Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-02-25 / 9. szám
Evangélikus _______ORSZÁGOS EV ANGÉLIKUS HETILAP 66. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2001. FEBRUÁR 25. ÖTVENED VASÁRNAPJA ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Szappanopera Névtelen levelek Új félév kezdetén az Evangélikus Hittudományi Egyetem Veszélyes szörnyecskék Bár a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményes szeretetszolgálata csak ritkán kerül reflektorfénybe, mert jellegéből adódóan a mindennapok csendes folyásában szolgálja idősek és fogyatékosok életét, most mégis címlapra kívánkozó eseményről kell beszámolnunk. Február 12-én, hétfőn este - a parlamenti ülés után - tájékozódó látogatást tett a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban Harrach Péter miniszter, a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetője. Látogatására elkísérte őt Isépy Tamás, a FIDESZ-MPP országgyűlési képviselője, illetőleg a minisztérium néhány munkatársa is. Az intézményben D. Szebik Imre, egyházunk elnök-püspöke, Benczúr László kerületi felügyelő, Kendeh György diakóniai ügyvivő és az intézmény munkatársai köszöntötték a vendégeket. A látogatásnak több célja is volt. Noha a miniszter ismeri az egyházi szeretet- munkát, most mégis tájékozódni kívánt egyházunk ilyen irányú szolgálatáról, eredményeinkről és nehézségeinkről. A kötetlen beszélgetés során egy csokorra való témában fejthették ki a felek véleményüket, tapasztalataikat. Az eszmecserét követően magában a Sareptában néztek körül a magas rangú látogatók. Az idősek lakó- és életkörülményeiről az érintettek számoltak be, amikor szobáikban felkereste őket a miniszter. A vendégek egybehangzó véleménye szerint az idősotthoni részleg már ma is megfelel az európai követelményeknek. Az intézményben gondozott 90, többségében halmozottan fogyatékos testvérünk épületét is megnézte illusztris vendégünk. Hála a nehéz munkát szívvel, hittel végző munkatársainknak, mindenütt tisztaság és rend fogadta az érkezőket, de a szegénység nyomai mindenütt kiütköztek. A 100 éves épületrész vizes falai, a zsúfoltság, a korszerűtlen fürdőszobák mutatták, hogy még több figyelmet kell fordítani azokra, akik nem tudják biztosítani maguknak a legalapvetőbb életfeltételeket sem. A körséta , után újabb eszmecserére került sor a látottakról. Ezen - a fogyatékossággal élők körülményeinek javítása érdekében - az egyházi és minisztériumi vezetők egyaránt hangsúlyozták az öszszefogás fontosságát és szükségességét. Sztojanovics András „ÁLDÁSSÁ LENNI A VILÁGNAK!” Misszió Expo 2001 Misszió Expo címmel, nagyszabású missziói rendezvénynek adott otthont az elmúlt hétvégén a józsefvárosi Rhéma Konferenciaközpont. Ennek keretében 113 kiállító standon mutatkozhattak be a hazai és külföldi misz- sziós szervezetek, közöttük első helyen az Expo főrendezője, az Operation Mobilization amerikai missziói szervezet. A sokszínű seregszemlén egyházunkat az Evangélikus Missziói Központ és a Zákeus Média Centrum képviselte. A kiállítás mellett öt szekcióban mintegy ötven előadás hangzott el gyermekek, fiatalok, gyülekezeti tagok, lelkipásztorok és gyülekezeti vezetők missziói szolgálatának kérdéseiről. Evangélikus részről Győri János Sámuel és Szeverényi János tartottak előadást. A három nap alatt mintegy ötezer embert - többségében fiatalt! - megmozgató alkalmat Bill Drake zenés evangélizációja zárta. Őszintén a misszióról Misszió Expo - mindkét idegen szó ismerősen cseng magyar füleknek, és tegyük hozzá: sajnos mindkét kifejezéshez bizonyos negatív emlékek is kötődnek. Félbemaradt tervek, épülettorzók emlékeztetnek egy meg nem valósult álomra, a budapesti expóra... De sajnos a misszióval kapcsolatban is vannak régebbi és mai kudarcaink... Az elsőízben megrendezett Misszió Expo jó alkalmat kínál őszinte önvizsgálatra. Hogyan is állunk hazánkban, a harmadik évezred kezdetén, a két évezrede kapott missziói parancs betöltésével? Mennyire örültünk, amikor egy évtizede megnyíltak a kapuk. Egyházainkban újraalakultak a korábban betiltott 'missziói szervezetek. Egyre nagyobb számban érkeztek külföldről is olyan lelkes hittérítők, akik szent célul, hazánk krisztianizálását tűzték zászlajukra... De, ahogy múlik az idő, egyre inkább ki kell józanodnunk a naiv, eufórikus lelkesedésből. Egyrészt szembesülnünk kell a zord tényekkel: négy évtized léleksorvasztó pusztítását nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. Minimálisan is egy generáció teljesen kiesett a missziói gondolkodásból. Számukra ez a szó vagy teljesen idegen, vagy kifejezetten negatív csengésű, leterhelt fogalom. „A misz- szió a fehér ember erőszakos, kizsákmányoló, gyarmatosító törekvésének fedőneve” — tanították évtizedeken át millióknak hazánkban. Ezt a fajta agymosást, népbutítást nem lehet meg nem történtté tenni, és egy-két év alatt elfeledtetni. A betiltott missziói szervezeteket viszonylag könnyű volt újraindítani, hiszen ennek törvényes keretei újra biztosítottak. A legtöbb esetben még az egykori missziói vezetők, egyesületi tagok bábáskodtak az újraindulásnál. Egyrészt A házigazdák nevében Grész Gábor (Timóteus Társaság) köszönti a megjelenteket. Bottá Déses felvételei. hálásak lehetünk Istennek, hogy ezeket a „nagy öregeket” megőrizte közöttünk, és így, bizonyos értelemben, beszélhetünk kontinuitásról. Nagy ajándék, hogy volt, és részben még ma is van kitől átvenni a stafétabotot. Másrészt viszont azt is őszintén el kell mondanunk, hogy éppen az említett okók miatt, az újraszervező- déseknél többnyire túlsúlyba került a múltba merengő nosztalgia, a jelen kihívásaira választ kereső, jövőt építő stratégiával szemben. Idős testvérek egy részében még ma is él az utópisztikus vágy egy sohasem volt, „keresztyén Magyar- ország” restaurációja után. Sejtem, hogy többek között a népszámlálás (már előre is joggal vitatható) vallási eredménye fog sokakat kijózanítani ebből a hamis álomból... Valljuk meg: akárcsak az egyházi élet sok más területén, a misszióban is hiányzik a lelkileg elsorvasztott középnemzedék, akik felelősen átvehetnék a még pislákoló lángot az előző generációtól. Közöttünk van még néhány nagy öreg „próféta”, vannak már lelkes ifjaink is, de köztük többnyire tátongó szakadék. Ebben az összefüggésben furcsa aktualitást kap a jóeli prófécia, mely szerint „ Véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látásokat látnak ” (Jóéi 2, 28). De hol a középnemzedék?! Talán már Jóéi korában is éppen ők hiányoztak? Minden bizonnyal nem véletlen, hogy az újraalaku- lása óta hasonló problémákkal küszködő Külmissziói Egyesületünk éppen ezt a próféciát választotta közgyűléssel egybekötött missziói napjának igei mottójául... Lehet-e ÉLETET importálni? Nézzük az érem másik oldalát is. Ha mi itthon, az ismert okok miatt, magunktól nehezen