Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-02-11 / 7. szám
2. oldal 2001. FEBRUÁR 11. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18c) \/acádkiad é’ó/ írja afúippieknek: Örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam npktpk ny p.nap.m npm fnrnsyt titpkpt vicynrjf mpcrprnsn't Fii ^ 1 néktek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Fii 3,1 (Neh 8,10b, Mt 20,1-16, Zsolt 31,20-25) Az Úrban való örvendezést, Isten csodálatos erejével viszonozza. Ez egy áldás, ajándék azoknak, akik akkor is tudják dicsőíteni Krisztust, amikor körülményeik emberi logikával nem indokolnák ezt.- (Néróról jegyezték fel, hogy mennyire megdöbbent, mikor a kínhalált szenvedett keresztyének arcán nem keserű agónia nyomait látta, hanem mosolyt.) A hit győzelmének gyümölcse ez a fajta örvendés, mert sikerül a kijátástalan helyzetben is meglátni a szabadító Jézust. Jézus Krisztus mondja: Én nem magamtáf szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta rrég nekem, hogy' mii moridjak, és mit beszéljek. Jn 12,49 (5Móz 18,18, 5Móz Lk 9,37-45) Miiyen furcsa ezt megérteni, hogy Jézus, aki mérték nélkül kapuf az Atyától a Lelket (hatalmat), aki mindenkit meggyógyított, szabadított; termébe ti erőknek parancsolt - alázatos és engedelmes volt. Ugyanakkor környezetünkén is megfigyelhetjük, hogy milyen nagy szerepe van az engedelmességnek és olykor mennyire megengedhetetlen az önfejűség. A sportvilágban például még a legnagyobb sztárok is azt teszik;' amit az edző mond, mert csak fegyelmezetten leh^fvégrehajtani azt a taktikát, arhély sikerre visz. Az engedetlenség viszont megbosszulja magát. / Legyetek háládatosak. Kol SM^Zsolt 100,5, ZM g, 12-17, Lk9,46-50) Vannak jelentéktelennek látszó dolgok, amel\'ek megi|J^n|t*Mc k nek. Harag ellen a magyar társadalomban jól bevált gesztus az a kézfelemelésja vei tudatjuk embertársainkkal, hogy; „Bocsánat, én hibáztam.” Az angolszász világban pedig a „kérem” és a „köszönöm” szavak „automatizmusa” teszi udvariassá a társalgást. Túl azon, hogy a köszönetnyilvánítás általában is mindenkinek jólesik, az Ige összefüggésében van még egy nagyon fontos aspektusa: az Isten felé a hálaadás a belépő (Zsolt 100,4). SZERDA í,s 02 ^jra! a^arJuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk! Józs 24,18 (Lk 16,13, Mt 10,40-42, Lk 9,51-56) Az idézet Józsué utolsó szolgálatának alkalmával hangzott el a nép ajkáról, mintegy válaszul Józsuának - a nép titkos megalkuvásával, bálványimádásával (23. vers) szemben kinyilvánított elkötelezettségére: „... Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (15. vers). A vallási bálványimádás, mint például Baál „isten” (kannanita eredetű) kultusza vagy az asztrológia (ez egyébként Babilonból származik) ma is népszerű. Lehet azonban a pénzt is imádni, vagy bálványozni az úgynevezett sztárokat. Lényegében minden bálvány, ami vagy aki az Isten és az ember között van, minden, ami „imádatunk” tárgya, azaz a legfontosabb az életünkben. Az Istent is, bálványt is imádó megalkuvó lelkűiét okkal váltja ki Isten haragját. Az Úr nem osztozik senkivel: féltőn szeret minket! CSÜTÖRTÖK Koméliusz egész házanépével együtt kegyes és istenfélő ember slP-®* ™l!-' T!''*""l!* volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. ApCsel 10,2 (Zsolt 27,8, 1 Kor 3,1 -8, Lk 9,57-62) Szinte hihetetlen, hogy Koméliusz úr, a rettegett római hadsereg századosa egy jámbor ember volt. Voltaképp az is meglepő, hogy pogány létére volt istenfélő. Pünkösdkor is zsidó hívőkből állt az a gyülekezet, amely átélhette Jeruzsálemben a Szentlélek - Jézus által megígért - kitöltetését. Most ugyanennek á kegyelemnek a részesei a pogányok (44-45. vers). És mi a Koméliusz házában történjék óta tudhatjuk, hogy Isten nem személyválogató, kegyelme mindenkié, aki his2§obenne. M p Pál írja a kolosséi gymekezetnek: Mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hoff betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! Kol 4,17 (Mai 2,7, Jn 2,13x2, Lk 10,1-16) Nem véletlenül figyelmeztetett az apostol, mert például a 12. versÄ említett Démás - később - „e jelenvaló világhoz ragaszkodva” (2Tim 4,10) elhagyta szolgatársát és szolgálatát. Úgy is mondhatnánk dezertált, nem volt hűséges. Milyen büszkék szoktunk lenni azokra a hírességekre, akik külföldön, idegenek kösptt sem tagadják meg magyarságukat, és fordítva, milyen kiábrándító hírét venni, hogy manapság is vannak meghasonlott lelkű „hazaárulók”. Isten kétlelkűnek, .Jptőstudatúnak” nevezi igéjében a hűtlen, hitetlen embert, í „minden útjában áil^tlan” (Jak 1,8). Pál hűségre inti az Úr szolgáját. A hűség i értelmében) azt jelenti, hogy valaki folyamatosan hitben él. 97flMRAli AzVsebei árán gyógyultunk meg. Ézs 53,5 (Róm 4,25, 1 Kor 1,26- 31, Lk 10,17-20) Jézus Krisztus a mi bűneinkért engesztelő áldozatot vállalt, szeretetből. Ez volt golgotái kereszthalála. Szent életét adta értünk, hogy üdvözülhessünk. Sebeit viszont a gyógyulásunkért szenvedte el. Döbbenetes az az orvosok által feltárt „látlelet”, amely orvosi szempontból elemzi, hogy Jézusnak milyen iszonyatos testi gyötrelmeket kellett elszenvednie. Elég, ha csak a megkorbácsolására gondolunk. Az e célra használt ostor két vagy háromágú volt, végein ólom- vagy csontdarabkával. Valószínű, hogy ezzel harminckilencszer sújtottak le Rá. Ez önmagában 78 vagy 118 sebhely... És ez csak a kezdete volt a fizikai szenvedéseknek. Valóban „betegségeink ismerője” Ő, a „fájdalmak Férfia”, aki mindezt isteni szeretetből vállalta, hogy mi meggyógyulhassunk a sebeivel. Haller Géza HETVENED VASÁRNAPJA Rontásból - mentésbe... lPt 2,1-5 Ha egy igeszakasz úgy kezdődik, mint e vasárnap igéje, könnyen megeshet, hogy bezárkózik tőle az ember szíve... A Péter apostol leveléből idézett első mondat ugyanis a legvisszataszítóbb, társadalmi életünket megrontó bűnöket olvassa rá keresztyén fejünkre - kétséget nem hagyva afelől, hogy ezek úgy hozzánk tartoznak, akár megszokott ruhadarabjaink, mindennapos viseletűnk. Ezekben járunk, így jelenünk meg társaink között. Beöltözve irigységbe, álnokságba, rágalmazásokba, képmutatásba. Hogyan érthetnénk másként az intést: „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot....”. * Amit le kell vetnünk, az rajtunk van. Hordjuk, mi hívők itt ma Magyarországon is, az evangélikus egyházban - bárhol a világon. Nemcsak ott (ahogyan szívesen gondolnánk), azok a kisázsiai, primitív pogányokból lett keresztyének viselték magukon, akikhez eredetileg küldte levelét az apostol. Péter, Jézus tanítványa bebiztosította az üzenetet: levelében meghagyta, hogy ezeket az igéket halála után is olvassák fel a gyülekezetekben. Isten Szentlelke által tudta (magán is tapasztalta), hogy az intés aktuális lesz nemzedékről-nemzedékre. A hívőknek, Isten népének, minden időkben lesz mit levetkőzniük. Akárhogy viszolygunk is a felismeréstől, idézhetjük a keresztény költő , Babits sorait is: „ erényeid elhagynak mint az ifjúság, de bűneid utánad jönnek, mint a hű kutyák s ha netán elfáradva az úton leülsz, mind köribéd telepszik és arcodba néz nyugodtan, mintha mondanák: »Nem menekülsz!« ” Bizony jogos és elkerülhetetlen az apostol mondanivalójának ez a bennünket leleplező bevezetése. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez csak bevezetés. Nyelvtanilag is mellékmondat a szövegben. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ez a vasárnapi textus fö üzenete. Péter nem akarja gondolatairíkát fogva tartani, bűneink dermedt figyelésével. Az zsákutca lenne. (Olyan, amelyben Júdás elveszett.) Péter mondanivalójának lényege egy nagyon is kedvünkre való buzdítás. Foglalkozz azzal, akitől életed legdrágább ajándékát, legcsodálatosabb óráit kaptad! Foglalkozz a jóságos Úrral, a Krisztussal! Aki úgy közelített hozzád, hogy azt mondta: eltöröltem álnokságaidat, mint a fellegeket, megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy. Aki úgy szólított meg téged is, mint az egykori vámszedőt, Mátét: Kövess engem! Nekem éppen te kellesz. És pontosan azért, mert beteg vagy, bűnös vagy, magányos és elveszett. És mert rajtad senki sem segíthet csak én, a megváltód. És én veled maradok, minden napon... Ez vasárnapi igénk döntő üzenete: Foglalkozz élő, éltető, jóságos Uraddal! Keresd ott, ahol megtalálhatod, ahol először is találkoztál vele - az Igében, az igehirdetésben! Péter szavaira emlékezve: úgy kívánjuk a Róla szóló igét, mint a csecsemő a tiszta, hamisítatlan tejet. Ezt a természetes vágyat el ne nyomjuk magunkban! A keresztyének csodálatos tapasztalata az, hogy amikor igéjére figyelünk, tulajdonképpen Krisztus foglalkozik velünk. Megtisztít, és lefejti rólunk a hitünket megcsúfoló, makacs vétkeinket. Elvégzi azt, amire mi nem vagyunk képesek. Átöltöztet. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak elvesz, hanem mindig újat, többet ad. Növeli bennünk a hitet, a reményt, a szeretetet - a világosságot, a derűt, az erőt, a békességet. Isten ismeretének semmihez sem hasonlítható boldogságát. Ezt az üzenetet csak azok értik, akik már átélték a Jézussal való találkozás örömét. Akiknek szájában az Úr nevének jó íze van. De tudjuk, hogy Isten senkiről sem mond le. És azt akarja, hogy éppen az övéi vigyék szét jóságának hírét, hogy mások is megújulhassanak. Péter nagyszerű látomásban teljesíti ki üzenetét. A Krisztus kegyelmében növekedő hívők, megszabadulva a testvéri- etlenség minden bűnétől, egy csodálatos katedrálist alkotnak, amelyben folyik a legszentebb, Istennek tetsző szolgálat: az emberek üdvösségre-mentése Krisztus által. Folyik szüntelen - szóban, cselekedetben, imában. Nagy Erzsébet IMÁDKOZZUNK! Urunk Jézusunk, olyan sokan vagyunk elgyengült hitű keresztyének. Mert, bár a szívünk vágyott utánad, de nem áldoztunk időt és erőt Igéd befogadására. Utolértek régi bűneink. Szabadíts meg, kérünk! Köszönjük, hogy nem ítéleteddel, hanem kegyelmeddel vonsz ismét magadhoz. Ámen. ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. február 11. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Buday Barnabás; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II„ Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegv-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 10. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 5. szeretetven-dégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 9. (úrv.) Németh Pétemé; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. ifj. Bence Imre-Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Szloboda József; XIII., XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kis- templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9 (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11 (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; HETVENED VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 9,9-13; epistolája (igehirdetési alapige): lPt 2,1-5. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. február 25-én, vasárnap de. 10.04 órakor a Budapest- pesterzsébeti evangélikus templomból. Igét hirdet Győri János Sámuel lelkész. y Évfordulós ünnepség Debrecenben V 2001. február 11-én, vasárnap de. 10 órakor a debreceni református Nagytemplomban ökumenikus istentisztelet lesz abból az alkalomból, hogy gályarab lelkészeink 325 évvel ezelőtt szabadultak ki fogságukból de Ruyter Mihály holland tengernagy áldozatos segítsége és közbenjárása útján. Az ünnepi alkalmon szolgálnak: Dr. Seregély István egri érsek, Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, D. Szebik Imre evangélikus püspök. Az ünnepi megemlékezést követően az egyházak képviseletében megkoszorúzzák a Nagytemplom mellett található gályarab emlékművet. X, Az ünnepi alkalomra minden érdeklődőt szeretettel várunk. / • • £ 5 £ SJ1ROK Isten liturgiája velünk van Miért járok templomba? Időnként fel kell tennünk önmagunknak a kérdést. Életünk fontos, megtartó erejű és gazdag tartalmú eseményei válhatnak üres formává, szürke rutinná, ha soha nem állunk meg előttük egy-egy tisztázó kérdéssel. Miért járok templomba? Miért vállalom, hogy eköré az óra köré igazítom a vasárnap minden egyéb programját? Miért vállalok esetleg hosszabb utazást? Miért vállalom a családom nem szűnő, rosszalló pillantásait vagy gúnyos megjegyzéseit? Miért járok templomba? Bárhol és bármikor átélhetem Isten elfogadó, oltalmazó vagy utat mutató jelenlétét. Életem eseményeiben, útjain, küzdelmeiben, gyengeségeiben vagy döntéskényszerében. Bárhol és bármikor. De soha olyan tisztán, koncentráltan és meghitten, mint az istentiszteleten. Úgy érkezem, hogy még fülemben dobol az utca zaja, az elmúlt hét ricsaja, indulatos szavak visszhangja. Egyszer csak felém árad ez a sajátos, sehol másutt nem található csend. A templom csendje. Ez a csend gyógyít, vigasztal, megnyugtat, kibékít. Úgy érkezem, hogy vibrál a szemem. A sötéttől is, a harsány fényektől is. A sötéttől, ami vagy úgy borult rám, hogy bepillanthattam a gonoszság vagy a szenvedés mélységébe, vagy úgy vett körül, hogy egy lépést se láttam, egy centit se, és nem volt fogalmam, hova lépek. Magamban hozom a sötétség emlékét, aggodalmat, szorongató szánalmat, tanácstalanságot. A fények, amik felvillantak körülöttem, nem segítettek. Villogtak, sziporkáztak, de sem nem vigasztaltak, sem nem bátorítottak, sem utat nem mutattak. Szükségem van az istentisztelet gyertyafényére. Erre a más fényre, ami melegít, barátságos és pont elég ahhoz, hogy megvilágítsa lábam előtt az utat. Miért járok templomba? Mert itt megtorpan számomra egy órára az idő, nem szorít, nem sürget, nem kattog. Nyugalom van. Ünnep. Mert nem kergetik egymást a fejemben a gondolatok: hova kellene futnom, mihez kellene kapnom, mit mulasztok el. Semmi nem hajszol. Itt énmiattam történik minden. Nekem készítenek valamit. Felfüggesztődik egy órára az adok-kapok, vetek-aratok, hibázok-bűn- hődöm törvényszerűsége. Más szabályok lépnek életbe. Az irgalom, a szeretet, a kegyelem szabályai. Itt Isten szolgál nekem. Igével, békével, kiengesztelődéssel, az újrakezdés lehetőségével, meg nem érdemelt jósággal. Szeretettel, útmutatással és erővel. Minden, ami az istentiszteleten történik, válasz Isten cselekvésére. Felelet Isten megszólító szavára és tettére. Aligha megfelelő válasz a lelketlenül darált szó, a poros pad, a gyertyamaszatos oltárterítő, a barátságtalan, hivataloskodó légkör. Aki tudja, miért jár templomba, annak a maga eszközeivel mindent meg kell tennie azért, hogy létrejöjjön az a csatorna, amelyben minden résztvevőt elér a Szó, a fény, a csend és az irgalom. Isten liturgiája. Szabóné Mátrai Marianna k
