Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-18 / 47. szám

Evangélikus Élet 2001. NOVEMBER 18. 3. oldal Uj harang az egykori Rákoskeresztúri Evangélikus Iskola emlékére A Rákoskeresztúri Evangélikus Egy­házközség életének kezdetéről nagyon kevés feljegyzés áll rendelkezésünkre, és ugyanezt mondhatjuk el az iskolá­járól is. A rákoskeresztúri gyülekezet­nek - mely a cinkotai gyülekezet le­ányegyháza volt - kezdetben sem temploma, sem iskolája nem volt. A Rákoskeresztúron 1757 után letelepe­dett 30-40 család Mária Teréziától ka­pott engedélyt arra, hogy tanítót (praeceptort) tarthasson. Az akkori rákoscsabai plébános zaklatása miatt, a letelepedett németség 1774 táján to­vább vándorolt Erdélybe. József főherceg - a későbbi II. Jó­zsef - parancsára Albert szász herceg 1779- ben Nürnberg környéki német családokat telepített itt le. E családok 1780- ban tanítót fogadtak, az első okle­veles rákoskeresztúri tanító Georg Putz volt. A szlovák nyelvű telepesek is a né­met tanítóhoz küldték gyermekeiket. A gyülekezet később a németül és szlová­kul jól beszélő Jamriska Sámuelt hívta meg tanítóul. 1783-ban épült meg szá­mára a tanítói lakás, az iskola, ezt az időpontot tekintjük az Evangélikus Is­kola alapítási évének. Az iskola fokoza­tosan bővült, fontos szerepet játszott Rákoskeresztúr életében. A nagy múltú iskolát az állam 1948-ban elvette a gyü­lekezettől. Az iskola egykori csengőjét gyüleke­zetünk felügyelője még 1989-ben visz- szaszerezte a tanácsi vezetéstől, ma a restaurált csengő a gyülekezeti termet dí­szíti. 2000-ben, a presbitérium határo­zata alapján a gyülekezet harangot önte­tett. A fél tonnás harang Isten dicsőségét és az egykori iskola emlékét hirdeti. A gyülekezet Dudás Mihály gondnok vezetésével megújítana a rákoskeresztúri templom elektromos rendszerét, világí­tását, ekkor került a toronyba az új em­lékharang. A 2001. november 11-i harangszen­telő istentiszteleten D. dr. Harmati Bé­la, a Déli Egyházkerület püspöke hir­dette Isten igéjét. Prédikációjában a püspök a templomot megtöltő híveknek ajánlotta, lássák meg az idők jeleit. Az új harang szava legyen jel, mely Isten dicsőségét hirdeti. Köszöntötte a gyüle­kezetét dr. Sólyom Jenő, a Déli Egyház- kerület felügyelője is, valamint Szirmai Zoltán, a Pesti Egyházmegye esperese, dr Kéry Lajos, a Pesti Egyházmegye felügyelője és Raimo Vuoristo, a finnországbeli raumai testvérgyüleke­zetünk lelkésze. Az istentiszteletet követő ebéd során - a XVII. kerületi Rendezvényházban - további köszöntések hangzottak el. A gyülekezet felügyelője (e sorok írója) itt köszöntötte a fél tonnás harangot elké­szítő Gombos Lajos aranykoszorús ha­rangöntő mestert, az új világító testeket készítő Rékasy-családot és köszönte meg Majer Borka eddig végzett hűséges pénztárosi szolgálatát. Dr. Léránt István rr Orgonaszentelés Orimagyarósdon Az orgonaszentelések sajátos liturgiája, hogy az istentiszte­let első részében nem szólal meg az orgona. A gyülekezet en­nek kísérete nélkül énekel, majd a szentelés után csendül fel a hangszerek királynőjének hangja. így történt ez Őrimagyarós- don is november 11 -én vasárnap délután, amikor a templom megújult orgonáját szentelte fel Ittzés János, a Nyugati (Du­nántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Az ünnepi istentiszteletre megtelt