Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-02 / 49. szám

8. oldal 2001. DECEMBER 2. Evangélikus Élet KÉS CSABA ,1000 év" Lutheránus arculatformálók A város jelképe: két evangélikus templom Pontosan két évvel ezelőtt döntött úgy Békéscsaba, hogy új arculattal kíván a nyil­vánosság elé lépni. Ekkor lett a város jelképe az evangélikus Kis- és Nagytemplomot ábrázoló grafika, melyet a megyében élők azóta sokszor láthattak a városi rendezvé­nyek plakátjain, az önkormányzat meghívóin - avagy bármiféle hivatalos levélen pe­csét gyanánt. A rajz a Békéscsaba felirattal együtt, esetenként a jelmondattal - Fejlődés és hagyomány - használatos. Evangélikusként különösen is figyelemre méltónak kell gondolnunk, hogy egy megyeszékhely templomait, jelesül evangéli­kus templomait tartja a város legfontosabb jellemzőinek, és büszkén vállalja ezt a tradíciót. Békéscsaba, Békés megye székhelye - a „Viharsarok fővárosa” - évezredek óta lakott területen fekszik. Nevét először az 1330-as években említi oklevél. Elnevezésének eredetére többféle magyarázat ismert, a legvalószínűbb, hogy a honfoglaló ma­gyarok itt megtelepedett Csaba nemzetségének nevével van összefüggésben. Mint annyi település errefelé, ez is többször elnép­telenedett, de újból és újból benépesítették. Jelentősebb számban 1718-ban érkeztek az első felvidéki szlovák telepes csoportok, melyeket újabbak követtek. Ők magukkal hozták evangélikus hitüket is. Első (vályog)templomukat a környező mocsárból ki­emelkedő legmagasabb ponton építették fel. Annak a mai Kistemplomnak az ősét, amely késő barokk formáját 1783-ban nyerte el. (Kereszt alaprajzú hajóját 1859-ben „romantizálták”.) A Kistemplom érdekessége - egyebek mellett - körerkéllyel övezett „tűzfigyelő óratornya”, melyben búbos kemencés őrszo­ba van. Szemben vele áll a 70 méter magas tomyú Nagytemplom, melyet viszont 1807 és 1824 között copf és empire elemekkel építettek fel. Közép-Európa legnagyobb evangélikus templomában 2900 ülőhely van. 1978-ban a földrengés megrongálta, de szé­pen rekonstruálták. Kiváló akusztikája hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszi. Ennek a két templomnak a sematikus rajza látható Békéscsaba jelképén. Ma egyébként közel hetvenezer ember lakja a várost. Szlováknak mintegy 17 százalékuk vallja magát, így nem véletlen, hogy Békéscsaba a magyarországi szlovák kultúra központja. És természetesen a magyarországi evangélikusság egyik központja is. Bár az idei népszámlálás vonatkozó adatai még nem ismeretesek, minden valószínűség szerint a békéscsabai keresztyének több mint fele vallja magát Luther követőjének. Szegfű Katalin SZEBERENYI EMLÉKNAPOK „ Tisztelettel meghívjuk Önt városunk szellemi életét egy év­századon át meghatározó Szeberényi család emlékére rende­zendő' ünnepségre” - szólt a meghívás arra a háromnapos békéscsabai programsorozatra, amelynek rendezői - Bé­késcsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Csabai Szlovákok Szervezete, a Munkácsy Mihály Múzeum, a Szlovák Önkormányzat és a Városvédő és Városszépítő Egyesület mellett -, a Békéscsabai Evangélikus Egyházköz­ség, az Evangélikus Szeretetotthon és a Békéscsabai Evan­gélikus Gimnázium voltak. A rendezvénysorozaton azokra a lelkész és nem lelkész Szeberényiekre emlékeztünk, akik Békéscsabán éltek, szol­gáltak és végezték hivatásukat. Akiknek élete és tevékenysé­ge egybeforrt a város és az evangélikus gyülekezet életével. AKIKRE EMLÉKEZTÜNK... Dr. Szeberényi Gusztáv püspök (1816-1890) Szeberényi János szuperintendens fia, akit 1853-ban hívott meg lelkészéül a békéscsabai gyülekezet. „Mind­két templom külseje és belseje ódon és elhanyagolt - írta Békéscsabára érkeztekor - a két papiak a legkényelmetle­nebb 3 szobával, nádfedéllel sehogysem vált díszére az egyháznak. ” Lelkészi, püspöki működése, valamint le- származottainak lelkészi szolgálati ideje alatt véglegesült az az épületegyüttes, amely mind a mai napig meghatá­rozza Békéscsaba arculatát: a Kis- és Nagytemplommal, a parókiákkal, az Evangélikus Gimnázium épületével, az egyházi Magtárral. Méltán nevezték el azt a teret, ahol ezek az épületek állnak előbb Szeberényi Gusztáv térnek, majd a rendszerváltozás után újra, de már nemcsak róla, hanem családjáról is, Szeberényi térnek. Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes (1859-1941) Dr. Szeberényi Gusztáv püspök fia. 1882-ben egy évig segédlelkészként szolgált, majd édesapja helyére válasz­tották meg békéscsabai parókusnak 1890-ben. Jelentős közéleti szerepet töltött be, tagja volt a parlament felsőhá­zának. Feladatának a szegénység, a kisgazdák és az ipa­rosok érdekvédelmét látta. Egyházi könyvkereskedést alapított. Gazdag irodalmi tevékenységére jellemző, hogy Kierkegaard műveit magyarra fordította, Tolsztojjal leve­lezett és „Marxtól Leninig” című terjedelmesebb müve tulajdonképpen vitairat a kommunizmussal szemben. Dr. Szeberényi Gusztáv igazgató lelkész (1890-1941) Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond fia. Ő teremtette meg és fejlesztette ki Békéscsabán az intézményes szeretet­szolgálatot. Árvaházat és Diakonissza Egyesületet hozott létre. Ő alapította az Evangélikus Szeretetotthont Békés­csabán. Fiatalon, egy héttel édesapja után halt meg 1941. október 1-jén. Szeberényi Andor lelkész, író (1824-1895) 1849-től négy esztendőn át volt Broszman Dániel segédlel­késze Békéscsabán. íróként tartják számon, aki kiállt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ügye mellett. Nagyla­kon lett gyülekezeti lelkész. A Szeberényi család lelkész tagjain kívül megemlékeztünk még dr. Szeberényi János békéscsabai orvosról és dr. Szeberényi Lajos evangélikus gimnáziumi tanárról. AHOGYAN EMLÉKEZTÜNK... Október 12-én leplezték le dr. Szeberényi János orvos em­léktábláját, egykori házának falán. Ezt követően a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban került sor a „Szeberényi emlé­kek” kiállítás megnyitójára. Este 6 órától „Szeberényiek a vi­lágból” címmel, családi találkozóra került sor a csabai Szlovák Kultúra FIázában. Itt az ország és a világ szinte minden részé­ből érkezett, mintegy hatvan Szeberényi családtagot és a ren­dezvénysorozat szervezőit köszöntöttük. Másnap - a Kistemplomban tartott szlovák nyelvű könyör­gést követően - tudományos emlékülésre került sor. (A nap gazdag programjának része volt egy Tudományos Diákkonfe­rencia is.) Október 14-én, vasárnap 10 órától a békéscsabai Nagy­templomban összevont szlovák-magyar nyelvű ünnepi isten- tiszteletre került sor. Közvetlenül az istentisztelethez csatlako­zóan emlékmüavatásra került sor a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium előtti téren. Szeberényi Gusztáv püspök, Szeberényi Lajos Zsigmond esperes és Szeberényi Gusztáv igazgató lelkész emlékét, három irányba néző gránit emlékosz­lop örökíti meg, a három lelkész bronz portréjával. Az emlék­mű Szeri Varga Géza szobrászművész és Minya Gábor kőfara- . gó munkája. Az emlékművet Pap János polgármester beszéde után Aradi András Péter lelkész avatta fel. Az ünnepségsorozat záró alkalmán az Evangélikus Gimná­zium ebédlőjében az evangélikus egyházközség látta vendégül a meghívottakat. Itt a család nevében Szeberényi Tamás mon­dott köszönetét a szervezőknek. Fűzik János, az Országos Szlo­vák Önkormányzat elnökének köszöntő szavai után Kutyej Pál Gábor lelkész úgy jellemezte a Szeberényi családot, hogy ez az a „család, ahol a múlt jelenti a jövőt”. Az a reménységünk, hogy a Szeberényi Emléknapok ren­dezvénysorozatának minden alkalma, a múltra való emlékezés minden pillanata, eszköz volt arra, hogy az elődök példáját kö­vetve formáljuk a Szeberényi család ma élő tagjainak, a Békés­csabai Evangélikus Gyülekezetnek, Békéscsaba városának je­lenét és jövőjét, Isten dicsőségére és embertársaink javára. Németh Mihály Az igaz emlékéből áldás fakad Néhány évvel ezelőtt örvende­tes hagyomány alakult ki a Bé­késcsabai Evangélikus Gim­náziumban. Emléktáblákat állítottak volt osztályok, sőt a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Baráti Köre mel­lett, a Békéscsabai Evangéli­kus Egyházközség, de még a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület is. Az épületbe lépőt kiváló igazga­tók és tanárok, illetőleg jeles évfordulók emléktáblái fo­gadják. Október 25-én a föld­szinti folyosó falára került Mészáros Imre emléktáblája, aki 1930-1950 között tanított az iskolában. Fölé helyeztük el volt osztálya tablóját. Az avató ünnepségen az emléke­ző beszédet Mészáros Imre unokája, Visy Tamás tartotta. A „ta­nár úrról”, a korról és az egyházhű­ségről mondott hiteles beszéd részlete­inek közlésével az Evangélikus Elet olvasói számára is szeretnénk felvá­zolni Mészáros Imre portréját. „Az igaz emlékéből áldás fakad” - Salamon király példabeszédeinek köny­vében találjuk ezt a mondást, a Biblia egyik legszebb, legmélyebb gondolatát. Mészáros Imre igaz ember volt. 1902. november 6-án született Csánigon, Vas megyében, egy evangélikus szegény pa­rasztcsaládban. A Kisalföldet általában katolikusok lakják, ám Csánig és még néhány falu a környéken megőrizte az evangélikus hitet. Hogy miért, annak története van. A kisalföldi falvak a luthe­ránus Nádasdy család uralma alatt áll­tak. Az 1555-ös augsburgi vallásbéke alapján a falvak lakosságának uruk hit­vallását kellett követniük. A XVII. szá­zadban, Pázmány Péter ellenreformáci- ós törekvéseinek hatására, a Nádasdy família rekatolizált, de Répcelak környé­kén néhány falu lakói nem voltak hajlan­dóak áttérni a katolikus hitre. Vajon mi vezette ezeket az egyszerű parasztembe­reket, Mészáros Imre őseit, nagyszüleit, szüleit, hogy dacoljanak a hatalmas egy­házzal? Világosan látták, hogy ha valaki anyagi javak reményében vagy félelem­ből tér át más vallásra és nem tisztán meggyőződésből, az nem lehet kedves Is­ten előtt. Ez volt az az örökség, az egy­szerű emberek bölcsessége, amit Mészá­ros Imre magával hozott a szülői házból. Az elemi iskolát Csánigon végezte el. 1923-ban a Soproni Evangélikus Gimná­ziumban érettségizett. Tanulmányait a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ám anyagi okokból át kellett iratkoznia a Páz­mány Péter Tudományegyetem bölcsész­karára. Magyar-latin szakos bölcsészként vállalhatott magántanítványokat és tart­hatta fenn magát. 1927-ben felvételt nyert az Eötvös Collegiumba. 