Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-14 / 42. szám
Evangélikus Elet 2001. OKTÓBER 14. 5. oldal ED AN konferencia Cartigny-ben A cím akár rejtvény is lehetne. Azt még valószínűleg tudják az Ev.Élet olvasói, hogy Cartigny Genf közelében van és ott egy egyházi konferencia-telep működik, azt azonban, hogy az EDAN betűszó az Ökumenikus Fogyatékosságügyi Érdekvédők Hálózatát (Ecumenical Disability Advocates Network) jelenti, feltehetőleg csak kevesen. Ez a hálózat 1999-ben jött létre egy Nairobiban (Kenya) tartott tanácskozáson, 12 különböző felekezethez tartozó, különböző fogyatékossággal élő személy részvételével, - az Egyházak Világtanácsa (EVT) támogatásával. Előzőleg 10 fogyatékos embert hívott meg tanácsadónak az EVT az 1998-as hararei (Zimbabwe) világgyülésre és ennek folytatásaként jött létre az EDAN... Az EDAN vártnál kedvezőbb fogadtatásra talált az EVT-nél, amely szervezetébe fogadta a testületet az Igazság, Béke és Teremtett Világ (Justice, Peace and Creature = JPC) munkaág keretében, ugyanolyan hatáskörrel, mint az ifjúsággal vagy a nőkkel foglalkozó munkacsoportokat. Az EDAN költségvetést is kapott munkájához, évente négyszer hírlevelet ad ki a fogyatékos emberek egyházi helyzetével kapcsolatos tájékoztatás céljából. A csoportot vezető koordinátor (Samuel Kabue kenyai, presbite- riánus, vak tanár) félállásban az EVT állományába került. Az elmúlt héten, október 1-6. között ez a munkacsoport tartott tanácskozást Svájcban, tevékenységének további megszervezésére, és egy - a fogyatékossággal élő emberek egyházi helyzetével és szerepével kapcsolatos - teológiai állásfoglalás kidolgozására. Megható élmény volt látni a tanácskozás asztala körül-a Lutheránus Világszövetség (LVSz) nem fogyatékos képviselőjének és másoknak társaságában - teljes egyetértésben dolgozni a libanoni ortodox gerincsérült fiatalembert, a kubai vak baptista lelkészt, az angol teológiai professzornőt, aki egy értelmi fogyatékos fiú anyja, a gyermekbénulás következtében megbénult taiwani presbiteriánus intézetvezetőt, a félkarú jamaikai baptista iskolaigazgató-lelkészt, a mozgássérült magyar evangélikus fizikust és az alig látó amerikai metodista lelkésznőt. Ilyen sokszínű, vegyes összetételű csoport testvéri együttmunkálkodása ritkán tapasztalható. Úgy tűnik, hogy az EVT Központi Bizottsága és az LVSz vezetősége fontosnak tartja ezt a témakört, feltétlenül meg kívánja nyerni a tagegyházakat, hogy épületeikben, helyiségeikben mindenki számára biztosítsák a fizikailag akadálymentes bejutást, és a programjaikhoz a sérült emberek befogadását. (Mégpedig nemcsak passzív résztvevőként, hanem aktív szolgálóként.) A fogyatékossággal élő emberek olyan értékekkel járulhatnak hozzá az elfogadásra kész közösségek életéhez, amit pazarlás lenne fel nem használni. A jövő feladata; a „mindenki egyházának” építése! Dr. Gadó Pál Az ikonosztáz: szentképtábla. A keleti ortodoxia templomaiban ez a hatalmas, képekkel, díszekkel telerakott tábla választja el a hívek térfelétől a szentélyt. E tábla nevét választotta filmetűd-ciklusának címéül Székely Orsolya filmrendező. Az ő és négy társa (Grunwalsky Ferenc, Péter Klára, B. Marton Frigyes, Árvái Jolán) 15-20 perces alkotásaiból állt össze az a sorozat, amely együtt a „Magyarországi hittörténet'' alcímet kapta, s amelyet a csillaghegy-békásmegyeri gyülekezet új evangélikus templomában mutattak be esténként, az október 1 -7.-ig terjedő héten. A bemutatókat beszélgetés követte a gyülekezeti teremben, s ezeken a - történelmet, filozófiát, teológiát, néprajzot, filmesztétikát egyaránt érintő - vitákon nemcsak a különféle szakemberek, az érdeklődők s a gyülekezet leghívebb tagjai vettek részt, hanem a mindezek által meghívott, közel s távol lakó más feleke- zetűek is. A megjelentek közül többen állították, hogy este nem szoktak otthonukból kimozdulni, de ezeken az alkalmakon azt sem vették észre, hogy 10 óra felé jár az idő. Pedig a beszélgetések (talán éppen a hit hőseinek példája nyomán, és a gyülekezet serény asszonyainak jóvoltából