Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-01 / 14. szám
2. oldal 2001. ÁPRILIS 1. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Mt. 20, 28. VASÁRNAP h°:,a ^tre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az Úr vagyok az első. és én mindvégig ugyanaz vagy-ok. Ézs 41,4. (ApCsel 17,26. Mk 10,35. Zsolt 22.1-22.) „Én”-nel nem kezdünk mondatot- tanultuk az iskolában. Legyen ez így imádságainkban és gondolatainkban is! Hiszen nem velünk kezdődik a világ, a jóság, a bölcsesség. Mi leginkább a dicsekvésben vagy a rosszban vagyunk elsők. A világ, az élet, a szeretet Istennel kezdődött. Kezdődjön Vele a hét és életünk minden napja is! ' iiér-rp/K /1 z apák tanítják fiaiknak, hogy Te hűséges vagy’. Ézs 38,19b. (Mk 10,14. Zsid 7,1-3. Lk 22,7-23.) Tanítják? Tanítjuk? Hallják tőlünk, látják rajtunk, hogy hűséges Istenünk van, illetve hogy van egyáltalán? Az apák hite fontos tényező a nevelésben. Bizonyíthatja, hogy a hit nem asszonyi gyengeség. Könyörögjünk az apák hitéért, hogy a fiáknak is legyen mit továbbadniuk! KFnn ^ az ideje, hogy cselekedj, Urám, mert megszegték törvényedet! Zsolt 119,126. (1 I bessz 5,2. Jób 19.21 -27. Lk 22,24-30.) Isten tudja, mikor van itt az ideje a cselekvésnek. Lehet, hogy mi már mindent veszni látunk, Ö pedig még mindig vár. Ö tudja, miért. Mint az első nagy pénteken, mikor veszni hagyta Fiát értünk. Milyen jó. hogy nem akkor segített Jézuson,'hanem harmadnapra, húsvétkor mutatta meg hatalmát, hogy a feltámadás csodájából részesedve mindnyájan élhessünk! pQA Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! Jel 14,7. (Ézs 45,12a. Zsid 9,11-15. Lk 22,31-38.) Ha ilyen hatalmas Istenünk van, akkor segíteni tud rajtunk minden gondunkban. Akkor is, ha a föld mozgása, a vizek áradása, vagy maga a Gonosz pusztítja életünk munkáját és reménységünket. Aki a semmiből létrehozta a világot, miért ne tudna a romokon is új életet teremteni? Bízzunk Benne. Imádjuk Őt! CSÜTÖRTÖK Amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a bün- tetés. Ézs,53,8. (Lk 24,26. 1 Kor 2,1-5. Lk 22,39-46.) A kettő elválaszthatatlan: Krisztus népének vaj Íjuk magunkat? Akkor indítson minket bünbá- natra a tény: miattunk érte Őt a büntetés! Hisszük, hogy miattunk, érettünk, helyettünk szenvedett az Isten Fia? Akkor vigasztalódjunk: valóban az Ő népéhez tartozunk! Ismerjétek meg Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét! Ef 3,19. (Zsolt 92,6. Zsid 10,1. 11-18. Lk 22,47-53.) Meg lehet ismerni azt, ami minden ismeretet meghalad? Teljességében nem.jDe amit itt a földön megtapasztalhatunk Krisztus szerctetéböl, már az is elég arra, hogy kiemeljen életünk mélységeiből, megerősítsen az örvendező, hálás keresztyén életre, hogy a továbbsugárzott szeretctből Krisztus tanítványaira ismerjen bennünk a világ. SZOMBAT Jézus Krisztus mondja: az Emberfia azért jött. hogy’ megkeresse és megtartsa’'az elveszettet. Lk 19,10. (Zsolt 119,41. Jel 14,1-5. Lk 22,54-62.) Fájdalom, ha valakit vagy valamit elveszítünk. Minél jobban szerettük, annál inkább fáj. Jézus nagyon szeretett minket: inkább vállalta a szenvedést és a kínhalált, mint annak fájdalmát, hogy végleg elveszít minket. Ezért lehet öröm a földön és a mennyben. Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat - mondja Jézus. Örüljünk, hogy minket is keresett és megtalált! dr. Zsednai Józsefné BOJT ÖTÖDIK VASÁRNAPJA Körhinta Zsid 2,10-15 Bevallom férfiasán, nehezem viselem a körhintát. Talán gyerekkori rossz élményeim miatt rakott fészket bennem a rémület, a körbe-körbe forgó világtól, a megállni soha nem tudástól. Emiatt soha nem ülök fel igazi körhintára. Az érzést, a körben forgás érzését azonban ott hordozom magamban. Mint mindenki. Mert vannak életünkben olyan élmények, melyeket soha nem éltünk át valóságosan, mégis - talán álmaink útvesztőiből kitalálva - az agyunk valóságos élményként visel. Ilyen élményként igazi csodálója vagyok a körhintának. Képzeletem körhintájában ülve ismétlődnek a képek: torony, emberek, felüljáró, fák, torony, emberek, felüljáró, fák, torony...körbe- körbe. Képzeletem körhintájában most igénk képei ismétlődnek. Emberek, akik ezt a levelet - a mi mai vasárnapi levelünket - olvassák. A kereszten szenvedő Krisztus. Ézsaiás próféta, aki ott ál! gyermekeivel és a rettenetes üzenettel. Aztán mi, mai gyülekezet, akik ezt a levelet - a mi mai vasárnapi levelünket - olvassuk. Aztán ez fut körbe-körbe, magával ragadva, szédült felismerésekbe kergetve és boldog-biztonságos szálakhoz kötve életünket. Az első században olvasták ezeket a sorokat elsőként. Ők