Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-29 / 31. szám
6. oldal 2001. JÚLIUS 29. Evangélikus Élet m 1 ÉPÜLETES GONDOLATOK C: a m Méltó-e a templom a gyülekezethez és a parókia a lelkészhez? A közelmúltban két furcsának tetsző értékítélet is megütötte fülünket azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie a mai világban egy templomnak, illetve parókiának. Egy újonnan épült budapesti gyülekezeti központ kapcsán hangzott el, hogy a régi kápolna egyszerűsége (egy családi ház lakásában kialakított istentiszteleti helyiség) „nem volt méltó a gyülekezet tagjainak életszínvonalához, melyet tisztes polgári jólétükben elértek". Ez volt tehát az egyik motivációja annak, hogy az új gyülekezeti központ a „2001-es német minőségben” készüljön el. Máshol pedig egy új, impozáns kinézetű, negyvenmilliós parókia felépítéséről szóló tudósításban olvashattuk, hogy erre csak azért volt szükség, hogy a lelkész „ élete, lakása, munkakörülményei megfelelők legyenek... Semmi luxus, csak az, ami a 21. század küszöbén megilleti azokat, akik vállalják a gyülekezetben a lelki építés, segítségnyújtás, üdvösség útjára vezetés szolgálatát”. Felvetődik a kérdés, hogy mi a méltó és mi a megfelelő? Arról szól-e a hitünk, gyülekezeti közösségünk és egyházunk küldetése, hogy milyen életszínvonalon élünk mi magunk, illetve ennek megfelelő-e a templom és a parókia esztétikai, kényelmi színvonala? Vagy pedig más szempontoknak kellene megfelelnie? Akárhogy is nézzük, az evangéliumi szempontok egyértelműen az egyszerűség mellett szólnak: a krisztusi üzenet és Jézus élete azt példázza, hogyan szorulnak háttérbe az anyagi, materiális szempontok az Isten- és emberközpontú gondolkodás mögött. Legyen az barlang, vályogtemplom, gótikus kápolna, avagy az építészet vasbeton csodája, az isten- tisztelet és imádság értéke ugyanaz. Persze gondolhatunk műemlék templomaink és épületeink szépségére és az általuk képviselt - esztétikai és tárgyi - gazdagságra. Semmi esetre se szeretnénk arra buzdítani, hogy hagyjuk omladozni a régi és szép templomokat. Nem sírjuk vissza a vizes falú, betegségeket terjesztő évszázados parókiákat sem. Inkább arról van szó, hogy mai világunkban képviselhető-e ugyanúgy a keresztyénség, mint évszázadokkal ezelőtt? Hiszen régen, a népegyházi keretek között természetes volt az, hogy a templomnak kell a leggazdagabb megjelenésűnek lennie a településen. Ma azonban, a szekularizáció térhódításakor a templom és parókia nem „mindenkié”, hanem egy kisebbségé. Újonnan épített egyházi épületeink megjelenése a kívülállók és a közösség tagjai számára is azt fejezi ki, hogy mi magunk miként gondolkozunk a világról. Követjük-e a jóléti társadalom anyagias közgondolkodását, netán valami mást szeretnénk? Olyanok vagyunk-e, mint bármilyen más szervezet, melynek „székháza” a szervezet gazda(g)sági súlyát hivatott kifejezni, avagy világítótoronyként, hegyen épült városként mutatunk rá valami másra? Hiszen a templom és parókia gyakorlatias egyszerűsége üzenetet hordoz: annak üzenetét, hogy lehet másképpen is élni, hogy van alternatíva. Nem a gazdagság a legfőbb érték, és - hitünk szerint - nem a gazdagság a világ elsődleges mozgatója. Bogdányi Gábor, Felpéc J Lelkészlakást építenének Makovecz Imre siófoki temploma Negyvenegy évvel templomának megépítése után most lelkészlakást akar építeni a ménfőcsanaki gyülekezet. A szándékot egy közgyűlési döntéssel erősítették meg a hívek.