fogyasztott tea-, kávé-sütemény segítségével) a késői órákba nyúltak, s azokat a kérdéseket igyekeztek - ha nem is megválaszolni, de legalább megközelíteni - hogy lehet-e a hittörténetről, mint egy adott kor jellemzőjéről szólni?! Mert a hit, a legszemélyesebb, legbelsőbb érzése minden embernek. Lehet-e tipikus? És lehet-e a hit kegyelméből bőven részesül- teket koruk lényegét hordozó személyiségeinek tekinteni? Ebben a sorozatban az Istenhez fűződő kapcsolaton kívül a hit más megszólítottjai (nép, haza, társadalom) is szerepelnek, valamint a néphagyományhoz kötődők is, de mindannyiuknak legjellemzőbb vonása: a hitüktől sugallt hivatás megalkuvás nélküli szolgálata. Ikonosztáz Magyarországi hittörténet A filmetűdök a magyar hittörténet jellegzetes korszakaiba vezetnek: Székely Orsolya öngyötrő aszkéta remetéihez (Szt. Szórád, Magyar Szt. Mózes), majd a Pannonhalmát nem kevesebb áldozattal építő Uros apáthoz. Grünwalsky hősei protestánsok (Károli Gáspár, Szenczi Molnár Albert, Bornemisza Péter), az irodalomból is ismert nyelvteremtők - mert a Biblia-fordítás Luther példája nyomán nyelvet is teremt - méghozzá beláthatatlanul hosszú időre, hiszen a vi- zsolyi Biblia ott él Ady Endre költészetében* és bőven harmatozik a XX. sz. nagy magyar költőire is. Rembrandtot idéző színek és fények emlékeztetnek a korra, mely bár távoli, ám vészeinek sokaságával oly közelinek tűnik. A jelen - vagyis az élemedettebbek jelene, mert a fiatalok számára mindez már történelem - a Ravasz - Bibó, illetve a Donáth-filmből szólt hozzánk. A filmek hősei 15-20 éve halottak. Utódaik emlékezete kelti életre őket. Ravasz László és Bibó István másként vélekedhettek politikáról, haladásról, népük sorsáról, de összekötötte őket hitük, bibliás ember mivoltuk, és övéik sokasága, gyerekek, unokák, dédunokák mindkettőjüket híven őrző szeretete. Donáth Ferencre fia emlékezett. A lélek belső rezdüléseit elevenítve mondta el, miként lesz a nép és a haza sorsát szívén viselő forradalmár fiából lelkész. A politikus, aki 7 évi börtönt szenvedett az általa is uralomra segített rendszertől, Bibó Istvánnak nemcsak rabtársa, barátja, de sok tekintetben eszmetíffsa is volt, mindketten türelemmel fordultak az emberek felé, és hitték kötelességük a közösségjavát mindvégig munkálni. Minden filmetűdről nem szólhatunk, de csupán a légkör példájaképpen: megrendítő képsorokat láttunk az öreg Kos- suthról, amint újságból tudja meg, hogy állampolgárságától megfosztották, művészi montázzsal vált szinte párbeszéddé Pilinszky János és gyóntatója, barátja, kritikusa, Jeleníts István versekkel is vonzó vitája. Körösi Csorna Sándorral a Himalájára röpített minket Székely Orsolya, és szintén az ő műve volt a népi kultúrából magasba szökő, „Szent öregasszonyok” című alkotás, mely az archaikus népi imádságok néhány „adatközlőjét” mutatta be. Az imádságok gyűjtője, Erdélyi Zsuzsanna csaknem minden este részt vett a vetítéseken, s az őket követő vitákon. Hatalmas tudása, fáradhatatlan élénksége lendületet adott a beszélgetéseknek. Végezetül hadd szóljunk néhány szót Székely Orsolyáról, aki a filmhét támasza, talpköve, és főleg mozgatója, valamennyi alkotás producere, s a 16 filmből 9-nek a rendezője volt. Mint elmondta, kislány kora óta a színház és a film mozgatta képzeletét. („Álltam a tükör előtt, piros sapkában, mint valami színesfejű gombostű - és verseket mondtam”). Másodikos gimnazistaként, nyári vakációban már „hátramozdított” a TV-ben, hogy aztán hétszer felvételizzen a főiskolán (osztályidegen: még úttörő sem volt), de miután Fotográfia c. filmjével nagy sikert aratott a Szovjetunióban is, és Bakuban a nyolcezer főnyi hallgatóságot oroszul köszöntötte, kiküldték két évre Moszkvába, a színészvezetés mesterségének elsajátítására. Hazatérve 31 évet dolgozott Zolnay Pállal és munka- csoportjával a filmgyárban, illetve a TV- ben. A remete létet, mint keleti, ortodox magatartást ismerte meg. Ikonosztázával az áldozatos, a hittől fűtött, másokért való lét vonzását hirdeti, szembeszállva a mai emberek hedonista