Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-04 / 10. szám

Evangélikus Elet 2001. MÁRCIUS 4. 5. oldal Szomjúság Farsang után Mindennek megszabott ideje van. Megvan az ideje a sírásnak, a nevetés­nek, a gyásznak és a táncnak - e böl­csességnek mára már jócskán megko­pott a jelentősége. Bár megvannak még a hagyományok, az íratlan szabályok, ám egyre kevésbé tartjuk be azokat. Ép­pen ezért föltűnő, hogy a farsang és a böjt idejét és szabályait még úgy-ahogy tiszteletben tartjuk. Néhány évvel ezelőtt országos botrány robbant ki abból, hogy már a böjti idő­szakra szerveztek iskolai farsangi ünnep­séget. Úgy tűnik, ennek súlyát mindenki, vagy legalábbis a többség érzi még. A mulatozás, a vigalom a farsang idejére való, aztán böjtben a visszafo­gottság ideje következik el. Két teljesen más ünnepkör, és mégis sokkal szoro­sabb kapcsolat van közöttük, mint gon­dolnánk. Mert a farsang vidám világi, a böjt pedig szigorú vallási ünnepi idő­szaknak tűnik - legalábbis a mai szeku­larizált szemlélő számára. A farsang a bálok, és elsősorban a maskarás, álarcos bálok ideje. Már az óvodában is tartanak álarcos farsangi ünnepségeket. A néphagyományban is szerepel a maskarás vigadalom, amely­nek az az értelme, hogy a félelmetes, ijesztő álarcokkal megijesszék, elkerges­sék a telet. Óvodások és felnőttek, kicsik és nagyok egyaránt örömmel bújnak maskarába, álarcok mögé. És ez a lé­nyeg. Az álarc. Lehet, hogy ezeknek a hagyományoknak a gyökere éppen az ember elrejtőzködési vágya? Már az el­ső emberpár is. Elrejtőztek Isten elől, mert talán azt gondolták, úgy nem derül fény tettükre. Mi pedig maskarába bú­junk, álarcok mögé rejtőzünk, mert. így talán Isten nem talál ránk, nem kell vál­lalnunk önmagunkat hibáinkkal együtt. Jó eljátszani a gondolattal, hogy - ha kis időre is - arctalanok, személytelenek lehetünk, mert így nem lehet számon kérni rajtunk semmit. De azt is tudjuk, tudnunk kell, hogy a farsangnak hamvazószerdán vége sza­kad. Fölolvad a hó, előtűnik a kopár föld, hogy a fagytól fölengedve új élet induljon rajta. Eltűnnek az álarcok is, és nekünk leplezetlenül kell megállnunk Is­ten előtt, aki előtt mindenki mezítelen. Néki kell számot adnunk mindenről. Ó megújít mindeneket - bennünk is csak így indulhat el egy új élet. sánta A 2001. évi Evangélikus Naptárban tévesen jelent meg a Sajtóosztály pos­tai címe. (Az abban szereplő postafiók időközben megszűnt.) Kérjük, hogy a Kiadónak vagy a Szerkesztőségnek szánt leveleiket az alábbi címre küld­jék: 1085 Budapest, Üllői út 24. Ha tüzetesebben szemügyre vesszük egy-egy élelmiszerüzlet üdítőital-kínála­tát, meglepetten konstatálhatjuk, hogy mennyire bőséges a választék, és milyen nagy a kereslet is ezen a téren. Minden elképzelhető ízű és színű ital kapható, mindenféle méretű és formájú flakon­ban. Elgondolkodható, hogy ezek a fajta szomjoltó „szerek” milyen nagy szerepet kaptak az életünkben. No, de miért is isszuk ezeket? Csak­ugyan üdítő hatásúak, amint azt nevük kívánatosán ki akarja fejezni? Aki már valóságosan megtapasztalta a szomjúság kínzó érzését, és ilyen „nedűvel” próbál­ta azt csillapítani, megtapasztalhatta, er­re ezek többnyire nem alkalmasak. Át­meneti enyhítő hatásuk elmúltával még kínzóbb szomjúságot okoznak. De akkor mégis mire jók? Hogy az ajánlott napi folyadékbevitel meglegyen? Ám, ha elolvassuk, mi mindent tartalmaz­nak ezek az italok (a láthatatlan tartósító­szertől