Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-13 / 20. szám
Evangélikus Élet 2001. MÁJUS 13. 7. oldal Ami fölött nem tanácsos napirendre térni Újsághír: Óriási érdeklődés mellett kezdődött meg április 18-án, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a büntetőpere annak az öt 18 év körüli budapesti gimnazistának (köztük két fiatalkorúnak), akiket az ügyészség a Regnum Marianum-templom helyén álló fakereszt tavaly november 1-jei ledöntésével vádol. A vádirat szerint az emlékhelynél a fiatalkorú P. Krisztián másodrendű vádlott társaival történt előzetes megegyezés alapján tollal azt írta a talapzatra: „Budapesti Felszabadító Gárda”, majd pedig J. Dávid elsőrendű vádlott egy ötágú vörös csillagot is odarajzolt. Ezután négyen elfűrészelték a kereszt szárát, ötödik társuk eközben a környéket figyelte, majd amikor a kereszt nagy robajjal eldőlt, mindannyian elszaladtak. OLVASTAM... Abban a régi világban történt. Élt a faluban egy asszony, Móri, akinek igencsak föl volt vágva a nyelve. Meg nem állhatta, hogy mindenkit meg ne szóljon, ne szapuljon. Állandóan vitte a pletykát a falu egyik végéből a másikba. Nem eredménytelenül. Háborúskodások, perek, válások jelezték, hogy gonoszkodásainak gyümölcse volt. Az emberek mindjobban elhúzódtak tőle. Vizsgálni kezdte, hogy mi ennek az oka. Rájött arra, hogy benne van a baj. Fölismerte gonosz embertelenségét. De ennél többet is. Rájött arra, hogy rendezni kellene mindazt, amit gonosz szavaival elrontott. De hogyan? Töprengései során rágondolt a falu öreg papjára, aki annak idején konfirmálta. Tudta, hogy igen bölcs ember. Elhatározta, hogy fölkeresi, és neki elmond mindent. Bevallja mindazt, ami reá nehezedett. Tanácsot kér tőle. Az öreg pap meghallgatta bűnvallását. Azt a szándékát is, hogy kész sorba járni a falu házait. Bocsánatot kérni mindazoktól, akiket szavaival megsebzett. Akiknek életét gonoszul megrontotta. Az öreg pap nagy türelemmel végig hallgatta Móri szavait. Mindent nagyon jól ismert. Amikor látta, hogy az asszony valóban fájlalja mindazt, amit tett. Szeretné jóvátenni mindazt, ami történt, akkor hallgatta meg tanácsot kérő szavát. Különös kérése volt az öreg papnak. Ezt mondta Mórinak.- Hozz egy kispárnát! Csodálkozott az asszony a különös kérésen. El nem tudta képzelni minek az a kispárna? De mivel papja kérte, hát elhozta a kispárnát. A pap vette az öreg templomkulcsot. Elindultak az Isten Házába. A pap ment fölfelé a toronyba. Mári engedelmesen utána. Megálltak a toronyablak előtt. A pap kinyitotta. Móritól elvette a kispárnát. Föltépte. Aztán elkezdte szórni belőle a tollakat a levegőbe. A szél sodorta a pelyheket. Amikor már üres volt a párna, visszaadta az asszonynak, és ezt mondta neki:- Amikor tanácsot kértél tőlem, azt mondtad, hogy rendezni akarod mindazt, ami történt szavaid nyomán. Azt képzelted magadról, hogy mindent rendbe tudsz tenni. Bizony ez nem megy! A szél sodorta pelyheket nem tudod összegyűjteni. Egy lehetőséged van. Istennel rendezd dolgaidat. Neki valid be gonosz szavaidat. Tőle kérjél bocsánatot. Fogadd meg, hogy soha többé nem rágalmazod senkit a faluban! Az öreg pap ezután elindult lefelé a toronyból. A síró asszony ballagott utána. Nem tűnnek el nyomtalanul szavaink! Minden kimondott szóért számot kell adnunk. Istennél bocsánat van minden szavunkra! A bocsánatkéréssel ne várjunk a végső ítéletig. Ferenczy Zoltán Öt érettségizendő „magyar” összehajol, s az ügyhöz méltó átgondoltsággal egyhangúan kifűrészelésre ítél egy nagy fakeresztet. De