életvitelével, fogyasztói mentalitásával. Mert azért a mai emberekben is él a vágy a magasabb rendű, szebb és tisztább lét után, amint ezt a békásmegyeri esték, no meg a távolról meghívottak köszönetéi is mutatták. Utóbbiakat meglepte és lenyűgözte az a hiten túli hit, amely csak a hívó szóra vár, hogy valahol befogadják. Bozóky Éva MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete és az Evangélikus Hittudományi Egyetem ökumenikus kerekasztal beszélgetést rendez, 2001. október 18. (csütörtök) 15.00 - 18.00 között a Hittudományi Egyetemen (1141 Budapest, j Rózsavölgyi köz 3.) Téma: Ökumenikus dialógusok és egyházi recepció. Erre az alkalomra hívjuk és várjuk. Dr. Szabó Lajos D. dr. Harmati Béla rektor püspök SORREND: Megnyitó - dr. Szabó Lajos rektor Dialógus és recepció - az evangéli- ; kus helyzet - dr. Hafenscher Károly \ professzor Dialógus és recepció - a katolikus helyzet - Mayer Mihály megyéspüspök A kritika recepciója és a recepció kritikája - D. dr. Harmati Béla püspök Kérdések, hozzászólások. Vitavezető: dr. Reuss András professzor, prorektor Zárszó - dr. Szabó Lajos. Sinkovits Imre fia, Sinkovits Vitai András és unokatestvére. Vitai Ildikó voltak október 6-án a Kelenföldi Gyülekezet szeretettendégségének meghívott előadói. Megemlékeztek az aradi mártírokról, megzenésített t erseket énekeltek. Sinkovits Vitai András szeretettel beszélt édesapjáról és elmondta néhány neki írt tersét is. A krisztusi hit, szolgálat és hazaszeretet ünnepét teremtette meg a két előadóművész. Bővülő időkeretek, valós lehetőségek a Duna Televízióban A Duna Televízió „cseppnyi változás" (a műsorstruktúrában) szlogennel a zászlaján indította ezt az évet. A szemfülesek azt is észrevehettek, hogy a cseppnyi elé odakívánkozik az is, hogy folyamatosan. A folyamat most a Vallási Műsorok Szerkesztőségét is elérte, és örömmel újságolhatjuk, hogy pozitív, és nem is olyan „cseppnyi” változásról van szó! Hevér Zoltán főszerkesztő nem titkolt örömmel nyilatkozott erről lapunknak.- Ha a tévénéző a közelmúltban kezébe vett egy részletes tévéműsor-újságot, \s ha nyomon követte a Duna Televízió vallási műsorait napról-napra, illetve hétről-hétre, milyen kínálattal találkozhatott?- Három különböző típusú szorosan vett vallási műsorunk volt: szombatonként 60 percben az „Isten kezében” - ami a felnőtt közönséget célozta meg -, havonta egy mise/istentisztelet közvetítése és a „Halld Izrael!” zsidó vallási műsor.- Közel két hete azonban változás észlelhető...- Október elsejétől változtattunk a műsorstruktúrán, a műsorszerkezeten. Ez a szombati 60 percünket, tehát az „Isten kezében” című műsort érintette. A 60 percnyi műsoridőt megfeleztük és két napra osztottuk: az egyik félóra maradt szombaton, a másik átkerült vasárnapra. Ez az újdonság a számok oldaláról nézve. Említettem, hogy az érintett műsor a felnőtt közönségnek szólt. A szombati 30 perc továbbra is az övéké, s ami az óriási újdonság - legalábbis nekünk -, hogy vasárnaponként ugyanígy 30 percben - „ Vándorbot” címmel - kifejezetten a gyerekeket és az ifjúságot megszólító műsort indítottunk, ami mindenképpen színesedést mutat a palettán! Ha megnézzük a televíziós kínálatot, annak is azon részét, ami az ifjúságnak és a gyerekeknek szól - tisztelet a kivételnek - nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy a gyerekműsor a felnőtteknek szóló műsor „lemásolása”. Ezt szem előtt tartva gondolta a Duna Televízió menedzsmentje, hogy a mi szerkesztőségünk keretein belül próbál meg ifjúsági- és gyerekeknek szóló vallási műsort indítani. Emellett természetesen továbbra is megmaradt az istentisztelet/mise- közvetítés havonta egyszer, illetőleg a „Halld Izrael" c. program, olyannyira, hogy még időbeli veszteség sem érte e műsorokat! Amit viszont erre a negyedévre még plusz lehetőségként megkaptunk, az az, hogy október végén Semper reformanda (Éneklő reformáció) címmel egy 9x30 perces sorozatot készíthettünk. Ez az összesen 270 perc a reformáció magyarországi történetével foglalkozik, elsősorban zenei örökségünk áttekintésével.