tudunk talpra állni, vajon nem lehet-e az Eletet valahogy külföldről importálni? Úgy tűnik, a gazdasági életben ez sikeresen működik. A külföldi tőkeinjekciók, befektetések felélesztették a hazai ipart. Vajon remélhetünk-e, hasonló módon újraéledést a lelki élet vonalán is? Egyrészt tény, hogy külföldi hittestvérek komoly anyagi támogatással segítik a magyar egyházak talpraállását. Evangélikus vonalon elég, ha csak a bajor vagy a finn kapcsolatokra utalok: új templomok, szolgálati autók, Missziói Központ, Révfülöp... Másrészt számos külföldi missziói szervezet, munkatársainak magyarországi „bevetésével” próbálja segíteni a hazai missziót. Egy pillanatig sem vitatom ezen szervezetek és munkatársak jó szándékát. Kétségtelen, hogy sok pozitív gyümölcs igazolja munkájuk szükségességét és létjogosultságát. Ugyanakkor nem hallgatható el az sem, hogy ezek a külföldi testvéreink nem mindig tudják, hogy hová érkeztek. Néha úgy vélik, hogy a keresz- tyénség velük fog kezdődni hazánkban. Ez a fajta tájékozatlanság lehet az egyik oka annak, hogy a történelmi egyházakkal nehezen értenek szót, és nehezen találják meg az együttműködés életképes és időtálló kereteit. Mindezt sajnos szomorúan illusztrálta a hazai történelmi egyházak részvételi aránya a Misszió Expón... Természetesen mindezért nemcsak a külföldi missziói szervezetek a felelősek. Őszintén meg kell vallanunk saját nehézkességünket, merevségünket is. Tele vagyunk előítéletekkel, bizalmatlansággal, szükségtelen félelmekkel. Mindenkiben „szektát” gyanítunk, aki tőlünk eltérő stílusban, más fordulatszámon éli meg keresztyén hitét. Sokszor úgy használjuk a „történelmi” jelzőt, mintha az valami magasabb rendű egyházi kaszthoz való tartozást garantálna. Ugyanakkor rólunk is sokszor él torz előítélet a missziói szervezetek lelkes munkatársaiban, akik nem ritkán csupán muzeális kövületet látnak az úgynevezett történelmi egyházakban. Rajtunk is múlik, hogy ez a hamis kép összetörjön... Egy elvetélt expo tanulságai Az egykor Budapestre álmodott expo elvérzett a politikai csatározások kereszttűzében. Pedig talán valóban jó lett volna, egyszer végre igazán összefogni és megmutatni magunkat a világnak. De ez a hajó már elment, viszont mi a kudarcból is tanulhatunk. Isten óvjon minket attól a kísértéstől, hogy - átkos magyar örökségkérit - a misszió szent ügye is áldozatul essék kicsinyes felekezeti rivalizálásnak, emberkedő kivagyiságnak, torz hatalmi ambícióknak! A Misszió Expo tiszteletre és támogatásra méltó kísérlet ennek a reálisan kísértő veszélynek a leküzdésére. Lehetőséget kaptunk egymás jobb megismerésére, közös gondolkodásra, közös imádkozásra. S ez utóbbit hadd húzzam alá különösen is! Ha tudunk közösen imádkozni, tehát beszélni a Misszió Urával, akkor (és csak akkor) lehet esélyünk arra, hogy Ő valóban fel tud használni minket szolgálatában. Az elmúlt évtized kijózanító tapasztalata, hogy a politikai, egyházpolitikai rendszerváltás még nem hozza magával automatikusan a lelki rendszerváltást, az ébredést, az egyház valódi megújulását. A pünkösdi Lélek nem politikai rendszerek és kormányok függvénye. „A szél arra fúj, amerre akar... ” - figyelmeztet Jézus, akinek másik figyelmeztető bátorítását is érdemes lenne végre megszívlelnünk: „Ha ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentielket azoknak, akik kérik tőle? ” G. P. t* t V y \ Miriiűztörj oZöretötott'horibíin