a látható színanyagig), könnyen beláthatjuk, hogy valószínűleg többet ár­tunk, mint használunk szervezetünknek. Azt gondolom, így van ez „lelki szerveze­tünkben” is. Annak is folyamatos táplá­lásra van szüksége már kicsi gyermekko­runktól, hiszen beleszületünk az eredendő bűn örök szomjúságot és vágyakozást okozó állapotába. Életünk folyamán sok­féle ígéretes „ital” elfogyasztására nyílik alkalom, jórészükkel élünk is, remélve tő­le boldogságot, megoldást, beteljesedést. Valójában azt a szomjúságot, amit ro­mokban heverő, füstölgő életünk néhány kivételes pillanatában érezhetünk, kizá­rólag csak Isten igéje képes oltani. Isten az ő végtelen kegyelmével ezt nekem is megmutatta. Amikor a samáriai asszony történetét olvastam, még sok minden megvolt a régi életemből, de már igen erősen szomjaztam az igét. Akkor kez­dett személyesen hozzám szólni, és nem értettem, miért mondja Jézus, hogy aki abból a vízből iszik, amelyet O ad, soha többé meg nem szomjazik. Hiszen én ezt a vizet iszom, és egyre szomjasabb va­gyok. Hamarosan világossá lett szá­momra, hogy O az „egyéb életmegoldás­ra” tett kísérleteim utáni szomjúságom­tól akar megszabadítani. Budai Józsefné r-----;............................................. i KÖNYVJELZŐ „Ünnepi gondolatok” Figyelemre méltó és igényes, meggondolkoztató válogatás jelent meg a fenti címmel a Telekép Kiadó, illetve Katona Zsuzsa és Mérei Anna jóvoltá­ból, elegáns kötésben, s 88 oldalon, Rembrandt illusztrációkkal. A keresztyén hit és élet szempontjából is értékes szellemi és lelki eledel - akár „ünnepi” színvonalú egyházi antológiának is beillenék, anélkül, hogy inkább csak hí­vőknek volna ajánlható. Kizárólag klasszikusokat idéznek a válogatók, de azok sem szándékosan boszszantják az esküdt ateistákat, mert például Angelus Silesius ilyet „meré­szelt” írni (szinte a Bibliát idézve): „Ha bölcs vagy, ismered magad és Iste­ned, / Kiben nincs meg e fény, csak vak s bolond lehet. ” A szerzők közül csak egy csokomyit említünk meg: Rilke, Pilinszky, Tolsztoj, Augustinus, Dsida, Ady, Dosztojevszkij, Schweitzer, Hamvas, Pas­cal. Mások megajándékozására is kiválóan alkalmas. Márciusban remélhetőleg már könyvesboltokban kapható, kb. 1300-1400 i| Ft-ért. Váljék mindannyiunk lelki egészségére! Dr. Bodrog Miklós Böjtölő bajorok A nürnbergi egyházközségek „autósböjf’-re hívják híveiket. Az evangélikus és katolikus gyülekezetek már hetedik alkalommal szervezik meg akciójukat. Tavaly több mint 300 gépkocsi-tulajdonost sikerült rávenniük arra, hogy autóikat a garázs­ban hagyják hamvazószerdától kezdődően négy héten át. A szervezők - szándékuk szerint - a hagyományos böjti „tiltások” sorát (tartóz­kodás bizonyos ételek, bármiféle alkohol fogyasztásától...) egészítik ki olyasmivel, ami rendkívül időszerű. A modern kor „autóhoz ragadt” emberét igyekeznek rábírni arra, hogy mondjon le kocsija használatáról,- legalább a böjti időszakban. Az idei akció sikerét segítheti a Nürnbergi Közlekedési Társaság felajánlása. A résztvevők között 100 darab vonaljegyet sorsolnak ki, hogy a böjtölő autósok ráérez­zenek a tömegközlekedés ízére. A családok március hónapban a társaság teljes háló­zatán érvényes ingyenjegyet kapnak, amely még kutyusaik utaztatására is feljogosít. Tavaly, a megmozdulás nyomán többen megmaradtak a gyorsabbnak ítélt tömeg- közlekedésnél, sőt, aki megtehette, rászokott az egészséges kerékpározásra. S, ez utóbbi