nem ám akárhol! Ott, ahol egykor templom állt. amelyet „ hazánk szemefénye ": Rákosi föelvtárs leradírozott, minthogy a múltat végképp eltörölni bolsevista kötelesség - akár mulatság gyanánt is. Pompás hecc, nemde? Szerzői kézjegyként illik odamázolni, például a vörös csillagot is, amelynek jegyében - a XX. század „ emlékkönyve " szerint - eddig 90-100 millió embert gyilkoltak meg, nem is szólva a „csupán” megkínzottakról, tönkretettek- röl, meggyalázottakról stb. A lebukással jobbára menetrendszerűen együtt járó „ megbánás ” után máris megszellőztették (kik?), hogy az ítélet alighanem felfüggesztéssel mondatik majd ki. Ezzel persze befolyásolhatják (?) a bírákat, s puhíthatják a közvéleményt, ami aztán egyhamar precedens lehet, sőt kedvcsináló, vállalkozó szellemű neoleninista ifjaknak további, könynyen fokozódó, merénylet értékű szórakozásokra. Annak idején, ugyebár, a Lenin-fiúk ösztönösen is jól tudták, kiket kell fölfüggeszteni - az első fára. (S ennek is voltak buzdító előjelei.) Bár puszta rémlátás volna ez! A kiválóként számon tartott Berzsenyi Gimnázium ötösfogata döbbenetesen „ (haza)árulkodó ” tettének jellege startlövésszerű, akaratlanul (?) is felhívás vörös keringőre. Vallási és eszmei szimbólumot döntöttek földre a „kom-csillag" lovagjai, jól kiszemelten éppen ott, ahol brutálisan rombolt a vérgőzös kommunista terror. Az ezredfordulónak üzennek? Azt, hogy ők majd újra „felszabadítanak”?! Az új század hajnala előtt egy perccel kérdi tőlünk a keresztdöntés mint tünet: mi lesz hazánk,sorsa? „A közelítő tél"? — Berzsenyinél maradva - Akkor talán inkább: „Ébreszdfel alvó nemzeti lelkedet"! - egészséges, felelős öntudatra s tettre, amíg nem késő. B.M. MAJÁLIS Regionális Ifjúsági Nap Aszódon Május 5-én az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumába vártuk szeretettel a Pesti, a Budai és a két Pest megyei Evangélikus Egyházmegye fiataljait. Talán a jó időnek, s a párhuzamosan zajló programoknak köszönhetően, a vártnál kevesebben látogattak ki a rendezvényre. Akik eljöttek, azok'biztos vagyok benne, hogy gazdagodtak, s jól érezték magukat. Az istentiszteleten - a liturgia keretén belül, a csarnok négy pontján - párhuzamos csoportokban készültünk az igehirdetésre és az úrvacsorára. Az isten- tisztelet témája: a „fák és mi” voltunk. Az első „állomáson” fák jöttek elő versekben. A második „állomáson” kérdések alapján gondolhatta végig ki-ki a saját életét. A harmadik helyszínen beszélgetni lehetett a fák és az ember kapcsolatáról. A negyediken pedig a megbocsátásról hallhattunk egy történetet, amely egy nyírfáról szólt, az ágain fehér szalagok lógtak, s azokon ki-ki saját maga megfogalmazhatta mindazt, amit Isten elé szeretne tárni, s ami az életében az Ő megbocsátására szorul. Kovács László prédikált, s a liturgiában János Zsuzsanna, Varga Gyöngyi és Smidéliusz Gábor működött közre. A fórumbeszélgetéseken Buday Barnabás a Szigetről, Varga Gyöngyi a börtönszolgálatról beszélt. A játékokat és a kézműves foglalkozást Becsei Zsuzsa vezette. Délután az Edain Koncert ír zenéjében gyönyörködhettünk, és fergeteges táncházat csaptunk. Remélem, hogy ez a kezdeményezés a jövőben meghonosodik, s talán egy hagyományos rendezvénye lesz a budapesti és a Pest környéki fiataloknak. Galgóczi Mariann Kis bibliai állathatározó leve van egypúpú, van A kultúrtörténet egyik legrégibb állata - talán nem is gondolnánk rá - a teve. Már az Ószövetségben is két próféta említi: Ezsaiás azt írja: „ellep a tevék sokasága”. (A bibliai