az őrségi kis gyülekezet temploma. A celldömölki énekkar szolgálata tette színesebbé az ünnepet. A liturgiában - a püspök mellett - Vető István es­peres és Loós Csaba helyi lelkész vett részt. Jelen volt még a vendégek között a szlovéniai Hodos testvérgyülekezeti kül­döttsége is. Az orgonát Titán Mátyás orgonista szólaltatta meg, aki szintén a szomszédos országból érkezett. A püspök orgona- szentelési igehirdetésének alapjául a 33. Zsoltár első 11 versét választotta, amely alapján arról szólt, hogy a megváltott em­bernek van igazán oka az örömre és éneklésre. A 101 éve épült orgonát közel félmillió forint költséggel állította helyre az őrimagyarósdi gyülekezet. Menyes Gyula Presbiterek Márton-napi vándortalálkozója a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyében Hogy nyilvánvalóvá legyen a törvény- alkotói (zsinati) szándék, - Törvény- könyvünk egy hitvallással kezdődik. Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) úgy döntött, hogy ok­tóberi presbiteri hétvégéjének alapté­májául ezt a hitvallást választja. Az elő­adók ennek bontották ki egy-egy fejezetét: EVANGÉLIKUSOK VAGYUNK, KÜLDETÉSÜNK, FELELŐSSÉGÜNK - KÖZÖSSÉGVÁLLALÁSUNK EGYHÁZI TÖRVÉNYEINK ÉRTELME. A nyíregyházi presbitériumból részt- vett ezen a hétvégi összejövetelen Garai András, aki úgy érezte, sokak számára át kell adnia tapasztalatait a hitvallásról és a megélt közösségről is. Elgondolását a Márton-napi vándorta­lálkozóról támogatta az Egyházmegye vezetősége, és minden gyülekezet lel­késze kapott meghívót. Az istentiszteleteken meghirdetett al­kalomra - november 10-re - közel száz presbiter érkezett 6 lelkésszel, az egy­házmegye minden gyülekezetéből. A program célja az volt, hogy a szomszéd gyülekezetek vezetői közelebb kerülje­nek egymáshoz, megismerve egymás örömeit, nehézségeit, terveit, és a megol­dáshoz vezető utat. Az együttlétet Abajfy Zoltán egyház- megyei felügyelő nyitotta meg, és kö­szöntésül felolvasta az egyik aznapi igét az útmutatóból. 2Tim 2,1-5. „ Te azért fi­am erősödjél meg a kegyelemben, amely Jézus Krisztusban van. ” Öröm volt tapasztalni, mennyire egybecsengtek az előre felvett előadá­sok (a piliscsabai hétvégéről hangképes beszámolót készített Garai András) és a jelenlévő Csepregi András lelkész szavai, aki - mivel közel voltunk Már- ton-naphoz és Luther Márton születés­napjához - előadásában reformátorunk­ra emlékezett. Az úrvacsorái szolgálat igehirdetését Adámi László, november 3-án beiktatott nyíregyházi lelkész tartotta, lPét 5,1-4. alapján, majd Bozorády Zoltán esperes­sel osztották Krisztus Urunk testét és vé­rét a „rászorulóknak”. A délután programjának nagy részét a bemutatkozások tették ki. „Mi újság!” címmel a gyülekezeti presbiterek és Nyír­egyháza körzeteinek presbiterei mondták el magukról, mi foglalkoztatja őket legin­kább, milyen örömeik és bánataik van­nak, s ezekhez milyen segítséget kémek. Beszélgetve a jelenlévő presbiterekkel, azt látom, hogy mindenki keresi szolgála­tának célját, értelmét. Többre vágynak és jobbra. Szeretnék megélni küldetésüket és ehhez segítséget várnak. Felvetődött a beszélgetések során, hogy egy munka­társképző tanfolyamon vagy bibliaiskola- jellegű előadássorozaton is szívesen részt vennének a gyülekezetek vezetői. Záró áhítatában Bozorády Zoltán idézte: „a szív teljességéből