mutatja, hogy a nürnbergiek kezdeményezése nem csupán négy hétre szóló böjtölést jelent, hanem munkálkodást a „SZERETNIVALÓ KÖRNYEZETÉRT”, ahogyan az akció jelmondatában utalnak Istentől kapott felelőségünkre, a természet megóvására. Vermes tanár úr Önmagáért beszélő címmel látott napvilágot a múlt év végén az ELTE Eöt­vös Kiadó gondozásában dr. Vermes Mik­lós neves középiskolai tanárunk Életút és visszaemlékezés alcímű könyve Rőth Ag­nes szerkesztésében. Neves fasori taná­runk Sopronban született 1905-ben. Előr szőr a soproni evangélikus népiskola, majd az Evangélikus Líceum diákja lett. Végig jeles eredménnyel tanult, és bár szülei mindketten a Posta kistisztviselői voltak, és a taníttatás igen nagy anyagi terheket jelentett számukra, mégis beírat­ták a budapesti Pázmány Péter Egyetem matematika-fizika tanári szakára. Kiváló tanulmányi eredménye révén sikerült be­kerülnie az Eötvös Kollégiumba, így álla­mi ösztöndíjhoz jutott, és „titokban” a ké­mia szakot is elvégezte. 1928-1935 között a tudományegye­tem tanársegédje lett. Ez idő alatt írta meg doktori disszertációját, amelyet már 1930-ban meg is védett. 1929-31 között először helyettesként, majd 1931-33 kö­zött szerződéses óraadó tanár lett a fasori gimnáziumban. Az 1935-ben meghirde­tett tanári állásra benyújtott pályázatát a gimnázium elfogadta, és az iskola 1952-es bezárásáig tanított bennünket. Oktatási mód­szerére az volt a jellemző, hogy elméleti eredményeit minden esetben kísérleti bemutatókkal is igazolta. Rendkívül logikusan felépített óráit ezzel a módszerrel az olyan diákok számára is él­vezetessé tudta tenni, akik inkább humán beállítottságúak vol­tak. A háborús évek alatt mutatkozott meg különösen emberi nagysága abban, ahogy diákjaival törődött, ahogy róluk a legne­hezebb viszonyok között is gondoskodott. A könyv részletesen beszámol azokról a nehézségekről, amelyek „Muki bácsit” az ostrom napjai alatt érték, és azokról az erőfeszítésekről, amelye­ket az élet újraindításakor tett. A Rákosi korszak nehéz éveiben is diákjai mellett állt. Egyik Budapesttől 80 km-re kitelepített volt fasori tanítványa 1952-ben kétségbeesett levelet írt Ver­mes tanár úrnak, hogy ezen a, vasúttól tá­voli tanyán, mindentől elvágva képtelen az érettségi vizsgájára, majd a felvételi­jére felkészülni, mivel kijelölt lakhelyét sem hagyhatja el. Vermes tanár úr sze­mélyesen lekerékpározott a tanyára, ma­gával hozta a csomagtartón a felkészü­léshez szükséges könyvkötegeket, majd újabb 80 km-t visszakerékpározott csak azért, hogy volt tanítványának a kért se­gítséget megadhassa. Ez a tanítványa gé­pészmérnök, szakmérnök és mérnök­közgazdász lett... A Fasor bezárása után szakvezető fi­zikatanár lett a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban, ahol ugyancsak igen eredményes tanári munkát végzett, és további lehetősége nyílt a kísérleti fizi­kaoktatás eszköztárának bővítésére. Rengeteget publikált, könyvei, tan­könyvei jelentek meg. A fasori gimná­zium újraindítása előtt 1988-ban mi öregdiákok újra összejöttünk, ő is kö­zöttünk volt. Abban a szerencsés vélet­lenben részesülhettem, hogy Muki bá­csival együtt mentünk a troli megállóig, és beszélgettünk. Ez­után már csak 1992-ben emléktáblája felavatásánál voltam je­len az ő fizika-előadójának a folyosóján a Fasorban. Ezen az ajánlott könyvösszeállításához a Fasor részéről két régi diák­ja, dr. Kucsmán Árpád és dr. Liptay György egyetemi tanárok nyújtottak segítséget a fasori Öregdiákok részéről. Nagyon sok értékes emléket, leveleket és fényképeket tettek közzé, meghatóan nyilatkoznak azokról a kirándulásokról, amelye­ket az ő ösztönzésére együtt tettek elsősorban hazánkban, de külföldön is. Volt csepeli diákjai is igen sok adalékkal járul­nak hozzá ahhoz a képhez, amit kiváló tanárunkról a lelkűnk­ben hordozunk. 