Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-11 / 11. szám
Evangélikus 66. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2001. MÁRCIUS 11. BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL i A XX. század ujjlenyomata Kossuth Mississippiben Pszichológus a szeretetről Nem akárki a főnökünk! Teológusnap a soltvadkerti gyülekezetben BENNE ÉLŰNK - ISMERJÜK MEG! „Beszélgetés a családról” Hogyan jellemezhetnénk azt az egészséges társadalmat, amelyben jó élni, s ahol mindenki - fiatal és idős, férfi és nő, szülő és gyermek - egyaránt megtalálja a helyét? Mindenekelőtt egy olyan közösségként, amely egészséges családokból tevődik össze. Ennek a gondolatnak a jegyében rendezett szakmai napot 2001. február 26-án - „Beszélgetés a családról” - címmel Budapesten, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. A rendezvény meghirdetett célja az volt, hogy összefoglalja a Szociális és Családügyi Minisztérium családokat erősítő eddigi intézkedéseit, hogy közös gondolkodásra késztesse a témáról a meghívott egyházi és civil szervezetek képviselőit, továbbá, hogy részletesen ismertesse a minisztérium - családpolitikai célok megvalósítására kiírt 600 millió forint keretösszegű pályázatát. A minisztérium háttérintézeteként működő Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, amint az jó házigazdához illik, kedves meglepetéssel köszöntötte a tanácskozás résztvevőit: a helyi, XIII. kerületi óvodások vidám farsangi műsorával vette kezdetét a nap. (Még Harrach Péter miniszter, a rendezvény fövendége is fordult egyet óvodás „táncpartnerével”.) Bevezető beszédében az intézet főigazgatója - Török Iván - egy bibliai idézettel üdvözölte a hallgatóságot („Ha olyanok nem lesztek, mint ezek a kisgyermekek..."), majd ismertette az Életfa elnevezésű projektet, amelynek keretében gyermek- és ifjúságvédelmi, idősgondozó, hajléktalan és szenvedély- betegeket segítő családpolitikai tevékenységet folytatnak az intézmény falai között. Mint említette; a család életbevágóan fontos tényező a társadalom szempontjából, hiszen utóbbi mindig az előbbi jólététől, általános állapotától függ. A családok helyzetének rendezését, mint prioritást, az a tény is aláhúzza, hogy 2001. á „Lelki egészség, éve. ” És ezt - az intézetvezető szerint - közösségi oldalról kell megközelíteni, nem elegendő csupán az egyénekre alkalmazni. Csak egészséges családok alkothatnak egészséges társadalmat! Ezzel kapcsolatban Török Iván rámutatott arra is, hogy a mentálhigiéné elsőrendűen prevenció, megelőző jellegű intézkedéseket kíván. Beszélni kell tehát erről a témáról az „Önkéntesség évében”, ami szintén ebben a naptári évben lett meghirdetve,- a civil szervezetek és az egyházak számára most kiemelten fontos területként. Harrach Péter, szociális és családügyi miniszter nagyszerű találkozásnak nevezte a szakmai napot, és élt a lehetőséggel, hogy ismertesse a kormány eddigi mintegy két és fél évének családpolitikai intézkedéseit. Elmondta; aggasztónak tartja korunk sajátos jelenségét, a felszínességet, amely egyre jobban beivódik a családok életébe is. Utalt arra, hogy „korunk néptanítója, a kereskedelmi televízió” sokszor torz szemszögből mutatja be a családok életét és feladatát, gondoljunk csak a reklámbeli ál-harmo- nikus családmodellekre, ahol emberi kapcsolat alig, legfeljebb illusztrációként van jelen. A miniszter megfogalmazása szerint a család: házasságra épülő szeretetkö- zösség, egy férfi és egy nő kapcsolata. Olyan egység, amelyben egészséges lelkületű gyermekek nőnek fel. Ha sérülnek a család funkciói, akkor segíteni kell őket ennek helyreállításában. A kormány ennek jegyében kidolgozott családpolitikája is ezt a célt tűzte maga elé (hármastagozódású gyermek- nevelési támogatás, adókedvezmény stb.). A kormánydöntés értelmében, idén 388 milliárd forint lesz a családoknak juttatandó támogatás összege, ami az előző kormány e célra szánt 1998-as költségvetésének közel a duplája. „Helyzetbe kell hozni” a családokat, hogy azután