időkben, a bibliai tájakon meglehetősen nagy számban fordulhattak elő ezek az állatok. Sajátos össze- csengés, hogy a mai, viszonylag ritka cirkuszi produkciókban ugyancsak tevék sokaságával mutatják be az egyébként nem éppen különleges „kunsztokat”. No igen, a teve nem különösebben okos állat.) Ézsaiásnál egyébként máshol is szóba kerülnek: „A tevék aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik. " Jeremiás próféta pedig az állat gyorsaságát említi: „a gyors lábú tevekanca ösz- sze-vissza futkos ”, Az Újszövetségben három evangélistánál (Máténál, Márknál és Lukácsnál) is szerepel állatunk, egyedül Jánosnál nem. (Vajon ő nem szerette?) Máté azt írja Keresztelő Jánosról: „maga János teveszőr ruhát viselt”. Ezt a praktikus lehetőséget mind a mai napig felhasználják: a takarókat, szőnyegeket, a különböző filcárukat a vedlésnél nyert teveszörből állítják elő. Egy-egy teve évente 5-20 kg (!) tevészőrt ad. Állatunk máig leghíresebb bibliai említése ugyancsak Máténál található: „ könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagoknak Isten országába bejutni ”, Az ősi zsidó iratokban többféle néven szerepel: gamal, bekher, bekherah, kirkaroth. Az antik görög kultúrában kamelos a neve, a kétnevű állattanban: Camelus dromedarius. Teve van egypúpú, van kétpúpú - mint mi, magyarok az ismert slágerből tudjuk. Az egypúpút tevét hívják drome- dámak. Ma már ez a fajta háziállatként ismert. Egy sajátos kérdés a tevével kapcsolatban, hogy egyáltalán emlősállat-e?! Ehhez a meghökkentő feltevéshez némi magyarázat kívánkozik: az emlősállatok vörösvértestjei kör alakúak. A „pámás- talpúaké” vagyis a tevéké éppen olyan oválisak, mint a hüllőké és a madaraké! Az amerikai „párnástalpúak” vörös- vérsejtjeiben egyébként megtalálható (még?) a sejtmag, míg az afrikai és ázsiai tevék vörösvérsejtjei (már) magtalanok, mint általában az emlősállatoké. Elképzelhető tehát, hogy a tevék „összekötő hidat” jelentenek a magvatlan vörös- vértestű emlős fajok felé. Nos, minderről (is) folyik még a vita napjainkban. A teve a sivatagi körülményekhez igen kiválóan alkalmazkodott. Kiváló futó, naponta 100-120 kilométert is képes megtenni az igen áldatlan sivatagi körülmények között. Igénytelensége, kitartása, gyorsasága miatt sok sivatagi arab törzs többre tartja a legnemesebb arabs telivérnél is! Viszont: általában buta, csökönyös, gazdájának is nehezen engedelmeskedő állatnak írják le. Az ivar- zási időben egymással marakodó, ordítozó csődörök félelmetes látványt nyújtanak. Ilyenkor akár még gazdáikra is veszélyesek lehetnek! Amint az köztudott, a tevék igen jól bírják a szomjazást. Az egypúpú teve a sivatagi mocsarak szennyes, sós vizével is beéri. De téves az a hiedelem, hogy a teve a púpjában tárolja a vizet! A púpban lévő tartalékzsír lebontásakor képződik ugyan víz, de ez az élet fenntartásához vajmi kevés. Többféle feltételezés ellenére máig egyértelműen ki nem derített, hogy pontosan milyen élettani mechanizmus alapján bírja ilyen jól a teve a szárazságot, a szomjúságot. A tevéről mindig a forró afrikai sivatagok jutnak eszünkbe, ám az kevéssé köztudott, hogy Kína egyes részein még mínusz 40 fokban is megél! Az ott igen fontos háziállatnak számító tevét a hagyományos kínai orvoslással, akupunktúrával gyógyítják, illetőleg befolyásolják szaporodását. Hogy használ-e a tevének az akupunktúra? E sorok írójának higgye el az olvasó (mert saját kínai tapasztalatai alapján tanúsíthatja), hogy: igen! Dr. Zimmermann István Vigyázzatok Robira - nagy érték!- Országos felügyelőnk az Ml képernyőjén Kétszer is meghallgattam és megnéztem a Mai Hitvallások című sorozatban felügyelőnkkel, dr. Frenkl Ró- berttel készített riportot (május 2., május 6.). Nagy László lelkész-testvérünk interjúja a sokoldalú közéleti emberrel jól sikerült. A kérdezettnek legalább négy oldala megvilágításba került: a tudós professzor, a sport szerelmese, a társadalmi érzékenységű közéleti szereplő és az egyházunk felelős posztján munkálkodó felügyelő. Mivel ez az adás nem évforduló, születésnap, nyugdíjba vonulás vagy más hasonló alkalomból került a képernyőre, nélkülözött minden laudatio jelleget, nem volt tömjénezés, nem volt megszokott dicsérő jelzők csokra, hanem egy nagyon tárgyilagos bemutatás, amiben a néző azt érezte, hogy még sok mindent lehetne elmondani a megkérdezettről, de a félórás műsoridőbe csak ennyi fér, így jelzés értékű egy gazdag élet bemutatására. Aki ismeri a riportalanyt, az még többet is tudna mondani, aki pedig nem, az is megkapta a leglényegesebb információt. Mindkét alkalommal fülembe csen, gett egy régen elment Deák téri presbiterünk hangja. Csaknem két évtizede mondta nekem Nándi bácsi, akinek napi „imalistáján” Robi neve is szerepelt: „vigyázzatok Robira - nagy érték!” Bennem Pál apostol egyik kedves lelkipásztori figyelmeztetése, az efezusi vénekhez intézett búcsú szava csendült meg: „Viseljetek gondot (vigyázzatok) magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” (ApCsel 20,28). Ez a két kifejezés, Nándi bácsi szava és az apostol intelme összecsendül. Dr. Frenkl Róbert életútját figyelemmel kísérve, gyakran így jutott eszembe e két mondat. Fasori gimnazista korától cserkészként is ismertem, konferenciákon, bibliaórákon, társelőadóként együtt szolgáltunk. Esketéskor, keresztelőn, temetéskor hirdettem az Igét náluk. Presbiteri üléseken, zsinaton, otthonukban-ottho- nunkban és a sajtómunkában is gyakran voltunk együtt az elmúlt évtizedekben (Evangélikus Elet, Diakonia, Credo). Mi egyházi emberek gyakran nem is tudjuk, milyen tekintélye van hazai és nemzetközi körökben a tudós, diákjait szerető, mindig válaszolni tudó profesz- szomak. S mivel élvonalban élni veszélyes - vigyázni kell rá, nagy érték. A sport szerelmese, kirándulni, táborozni, kézilabdázni, focizni, úszni is szeretett. A sport világát nem csak könyvből ismerte meg. Ez is veszélyes terület, személyi harcok, részletkérdésekben elvesző viták világa, ezért vigyázni kell rá - ott is nagy érték. A közéletben kiigazodó, hazai és nemzetközi viszonylatokban jól tájékozott ember, szociális érzékenységgel is rendelkezik. Bejárta a fél világot, így van rálátása házi dolgainkra, túllát minden kerítésen, gyakran lépte át határainkat. A közéleti médiában is tájékozott, sőt aktív újságírónak is mondható, aki a legkényesebb kérdésekhez is egyénien szól hozzá. Nem kívánja azt, hogy mindenben egyetértsünk, de gondolatai mindig meggondolkoztatnak. A részletek sűrűjéből ki akarja vágni magát. Bonyolultnak tetsző ügyekben nem bonyolít tovább, inkább egyszerűsít. S aki a közéletben mozog, az tudja, csúszós parketten jár. Nem egyházi emberek között is otthonosan mozog, Parlamentben kormányszinten is figyelnek szavára. Vigyázni kell rá - nagy érték ott is. Egyházunkban felelős poszton áll. Meggyőződésem, hogy a Deák téri gyülekezet élete jó iskola volt számára, csaknem felért a Fasori Gimnáziumban tanultakkal. Váratlan helyzetek, éles problémák, nehéz személyi kérdések között megmaradt egyszerű igehallgatónak, evangéliumra szomjas értelmiséginek. Bibliaismeretei alapján gyakran prédikál is, életközeli, hiteles igehirdetések ezek a szolgálatok. Olykor sajnáltam, hogy nem lett lelkész, máskor éppen ennek örültem, mert az ő szájából hangzó evangélium hirdetés hitelesebbnek hangzott, mint főfoglalkozású igehirdetők ajkán a szó. Csodáltam, hogy szinte gyermeki hitét nehéz küzdelmekben is megőrizte. Sőt, ez jelentett tartást számára nehéz próbák alatt és után, súlyos veszteségek és kimagasló eredmények között. Az ősi latin mondás rá is érvényes: teneo quia teneor, azaz kitartok, mert tart Valaki. A felügyelői tiszt „vigyázót” is jelent, de rá is vigyáznunk kell, mert érték. Pál apostol szerint a mi kincsünk cserépedényben van elrejtve. Ez valamennyiünkre igaz. A cserépedényt lehet különböző módon minősíteni, csak azt nem szabad feledni, hogy a benne levő kincs a cserépedénynél is mérhetetlenül nagyobb érték. Az országos felügyelő kisgyerek korától megszokta, hogy jár templomba, nemcsak nagy ünnepeken, nem csak protokoll megjelenésként. így az egyház lényegéről, a félórás TV-s adásnál többet is tudna mondani bemutatkozásként. A dicsérgetés nem volna most méltó hozzá, a felelősségünket akartam hangsúlyozni: vigyáznunk kell rá. Káldy püspök édesanyjától tanultam egy életre szóló mondatot: „tudja Károly, én nem mindig értem a fiamat, de mindig imádkozom érte”. Ez a mondat is eszembe jutott a Mai Hitvallások TV-sorozat mostani adásakor. Dr. Hafenscher Károly Kérdéses kérdések a tízparancsolatról (Boda Zsuzsa: „A kellő erély...” stb. Ev. Élet 2001. április 29. 7. o.) Szerkesztési okokból csak röviden pillanthatok vissza a jelzett cikkre. Szerzője a parancsolatokat tükrözni óhajtó gondolatait tíz „eldöntendő kérdés” kategóriájába sorolja, amely „a hallgatótól várja álláspontjának megerősítését vagy elvetését”. Kérdései azonban összességükben inkább „szigorkodásf ’ tükröznek. Közlése szerint elsősorban magára gondolva írt, de akkor nem lett volna meggondolkoztatóbb és épületesebb egyes szám első személyben meditálnia? Egyébként: egy kérdés lényege lehet például irányító-terelő, kérdőre vagy felelősségre vonó, dicsérő, lélekemelő stb. - a szövegkörnyezettől és a hangnemtől is függően. Nem tudatos lelki tényezők is közrejátszhatnak a kérdező, illetve a válaszoló részéről. Mint profi pszichoterapeuta, különösen veszélyesnek tartom azt, amit kesernyésen mw£%izmusnak neveznék, amelyben a normális „mindig” mintegy abszolutizá- lódik, és merev dogmafélévé, farizeusi embertelenséggé dagad. - Mivel tömören kell írnom, még csak annyit: a szó legkomolyabb értelmében fájlalom, hogy vitapartnerem nem azt az inget vette magára, amelyik az övé (lett volna). Isten irgalma legyen velünk. Dr. Bodrog Miklós Az Ev. Élet múlt heti számának „Hitélet Pest-Budán” című beszámolójának egyik képaláírása sajnos téves. A képen nem a Bécsi kapu téri templomot látjuk, hanem a Budavári Gyülekezet első templomát, amely a Dísz téren állt. Ez volt az 1844- ben Mária Dorottya által alapított gyülekezet első temploma. Mellette iskola és lelkészlakás állt. Sajnos, ez a templom városrendezési okok miatt nem volt hosszú életű. A Bécsi kapu téri templomot Kallina Mór tervei alapján a XIX. sz. végére építették fel, és 1895- től tölti be a hivatását, ad lelki otthont a gyülekezet tagjainak. A Budavári Gyülekezet őrzi első templomának az emlékét is. A Budavári Két templom című könyv, amelynek létrejötte néhai D. Koren Emil érdeme, gyülekezetünk iratterjesztésében is kapható. Tisztelettel: Bence Imre lelkész