1990-ben 85 éves korában hagyott itt ben­nünket, emlékét méltán őrzik e lapok. Dr. Kurutz Károly A házasságtörő nő - János 8,3-10 Paráználkodott. - Kivel? - Hm? - Ja, az titok. A hangoskodó foemberek egyike, másika jól tudja, részestárs volt a bűnben.- Asszony, csönd! - neked nem a szád, hanem kőzápor jár! Mire a templomtérre a nyilvánosság elé cibálták, olyan volt, mint egy eszelős. Ré­mületében becsukta szemét, idegszálai úgy feszültek, mintha máris hullanának rá a kövek. (Nem tudhatta, hogy ő a csalétek a Mester tőrbeejtésére.) Akkor merte csak kinyitni szemét, amikor alábbhagyott a vádaskodók üvöltése. A tér közepén ott állt Jézus, az Igazság. Hallgatta az ítélkezőket, nézte a vádlottat. Az­tán lehajolt, írt, majd fölegyenesedett, és ezt megismételte. (És ismétli azóta is évez­redeken át minden bűnös [nő] számára.) Az ítélet és az irgalom ütközetének forró percei voltak ezek. Az asszony csak annyit tudott fölfogni, hogy az írás megmentet­te az életét. A kövezés elmaradt, a vádlók elkotródtak. Szegény, bűntől meggyötört nő - bárki légy is figyeld a Mester ujját, olvasd az írást, „és többé ne vétkezzél!” Rückné Varga Mária (Békehirnök, 2001. február 25.) Megszólalásra késztet a konfirmáció körül kialakult bizonytalanság... 14 évesen nagy hatást gyakoroltak rám a konfirmációi órák... Krisztus szenvedés­története sokszor csalt ki könnyeket a szememből. Első úrvacsoravételem után, egy piliscsabai leánykonferencia „morzsaszedésén” mondtam a megtérésemet munkáló Jézusnak aí igent. Bár augusztus volt - számomra karácsony. Amióta Ő belépett az életembe, állandóan velem van, s így naptártól függetlenül karácsony örömében él­hetek. 1934 óta élek lelki értelemben: olvasom a Bibliát, imádkozom, szolgálok... Szerintem a konfirmáció lehetőség az élet Urával való találkozásra. Ezért a szü­lőknek, nagyszülőknek, keresztszülőknek, konfirmáló lelkésznek, gyülekezetnek, fe­lelősen kell hordoznia a konfirmandusokat... özv. Balázs Béláné, Kozármisleny A népszámlálásról és a miniszteri felelősségről Hívő keresztyén állampolgárként gonosz csúsztatásnak tartom, hogy a népszám­lálási kérdőíven az önkéntes válaszolási gyűjtőkategóriájába sorolták legszemélye­sebb közügyeinket: a nemzetiségre, anyanyelvre, vallásra és az egészségi állapotra (mint „fogyatékosságra?”) vonatkozó adatokat, s hogy a média szinte sugallta: az az ideális polgár, aki e „fogyatékosságait” elhallgatja, és e rovatokat üresen hagyatja... Ugyancsak gonosz komédia pattant ki az úgynevezett, „fekete angyal” váratlan lelepleződése nyomán. A már húsznál több gyilkosságot beismert nővért még ma is csak F. Tímea, alias „fekete angyal” néven ismerheti a sokkolt közvélemény. Vajon mikor tudhatjuk meg Tímea családi nevét?... Beteg, nyugdíjkorú házaspár vagyunk, akik többnyire mentővel kerülünk közkór­házba. Istennek hála, eddig haza is térhettünk. A lelketlen média „tájékoztatásnak” álcázott szorongáskeltése nagyon megviselt. Hitbeli reménységünket viszont erősíti, hogy Mikola István egészségügyi miniszter