talán még tudták, hogy ki volt a sorok írója. Mi még azt sem tudjuk pontosan, hogy ők hol laktak. Talán egy kis római házban hárman-né- gyen hajoltak a sorok fölé, mécses világánál betűzve a zizegő lap sorait? Talán egy teremben összegyűlve hangosan olvasta fel valamelyik tekintélyes gyülekezeti vezető, olykor helyeslő vagy hitetlenkedő morajlások közepette? Egy biztos, jobban értették mondanivalóit, utalásait, mint mi, kétezer évvel később. Ennek ellenére valami titokzatos szál ösz- szeköt minket velük. Ők is keresztyének, mint mi. Talán a zsidóság köréből származtak, azért ez a sok ószövetségi kép és idézet - ők is keresztyének, mint mi. Évszázadokkal ezelőtt gondolkoztak, szenvedtek, keresték az igazságot - ők is keresztyének, mint mi. Mint az agyunkban raktározódó képek - hiszen igazi körhinta ez! - már ők is bekapcsolódnak abba körforgásba, mely váratlanul Krisztus keresztjéhez sodor minket. „Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben... Átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, Ok pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek... Hirdetem nevedet testvéreimnek... " A 22,. zsoltár torokszorítása, a magára maradt Krisztus képe. Látjuk világosan, a levél régi olvasói is látják. Majd megszakad a szívünk. És csak állunk és bámulunk. Ők is csak állnak és bámulnak. A hinta pedig tovább fordul... Egy sovány, szakállas, fiatal férfi áll előttünk. Ézsaiás próféta. Kézenfogva hozza nagyobbik fiát, akinek ez a neve: „A maradék megtér” és talán karján a most született kicsit, akit így hívnak: „Siet a zsákmány, rohan a préda”, hogy mielőtt kimondhatná apjának és anyjának nevét, már hirdesse a közelgő pusztulást. Ott áll a két vészterhes nevű fiúval. Körülötte a vének, a háború szörnyű jövendölésében rettenve hallják Isten üzenetét: „Várom az URat, benne reménykedem. Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izraelben.” Az ellenség pedig már egészen közel, Ézsaiás szavai rémületesen igaznak bizonyulnak. A hinta pedig fordul tovább... Ahogy gyorsul, úgy mosódnak össze, majd válnak egységessé az üzenetek. Az ige hallgatói ma és egykor. A kereszt magánya, a bámuló emberek, a jellé lett próféta-apa fiaival. Egyszerre a kereszten sínylődő lesz családfővé, az olvasók gyermekekké és mindezek jellé, Isten jelévé. Talán, mert mind Tőle vagyunk, a megszentelő és a megszenteltek. Talán, mert az üzenetek sokasága egyetlen nagy üzenetként harsog számunkra és számukra a régi olvasóknak, hallgatóknak, hogy Isten jósága abban tökéletesedett ki, teljesedett be, hogy elment a végsőkig. Az én gonoszságom, ahogy ott állok bután és bámulok a kereszt előtt. Ahogy, mint a birka, vagyok a halál szolgája és eszköze. Ahogy hallom, de nem értem. Igen, az én gonoszságom kényszeríti őt arra, hogy a végsőkig elmenjen, hogy a szenvedésben és halálban, a törékenységben és elveszettségben, a magányban és a kiszolgáltatottságban mutassa meg, mit érez irántam. Ez illik Hozzá. Ez a megállni nem tudás, ez a végletesség, ez a hihetetlenül emberközeli szentség. így ér el ez a vasárnap szédítő, rettenetes ítéletével. így ér el ezen a vasárnapon az ő szédítő, rettenetes szeretete, megmentve életemet. Koczor Tamás Az Alberti Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet főállású igazgatói állásra 2001. július 1-jével kezdődő, 6 éves időszakra. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. április 1. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 4. (családi) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv., szuppl.) Nagy Dorottya (teol.); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuppl) Erdélyi Réka (teol.); Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7.; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Réka (teol.); XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Réka (teol.); Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kisteníp- lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv., szuppl) ; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv., szuppl) ; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv., szuppl) ; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv., szuppl) ; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsü; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. Í0. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endrefly Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly. JUDICA (BÖJT 5.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 2,13-22; epistolája (igehirdetési alapige): Zsid 2,10-15. HETI ÉNEKEK: 199, 379. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. április 2-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. április 13-án, Nagypénteken de. 10.04 órakor az albertirsai evangélikus templomból. Igét hirdet: Szmolár Attila alberti lelkész. j A pályázat meghirdetője: \ Az Alberti Evangélikus Egyházközség Presbitériuma megbízásából az Alberti i Evangélikus Egyházközség Elnöksége, 2730 Albertirsa, Pesti út 106. || Az intézmény megnevezése: Alberti Evangélikus Általános Iskola, 2730 j Albertirsa, Pesti út 110. j A pályázat feltételei: Egyetemi vagy főiskolai pedagógusi oklevél, legalább 10 j éves gyakorlat vagy evangélikus lelkészi végzettséget igazoló oklevél, legalább I 10 éves hitoktatói gyakorlat. I A Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről szóló törvény- I nek megfelelően: evangélikus vallás, keresztyén elkötelezettség, konfirmáció, j vezetői képességek. ! Egyéb információk: ÁE1: 2001. július 1. A megbízás hat évre szól. Pehi: megje- j lenéstől számított 30 napon belül. li A pályázatnak tartalmaznia kell: A pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, i Részletes szakmai önéletrajzot. Szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési el- : képzeléseket. | A pályázathoz mellékelni kell: Lelkészi ajánlást a gyülekezet lelkészétől. :j A pályázatot a következő címre kell elküldeni: Alberti Evangélikus Egyházköz- : ség Elnöksége, Szmolár Attila, 2730 Albertirsa, Pesti út 106. *♦* A győri Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda pályázatot hirdet: I; A Győri Evangélikus Iskolaközpont pályázatot hirdet: jj 2 fö részére, matematika - számítástechnika középiskolai tanári álláshelyre. I Pályázati határidő: 2001. április 30. i| Bővebb felvilágosítás személyesen vagy telefonon az intézményben. li Az http://church.lutheran.hu/gyorisk internet címen a pályázati kiírás olvasható. il Cím: Gvőri Fvaneélikus Iskolaköziem 9025 Gvőr. Péterfv S. u. 2. Telít 96/329-987 is (n □ £ 5 6 3 3 # & $ SAROK Vedd le sarudat, mert szent... „ Vedd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!" Ki ne ismerne rá ezekre a szavakra... így szólt Isten Mózeshez az égő csipkebokorból. Az írás tovább így folytatódik: „Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.” És mégis szerette volna - ha csak egyszer is - meglátni az Istent. Az Úr azonban nem láttatta magát szemtől-szembe, hanem csak hátulról, távozóban (2Móz 33, 18-23). Ez a kettőség él eredetileg minden emberben. Szeretne találkozni Istennel. De tudja jól, hogy a Szent közelében elveszne. Izrael népe is kívánta, hogy Isten közöttük legyen, ezért megépítették a jeruzsálemi templomban a szentek szentjét, benne a szövetség ládájával. De félték az Úr szentségét, s ezért ide a főpap is csak évente egyszer léphetett be. Ézsaiás elhívásakor átélte az Isten közelségét. Ezt írja le könyvének 6. fejezetében. Látomásának helyszíne a szentek szentje volt. A szövetség ládáján álló két szeráf így kiáltott egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” A próféta kétség- beesett: „Jaj, nekem! Elvesztem!” De nem veszett el, megmenekült. Az Úr megtisztította, és elhívta őt a szolgálatra. .. Milyen messze van tőlünk ez a világ! Mi a láthatókat, az érzékelhetőket értékeljük, s csak addig van számunkra a világ, ameddig megragadhatjuk. És azt hisszük, nincs is tovább. Beképzeltségünkben mi vagyunk a legnagyobbak. Uralhatjuk a világot, miénk a dicsőség. „Királyok” is lehetünk, hiszen van rá példa. Csak akarnunk kell, és eljuthatunk a csúcsra. Megvalósíthatunk mindent, ha ismerjük a technikáját. Ajánlat van rá éppen elég. Azután rádöbbenünk, bizony mindez csak ábránd. Sok csalódás és keserűség tépáz rettenetes kapaszkodásaink, küzdelmeink során. Elveszítjük egyensúlyunkat, és sokszor reális önértékelésünket is. Ebben a helyzetben jön segítségünkre az istentiszteletben kapott ajándék. Átélhetjük Isten közelségét. Imádhatjuk azt, aki valóban az Úr. A „király” pozíciójából újra természetes emberré, Isten boldog gyermekévé lehetünk. De ehhez „le kell vetnünk sarunkat”, meg kell aláz- kodnunk, le kell borulnunk előtte. El kell ismernünk: O az Isten, mi csak teremtményei vagyunk. De az övéi vagyunk! Ezért énekeljük minden úrvacsoravétel előtt: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, Istene! Dicsősége betölti a mennyet és a földet.” És mivel Jézus velünk van a szentségben, dicsőítjük Őt a jeruzsálemi gyermekek köszöntésével: „Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” A negyedik századtól ez a Sanctus a hívek imádsága. Legyen a miénk is, szívünk szerint is! Trajtler Gábor > r