- Az említetteken túl, mi indokolta a változtatásokat?- Alapvetően az, hogy a műsorokat a NÉZŐKNEK készítjük. A nézőkkel folyamatos kapcsolatunk van. A nézettség, a tetszési index, a közvetlen találkozások jónehány olyan észrevételt és tanácsot adnak nekünk, amit megfogadunk. Tulajdonképpen meg is kell, hogy fogadjunk! Ennek megfelelően a menedzsment elképzelése folyamatosan találkozik a nézők elképzelésével. Igény mutatkozott arra, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal vallási területen, tehát ezt az igényt szeretnénk kielégíteni. Másrészt pedig, mivel a (cseppnyi) változás a Duna Televízióban januárban kezdődött, mi is folyamatosan újulunk annak megfelelően, amit a nézők elvárnak tőlünk.- Az augusztusban Orosházán megrendezett Országos Evangélikus Találkozó pódiumbeszélgetésén egy résztvevő felvetette, hogy nem lehetne-e létrehozni egy kifejezetten vallási televíziót? Fabirty Tamás válaszolt a kérdésre, és ő azt mondta; erre több okból sem lát esélyt, viszont reális(abb) célnak vélte, hogy a különböző tévécsatornákon minél több időt kapjanak a vallási műsorok.- Egyetértek Fabiny Tamással. Nem titok, a televíziózás rengeteg pénzben kerül. Nem hiszem, hogy nálunk a történelmi egyházak erre képesek volnának vállalkozni. Érzésem szerint még összefogva sem. Próbálkozások vannak, de inkább a rádiózás területén. A rádiózás költségigénye jóval kisebb. Úgy vélem, belátható időn belül - nem a szándék hiánya, hanem anyagiak miatt - nem lesz ilyen csatorna. Valóban inkább a vallási műsorok időtartamának és gyakoriságának növelésére van remény. Ezt támasztja alá a Duna Televíziónál bekövetkezett változás is.- Az, hogy milyen arányban oszlik meg Magyarország lakosságának különböző felekezetekhez való tartozása, „ befolyással bír-e a képernyőn"?- Eddig sem befolyásolta, a közeljövőben sem fogja. A Duna Televízió nagyon speciális helyzetben van, mégpedig azért, mert kiemelten legfontosabb feladata az, hogy a hátáron túl élő magyarságot tájékoztassa. És határon túl akár egészen más is lehet (mint ahogy az is) a felekezeti megoszlás. Figyelő szemünk elsősorban tehát az ország határain túlra tekint, de természetesen ugyanennyire fontos a „hazai” nézők igényeinek kielégítése. Ez évtől szerkesztőségünk a hírigazgatósághoz tartozik. Azzal foglalkozunk, ami az embereket, a hívőket, a közelítőket és természetesen a nem-hívőket is megérinti, illetőleg érdekli. Az egész társadalom tükörképe határozza meg, hogy most, ezen a héten vagy a következő héten melyik egyház eseményeivel foglalkozunk. Hozzáteszem, hogy elsősorban nem is egyházi megközelítésről van szó. Számunkra az a fontos, hogy a református, a zsidó, a katolikus, az evangélikus felekezetű ember, sőt mindenki úgy érezze; most az ő problémáiról, az ő életéről, az ő kérdéseiről, az őt érdeklő dolgokról van szó. Arányokról és annak továbbgondolásáról még annyit; jószerivel csak techni- ka-szabta határaink vannak. Európa országainak jelentős részében már most is nézhetik e határokkal nem rendelkező magyar csatornát, és terveink között szerepel az Észak-Amerikának sugárzandó, napi 6 órás adás beindítása. Ha a terv megvalósul, akkor az ott élő magyarokhoz is eljutnak műsoraink. Az internet, a digitális technika olyan rohamtempóban fejlődik, hogy kihívások sorát adják elénk. Azt hiszem, hogy egy olyan jelentős váltás előtt állunk, ami nem csak technikailag, hanem a témák megközelítésének módjában, tartalmilag és a kivitelezésben is át fogja formálni munkánkat, nem utolsósorban a műsorstruktúrát. Bízom benne, hogy e változások pozitív irányban fogják befolyásolni mindazt, amit mi sok esztendeje televíziózásnak gondolunk! Györky Varga Mária QU N A Evangélikus istentisztelet a Duna Televízióban 2001. október 21-én, vasárnap 10 órai kezdettel - felvételről - Nagvtarcsáról közvetít istentiszteletet a Duna TV. Igét hirdet Smidéliusz Gábor lelkész. Orgonái Horváth Orsolya és Horváth Bálint. Szolgál még a gyülekezet énekkara Vikol Kálmán és íikol Angéla vezetésével, valamint a Jubilate kórus Bálint József vezetésével.