Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-02 / 49. szám
NAPOS mMkUM 2001. DECEMBER 2. 5. oldal NAPOS OLDALAK Kedves Gyerekek! Ádvent első vasárnapján, az egyházi esztendő elején köszöntelek Titeket. A várakozás, a varázsos fényű gyertyák időszaka ez. És egyben a készülődésé is. A mostani Napos Oldalak mellékletben az igei üzenet mellett találhattok karácsonyi színdarabot, verset. Olvashattok a liturgikus színekről, Zsombor pedig egy „angyali" körutazásra hív titeket a Biblia lapjain. A képes feladatok egy kivétellel a Titus Hitéleti Alapítvány füzetecskéiből valók. Nektek és családjaitoknak békés Adventet, és áldott Karácsonyt kívánok szeretettel: Boda Zsuzsa „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." (Lk 2,15b) A pásztorok üzenetet kaptak. Nem is akárki hozta: egy igazi angyal! Az üzenet is különleges volt: megszületett az a Megváltó, akire olyan régen várt már mindenki! Biztos vagyok benne, hogy azoknak a pásztoroknak olyan élményük volt, amire egész életükben emlékeztek. Emlékeztek a nagy fényességre az éjszaka sötétségében, emlékeztek a ragyogó angyalra és annak minden szavára. Ezek után egy egész mennyei sereg jelent meg köztük, akik Istent dicsérték és ott, a földre békességet hoztak. Gondolom, hogy a pásztorok még sokáig döbbenten néztek egymásra, miután az angyalok visszamentek a Mennybe. Van nekünk, embereknek egy fontos tulajdonságunk: a kíváncsiság. Mindent a magunk szemével akarunk látni, hogy igazán elhiggyük azt, amit hallunk. „Hiszem, ha látom!" - milyen sokszor mondjuk. A pásztorok is így voltak ezzel: el akartak menni Betlehembe, hogy a saját szemükkel lássák, amit az Úr üzent nekik. Nem elégedtek meg a fényességgel, az angyali énekszóval, az üzenettel. Pedig nem volt naponta ilyen „angyali" élményük! Ok kíváncsiak voltak. Ezért otthagyták a nyájat, sátrat és megkeresték az Újszülöttet, a jászolban fekvő Megváltót. Biztosan ti is voltatok már ilyen helyzetben: hiába meséltek el valamit szüléitek, testvéreitek, az nem volt elég: ti is látni akartátok. Nem törődtetek a félbehagyott leckével, befejezetlen feladattal, mentetek, hogy minél előbb meglássátok a saját szemetekkel. És bizony megérte! Fontos élmény lett. Még ma is emlékeztek rá. A pásztoroknak is fontos volt, hogy találkoztak Jézussal. Istennek hálát adva, boldogan tértek vissza nyájukhoz, a feladatukhoz. Minden Karácsonykor, amikor a Megváltó születését ünnepeljük, az Angyal újra eljön. De most mi vagyunk a pásztorok, akiknek az üzenetet hozza. Mert Szenteste ünnepe olyan fényes a téli, leckével-teli esték között, mint az Angyal megjelenése volt a sötét éjszakában. Ilyenkor nem fontos, hogy milyen feladatod van, milyen szomorúság ért. Legyél olyan kíváncsi, mint a pásztorok voltak! Igaz, mi nem mehetünk el Betlehemig, hogy találkozzunk Jézussal. De nem is kell, hiszen Ő ott lesz az ünnepi pillanatokban, a karácsonyi énekekben és az imákban. S Karácsony után mi is olyan boldogan és megnyugodva folytathatjuk a feladatunkat, mint ahogy a pásztorok tették. B. Zs. A karácsonyfa már nagyon régóta hozzátartozik Karácsony ünnepéhez, bár nem bibliai eredetű. Amint látjátok, ezen a karácsonyfán is vannak gyertyák, díszek. Segítsetek kidíszíteni a füzéreket! írjátok bele a helyes válaszokat a karikákba, majd a megjelölt betűkből olvassátok össze a megfejtést! 1-6 O jelent meg Máriának és Józsefnek álmában 7-12 Jézus „bölcsője" 13-19 Itt kapott szállást József és Mária 20-27 Jézus szülővárosa 28-36 Nekik jelentek meg az angyalok éjszaka a mezőn Megfejtés - így hívjuk Jézus születésének éjszakáját: ............................................... AN GYAL-KORÚT Mai bibliai kőrútunk során Zsomborral, a kukaccal olyan személyek neveit keressük, akik angyalokkal is találkoztak. Jó munkát a megfejtésekhez! Szeretettel: Pötty bohóc 1. Kinek a szamara állt meg, amikor az úton meglátta az Úr angyalát? 2. Hogy hívták Zakariás fiát, akinek Születését angyal adta hírül? 3. Kinek az ólmában jártak létrán az angyalok? 4. Kiknek jelentek meg angyalok a mezőn Jézus születésekor? 5. Kit utasított az Isten angyala, hogy Pétert a házába hívja? 6. Kit küldött az angyal az etióp kincstárnokhoz? 7. Ki fogadott be a házába két angyalt, mielőtt a romlott város elpusztult volna? TARBAY EDE: Karácsonyi gyermekjáték Előhang (kisfiú): Közeledik szent karácsony, Jézus születése napja. Dísz legyen a fenyőfánkon, Olyan, mint egy piros alma Az a betlehemes játék, Amit játsszunk nektek. Legyen tiszta, szép ajándék, S fogadd, Isten-gyermek, Mint a bárányt pásztoroktól, Akik eléd mentek. Ének: „Mennyből az angyal..." (Közben bejön József és Mária) Mária: Fáradt vagyok, uram, József. Szállásunk hol, s mikor lesz? József: Vendégfogadók és házak Telis-tele, szinte állnak Az emberek. Kamra sincsen... Segíts rajtunk, Uramisten! (Egy ember bejön.) Ember: Béke nektek, jó emberek. Mária: Béke neked! József: Béke neked! Ember: Messzi útról jöttök, látom. József: Názáretből, szamárháton. Mária: Poros ruhám, poros arcom. Ember: Gyermeket vársz, szegény asszony? Mária: Azt várjuk, hogy megszülessen, De nincs szállás Betlehemben. Ember: Házamban is sok a vendég, De a barmok között van még Üres jászol, köteg szalma. Ott hálhattok. Itt a pajta. (Balfelé mutatja az irányt.) Mária: Kedves ember, Isten áldjon! Tehénkéd sok tejet adjon, Juhod gyapjat, tyúkod tojást, Jóban az Úr gyarapodást. (Mindhárman elmennek a jelzett irányba. Angyal jön.) Angyal: Angyaldolgom jól végeztem, Úgy, hogy nem is láttak engem. Én súgtam a kis legénynek, Adjon szállást, mert szegények, És a fák alatt jön világra Mindannyiunk Jézuskája. Megszületett Betlehemben Jézusunk, az Isten-gyermek. Nekem dolgom kell végeznem, mert az Isten útra rendelt. Most megyek, a pásztornépnek Szólok. Mind-mind tiszta lélek, Megmondom: az Isten-gyermek Rájuk vár, s ők örvendeznek. Ének: „Csordapásztorok, midőn Betlehemben..." (Az Angyal az ének közben el. Szunyókáló pásztor jelenik meg a színen. Jön az Angyal.) Angyal: Pásztor, pásztor! Kelj föl, ébredj! Gyorsan Betlehembe lépkedj, Járd sorra az istállókat, S megtalálod Megváltódat. (Pásztor a közönség felé fordul, miután felkelt.) Pásztor: Pásztor vagyok, nevem Cétus. (Az Angyalhoz fordul.) Megszületett a kis Jézus? (Az Angyal bólogat.) Viszek neki ajándékot: Bárányt, zsemle-maradékot! Szegény