Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-14 / 42. szám

Evangélikus Elet 2001. OKTÓBER 14. 5. oldal ED AN konferencia Cartigny-ben A cím akár rejtvény is lehetne. Azt még valószínűleg tudják az Ev.Élet olvasói, hogy Cartigny Genf közelében van és ott egy egyházi konferencia-telep működik, azt azonban, hogy az EDAN betűszó az Ökumenikus Fogyatékosságügyi Érdekvé­dők Hálózatát (Ecumenical Disability Advocates Network) je­lenti, feltehetőleg csak kevesen. Ez a hálózat 1999-ben jött lét­re egy Nairobiban (Kenya) tartott tanácskozáson, 12 különbö­ző felekezethez tartozó, különböző fogyatékossággal élő sze­mély részvételével, - az Egyházak Világtanácsa (EVT) támo­gatásával. Előzőleg 10 fogyatékos embert hívott meg tanács­adónak az EVT az 1998-as hararei (Zimbabwe) világgyülésre és ennek folytatásaként jött létre az EDAN... Az EDAN vártnál kedvezőbb fogadtatásra talált az EVT-nél, amely szervezetébe fogadta a testületet az Igazság, Béke és Te­remtett Világ (Justice, Peace and Creature = JPC) munkaág ke­retében, ugyanolyan hatáskörrel, mint az ifjúsággal vagy a nők­kel foglalkozó munkacsoportokat. Az EDAN költségvetést is ka­pott munkájához, évente négyszer hírlevelet ad ki a fogyatékos emberek egyházi helyzetével kapcsolatos tájékoztatás céljából. A csoportot vezető koordinátor (Samuel Kabue kenyai, presbite- riánus, vak tanár) félállásban az EVT állományába került. Az elmúlt héten, október 1-6. között ez a munkacsoport tar­tott tanácskozást Svájcban, tevékenységének további megszer­vezésére, és egy - a fogyatékossággal élő emberek egyházi helyzetével és szerepével kapcsolatos - teológiai állásfoglalás kidolgozására. Megható élmény volt látni a tanácskozás aszta­la körül-a Lutheránus Világszövetség (LVSz) nem fogyatékos képviselőjének és másoknak társaságában - teljes egyetértés­ben dolgozni a libanoni ortodox gerincsérült fiatalembert, a kubai vak baptista lelkészt, az angol teológiai professzornőt, aki egy értelmi fogyatékos fiú anyja, a gyermekbénulás követ­keztében megbénult taiwani presbiteriánus intézetvezetőt, a fél­karú jamaikai baptista iskolaigazgató-lelkészt, a mozgássérült magyar evangélikus fizikust és az alig látó amerikai metodista lelkésznőt. Ilyen sokszínű, vegyes összetételű csoport testvéri együttmunkálkodása ritkán tapasztalható. Úgy tűnik, hogy az EVT Központi Bizottsága és az LVSz vezetősége fontosnak tartja ezt a témakört, feltétlenül meg kí­vánja nyerni a tagegyházakat, hogy épületeikben, helyiségeik­ben mindenki számára biztosítsák a fizikailag akadálymentes bejutást, és a programjaikhoz a sérült emberek befogadását. (Mégpedig nemcsak passzív résztvevőként, hanem aktív szol­gálóként.) A fogyatékossággal élő emberek olyan értékekkel járulhat­nak hozzá az elfogadásra kész közösségek életéhez, amit pa­zarlás lenne fel nem használni. A jövő feladata; a „mindenki egyházának” építése! Dr. Gadó Pál Az ikonosztáz: szentképtábla. A kele­ti ortodoxia templomaiban ez a hatal­mas, képekkel, díszekkel telerakott tábla választja el a hívek térfelétől a szentélyt. E tábla nevét választotta filmetűd-ciklu­sának címéül Székely Orsolya filmrende­ző. Az ő és négy társa (Grunwalsky Fe­renc, Péter Klára, B. Marton Frigyes, Árvái Jolán) 15-20 perces alkotásaiból állt össze az a sorozat, amely együtt a „Magyarországi hittörténet'' alcímet kapta, s amelyet a csillaghegy-békásme­gyeri gyülekezet új evangélikus templo­mában mutattak be esténként, az október 1 -7.