- Korábban egyértelműen a győrúj- baráti templomhoz kötődtek az evangélikusok - mondja Tóth Péter építési vállalkozó, a gyülekezet felügyelője - Lényegesen kisebb volt a lélekszám itt Ménföcsanakon. Az évek során azonban megfordult a helyzet. Ma a gyülekezet 60 százaléka itt él. Az építkezés közvetlen előzménye az volt, hogy 1998-ban hagyaték útján egy házrészhez jutott a gyülekezet, amit azzal a céllal bocsátottak áruba, hogy az abból befolyt összeget parókia építésére fordítsák. A rendszer- változás után visszakapták az iskola épületét, ennek udvarán akarják a házat felépíteni. Az „elvi építési engedély” már birtokukban van.- Szeptemberben kezdenénk az alapozást, és szeretnénk karácsonyig tető alá hozni az épületet - mondja a felügyelő - Almunk az, hogy jövőre megtörténjen az új lelkészlakás felszentelése, amiben iroda, vendégszoba és garázs is helyet kapna. A költségek magasak lesznek, de a gyülekezetnek jelenleg van annyi pénze, hogy az erre az évre betervezett munkákat elvégezzük. Nem félünk tehát attól, hogy kudarcot valla- nánk, mert a gyülekezet egy emberként áll az építési terv mögött. Én ezt a munkát lelki építkezésnek is tartom, mert egy ilyen munka mindig erősíti a gyülekezeti közösséget. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a ménföcsanaki- ak határozott szándékát, akaratát méltányolja. - Egy lelkészlakás építése hol erősebben, hol gyengébben évtizedek óta foglalkoztatja a gyülekezet tagjait - mondta Ittzés János - Valószínű, hogy a templomépítés után is napirenden volt ez a szándék, sőt annakidején konkrét elképzelések is megfogalmazódtak. Ez a régóta érlelődő terv mégis akkor aktivizálódott, amikor a gyülekezet telekhez jutott. A szándék komolyságát érezve, Jankovits Béla esperessel meglátogattuk a gyülekezetei, és a győrújbaráti templomban tartott összgyülekezeti presbiteri gyűlésen, ahol a győrújbaráti és a tényői filia képviselői is jelen voltak, azt a javaslatot tettem, hogy az építési szándékról gyülekezeti közgyűlés döntsön. Ez megtörtént és a döntés egyértelműen pozitív volt.- Természetesen ez a határozat, főképpen, ha valóban felépítik a parókiát, mind a ménfőcsanaki, mind a győrújbaráti gyülekezet jövőjét nagyban befolyásolja majd. Több változat is lehetséges. A ménföcsanakiak remélik, hogy a gyülekezet mostani lelkészének átköltözésével a legnagyobb lélekszámú gyülekezetrészbe kerül át a lelkészi hivatal. A gyülekezet lelkésze azonban - nagyon is érthető okokból - egyelőre ezt nem látja elképzelhetőnek. Ha pedig a ménfőiek terveiben esetleg az önállóvá válás jelentkezne hangsúlyosan - amire vannak jelek -, akkor Győrújbarát más oldalról való megerősítése lenne halaszthatatlan feladat. Az elképzelések között sok még a nyitott kérdés. Ezekre csak a lelkészlakás felépülése után kereshetjük meg a békességet munkáló válaszokat. Addig azonban ne bocsátkozzunk feltételezésekbe, jóslásokba, amelyek csak arra jók, hogy nyugtalanságot és feszültséget keltsenek.- Az igazság kedvéért azt azért el kell még mondanom, hogy magam nem kezdeményeztem volna ezt a lépést, de ilyen mértékű közakaratot nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nagyon sokat nyomott a latban az, hogy a ménföcsanakiak egyértelműen kinyilvánították, tervük megvalósításához nem külső segítségre várnak, hanem saját erőből kívánják lelkészlakásukat felépíteni. A szándék nemes, adja Isten, hogy tervük mihamarabb sikerrel járjon - fejezte be Ittzés János. Hanvay László lelkész szerint nagy fába vágták a fejszét a ménfőiek: - Legjobb tudomásom szerint néhány millió forintja van csak a gyülekezetnek. - mondta. Ez pedig nagyon kevés egy ilyen gyülekezeti ház felépítéséhez. Külső támogatásra pedig csak abban az esetben van remény, ha a költségek nagyobb részét állja a gyülekezet. Egy kicsit talán