vagyok, csak a szívem Gazdag, látja ezt az Isten. (Felveszi az ajándékot, majd el.) Ének: „Pásztorok, pásztorok örvendezve..." Angyal: A pásztornép útnak indult, Ajándékot vitt Jézusnak, Bárány nyakán kolomp kondult, Rám az út vár, most az újabb. Én most megyek, megyek gyorsan. Napkeletnek, hogy megmondjam, Tudassam a három bölccsel, Kik királyok: keljenek fel, Induljanak, a várt gyermek Betlehemben született meg. (El.) Ének: „Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj..." (A színen jön Gáspár király, nézi az eget, ahol megjelenik a csillag.) Gáspár: Üstökös jött fel az égre! Megszületett volna végre? Menyhért: Gáspár, Gáspár, király komám, Megszületett? Gáspár: Meg bizony ám! Azt mutatja lángos csillag, Mely imént az égre villant! Boldizsár: Hol találjuk? Hová menjünk? A kis királyt merre leljük? Azt a csillag nem mutatja. Menyhért: Ej, mihaszna! Boldizsár: Haj, mihaszna! (Gáspár jobbra kitekint a színpadról.) Gáspár: Hanem milyen fényes séges Közeledik! Angyal! Angyal! Ékes! Békét három királyok! Én is békét kívánok! Tudjuk, miért jössz: mert a gyermek, A Megváltónk született meg. De azt nem, hogy merre menjünk. Hol keressük? Hol keressük? Gyertek, gyertek énutánam, Betlehemnek városában, Istállóban, szalmaágyon Fekszik. Megyünk! Mind a hárman! Ajándékot viszünk, tömjént. Aranyat és olajat. Három kinccsel teli bögrét. (Egy-egy csuprot emelnek fel.) Királyok: Mutasd, Angyal az utat! Angyal: A pásztornép, három bölcsek Ott lesznek már Betlehemben, Szóltam nekik és ők jöttek, Mi is menjünk, együtt, csendben. (Az Angyal vezetésével kimennek a színpadról a királyok.) Ének: „A szép boldogító..." (Mária és József a színpad közepén áll, a Gyermek a jászolban fekszik vagy Mária karjában. Mária babusgatja, ringatja.) Kisgyermekem, drága kincsem, Nekem, s a világnak minden! Csak tudjuk majd fölnevelni, Jó szót adni, s enni, inni. Adjon Isten, Jézus-gyermek! Hoztál jót az embereknek. Én meg bárányt, kicsi zsemlét. (Leteszi az ajándékait, köszönti Jézust, majd Máriát és Józsefet.) Dicsértessék! Dicsértessél! Bárányt, zsemlét, ajándékod Köszönöm. Menyhért: Boldizsár: Boldizsár: Angyal: Királyok: Gáspár: Menyhért: Boldizsár: Angyal: Királyok: Gáspár: Menyhért: Boldizsár: Mária: József: Pásztor (jön): József: Arz, hogy jöttél, mindhármunknak Nagy öröm. Mária: Kisbárányod lehelete Melegíti gyermekünk, Tiszta szíved szeretete Édesíti életünk. (A királyok jönnek, meghajolnak.) Királyok: Három király, jöttünk hozzád, Örvendezik minden ország. Jót hoztál a földi népre, Ajándékunk fogadd érte. (Leteszik a csuprokat. Mária sorra megnézi, közben ezt mondja.) Mária: Arany, mint a királyoknak, Tömjén, akár az Istennek, Olaj, mint a holt embernek. József: Aki félt, már bizakodhat. (A királyok sorra meghajolnak Máriáék felé.) Gáspár: Nevem Gáspár. Menyhért: Enyém Menyhért. Boldizsár: Én meg a Boldizsár lennék. S bár az arcom, mint a suviksz, Fekete, Lelkem fehér, leszek Jézus Gyereke. Királyok (a közönség felé): És bár látjuk a keresztet, Melyen Urunk teste szenved, Most örvendünk, megszülettél, Megváltónk vagy, dicsértessél! Ének: „Dicsőség mennyben az Istennek..."