szól a száj”. És valóban, mindenki azt tudta közread­ni, ami benne volt. A vándortalálkozó - elnevezésének megfelelően - tovább vándorol, és 2002- ben a nyírszőlősi gyülekezet rendezi meg. Hálaadással az Istennek, köszönjük a nyíregyházi szervezők munkáját. Györfi Mihály (evangélikus) Nők - egymás közt A Körmendi Evangélikus Nőegylet és egyházunk Női Missziói Osztályának meghívására mintegy hatvan asszony vett részt Vas- és Zala megyéből a Területi Női Csendesnapon. Az összejövetel mottója Petrőczi Kata Szidónia éneksora volt: „Én nádszál-hitemet Erősítsd jóvoltodból!” A vendégeket Orbánné Novák Ildikó, a Körmendi Nőegylet vezetője köszön­tötte, majd Pőcze István, a helyi gyülekezet lelkésze, Lk 22,31-32. alapján tartott igehirdetésében figyelmeztetett, hogy Isten időnként „rostára engedi” tanítványa­it, megpróbálja hitüket. Célja ezzel, hogy megmutassa övéinek, mennyire rászo­rulnak kegyelmére. De maga az Úr az, aki „imádkozik értünk”, és nem engedi, hogy végleg elvesszünk. - emelte ki a lelkész. Csománé F. Emma előadása következett ezután, „Hitünket gyengítő és erősítő hatások” címmel. A magyarszakos tanárnő életéről vallott a Biblia és az irodalom tükrében. Olyan időszakokat idézett fel, amikor népünk történelmében a gonosz ereje tombolt. Érdekfeszítő előadásából mégis valamennyi résztvevő a hit szilárd bizonyosságát vihette magával. A bátorító előadás végén hangzott el az 1940-es években, nők számára összeállított imakönyv könyörgése: „Bocsásd meg, hogy annyiszor elfelejtkezem a te ígéreteidről, s a magam erejére akartam támaszkod­ni olyankor, mikor összecsaptak fejem fölött a gondok hullámai.” (Igen Atyám - ENOSZ kiadványa) Ebéd után a nőszövetségek múltjáról, a levéltárban megkezdett kutatásairól tá­jékoztatta a megjelenteket Brebovszkyné Pintér Márta lelkész. Élénk beszélgetés bontakozott ki arról, hogy mi a feladata az evangélikus asszonyoknak ma. A budahegyvidéki, a sárvári és természetesen a vendéglátó körmendi gyülekezetek nőcsoportjai számoltak be örömmel különféle szolgálataikról. Kollerné Loós Zsuzsanna lelkész áhítata zárta a gazdag programú napot. A tenger lecsendesítésének jól ismert története alapján bátorított: Jézussal a viha­rokban is szélcsendre lel a hívő. Horváth Lászlóné Ünnep Agárd ősi templomában Háiaadó istentiszteletre gyűlt ös­sze Osagárd apraja-nagyja októ­ber 11-én. A Márton-napi alkal­mon az agárdi hívek Isten színe előtt adtak hálát kitartó munká­juk gyümölcséért; a szépen meg­újult templomért. Ez a vasárnap egyben templomszentelési em­lékünnep is volt az eklézsia életé­ben. 215 évvel ezelőtt építették és szentelték fel az Istennek szánt hajlékot, Pilszki János lelkész irányításával. A ma élő gyüleke­zet hálával és tisztelettel emléke­zett meg az elődökről, szavaikról és tetteikről. A hálaadó istentiszteleten D. dr. Harmati Béla püspök, Megyaszai László helyettes esperes és a házi­gazda, Szolga Tőkés Sándor lel­kész végezték az oltári szolgálatot. A gyülekezet együtt imádkozta a szolgálókkal: „Kérünk, lakozzál miközöttünk ebben a szent házban is a te igéddel és szentségeiddel, hogy megtérjünk hozzád és üdvö- züljünk az Úr Jézus Krisztus által.” Az ősi szószékről az egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre hirdette Isten ak­tuális üzenetét 2 Móz 3,5 vsz. alapján: „ Oldd le