-ig terjedő héten. A bemutatókat beszélgetés követte a gyülekezeti teremben, s ezeken a - törté­nelmet, filozófiát, teológiát, néprajzot, filmesztétikát egyaránt érintő - vitákon nemcsak a különféle szakemberek, az ér­deklődők s a gyülekezet leghívebb tagjai vettek részt, hanem a mindezek által meghívott, közel s távol lakó más feleke- zetűek is. A megjelentek közül többen állították, hogy este nem szoktak ottho­nukból kimozdulni, de ezeken az alkal­makon azt sem vették észre, hogy 10 óra felé jár az idő. Pedig a beszélgetések (ta­lán éppen a hit hőseinek példája nyomán, és a gyülekezet serény asszonyainak jó­voltából fogyasztott tea-, kávé-sütemény segítségével) a késői órákba nyúltak, s azokat a kérdéseket igyekeztek - ha nem is megválaszolni, de legalább megközelí­teni - hogy lehet-e a hittörténetről, mint egy adott kor jellemzőjéről szólni?! Mert a hit, a legszemélyesebb, legbelsőbb érzé­se minden embernek. Lehet-e tipikus? És lehet-e a hit kegyelméből bőven részesül- teket koruk lényegét hordozó személyisé­geinek tekinteni? Ebben a sorozatban az Istenhez fűző­dő kapcsolaton kívül a hit más megszólí­tottjai (nép, haza, társadalom) is szere­pelnek, valamint a néphagyományhoz kötődők is, de mindannyiuknak legjel­lemzőbb vonása: a hitüktől sugallt hiva­tás megalkuvás nélküli szolgálata. Ikonosztáz Magyarországi hittörténet A filmetűdök a magyar hittörténet jel­legzetes korszakaiba vezetnek: Székely Orsolya öngyötrő aszkéta remetéihez (Szt. Szórád, Magyar Szt. Mózes), majd a Pannonhalmát nem kevesebb áldozat­tal építő Uros apáthoz. Grünwalsky hő­sei protestánsok (Károli Gáspár, Szenczi Molnár Albert, Bornemisza Péter), az irodalomból is ismert nyelvteremtők - mert a Biblia-fordítás Luther példája nyomán nyelvet is teremt - méghozzá beláthatatlanul hosszú időre, hiszen a vi- zsolyi Biblia ott él Ady Endre költésze­tében* és bőven harmatozik a XX. sz. nagy magyar költőire is. Rembrandtot idéző színek és fények emlékeztetnek a korra, mely bár távoli, ám vészeinek so­kaságával oly közelinek tűnik. A jelen - vagyis az élemedettebbek jelene, mert a fiatalok számára mindez már történelem - a Ravasz - Bibó, illet­ve a Donáth-filmből szólt hozzánk. A fil­mek hősei 15-20 éve halottak. Utódaik emlékezete kelti életre őket. Ravasz László és Bibó István másként véleked­hettek politikáról, haladásról, népük sor­sáról, de összekötötte őket hitük, bibliás ember mivoltuk, és övéik sokasága, gye­rekek, unokák, dédunokák mindkettőjü­ket híven őrző szeretete. Donáth Ferencre fia emlékezett. A lé­lek belső rezdüléseit elevenítve mondta el, miként lesz a nép és a haza sorsát szí­vén viselő forradalmár fiából lelkész. A politikus, aki 7 évi börtönt szenvedett az általa is uralomra segített rendszertől, Bibó Istvánnak nemcsak rabtársa, barát­ja, de sok tekintetben eszmetíffsa is volt, mindketten türelemmel fordultak az em­berek felé, és hitték kötelességük a kö­zösségjavát mindvégig munkálni. Minden filmetűdről nem szólhatunk, de csupán a légkör példájaképpen: meg­rendítő képsorokat láttunk az öreg Kos- suthról, amint újságból tudja meg, hogy állampolgárságától megfosztották, mű­vészi montázzsal vált szinte párbeszéddé Pilinszky János és gyóntatója, barátja, kritikusa, Jeleníts István versekkel is vonzó vitája. Körösi Csorna Sándorral a Himalájára röpített minket Székely Or­solya, és szintén az ő műve volt a népi kultúrából magasba szökő, „Szent öreg­asszonyok” című alkotás, mely az ar­chaikus népi imádságok néhány „adat­közlőjét” mutatta be. Az imádságok gyűjtője, Erdélyi Zsuzsanna csaknem minden este részt vett a vetítéseken, s az őket követő vitákon. Hatalmas tudása, fáradhatatlan élénksége lendületet adott a beszélgetéseknek. Végezetül hadd szóljunk néhány szót Székely Orsolyáról, aki a filmhét táma­sza, talpköve, és főleg mozgatója, vala­mennyi alkotás producere, s a 16 filmből 9-nek a rendezője volt. Mint elmondta, kislány kora óta a színház és a film moz­gatta képzeletét. („Álltam a tükör előtt, piros sapkában, mint valami színesfejű gombostű - és verseket mondtam”). Má­sodikos gimnazistaként, nyári vakáció­ban már „hátramozdított” a TV-ben, hogy aztán hétszer felvételizzen a főis­kolán (osztályidegen: még úttörő sem volt), de miután Fotográfia c. filmjével nagy sikert aratott a Szovjetunióban is, és Bakuban a nyolcezer főnyi hallgatósá­got oroszul köszöntötte, kiküldték két évre Moszkvába, a színészvezetés mes­terségének elsajátítására. Hazatérve 31 évet dolgozott Zolnay Pállal és munka- csoportjával a filmgyárban, illetve a TV- ben. A remete létet, mint keleti, ortodox magatartást ismerte meg. Ikonosztázával az áldozatos, a hittől fűtött, másokért va­ló lét vonzását hirdeti, szembeszállva a mai emberek hedonista életvitelével, fo­gyasztói mentalitásával. Mert azért a mai emberekben is él a vágy a magasabb ren­dű, szebb és tisztább lét után, amint ezt a békásmegyeri esték, no meg a távolról meghívottak köszönetéi is mutatták. Utóbbiakat meglepte és lenyűgözte az a hiten túli hit, amely csak a hívó szóra vár, hogy valahol befogadják. Bozóky Éva MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Déli Egyházkerülete és az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem öku­menikus kerekasztal beszélgetést rendez, 2001. október 18. (csütör­tök) 15.00 - 18.00 között a Hittudo­mányi Egyetemen (1141 Budapest, j Rózsavölgyi köz 3.) Téma: Ökumenikus dialógusok és egyházi recepció. Erre az alkalomra hívjuk és várjuk. Dr. Szabó Lajos D. dr. Harmati Béla rektor püspök SORREND: Megnyitó - dr. Szabó Lajos rektor Dialógus és recepció - az evangéli- ; kus helyzet - dr. Hafenscher Károly \ professzor Dialógus és recepció - a katolikus helyzet - Mayer Mihály megyéspüs­pök A kritika recepciója és a recepció kri­tikája - D. dr. Harmati Béla püspök Kérdések, hozzászólások. Vitavezető: dr. Reuss András professzor, prorektor Zárszó - dr. Szabó Lajos. Sinkovits Imre fia, Sinkovits Vitai András és unokatestvére. Vitai Ildikó voltak októ­ber 6-án a Kelenföldi Gyülekezet szeretettendégségének meghívott előadói. Megemlé­keztek az aradi mártírokról, megzenésített t erseket énekeltek. Sinkovits Vitai András szeretettel beszélt édesapjáról és elmondta néhány neki írt tersét is. A krisztusi hit, szolgálat és hazaszeretet ünnepét teremtette meg a két előadóművész. Bővülő időkeretek, valós lehetőségek a Duna Televízióban A Duna Televízió „cseppnyi válto­zás" (a műsorstruktúrában) szlogennel a zászlaján indította ezt az évet. A szem­fülesek azt is észrevehettek, hogy a cseppnyi elé odakívánkozik az is, hogy folyamatosan. A folyamat most a Vallá­si Műsorok Szerkesztőségét is elérte, és örömmel újságolhatjuk, hogy pozitív, és nem is olyan „cseppnyi” változásról van szó! Hevér Zoltán főszerkesztő nem titkolt örömmel nyilatkozott erről la­punknak.