személyében végre felelősségteljes, ha­tározott orvos áll a gáton. Szakszerű, szinte katonás intézkedésével, amit szokatlan világos magyar szóval hoz a széles nyilvánosság tudomására, talán megfélemlíti a hitványabb tisztségviselőket, és a milliónyi elesettben erősíti a reményt. Záhonyi Lóránt, Budapest Személyes találkozás volt professzorommal: Dr. Nagy Gyula ny. püspökkel Kétoldalas meghitt, meleghangú, hitet és szeretetet erősítő levélben hívott meg nagyon szeretett és tisztelt egykori professzorom dr. Nagy Gyula ny. püspök a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház Hittudományi Egyetemére, a február 14-én - a Saj­tóosztállyal közösen rendezett teológiai párbeszédre, amelynek témája D. dr. Nagy Gyula: „Az egyház mai tanítása - Evangélikus dogmatika í. ” című kötete volt. (Meghívót kaptam prof. dr. Szabó Lajos rektor úrtól is.) Találkoztunk. Ismét megölelhettem azt a professzort, aki 1955 és 1960 között (volt egy év megszakításom ) még a Lendvay utca 28. szám alatti Teológiai Akadé­mián tanított. Mielőtt 1956-os politikai múltam miatt 1960-ban - az ÁEH nyomásá­ra -jeles előmenetellel kitétettem a hallgatók sorából, dr. Nagy Gyula professzorom­tól kapott, és egy életre meghatározó tanítást magamba raktározva hagytam el a teo­lógiát, azóta is fülemben csengő szavaival: „Gyurka! Az Istenbe és az Úr Jézus Krisztusba vetett hited mindig, mindenhol maradjon meg! ” Útmutatása átsegített éle­tem nehéz szakaszain. A párbeszédet D. dr. Harmati Béla püspök (felettem járt) és dr. Reuss András pro­fesszor (alattam járt) előadásai vezették be. Szólt prof. dr. Hafenscher Károly és Balikó Zoltán pécsi lelkész, röviden én is, az 1989-ben rehabilitált hallgató, aki ma - a szentségek kivételével - többször szolgál egyházunkban, gyülekezeteinkben. Dr. Nagy Gyula professzor úr Dogmatikájának I. kötete olyan tanítását adja az evangélikus teológia, az ökumené, az egyháztörténet alapkérdéseinek, amely irány­tű, amelyből mindenütt kicsendül - én így érzem - az Ige: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Magam a Szentírást naponta olvasva, pro­fesszorom e könyvét tanulva hunyom le a szemem. Kérem a mindenható Úristent: adjon erőt, egészséget, időt és mindenekelőtt hitet Dogmatika II. könyvének megírásához, kiadásához. Tudom: ebben szeretett profesz- szoromat segíti az Úristen és segíti szeretett felesége. Köszönöm professzor úr, hogy a teológián ismét otthon voltam, és hogy fotiszte- lendő ny. püspökünket átölelhettem. Dr. Illanicz György, Cegléd r""~ ..... ; X ■ n RE NDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett technikai száma: 0 0 3 5 ' A kedvezményezett neve: i Ennek kitöltése nem kötelező. Magyarországi Evangélikus Egyház I TUDNIVALÓK | Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely bíróság által bejegyzett egyház, \ I vagy a költségvetés kiemelt előirányzata javára kíván rendelkezni. j Ezt a nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap j I méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. | I FONTOS! ] A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezmé- ] ] nyezett technikai számát, a borítékon pedig az ÖN NEVÉT, LAKCÍMÉT ÉS AZ j \ ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT pontosan tünteti fel. I-------------------------------:-------------------------------■---------------------------------------------1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom