgálatot virágvasárnap az Alberti Gyülekezetben. Hétfőn beszélgetést folytatott az Országos Elnökség tagjaival, az Országos Iroda munkatársaival, a Hittudományi egyetem professzoraival, valamint a Missziói Központ vezetőjével. Külön látogatást tett Győrben, a Nyugati (Dunántúli) Egyház- kerület székházában. Kulturális programjának keretében részt vett a Lutheránia Já- nos-passió előadásán, és megtekintette a Dohány utcai zsinagógát. A bajor delegáció tagja volt Sabine házunk munkatársai egy teológus módon gondolkodó, az egyházért élő, a magyar testvéregyház felé nyitott, és a közös munkára lelkes készséget mutató Beszélgetés az Országos Iroda munkatársaival. (Szebik Imre és Harmati Béla püspökök ■ között Wolfgang Töllner bajor egyházfőtanácsos. Fotó: Bottá Dénes Wiegmann, aki segédlelkészként közel négy évet töltött Magyarországon, továbbá Ulrich Zenker, a kelet-európai ügyekért felelős egyháztanácsos. Wolfgang Töllner személyében egyembert ismerhettek meg. Isten áldását kérjük a partnerkapcsolatban való tevékenységére és az egyházában való munkájára! OI Élénk érdeklődés, építő gondolatcsere jellemezte az Evangélikus Élet Szerkesztőségének első, nyilvános fórumbeszélgetését március 20-án, hittudományi egyetemünk dísztermében. Minthogy a téma az evangélikus ifjúság volt, az alkalom előkészítését és rendezését egyházunk ifjúsági osztályának munkatársai vállalták magukra. A délután folyamán közel százan vettek részt a „fűtöttebb" megnyilatkozásoktól sem mentes, de mindvégig testvéri légkörű együttléten. Mint az olvasóink előtt ismert, a fórumbeszélgetésre azt követően került sor, hogy lapunkban múlt év októberében levélvita kezdődött, az evangélikus ifjúság körében végzett munka megítéléséről. (Fórumértékelö lapunk jövő heti számában.) A legnagyobb ünnep (Húsvéti köszöntés) Húsvét a legnagyobb ünnep. Szabad ilyet mondani? Húsvét lenne a legnagyobb ünnep? Hiszen számunkra, evangélikusok számára nagypéntek is kiemelkedik a jeles napok közül, a társadalom pedig többnyire karácsonyt tartja a legnagyobb ünnepnek... Nem szeretnék rangsorolni. Tudom, hogy karácsony előfeltétele nagypénteknek és húsvét- nak. Isten emberré lett, hogy azután életét áldozza értünk, miattunk, helyettünk. Nagypéntek nélkül sincs húsvét, hiszen a feltámadás alapja, kiindulópontja, hogy Krisztus a kereszten legyőzte a halálba vezető bűnt, és megnyitotta az élet kapuját. Ünnepeink összetartoznak, egymásra épülnek, elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolódnak. Mégis, elgondolkodom azon, hogy miért húsvét a legősibb ünnep. A többi jóval később, talán századokkal később (karácsony pl. a 3-4. századtól!) alakult ki. Húsvétot azonban kezdettől fogva ünnepelte az egyház népe. Sőt! Nem csak egyszer egy évben, hanem minden vasárnap. Hiszen ezért nem a szent, mindennél fontosabbnak tartott hetedik napot (szombatot) ünnepelte a kereszténység, hanem a hét első napját, vasárnapot (valójában ma is ezzel kezdődik a hét, és a vasárnap nem a hétvége utolsó napja!). Két évezrede minden vasárnap húsvétot ünnepeljük, és mégsem lehet betelni a jó hírrel: Krisztus feltámadt és él; és életet kínál azoknak, akik nyomában járnak. „Én élek és ti is élni fogtok" - hangzik az Úr szava! Itt a liturgia titka. Itt a mindenkori keresztény istentisztelet sajátossága, más kultuszokkal össze nem hasonlítható volta: mi a feltámadott, élő Úr jelenlétét élvezzük. Jelenlétével és jelenlétében ünnepiünk. A csöndes, bűnbánati istentisztelet és az uj- jongón csillogó' ünnepi istentisztelet is a feltámadott Krisztus ünnepe. O van jelen, Őrá figyelünk a Szentlélek segítségével, Őbenne ismerjük meg és áldjuk az Atyát! Az ősi húsvéti liturgikus köszöntés - magyar evangélikus gyakorlatunkban a kezdő zsoltár keretverse - így hangzik: „az Úr feltámadt! Valóban feltámadt. Dicsérjük az Urat!" Pál maga is figyelmeztet a korinthusiaknak írt feltámadás-himnuszban: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek... ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül! (lKor 15,17—20)” A már második éve minden héten „liturgikus sarokkal” áldott vasárnapot, jobb istentisztelet-értést, mélyebb tartalmat és igazi találkozásokat kívánó rovat vezetője most „húsvéti üdvözletként” azt kívánja, hogy az imádságban, az énekben, a csöndben és a szóban, az igében és a szentségben - a feltámadott Úr közeledjen! Hogy Vele találkozhassunk, és e találkozó nyomán teljes szívvel mondhassuk: „azúr feltámadt, az Úr valóban feltámadt!" A liturgia minden pillanata ezt szolgálja. A liturgia minden rezdülésében ezt az ajándékot kaphatjuk: találkozást a feltámadottal. Az istentisztelet minden emberi megnyilvánulásában Őt, a Feltámadottat valljuk, dicsérjük és áldjuk. Nem a múltra emlékezünk, nem egyszerűen a nagy eseményeket, Isten nagy tetteit emlegetjük fel. A húsvéti Úr lép közénk - mint egykor a zárt ajtókon át a tanítványok közé -, hogy megállva előttünk ezt mondja: „békesség néktek”; hogy megajándékozzon a bünbánat és bünbocsánat békességével, az életet jelentő és tápláló igével, az úrvacsorában kapható élet-kenyérrel, azaz önmagával. Ezért nem régi szavakat elevenítünk fel, és nem emlékvacsorát tartunk, hanem az Élővel ünnepelünk és készülünk a kiteljesedő életre. Az idén is bizonyára sok helyütt előkerül a 225-ös énekünk. Utolsó sora legyen útravalónk a húsvéti időre és a mindenvasámapi húsvét-ünneplésre: „ Úgy ébredj minden reggelen, hogy életed húsvét legyen, - Támadj fel, drága népe!” Hafenscher Károly „...az evangélium Krisztusról szóló beszéd: Isten és Dávid Fia ö, meghalt, feltámadt és uralkodik, ez az evangélium summája. Ahogy tehát Krisztus is csak egy van, úgy evangélium sem lehet több.” Luther Márton. Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása) Körlevél a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyülekezeteinek Kedves Testvéreink! Közeledik az országos választások ideje. Ezért biztató szóval és kérő szívvel fordulunk egyházunk hívő népéhez. Örülünk annak, hogy hazánk független, demokratikus ország, ahol az evangéliumot szabadon hirdethetjük, és az egyház korlátozás és kontroll nélkül végezheti munkáját. Bizalommal kérjük Testvéreinket, hogy népünk iránti felelősséggel, a demokratikus jogokkal élve, vegyenek részt a választásokon, és juttassák kifejezésre szavazatukkal a választott párt iránti bizalmukat. A választások előtti időszakban gondosan tanulmányozzák a pártok programját, eddigi tevékenységét, és ezek alapján alakítsák ki meggyőződésüket. Döntésük meghozatalakor vegyék figyelembe az egyes pártok egyházakkal kapcsolatos programját, egyház- politikai célkitűzéseit. Fontosnak ítéljük a részvételt azért is, mert a távolmaradás, a semlegesség látszata valójában a haza sorsa iránti közönyt tükrözi. Meggyőződésünk, hogy népünk felemelkedését a lelki, szellemi és erkölcsi értékekre nevelés biztosíthatja igazán. Ezt evangélikus egyházunk a Jézus Krisztus követésére való felhívással végzi, mert úgy látjuk, hogy nemzetünk javát a keresztény életforma kiteljesedése szolgálja. Isten áldása legyen döntésünkön, mely meghatározza magyar hazánk négyéves időszakát és személyes sorsunkat. Erős vár a mi Istenünk! A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnökségének nevében: Ittzés János D. Szebik Imre D. Dr. Harmati Béla püspök elnök-püspök püspök Budapest, 2002. húsvét vasárnapján t i i í *