1930-ban diplo­mázott és szeptembertől már a Békéscsa­bai Evangélikus Gimnáziumban tanított egészen 1950. október 25-ig. Ahol tanult vagy tanított, hamar ki­vívta munkatársai és tanítványai tiszte­letét és szeretetét. Pedig nem hízelgett senkinek Csak tisztességes volt. Szigorú a diákjaihoz, de önmagához még sokkal inkább. A tanítást nem arra használta fel, hogy diákjain hatalmaskodjon. Más­fajta hatalom áradt belőle, a tudás, a megértés, a megbízhatóság és a tisztes­ség hatalma. Ezért néztek fel rá annyian, és ezért volt személye szálka egy egészen más típusú hatalom szemében, amelynek képviselői világosan érzékelték, hogy Mészáros Imre szinte egy személyben testesíti meg mindazt, amit ők ki akartak irtani ebből az országból: a vallásossá­got, a bátorságot, a pártállástól függet­len tehetséget, a műveltséget és a hu­morérzéket, amely a szellemi önállóság csalhatatlan jele. Amikor 1950-ben a bé­késcsabai gimnázium tanári karát - úgy­mond - megtisztították a reakciós ele­mektől, Mészáros Imre is sorra került. 1950. október 25-én kizárták a gimnázi­um tanári karából azzal az indoklással, hogy feltűnően sokat jár templomba. Ez­után csak általános iskolában tanítha­tott. Az 1956-os forradalom kitörésekor iskolájának tanárai elkergették a kom­munista igazgatót, és egyhangúlag Mé­száros Imrét választották meg új igazga­tónak Mindenekelőtt arra törekedett, hogy fenntartsa a rendet az iskolában. Bár teljes szívvel támogatta a forradal­mat, józan eszét nem vesztette el. Nem hagyta például, hogy diákjai beálljanak a Nemzetőrségbe és részt vegyenek a harcokban. Tudta jól, hogy a rábízott életekkel el kell számolnia Isten és a szü­lők előtt. A forradalom leverése után le­váltották és meghurcolták. Félő volt, hogy gyermekei nem tanulhatnak to­vább, akármilyen jó teljesítményt nyújta­nak is. Ezért családjával együtt Veszp­rémbe költözött. 1959-ben a veszprémi Lovassy Gimnázium tanára lett, ahol emlékét ma is kegyelettel őrzik. Megemlékezésünk végén nem mond­hatunk mást, mint amivel kezdtük gondo­latainkat. Hölgyeim és uraim, remélem sikerült önöket meggyőznöm arról, hogy az igaz emlékéből valóban áldás fakad. Pótolják az ellopott oltárképet Nemrégiben tartotta meg a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség azt a pres­biteri ülését, amelyen határoztak a tavaly nyáron ellopott nagytemplombeli oltár­festmény pótlásáról. Németh Mihálytól, az egyházközség igazgató lelkészétől ka­pott tájékoztatás szerint a presbitérium két úton próbál elindulni az oltárkép pótlását illetően. Egyrészt az illetékes egyházkerület püspökét, dr. Harmati Bélát kéri meg, hogy segítsen az Evangélikus Múzeumban és a Nemzeti Galériában utá­najárni, hogy van-e ott stílusában, méretében megfelelő, és a gyülekezeti elöljá­róknak tetsző festmény, melyet (valamilyen jelképes összegért, netán kölcsönben) elhelyezhetnének az ellopott helyére. Ha ez az út nem járható, mert nincsen meg­felelő kép, akkor egy pályázatot fog kiírni az egyházközség, meghatározva az ol­tárfestmény kívánatos témáját, és egyéb fontos paramétereit. Az igazgató lelkész fontosnak tartotta leszögezni, hogy az egyházközség min­denképpen fenntartja magának a jogot a döntésre. Az ügy megoldására köszönet­tel vesznek minden segítő szándékú közeledést, de a végleges döntést ők fogják meghozni. Németh Mihály kizárta annak a lehetőségét, hogy az új festményt az előző - Krisztus kereszthalálát megjelenítő - barokk alkotás tökételes másolata­ként készíttessék el. Továbbra is remélik ugyanakkor, hogy a Leonhard Landau által 1824-ben fes­tett, és a templom felszentelésének évében helyére került, ám 2000. augusztus 4- ére virradóan eltűnt - egymillió forintot érő - oltárképet egyszer mégiscsak meg­találja a rendőrség. (Békés Megyei Nap, október 31)

Next

/
Oldalképek
Tartalom