- Ha a tévénéző a közelmúltban kezé­be vett egy részletes tévéműsor-újságot, \s ha nyomon követte a Duna Televízió vallási műsorait napról-napra, illetve hétről-hétre, milyen kínálattal találkoz­hatott?- Három különböző típusú szorosan vett vallási műsorunk volt: szombaton­ként 60 percben az „Isten kezében” - ami a felnőtt közönséget célozta meg -, ha­vonta egy mise/istentisztelet közvetítése és a „Halld Izrael!” zsidó vallási műsor.- Közel két hete azonban változás észlelhető...- Október elsejétől változtattunk a műsorstruktúrán, a műsorszerkezeten. Ez a szombati 60 percünket, tehát az „Isten kezében” című műsort érintette. A 60 percnyi műsoridőt megfeleztük és két napra osztottuk: az egyik félóra maradt szombaton, a másik átkerült vasárnapra. Ez az újdonság a számok oldaláról nézve. Említettem, hogy az érintett műsor a felnőtt közönségnek szólt. A szombati 30 perc továbbra is az övéké, s ami az óriási újdonság - legalábbis nekünk -, hogy vasárnaponként ugyanígy 30 perc­ben - „ Vándorbot” címmel - kifejezet­ten a gyerekeket és az ifjúságot megszó­lító műsort indítottunk, ami mindenkép­pen színesedést mutat a palettán! Ha megnézzük a televíziós kínálatot, annak is azon részét, ami az ifjúságnak és a gyerekeknek szól - tisztelet a kivé­telnek - nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy a gyerekműsor a felnőtteknek szó­ló műsor „lemásolása”. Ezt szem előtt tartva gondolta a Duna Televízió me­nedzsmentje, hogy a mi szerkesztősé­günk keretein belül próbál meg ifjúsági- és gyerekeknek szóló vallási műsort in­dítani. Emellett természetesen továbbra is megmaradt az istentisztelet/mise- közvetítés havonta egyszer, illetőleg a „Halld Izrael" c. program, olyannyira, hogy még időbeli veszteség sem érte e műsorokat! Amit viszont erre a negyed­évre még plusz lehetőségként megkap­tunk, az az, hogy október végén Semper reformanda (Éneklő reformáció) címmel egy 9x30 perces sorozatot készíthettünk. Ez az összesen 270 perc a reformáció magyarországi történetével foglalkozik, elsősorban zenei örökségünk áttekinté­sével.- Az említetteken túl, mi indokolta a változtatásokat?- Alapvetően az, hogy a műsorokat a NÉZŐKNEK készítjük. A nézőkkel fo­lyamatos kapcsolatunk van. A nézettség, a tetszési index, a közvetlen találkozá­sok jónehány olyan észrevételt és taná­csot adnak nekünk, amit megfogadunk. Tulajdonképpen meg is kell, hogy fo­gadjunk! Ennek megfelelően a menedzs­ment elképzelése folyamatosan találko­zik a nézők elképzelésével. Igény mutat­kozott arra, hogy foglalkozzunk a fiata­lokkal vallási területen, tehát ezt az igényt szeretnénk kielégíteni. Másrészt pedig, mivel a (cseppnyi) változás a Du­na Televízióban januárban kezdődött, mi is folyamatosan újulunk annak megfele­lően, amit a nézők elvárnak tőlünk.- Az augusztusban Orosházán meg­rendezett Országos Evangélikus Találko­zó pódiumbeszélgetésén egy résztvevő fel­vetette, hogy nem lehetne-e létrehozni egy kifejezetten vallási televíziót? Fabirty Ta­más válaszolt a kérdésre, és ő azt mond­ta; erre több okból sem lát esélyt, viszont reális(abb) célnak vélte, hogy a különbö­ző tévécsatornákon minél több időt kap­janak a vallási műsorok.- Egyetértek Fabiny Tamással. Nem titok, a televíziózás rengeteg pénzben kerül. Nem hiszem, hogy nálunk a törté­nelmi egyházak erre képesek volnának vállalkozni. Érzésem szerint még össze­fogva sem. Próbálkozások vannak, de inkább a rádiózás területén. A rádiózás költségigénye jóval kisebb. Úgy vélem, belátható időn belül - nem a szándék hi­ánya, hanem anyagiak miatt - nem lesz ilyen csatorna. Valóban inkább a vallási műsorok időtartamának és gyakoriságá­nak növelésére van remény. Ezt támaszt­ja alá a Duna Televíziónál bekövetkezett változás is.- Az, hogy milyen arányban oszlik meg Magyarország lakosságának külön­böző felekezetekhez való tartozása, „ be­folyással bír-e a képernyőn"?- Eddig sem befolyásolta, a közeljö­vőben sem fogja. A Duna Televízió na­gyon speciális helyzetben van, mégpe­dig azért, mert kiemelten legfontosabb feladata az, hogy a hátáron túl élő ma­gyarságot tájékoztassa. És határon túl akár egészen más is lehet (mint ahogy az is) a felekezeti megoszlás. Figyelő sze­münk elsősorban tehát az ország határa­in túlra tekint, de természetesen ugyan­ennyire fontos a „hazai” nézők igényei­nek kielégítése. Ez évtől szerkesztőségünk a hírigaz­gatósághoz tartozik. Azzal foglalkozunk, ami az embereket, a hívőket, a közelítő­ket és természetesen a nem-hívőket is megérinti, illetőleg érdekli. Az egész tár­sadalom tükörképe határozza meg, hogy most, ezen a héten vagy a következő hé­ten melyik egyház eseményeivel foglal­kozunk. Hozzáteszem, hogy elsősorban nem is egyházi megközelítésről van szó. Számunkra az a fontos, hogy a reformá­tus, a zsidó, a katolikus, az evangélikus felekezetű ember, sőt mindenki úgy érezze; most az ő problémáiról, az ő éle­téről, az ő kérdéseiről, az őt érdeklő dol­gokról van szó. Arányokról és annak továbbgondolá­sáról még annyit; jószerivel csak techni- ka-szabta határaink vannak. Európa or­szágainak jelentős részében már most is nézhetik e határokkal nem rendelkező magyar csatornát, és terveink között sze­repel az Észak-Amerikának sugárzandó, napi 6 órás adás beindítása. Ha a terv megvalósul, akkor az ott élő magyarok­hoz is eljutnak műsoraink. Az internet, a digitális technika olyan rohamtempóban fejlődik, hogy kihívások sorát adják elénk. Azt hiszem, hogy egy olyan jelen­tős váltás előtt állunk, ami nem csak technikailag, hanem a témák megközelí­tésének módjában, tartalmilag és a kivi­telezésben is át fogja formálni munkán­kat, nem utolsósorban a műsorstruktúrát. Bízom benne, hogy e változások pozitív irányban fogják befolyásolni mindazt, amit mi sok esztendeje televíziózásnak gondolunk! Györky Varga Mária QU N A Evangélikus istentisztelet a Duna Televízióban 2001. október 21-én, vasárnap 10 órai kezdettel - felvételről - Nagvtarcsáról közvetít istentiszteletet a Duna TV. Igét hirdet Smidéliusz Gábor lelkész. Orgonái Horváth Orsolya és Horváth Bálint. Szolgál még a gyülekezet énekkara Vikol Kálmán és íikol Angéla vezetésével, valamint a Jubilate kórus Bálint József vezetésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom