Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-02-10 / 6. szám
Evangélikus Elet 2002. FEBRUÁR 10. 3. oldal A TEOLÓGIAI HATODÉVRŐL - SZEMÉLYESEN A lelkészsegéd nem segédlelkész, avagy a csikó fut, de még nem húz A 2001/2002-es tanévben indult el a már évek óta tervezett gyakorlati, ún. hatodik év az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Ez annyit jelent, hogy a hallgatók még nem kapják meg a diplomát az ötödévben teljesített szigorlatok után, hanem „lelkészjelöltként” (lelkészsegédként, vagy ahogy tréfásan nevezik, „próbapapként”) kikerülnek egy-egy mentor mellé. A mentorok kiválasztása pályázat útján történt, a választást az a cél vezérelte, hogy minél szélesebb spektrum jelenjen meg a léendö lelkészek előtt. Ebben az első, kísérleti évben 30 gyülekezet pályázott, így bőségesen volt miből válogatni a hét lelkészjelölt számára. (Ez egyébként egy bizottsági döntés eredményeként jött létre.) A hallgatók az alábbi gyülekezetekbe kerültek ki gyakorlatra: Szabó Szilárd Nagytarcsa és az Evangélikus Missziói Központ, Cinkota, Varga Katalin és Kalincsák Balázs - Pápa. Kulcsár Zsuzsanna - Kelenföld, Péter Zoltán - Budavár, Horváth Zoltán Olivér - Budahegyvidék, és Nagy Dorottya - Irsa. A 10 hónapos tanév során négy alkalommal kerül sor egy-egy hetes konzultációra a Teológia épületében a hatodévesek vezetőjével, dr. Fabiny Tamással és dr. Szabóné Mátrai Mariamai, a Gyakorlati Intézet vezetőjével. Ezek az alkalmak a tapasztalatcserén túl, mindig egy olyan konkrét téma súlypontja köré szerveződnek, mint például az igehirdetés kérdése. Az egyik ilyen konzultáción - a Teológia nyílt napján - lapunk is jelen volt. Következzen most egy rövid összegzés az eddigi eredményekről, a hallgatók élményei alapján. Fabiny Tamás körkérdésére, hogy milyen változást jelent lelkészjelöltként dolgozni egy gyülekezetben, az alábbi válaszok születtek:- Jobban érezzük a felelősséget, ami az iskolapadban még nem annyira volt meg. Dolgozva tanulunk, tanulva dolgozunk — így lehetne röviden jellemezni ezt a „még nem lelkész-már nem diák” időszakot.- Aki eddig is aktívan besegített az otthoni gyülekezetben, annak persze nem olyan nagy újdonság, de a felelősség akkor is sokkal nagyobb. Hogy mi tulajdonképpen ez a felelősség? Az, hogy nem csak önkéntes vállalás már a szolgálattétel, hanem kötelező.- A Teológia lelkészképzést szolgáló intézmény, ahol minden azért történik, hogy a gyakorlatban tudjuk végezni a szolgálatot. Most érezzük azt, hogy az elmélet és a gyakorlat találkozik. Az első öt évben talán több önállóság kellene, hogy a módszert tanuljuk meg, amit .aztán később tudunk alkalmazni.- Reflektorfénybe kerültünk, hogy mit, mikor, hogyan teszünk. Érdekes a „szerepváltozás”, amit egy nap alatt megélünk, attól függően, hogy éppen mi a feladatunk, pl. konfirmációi óra, lelkigondozás vagy bibliaóra stb. Jó ezt a színskálát megtapasztalni.- Meg kell találnunk a státuszunkat a gyülekezetben. Ugyanakkor érezzük: minden találkozás ajándékomért Isten színe előtt zajlanak ezek a találkozások. A gyülekezet sokszínűségét élvezzük.- Egészen más, mint a segédlelkészség. A mentoré a fő felelősség. Jó „kint” lenni! Most derül ki, hogy miként tudjuk kamatoztatni, amit öt éven át tanultunk. „Megszemélyesedik" az egész elmélet. Azt is átéljük, hogy a parókia falai tényleg üvegből vannak... Fabiny Tamás szerint ezt az évet a próbajogosítvány gyakorlatához lehetne hasonlítani. Azaz, a tanulóidő letelte után kapják csak meg a jelöltek az „igazi jogosítványt” a lelkészi pályára. Vagy, egy még szemléletesebb példával: a csikó együtt fut már a lovakkal, de még nem húz... A hallgatók elmondása szerint a lelkészkollégák partnernek, társnak fogadják el a hozzájuk kikerülő teológust, a gyülekezet pedig szintén-pozitív visszhanggal nyugtázza a fiatalok felkészülését. Bizonyos, hogy a mentoroknak is kihívás ez a helyzet, hiszen nem egy „kész” segédlelkészt kapnak maguk mellé, hanem egy hallgatót, akinek negyedévenként be kell számolnia tanárainak. Természetesen őket, a mentorokat is fölkészítette Fabiny Tamás az év kezdetén, és velük is rendszeresen konzultál, így, együtt alakítják ki a még sok kérdőjellel teli hatodik év rendszerét. Gáncs Péter „társmentor” megfogalmazása szerint, ma sokkal színesebb az egyházi szolgálat, mint 10 évvel ezelőtt. Több az alkalom, egyházi és társadalmi téren. A média és a misszió kapcsolata szintén olyan kihívás, amelyre fel kell készülni - fel kell készíteni. Azért is hasznos ez az év, mert például a szakosodást is lehetővé teszi a lelkészi pályán belül (pl. diakónia, klinikai lelkigondozás, ifjúsági munka, misszió stb.). Fontos, hogy mentor és lelkészsegéd megtalálja a közös hangot, s ahogy a női hallgatók hangsúlyozták: nagyon jó, hogy a lelkésznő-feleség-anya modellt is megfigyelhetik. A tanév végén, mint Fabiny Tamás elmondta, záróvizsgára kerül sor, ami kifejezetten gyakorlatorientált lesz. A tervek szerint áll majd egy vizsgatanításból (a Teológia képviselői előtt) és egy isten- tisztelet megtartásából, amit szintén értékelnek. A sikeres vizsgák után kapnak diplomát, s a tulajdonképpeni segédlel- készi év csak ezek után következik majd. Zárszóként az egyik hallgató megjegyzése kívánkozik ide, aki gyülekezeti tagjától idézett: „ Végig azért szurkolunk, hogy minden jól menjen. ” Azt hiszem, ez igazán reményt keltő alapállás. Kőháti Dorottya Síi ■ I I 1 I I I Ili H I || 1 KELENFÖLD WMÉ Schulek-családi est A Gryllus családdal töltött nagysikerű est után, február 2-án szombaton a Schulek-dinasztia tagjaival ismerkedhettek meg közelebbről a kelenföldi evangélikus gyülekezet szeretetven- dégségének résztvevői. E patinás, népes és szerteágazó rokoni szállal rendelkező evangélikus családot három tagja - Schulek Ágoston egyetemi sportigazgató, Schulek János építész és Schulek Mátyás lelkész, iskolaigazgató - mutatta be, néhány további családtag közreműködésével. Az estét nyitó közös éneklést Csorba István karnagy kísérte zongorán, akit szintén szoros rokonság fűz a Schulek családhoz, Thurnay Béla pedig (úgyis, mint egy „Schulek-sógor”) segített eligazodni a jelenlévő generáció szövevényeiben. Ezt követően Schulek Mátyás tartott áhítatot 2Móz 20,5b-6 alapján, bizonyságot téve Istenünk atyákról-fiakra szálló áldásának megtapasztalható valóságáról. Arról, ami a „Schulekek” számára is átélhető és érezhető, a württembergi gyökerektől - egészen a mai napig. Érdekes előadást tartott a családról Schulek Ágoston, aki emellett - filmbejátszásokkal illusztrálva - beszélt saját munkáiról és küzdelmeiről: a „TF-estékről”, a ’98-as atlétikai Európa-bajnokság magyarországi és külföldi sikeréről stb. Végül Schulek János építész vette át a szót, aki korszerű technikai eszközök segítségével engedte betekinteni a jelenlévőket abba, hogy egy-két év múltán miként változhat meg a Szent Gellért tér, a Móricz Zsigmond körtér, a Kosztolányi Dezső tér és környéke, valamint a Fehérvári és a Bocskai út kereszteződése. Az estét Sándor Zsuzsa éneke színesítette. (Mondanunk sem kell, hogy ő is a családhoz tartozik.) Mindazok, akik részesei lehettek ennek a néhány órának, gazdagodhattak. Nem csupán ismeretben, hanem hazaszeretetben és hűségben is, amelyekről ez a család már annyiszor példát adott. Ezt illusztrálandó, hadd álljon itt egy idézet néhai Schulek Frigyestől, akit egykor az ulmi Münster építésének befejezésére hívtak, de ő a megtisztelő és vonzó felkérést visszautasítva, mégis itthon maradt. Erről később így vallott: „Többet véltem használhatni hazámnak, ha itthon maradok, és közreműködöm abban a nagyszerű újjáalakításban, melyhez a haza mindegyik hű fiának teljes erővel hozzájárulnia kell. ” gytom Teológiai fórumról határozott az Országos Elnökség A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége rendszerint minden hónap első hétfőjén ülést tart. Február 4-én délután is tanácskozott a három püspökből, az országos felügyelőből és a három kerületi felügyelőből álló grémium, valamint az országos iroda igazgatója és gazdasági vezetője. Az ülésen - az aktuális gazdasági kérdések, a szolgálati gépkocsihasználat szabályozása és a személyi ügyek megbeszélése után — a testület tárgyalt „Az egyház mai fogsága” című vitairatról, és elhatározta, hogy a február 12-i esperesi értekezleten javaslatot tesz arra, hogy az exponált kérdések teológiai hátterével foglalkozzanak az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek és egyéb fórumok. Az Országos Elnökség elhatározta, hogy április 12-én -*a Budapest Fasori Gimnáziumban - országos teológiai fórumot tart egyházunk aktuális kérdéseiről. Mitől keresztyén egy bál? Vajon keresztek között kell majd bemenni, esetleg apácák lesznek a felszolgálók, esetleg csak és kizárólag halk barokk zene szól a termekben? Ilyen és ehhez hasonló csacska gondolatokkal játszottam útközben, amikor a Budai Egyházközségek gyertyafény es farsangi bálja felé haladt velem az autó az elmúlt hét végén, a hideg, ködös estén. A rendezvény elnevezése nem valami esetlegesen összeverődött társaságot sejtetett, jóllehet semmilyen megkötést nem írtak a látványos kiállítású meghívóba. A bálon bárki részt vehet, aki megvásárolta a belépőt. A helyszín kiválasztása már sejtetett valamit, mivel az ELTE egyik - bálok tartására kiválóan alkalmas - új egyetemi épületben rendezték, ami azért jelzés értékű, hiszen köztudomású, hogy a magyar tudományos élet kiválóságainak többsége vallásos, nagyobbik része pedig keresztyén volt, s így van ez ma is. A helyszín az alkalomhoz illő. Udvarias eligazítás, ruhatár, ízlésesen feldíszített termek, a rendező gyülekezetek történelmi jelvényeivel. A minden korosztályt képviselő, konszolidált közönségben senki sincs, aki ne csinosan, igényesen lenne felöltözve, de szemmel láthatóan hiányzik a sokszor megörökített és kifigurázott (főként hölgyeket jellemző) hivalkodás. Sem különleges hajkölteményeket, sem extravagáns, mélyen dekoltált nagyestélyiket, sem pedig ékszer-remekeket nem lehet látni. Sugárzik viszont a derű és a jókedv, jóllehet még a fiatalok (alsó korhatár 14 év!) vidám és hangos csoportjait sem lehet provokálóan feltűnő viselkedéssel vádolni. Nem véletlen tehát, hogy - a bejáraton kívül - sehol nincsenek biztonsági őrök, hiszen nincs is rájuk szükség. Sör is, bor is kapható, sőt a belépőket pezsgővel fogadják, de az egész este folyamán nem akadt egyetlen részeg, dülöngélő, magáról megfeledkező vendég sem! A mindenkit magával ragadó jókedv nem lehetett akadálya annak, hogy udvariasan köszöntsék egymást az ismeretlenek is, vagy ha táncolás közben a mindig zsúfolt parketten véletlenül összeütköznek a párok, mindenki azonnal és kölcsönösen elnézést kérjen a másiktól. Mert táncból aztán jutott bőven. A nyitó keringőt polka, a latin-amerikai táncokat rock and roll, azt pedig néptánc-tanulás követte. Egy azonban biztos: a táncparkett mindig zsúfolásig telt, hiszen ide nem üldögélni, hanem táncolni, vigadni érkeztek a hívő emberek. Ropta szakadatlanul idős és fiatal egyaránt. Talán a két korábbi bál fantasztikus hangulatának híre juthatott el az ország vezetőjéhez, hogy a kormányülés végeztével Magyarország miniszterelnöke és felesége is látogatást tett, és vélhetően nem csak vállalt fővédnöksége miatt. Hiszen biztonsági emberek nélkül (!) lépett a terembe, és-a kötelező protokollt is mellőzve - néhány kedves szó után elvegyült a tömegben, hogy soha nem ismert emberekkel ismerkedjen, az amúgy mindenkinek felszolgált szendvicsek, és egy pohár ital mellett. Éjfélkor egy pillanat alatt elcsöndesültek a mulatozók. A pár perces áhítat után kipirult arcú emberek mondták együtt - sok száz gyertya fényénél - hangosan az imádságot, a hálaadást az estéért, majd a rövid befelé fordulást követően, gyönyörűen szólt a Himnusz. Az ismét felgyulladó lámpák fényénél azután tovább folyhatott a vigasság. Azon az estén, amelyet az Úr áldása kísért, s ezért jókedvet, biztonságot, békességet, kedves, derűs együttlétet hozott mindenkinek. Gyarmati Gábor BÁLI SZEZON r miimmmmmmmmmwmm KÉTSZER--------------------------Házaspárok bálja Protestáns körökben nehéz már gyerekkortól belenőni a bálozásba. Ha valakik mégis próbálkozni szeretnének, azoknak figyelmébe ajánljuk a kelenföldi gyülekezetét: itt harmadik éve alakul a hagyomány, és a rendezők, résztvevők már tudnának néhány tippet adni. Mi kell egy jól sikerült bálhoz? Kell hozzá természetesen egy szép terem. Kell(ene) hozzá élőzene, de legalább is jó kazetták és jó erősítés, és egy kevés enni-innivaló. Kell egy ügyes, kedves tánctanár, aki a társaság táncban való jártasságához méri a „tananyagot”. (Ferenczi Zsoltot nagyon ajánljuk.) Nem árt esetleg egy humoros jelenet két táncszám között, a helyi lelkészek tolmácsolásában. (Bláizy Árpádot és Győri Tamást nagyon élveztük.) Jól jöhet még egy rövid műsoros vetélkedő, például a szerelmi líra témakörében. (Thurnay Barnabás és Sándor Zsuzsanna drámai szerelmespár-alakítása- it mélyen átéreztük, még ha ez - a nevetéstől - nem is érződött.) A csapatonként külön- külön átírt Rómeó és Júlia erkélyjelenet-improvizációk szintén emelhetik az alkalom fényét. Ezenkívül szerencsés még, ha többen ott maradnak mosogatni, rendet rakni, hogy az egyházfinak is megmaradjon a farsangi hangulata. (Itt túl sok nevet kellene felsorolni, de köszönet nekik.) S, hogy a legfontosabb el ne maradjon: kell jó néhány gyerekvigyázó vagy nagymama, hiszen a bál ötlete - nálunk - a nem egészen legifjabb házaspárok köréből indult ki. Fel lehet fogni házasságápolásnak, de egyszerű lazításnak is. Mindkettő ráfér a zömében családos középgenerációra., Túlzás lenne azt állítani, hogy Kelenföldön pörgött-forgott mindenki, mégis, ki- kapcsolódást jelentett az életük legmunkásabb szakaszát „pörgető” házaspároknak. Öröm volt ezt a kikapcsolódást gyülekezeti közösségben megélni. -íszA I II * Réti Zoltán rajza