elsietett volt az ötlet, bár tudom, hogy a gyülekezet tagjai lelkűk mélyén régóta dédelgetik a lelkészlakás felépítését. Az építési szándék egyébként már most kézzelfogható eredményt hozott azzal, hogy egyfajta békesség alakult ki a két gyülekezet, Győrújbarát és Ménfőcsanak között. Ezért is vagyok azon a véleményen, hogy ha van erő az építkezéshez, akkor kezdjenek el építkezni. Gyönyörű májustavasz volt, mikor először láttam Makovecz Imre templomát. Üres volt a hozzávezető út. Nap szállt az alig mozduló fákra. Madár kiáltott, ahogy megszólítottam, már el is repült, és ragyogtak a zöldarany levelek. Mindenütt a dél, a fény, a szelíd hívás. hogy gyere és nézz szét Isten házában. Pihenj kicsit a csöndben, jó megtérni a föltámadt Krisztushoz, őseidhez, szál fehér virághoz. A deszkaégbolt mintha kétezer éve volna, a bölcsőd is belőle készült, és az oszlopok gyökeret eresztettek a földbe, hogy álljanak örökké. Kimentem a szabadba. Távolabb. Onnan néztem a falemez-tolldíszes épületet. Az ablak, mint villanó szempár, a nyitott ajtó kiáltó száj, a torony és a tető vörösbarna sisak - a templom föl- dreszállt csillagharcosként figyelt és őrködött a téren. Makovecz építészete univerzális, isteni jelenségeket jelenít meg. Ez a művészet ég és föld között, a határon megtestesült lényszerű tárgyak világát alkotja. Minden egyesülni szeretne itt, újjászületni a fényben. Kell ez a melengető napsütés, mert izzó látomásokkal viaskodik: valahol messze, a bedőlt égbolt vöröslő alján, hatalmas asszony ássa a sírokat, költögeti halott katonafiainkat, mind a kétszázezret, kifújja szájukból a havat és elhozza ölelő karjában a fájó csontokat, hogy végre őket is elsirassuk illendően... Vártam a siófoki templomban. Hány oltár! kell még emelni, hogy a gyűlölködő világba költözzön szeretete? Mennyi bűnt kell elkövetnünk, hogy haragja lesújtson közénk? Békesség volt odabent és mély csönd. Ültem az utolsó padban. Itt, ahol apám is szeretett megpihenni. Hallom ma is, rekedtes hangon énekel. Teben- ned bíztunk... zsoltár, téged tartottunk... Ég egy gyertya: Szenei Molnár... egy kéz tartja a porrá-törteket... Fából a templom, de erős a fölfelé törő kupola, a szívbordás lécfalak. Őrzik a felnőttek és a gyerekek hangját, vasárnapok tisztaságát: orgona, ha megszólal, mintha az ég csillagai ereszkednének közénk. Egyszerű és fenséges ez a templom. Aki egyedül lehet itt Istennel, az térdre ros- kad. Minden pillanatban érzi, az anyagok átváltoztak az Úr befogadására. Kell az embernek a méltóság. A kozmoszból kiszakított fenség. Jöttek őseink, zászlók alatt, énekelve... és jönnek az emberek ide egyedül, ketten, családostul, hogy soha ne érjen véget a megszentelt vonulás. Istent dicsőítem, amikor megcsodálom Makovecz Imre ember-épületeit. A paksi templomot, a pusztaszeri ravatalozót, a zalaszentlászlói és bagodi faluházat, a visegrádi művelődési házat, a sárospataki gimnáziumot... az (1992- es) sevillai pavilont, ahol érezni a fa illatát. Ahol a toronyban a szerkezet pusztán hagyott látványa és az örökfa - gyökereivel az üvegföldbe ágyazva - egy igazi tehetség zseniális ötletét hirdetik! * * * Elmondhatatlan szomorúságommal mentem be. Jó volt megpihenni a templommély csendjében, ha kis időre is, de feledni a gyűlölködő világot. Hunyt szemmel magam köré hívtam szeretteimet, rég halott barátaimat. Amulva láttam: elfér itt az egész ország, az elszakított milliók is, akik a megalázatás keresztjét cipelik. Erős lélekkel jöttem el. Már alkonyodon, mikor még egyszer visszanéztem: selyemszikrájú szél simította végig a magányos tájat. Minden időtlen volt, egy másnap pillanata lobbant föl. Harangszót hallottam fölégetett messzi évszázadokból, fényruhában valaha szent életű magyarok vonultak előttem. Fenyvesi Félix Lajos Kiss Miklós Hit és épület - egyházi építkezéseink Az épület az Isten által megalkotott egyetemes térből az ember által kiszakított, de abba beillesztett emberi élettér, amely alkalmas arra, hogy különböző tevékenységek, cselekvések és létezési formák befogadója legyen. Egyházi épületeink speciálisan egyházi közösségeink működési- és életfeltételeinek helyet adó épületek. Közülük elsősorban templomaink és imaházaink mint evangélikus egyházi közösségeink istentiszteleti helyei jelentenek másságot, egyéb más rendeltetésű épületekkel szemben. Egyházi épületeink sorába tartozónak tekintjük természetesen az egyházi iskolákat, szeretetotthonokat és egyéb intézményeket, lelkészlakásokat is. Ezek az épületek lényegében nem különböznek a hasonló funkciójú, de nem egyházi beruházásban megvalósuló épületektől. Tekintettel arra, hogy evangélikus egyházunk mindig is a nemzeti és az egyetemes kultúra ápolója és éltetője is volt, ezért az egyházi építészetünkkel kapcsolatos mindenkori elvárás volt és ma is kell, hogy legyen az általános építészeti értékek szintjének megtartása, az adott kor kulturális és társadalmi szintjének megjelenítése. Ezért bármilyen egyházi épület épült valamely településen, az a felépítése utáni időkben hatással volt a település egészének építészetére. A leírtakból kiderül, hogy az építészet az általános kultúra része és ezen belül egyházi építészetünk kulturális küldetést is betölt. Az is látható, hogy bármely épület külső megjelenésével és tömegével az őt körülvevő környezetével viszonyulásban van, láthatóságával az intimitása megszűnik, ezért épülésével közüggyé válik. Evangélikus templomaink, ha nem is feltétlenül az evangélikus lét mibenlétének leolvasható kifejezésére, de mindezek jegyében kell, hogy épüljenek. Ezalatt elsősorban azt kell értenünk, hogy az építész által megfogalmazott tér a sajátos térképező eszközeivel ne vonja el a gyülekezet figyelemét, hanem segítéségül legyen a közösség és Isten együttlétének megélésére. A külső nem hivalkodó módon, de egyszerű eszközökkel jelezze az épület templom voltát. Isten és a templom viszonya Az építészettörténet igen sok jelentős példát sorol fel a görög és római, valamint a pogány templomok közül. Ezek a templomok mindegyikét az istenség házának építették. Szobor, vagy egyéb tárgyiasult formában ott lakott az istenség. Zárt cellában bezárt magányát csak a kedvében járó beavatottak zavarhatták meg. A hívők a templomot - a hatalmasság kifejezőjét - csak kívülről szemlélhették. Keresztény templomaink a gyülekezeti közösségek befogadására létesültek, hogy a templomban egybegyűltek istentisztelet keretében együttesen megélhessék az egymással és Istenükkel való találkozás örömét. A gyülekezeti tér megfogalmazásának alapelve az a hitbeli meggyőződés, hogy Isten ott van minden tettünkben és cselekedetünkben, ott van mibennünk és körülölel szeretetével, jelen van mindenütt, ily módon szüksége sincs ember által alkotott lakóhelyre. Hitünk gyarló emberi voltunkra utalása régi bibliai múltra nyúlik vissza. Pontosan templomépítéssel kapcsolatos Salamon király szép vallomása: „De kinek van annyi ereje, hogy néki templomot építsen? Hiszen az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni őt! És ki vagyok én, hogy templomot akarok építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak néki.” (2Krón 2,5) Benczúr László, Ybl díjas építész (Részlet a Biztos, védett kikötő című kötetből - Gyülekezetpedagógiai Füzetek 4.)
