Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-04 / 10. szám
66. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2001. MÁRCIUS 4. BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 65 Ft- A TARTALOMBÓL Búcsú egy finn baráttól Lelkésziktatás Sopronban A bűnbánat liturgiája Vállalkozó keresztények Újra Zsinat Megtartotta alakuló ülését a Magyarországi Evangélikus Egyház 2000-ben megválasztott törvényhozó testületé, a Zsinat. Az 1997-es törvénykönyvben foglaltaknak megfelelően, az elmúlt évben - az általános tisztújítás során - a Zsinat is átalakult: az eddigi, több mint 80 zsinati atya helyett, most 45 szavazati jogú, és további 8 tanácskozási jogú tag kapott mandátumot. Az alakuló ülés ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, Budapesten, a Fasori Evangélikus Templomban. Istenhez szóló fohászunk a Zsinat munkájához kapcsolódott. Az énekben köszönetét mondtunk a szolgálatra-hívásért, a zsoltárban pedig Isten erejét énekeltük. A lekciót (Ef 3.) hallgatva, Pál apostollal hajtottuk meg térdünket, hogy „képesek legyünk felfogni: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység”. Az istentiszteleten Bárdossy Tibor, a lelkész küldöttek korelnöke hirdette az igét (Jn 12.34-). Az elvárásról beszélt: az emberekéről és Istenéről. A különbözőségeinkről beszélt: de a szeretet egy - hangsúlyozta. És arról beszélt, hogy ha nincs bölcsességünk, kérjük hittel a mi Urunkat. A liturgiái szolgálatot a három püspök, Ittzés János, D. dr. Harmati Béla és D. Szebik Imre (képünkön), továbbá az Országos Iroda igazgatója, Hafenscher Károly végezte. A zsinati munka a mandátumvizsgálattal és a tagok bemutatkozásával kezdődött. Ezután a testület megválasztotta tisztségviselőit: két-két elnököt és helyettest (lelké- szit és nem lelkészit), öt bizottsági elnököt, három-három jegyzőt, valamint a zsinati gazdát és helyettesét. (A megválasztott tisztségviselők névsorát lásd a 3. oldalon.) Mindez hosszú és fárasztó procedúra volt, de néha „izgalmas” perceket is tartogatott. Olykor egyértelmű volt a szavazás, például a Zsinat lelkészi elnökét közfelkiáltással, azaz már a jelölés alapján megválasztották. Máskor - így az alelnöki választásnál - csak a harmadik forduló döntött. A Zsinat tisztikara - az előző testület összetételéhez képest - jelentősen fiatalabb. A Zsinat mandátuma 6 évre szól, és az újonnan választott törvényhozóknak vélhetően már nem kell olyan nehéz alapkérdésekkel foglalkozniuk, mint az 1991 és 97, illetőleg az 1998 és 2000 között ülésezett testületek tagjainak. Legalábbis nem kell az egyházi szervezetet átalakítaniuk, és nem kell teljes törvénykönyvet alkotniuk. Azért munka így is maradt bőven. Meg kell teremteni az összhangot az országos (világi) és az egyházi szabályozás között, például a munkaügy és gazdaság területén. Meg kell alkotni a törvényt egyes egyházi személyek (diakónus lelkész, missziói munkás stb.) jogállásáról. Az egyházi személyek átvilágításáról szóló törvény elfogadása is e testület előtt áll. Azt pedig már most tudni lehet, hogy törvényeink folyamatos „karbantartásán” túl, ki kell javítani a bírósági és a szavazásról szóló törvény hibáit. Muntag András EKE ifjúsági hétvégék Piliscsabán Evangelizációs ifjúsági alkalmakat szervezett február első két hétvégéjére a több mint tíz éve együtt gondolkodó és szolgáló EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért). Már kezdetben is az a cél vezérelt bennünket, hogy a régi nagy evangélizá- ciós alkalmak mai folytatóiként, sok-sok testvérünk életében lehessünk az ébredés, a megtérés eszközei. Nyári evangé- lizációs felnőtt, családos, ifjúsági heteinkre egyre nagyobb számban jelentkeznek egyházunkon belül, vagy akár egyházunkon kívül élők is. Egyre több lelkésztársunk is felismeri azt a lehetőséget, amit együttléteink jelenthetnek gyülekezeti tagjaik számára. Nem mindegy, hogy valaki fásultan (talán reményvesztetten) éli - csupán vegetálva - gyülekezeti életét, vagy pedig a hit és a Szentlélek által, megújult, megerősödött, újjászületett szívvel és lélekkel szolgál Istennek. A nagy érdeklődés és a helyszűke miatt, a második hétvégéről 25 fiatal jelentkezését kellett elutasítanunk. A résztvevők nagy számánál is örvendetesebb azonban az, hogy Jézus Krisztus - ígérete szerint - közöttünk volt, és igéjén keresztül szólt hozzánk. A téma - mindkét hétvégén - Ézsaiás 60,2 volt: „Sötétség borítja a földet, éjszaka a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. " Az együttlétek során igyekeztünk minél több vonatkozást fölvillantani korunk sötétség-áradatából: az Isten által adott emberi értékek devalválódását, a tisztesség, a becsület, a házasság, a családi élet semmibevételét. Szó volt az okkultizmus számtalan útvesztőjéről, illetve démoni- kus megkötöző erejéről (kollégiumi szellemidézési szeánszok, démonikus Pokémon-őrület stb.). Mégis akadtak közöttünk, akik állították - nincs is olyan nagy sötétség... Az ilyen vélekedésre eszünkbe kell jutnia Jézus szavainak: visszajövetele előtt „olyan igaz a világ élete, mint az özönvíz előtt volt”. Márpedig a bűn miatt jött az özönvíz. A másság hamis, liberálisnak mondott tisztelete (pl. a homoszexualitás, leszbikusság - Római levél 1,26-32 ) is a sötétség kiteljesedését bizonyítja, sajnos már nemcsak nyugati egyházi körökön belül... Izrael népén sem látszott túlságosan Ézsaiás idejében, hogy fölöttük ott ragyogott volna az Úr (Kr.e. 722: asszírjai fogság, 701: Szanhérib pusztító hadjárata Jeruzsálemben), mégis újra szabadulásra jutottak. A Jézus által bűnből szabadultak pedig fénylenek sötétségbe borult világunkban, mint az éjszakai égbolton ragyogó csillagok. Mindannyiunk felé hangzott a mindenkor aktuális kérdés: Isten dicsősége meglátszik-e rajtad? Az első hétvégén Verrasztó János rép- celaki, Szabó András vanyarci és Deme Zoltán Szarvas-újtemplomi lelkészek szolgáltak a répcelaki Vekker együttes hathatós közreműködésével. A másodikon Ittzés István érdi, és az EKE múlt nyári evangelizációs hetén megújult életű Blatniczky János szügyi lelkész, valamint Szombathelyről Kiss Péter vezették az alkalmakat. Deme Zoltán Iskolamúzeum alakult a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban 2000 őszén. Időközben elkezdődött az eddig összegyűlt értékes anyag leltározása. Az indulásnál segítségünkre volt az Evangélikus Országos Múzeum alapító-, illetőleg jelenlegi igazgatója - dr. Fabiny Tibor professzor és ifi. Harmati Béla László -, valamint Zászkaliczky Zsuzsanna, a Petőfi Irodalmi Múzeumból pedig Nyerges Gabriella adattáros. A fényképek, újságcikkek, régi füzetek, rajzok, bizonyítványok, cserkésznaplók, meghívók stb. hónapokon keresztül tartó leltározását a leánygimnázium két volt növendéke: Kovács Mária ny. könyvtáros és Mertz Jánosné Jakó Klára végezte. Hamarosan befejeződik az anyag kartonozása is. Készülőben van az első kiállítási vitrin, amelyet az első emeleti körfolyosón szeretnénk elhelyezni. Köszönjük a volt növendékek ajándékait, emléktárgyait, és továbbra is várjuk, hogy múzeumunkat gazdagítsák adományaikkal. Zomboryné B. Rozália Evangélikus böjt Böjt? Ja, persze, valami régből itt maradt, furcsa egyházi szokás. Böjt? Igen! Az egészséges életmód legszervesebb része. Böjt? Már megint fogyózni kéne. Böjt? Se hús, se pia, se... Böjt? Csendben az Úr előtt. Vajon melyik korunk kakukktojása? A kereskedelmi média melyiket töltögeti tudatunkba? S egyházunk melyiket képviseli hitelesen? Csendben az ÚR előtt - mondjuk a legtöbben. A lemondások és a csend ideje a böjt - hangzik sokfelől. De mi az, hogy lemondok? Miért mondjak le, miről mondjak le, kinek a javára mondjak le? Ez olyan negatívan hangzik. Ezért nem érdemes. Nincs meg benne az, amiért jó. Nincs késztetés, ezért csupán kudarc ér, ha nem sikerül csöndben maradnom, ha nem bírok ellenállni a pörköltnek vagy a csokinak. Nincs célja. Akkor meg minek? De a böjtnek van célja! A lemondás és a csend pedig csupán eszköz ennek a célnak az eléréséhez. A cél pedig az, hogy Istent jobban megismerjük a maga valójában, aki Szeretet - Atya, Fiú, Szentlélek. Cél az is, hogy megláthassuk a saját valónkat is. Ki vagyok? Miért vagyok itt eföldön? Mi a célja életemnek? Cél az is, hogy elmélyedhessünk abban a tudatban, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy szemléljük az Ő Krisztusban megjelent szeretetét, amivel (ember)társunkká lett. Cél, hogy ez a szeretet valósággá váljék bennünk, részünkké legyen: O bennünk, s mi Őbenne. Cél, hogy észrevegyük küldetésünket. Végül cél az is, hogy Istent jobban megszeressük és jobban ragaszkodjunk Hozzá. Böjt? Örülök, hogy itt van. Böjt? Örülök, hogy az én időm találkozhat Isten idejével. Böjt? Az ÚRBAN. Farkas Sándor A XX. századra két nagy diktatúra nyomta rá bélyegét: az egyik a nemzetiszocialista, a másik a nemzetközi szocialista diktatúra. A nácizmus számláját 35, a kommunista diktatúrákét összesen mintegy 100 millió halálos áldozat terheli. Máramarosszigeti Börtönmúzeum. Fotó: Bottá Dénes. Emlékezni és emlékeztetni Február 25. - a kommunista diktatúrák magyar áldozatainak emléknapja Egy múlt évben született országgyűlési határozat nyomán, idén először nyilváníttatott február 25. a kommunista diktatúrák magyar áldozatainak emléknapjává. Ebből az alkalomból, a Parlamentben is ünnepélyes emlékülésre került sor, melyre - a honatyák mellett - meghívást kaptak az '56-os szervezetek, a történelmi egyházak és más társadalmi szervezetek képviselői is. Az oroszok 1947. február 25-én rabolták el, és hurcolták a Szovjetunióba Kovács Béla nemzetgyűlési képviselőt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ezt követően gyorsult fel Magyarországon is a diktatórikus berendezkedés, amely négy évtizeden át - különösen 1949 és 1953 között, majd az 1956-os forradalmat követő megtorlás időszakában -, nálunk is oly sok áldozatot kívánt. Azok közül is, akik hittek az eszmében és mégis áldozatul estek ennek, a parasztsággal, az értelmiség kiválóságaival, mindazokkal együtt, akiket a hatalom - a kommunista diktatúra - osztályellenségnek minősített. Ezt is hangsúlyozta nagy ívű beszédében dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök, aki bevezetőjében kiemelte az évszázad egyéb borzalmait, így a világháború pusztítását, a legutóbbi stockholmi nemzetközi konferencia által egyedi rémtettnek minősített Holocaustot is, majd leszögezte, hogy most a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Szükség van erre - mondotta - azért is, hogy segítsük a mai nemzedékeket abban, hogy fel tudják dolgozni a fel nem dolgozhatót, hogy bizonyosra vehessük; nemcsak ma élvezhetjük a demokráciát, a jogállamiság nyújtotta biztonságot, hanem utódaink is számíthatnak majd erre. Bölcsen, hozzáértően elemezte, hogyan következhettek be a borzalmak, kiemelte azok érdemét, akik helyt tudtak állni és szégyenünket, hogy félelmünkben nem tettünk többet az igazságért, a tisztességért. Igen, a félelem volt a visszatérő motívum a megemlékezésekben, a félelem, az érthető, az indokolt és az irracionális félelem, amely a XX. században utat engedett a bal- és a jobboldali diktatúráknak. Emlékezni és emlékeztetni kell - hangsúlyozta köszöntőjében dr. Ader János házelnök, feltéve a kérdést: mit szólt volna a nemzet költője - az 1850-ben Haynau rémtettein kesergő Vörösmarty Mihály - az egy évszázaddal későbbi kommunista rémtettekhez? Szót kapott az emlékülésen az 1958-ban halálraítélt (utóbb életfogytiglani büntetést kapott) Wittner Mária, aki megrázó szavakkal vádolta az áldozatok nevében gyilkosaikat. Végül a szintén börtönbüntetést szenvedett Balázs Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke szólt a forradalom utáni kádári konszolidáció álságos voltáról, szintén a „túlélő félelmet” emelve ki. Cseh, lengyel, észt és litván államférfiak is köszöntötték az emléknapot, akik hasonlóan szenvedtek a diktatúrától. Vaclav Klaus utalt arra, hogy Csehszlovákiában éppen 1948. február 25- én következett be a kommunista hatalomátvétel. Paskai László bíboros - külföldi útja miatt - levélben mentette ki távollétét. Ebben az ifjúság világnézeti és erkölcsi nevelése szempontjából ítélte különösen jelentősnek az emlékezést. Egyházunkat Benczúr László egyházkerületi felügyelővel képviseltük az eseményen. Köszönetét mondtunk Pokorni Zoltán oktatási miniszternek a meghívásért és a méltó megemlékezésért. Nem könnyű ez, még nagyon élnek, égetnek, fájnak a sebek. (A tanév rendjét szabályozó miniszteri rendelet szintén február 25.-ét jelölte ki a középiskolai megemlékezések napjául, míg a Holocaust áldozatainak emléknapja április 16. lesz. - szerk.) Óhatatlanul, de elviselhető mértékben kerültek aktuálpolitikai felhangok (nem a közjogi méltóságok részéről) az ünnepi megemlékezésbe. Talán, amikor már csak azok élnek majd, akiknek nincs személyes élményük a diktatúráról, letisztulnak a dolgok, és ahogyan a költő írja „békévé oldja az emlékezés” az elődök által átélt szörnyűségeket. Marad a remény és a feladat, megőrizni a szabadságot, a tisztességet. Frenkl Róbert * k