jól tudjanak működni, hiszen nem tagadható, hogy egy család fenntartása mindig áldozatokat követel annak tagjaitól. Ezért fontos kérdés, hogy családbarát-e a társadalom? S annak érzik-e maguk a családok is, amelyek benne élnek? Harrach Péter derültséget keltő megjegyzése szerint, sajnos ma még úgy áll a helyzet, hogy egy Tv-elnök többet tud tenni a családokért, mint egy családügyi miniszter... Arról is szó esett, hogy a családbarátmunkahely mozgalom megteremetése mellett, elengedhetetlen a társadalmi tudat alakítása is. Összességében elmondható, hogy a média kulcsszerepet játszik a tudat- formálásban, de a családbarát társadalom kialakításában az egyházak és a civil szervezetek segítségére is nagyon nagy szükség van. Ezért is írt ki pályázatot számukra a minisztérium. Nem véletlenül ők a fő címzettjei a pályázatnak, hiszen a humán erőforrást ők adják az anyagi mellé. A kormány ezen az alapvető jelentőségű területen számít az egyházak és a segítő szervezetek gyümölcsöző munkájára. (Lapunk olvasói az Evangélikus Elet előző számaiban találkozhattak a pályázati kiírások szövegével, a február 26-i szakmai nap evangélikus lelkész-előadójának gondolatait pedig mostani lapszámunk 4. - „ családi ” — oldalán ismertetjük.) Kőháti Dorottya Egymás megismerésének jegyében telt Soltvadkerten az évek óta hagyományként és gyülekezeti eseményként nyilvántartott teológusnap. Március első vasárnapján dr. Fabirty Tamás teológiai tanár vezetésével kilenc teológushallgató látogatott el a mintegy 2500 lelket számláló gyülekezetbe, amit nagy várakozás előzött meg. A vendégek délelőtt Soltvadkerten, délután a közeli Bocsa gyülekezetében szolgáltak az istentiszteleten. Közben tünk volna nagypénteken, ha akkor döntéshelyzetben vagyunk. A gondolatébresztést egy találó és odaillő diameditáció zárta le. Soltvadkert lakosainak az is fontos, hogy aki odalátogat, a helyi borok - mostanában igencsak megtépázott - jó hírét is magával vigye. Ezért a vendégek a záróvacsora előtt még egy szakmai borkóstomód nyílt a kötetlen eszmecserére is, délután 4-től pedig a Találkozás Házában jöttek össze külön a szülők, külön az ifjúság, illetve a cserkészcsapat tagjai. A közös éneklés és beszélgetés során kiderült, hogy mit is tanulnak, hogyan élnek a teológushallgatók, valamint hogy mit jelent a vadkertieknek az egyházi szellemiségű óvodai nevelés, és hogyan jelennek meg a vallási kérdések a családok mindennapjaiban. Ezt követte a teológus-est, amikor Fabiny tanár úr vezetésével sajátos módon pillanthatott be a gyülekezet Jézus szenvedéstörténetébe. Ugyanis a passió szereplői maguk is megszólaltak, átültetve énjüket a XXI. század légkörébe és problémavilágába. A változatos előadásmódokat alkalmazó fiatalok gyakran a padsorok között sétálva, a gyülekezet tagjai mellé le-leülve, némelykor megdöbbentő, valóban „ütős” kérdéseket feltéve világítottak rá: mi magunk sem tudjuk, hogyan cselekedlón is részt vehettek, amit egy egyetemista cserkész tartott nagy sikerrel. Fontosak ezek a kapcsolattartási alkalmak, mert a jó pap (túl azon, hogy mint tudjuk, holtig tanul) a gyülekezet motorjaként sokoldalú és művelt egyéniség kell hogy legyen. A soltvadkerti gyülekezet bízik abban, hogy a sok lelki ajándék mellett, amit a vendégektől vasárnap kapott, olyan élményeket tudott adni a fiataloknak, amelyek segítik őket a lelkészi és hitoktatói feladatok minél jobb ellátásában. ifj. Káposzta Lajos (Soltvadkerti krónikák 3. oldal) Egyetlen spirituális vonatkozású tárgyként, egy porcelán Krisztus is látható azon a különleges tárlaton, amelyet február 28-án nyitottak meg Budapesten, a Történeti Múzeumban. „A XX. század ujjlenyomata” elnevezésű pályázatra beküldött kordokumentumok, illetőleg a hozzájuk fűzött ismertetők tanúsága szerint, e tárgyak meghatározó szerepet játszottak az adományozók életében. Számos ismert közéleti személyiség emlékeinek sorában olvashatjuk a budavári gyülekezet tagjának, Németh Margit ny. művészettörténésznek a vallomását. (3. old.) %