sarudat a lábadról, mert szent jóid az a hely, ahol állasz! ” A textusvá­lasztás nem véletlenül történt, hiszen a templom apszisán ez az ige hirdette nem- zedékről-nemzedékre: a szent Isten itt van közöttünk. Mózes az égő csipkebo­kor előtt találkozott az élő Istennel és kapta életét meghatározó küldetését. Le­oldott saruja az ember alázatát és enge­delmességre nyitott szívét hirdeti a ma élőknek. Nincs égő csipkebokor Nógrád- ban, de van templom, mely az Istennel való találkozásnak a helye. Az elnök-püs­pök idézte a 225 éve született Berzsenyi Dániel evangélikus költőfejedelem sza­vait is: „Isten, kit a bölcs elme fel nem ér... léted világít, mint az égő nap, de semmi bele nem tekinthet. ” Az ősagárdi templomban 10 nemze­dék merített erőt, hitét ebből a világos­Az oltártérben D. dr. Harmati Béla, D. Megyaszai László esperes-helyettes ságból küzdelmes életéhez, Istentől ka­pott küldetéséhez. Istentől kapott küldetése volt Mózesnek: vezesd ki né­pemet Egyiptomból! Ma Istentől kapott küldetése a Krisztust követőknek, hogy a gonoszság és a bűn szolgaságában élő embereknek hirdessenek szabadulást. Az igehirdetés befejező gondolata Is­ten kitüntető kegyelméről szólt. Szabó tét. Ebben a kitüntetett kegyelemben ré­szesült Agárd népe egykor és most. Az ünnepi istentisztelet keretében emléktáblát leplezett le a két szolgáló püspök, melyen a gyülekezet az itt szol­gált lelkészek neveit örökítette meg a templom belső falán. A hálaadó istentiszteletet Tóth János, a Magyar Állami Operaház magánéne­kese is emlékezetessé tette, szép basz- szushangjával. Az ünnepség gyermekek szolgálatával folytatódott. A hálaadó istentisztelethez kapcsolódó ünnepi köz­gyűlésen Tóth András id. Harmati Béla „Az Agárdiak temploma” című versét mondta el, melynek utolsó sora mind­egyikünk szívébe markolt: „...most már nincs más hátra, mint az, hogy szívünk­ben legyen megújulás. ” A templom építésének és renoválásá­nak történetét Szolga Tőkés Sándor idézte fel a gyülekezet előtt. A 14 milliós beruhá­zásról a gyülekezet felügyelője, Lackövsiki Zoltán számolt be. Á közgyű­lésen D. Szebik Imre, Megyaszai László, Győri János Sámuel, Babka László lelké­szek és Agárdi András polgármester köszön­tötte az egybegyűlte­ket, valamint D. dr. Harmati Béla püspök, aki a Harmati-család képviseletében gon­dolt vissza hálás szív­vel az itt töltött felejt­hetetlen gyermekéve­ire. Személyes vallo­másként - Tamási Áront is idézve - mon­dotta: „Azért vagyunk a világon, hogy vala­hol otthon legyünk. Nem lehet elfelejteni az agárdi otthont, a harangokat, a terített asztalt, a templo­mot, az oltárt. Ez a falu otthont jelentett és jelent... ” Az ősagárdiak egykor hajlékot építet­tek és renováltak a mindenható Istennek, otthont adtak a kitelepítetteknek, most pedig vendégszeretetüket mutatták meg azzal, hogy az ünnepség után gazdagon Szebik Imre püspökök és Bottá Dénes felvételei Lőrinc idézett szavai arról az emberi óhajról szóltak, amely örök vágyként van jelen bennünk: zendülj fel Isten, hogy lássalak, érezzelek. ” Isten kegyelme az, ha szól hozzánk, ha megmutatja szerete­terített asztalokkal várták az ünneplő so­kaságot. ANógrád megyében élőknek és a távolabbról érkezőknek jó volt együtt örülni az örülőkkel. Tóth Attila t t i I t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom