Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-11-04 / 45. szám
66. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 2001. NOVEMBER 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. VASÁRNAP ÁRA: 65 Ft r A TARTALOMBÓL Protestáns Kulturális Est Uram, küldj engem! —— ..................... Mi lesz velünk az út végén? A kedves Útmutató j ............. ■ i i 11 .i i Eu rópai Protestáns Magyar Szabadegyetem Orgonaszentelő Békásmegyeren Éppen egy esztendeje annak, hogy a békásmegyeri templom és gyülekezeti központ szenteléséről olvashattunk az Evangélikus Élet hasábjain. Az idei ősz újabb örömöt tartogatott mindazoknak, akiknek immár lelki otthonává lett az új épületegyüttes, és szívükön viselik az egyházzene ügyét. Október 28- án D. Szebik Imre elnök-püspök felszentelte a templom új orgonáját, majd négy hangversenyből álló sorozat keretében „mutatkozott be” a hangszer. Hosszú út vezetett idáig. A csillaghegyi gyülekezet már temploma építése kezdetén, 1999 nyarán merészen orgonáról álmodott. Nem felülről jövő hivatalos határozat, hanem a presbitérium tagjainak hallásélménye nyomán, minden más pótmegoldás gyorsan elvetésre került, s egyértelműen fogalmazódott meg az igény egy, a templom nagyságához, spirituális és kulturális szerepéhez illő művészi hangszerre, amely természetesen mentes a túlzó, magamutogató megoldásoktól. így megindult az orgona hangképének tervezése. Ebben a fázisban dőlt el a hangszer nagysága, alapvető karaktere, stílusa, a sípsorok - regiszterek - száma és fajtája. A békásmegyeri templomban olyan tizennyolc regiszteres orgona megvalósítását tűztük ki célul, amely egy markáns orgonaépítészeti stílusból kiindulva a mai sokoldalú használatot is lehetővé teszi. Hangzásának gerincét a J. S. Bach által is ismert és nagyra becsült barokk orgonaépítő, Gottfried Silbermann kisebb hangszereinek stílusa határozza meg. Silbermann mintául vett hangszerei, melyek szászországi és thüringiai evangélikus templomokban állnak, példái lehetnek annak, hogyan válhat egy kis templom kis hangszere a legteljesebb módon a szent zene eszközévé. Ebbe az ízlésvilágba a hangszer színgazdagságát és értékét növelő más elemek is jól illeszkednek, például a puhább hangzású, fuvolaszerű sípsorok, amelyek a 18. századi magyarországi orgonaépítők hatását tükrözik. Ugyancsak korabeli elemek a barokk vonós (viola da gamba) és fúvós (oboa, fagott) hangszereket utánzó regiszterek. Az ún. redőnyszerkezet segítségével pedig bizonyos regiszterek hangereje széles határok között válik finoman ámyal- hatóvá. A hangszer építésére a megbízást - hét pályázó közül - a Kovács Gábor vezetésével működő Aquincum Orgonagyár nyerte el. A műszaki tervezés a kész templom térbeli és akusztikai adottságainak megismerése után kezdődhetett meg. Az orgonaház tervezésénél két szempont volt irányadó: a hangszer külseje tükrözze a barokk hangzásvilágot és legyen összhangban a templomtérrel is. Ezt a célt a kivitelező cég konstruktőrének (Pour László) és a templom tervezőjének (Pazár Béla) szoros együttműködése biztosította, nem mindennapi feladat elé állítva az asztalosmunkát kiváló színvonalon, példaszerű tisztességgel végző Patina Manufaktúra Kft-t A tervezéssel szinte egyidő- ben kezdődött az alkatrészek gyártása: több tízezer apróbb- nagyobb szerkezeti elem és több mint ezer síp egyedi elkészítése évszázados tapasztalatok alapján. Az üzemben tett látogatások, a hétről-hétre látható előrelépés mind a „mesterség” szó igazi értelmének megtapasztalását jelentették e sorok írójának, az építés szakértőjének. Augusztus utolsó hete óta a helyszínen dolgoztak az orgonaépítők. Először az orgonaház épült fel, majd a szerkezeti elemeket szerelték be. Végül igazi művészi munka koronázta az építést: minden egyes síp a helyére került, és az into- natőrök (Varga László és Kis Zoltán) aprólékos tevékenységének eredményeképpen megkapták végleges hangszínüket és hangmagasságukat. Az írás címében szereplő egyszerű hír mögött az építés sokezer munkaórája, olykor a legjobb megoldást kereső szakmai vita, több szakember gondossága és ízlése rejlik. Az induláskor Bence Gábor nyújtott segítséget, a későbbiek folyamán pedig Trajtler Gábor adott elméleti és gyakorlati tanácsokat. Az új békásmegyeri templom hangszerének születése jelképes és példaértékű. Jelzi azt, hogy az Istennek emelt hajlék szerves része az orgona, amely a musica sacra legfontosabb eszköze az emberi hang után. Ennek felismerése vezette Donáth László lelkészt, Thurnay Béla és dr. Breuer Katalin felügyelőt az orgonaépítés kezdeményezésében, és abban, hogy az orgona ügyét - a presbitériummal és a gyülekezet tagjaival egyetértésben - mindvégig teljes mértékig támogatták és szívükön viselték. E hangszer felépülte azonban nemcsak egy gyülekezet és a zeneszeretők számára örvendetes hír. Öröm egész evangélikus egyházunk számára is, hiszen - bár az utóbbi években több régi kisorgona mintaszerű restaurálására kerülhetett sor és néhány kisebb új hangszer is épült, az országos egyház támogatásával pedig tavaly öt új templomba került színvonalas, de ideiglenes megoldást jelentő négyregiszteres, egymanuálos ún. „Positiv orgona” - ilyen nagyságban a teológia hangszerének 1984-es átadása óta nem épült, új orgona magyarországi evangélikus templomban. Reméljük, hogy „bé- kási” és a hasonló példákban az „orgonaügy” új lendületét láthatjuk. Finta Gergely Mindszentek evangélikus értelmezése Történeti bevezetés gyanánt idézzünk pár mondatot Jánosy Lajos könyvéből. (Az egyházi év útmutatása. Sopron, 1944.) „Mindszentek napja a diadalmas egyház fehérruhás ünnepe. Az ünnep az összes mártír napjaként keletkezett az első századok üldözései között. Nyugaton a IV. századtól kezdődően terjed el, és 600 körül már általánosan megült ünnep. A lutheri reformáció egyháza mindenütt megtartotta ezt az ünnepet és az evangélikus országokban ma is (1944.) nagy ünnepként ülik meg. Nálunk a racionális redukció és az elvilágiasodás a legtöbb helyen kiirtotta. Lényegében ez a nap a megdicsőült egyház és a földön küzdő egyház egységének ünnepe.” Az alább következő írásban (Jörg Erb: Geduld und Glaube der Heiligen 368.old.) egy kis tanítást kapunk a Mindszentek napja evangélikus értelmezésére. Benne van az is, ami közös a római katolikus felfogással és az is, ami elválaszt. Ez a bibliai értelmezés, amely nem csupán egyházi hagyomány, hanem világosan megmutatja, hogyan kell és lehet emlékeznünk a hitben előttünk jártakra. Az alapvető bibliai ige így hangzik: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket. " (Zsidó 13,7) Pál apostol minden Krisztus-hívőt szentnek nevez leveleiben, aki meg van keresztelve, és hisz Krisztusban, az Ó testéhez tartozik, és akit az O Lelke megszentelt. De sok olyan hívő is van, akik kiemelkednek a szentek közösségéből, elhivatásuk révén és példává és buzdítóvá lesznek bizonyságtételük által. Hisszük, hogy a keresztyén gyülekezet Isten kegyelme által fel tudja ezeket az embereket ismerni. Amikor az egyház ezeket az embereket megnevezi és a mai napig számon tartja, ezzel nem előlegezi meg Isten ítéletét és nem ad nekik olyan dicsőítést és tiszteletet, amelyet majd csak az örök Bíró adhat meg. Ezekre az ismeretekre és nem ismeretekre gondol az egyház Mindszentek ünnepén, miközben egyrészt Zsidó 13,7-re támaszkodik, de támaszkodik az egyház az Ágostai Hitvallásra is, amely arra bíztat minket, hogy emlékezzünk a szentekre, akik példájából láthatjuk, hogyan őrzi és szenteli meg az ember életét Isten kegyelme. A szentek Istentől gyújtott lámpák, akik világítanak nekünk, de ők többek, mint csupán történeti példák vagy a múlt nagyjai. Ők képviselik az üdvözöltek egyházát, amellyel a földön küzdő egyház kapcsolatban levőnek tudja magát, amikor a liturgiában azt énekli: „Szent, szent, szent a Sereg Ura. " Tersteegen, a nagy egyházi énekköltő hangsúlyozza, hogy amikor a szenteket dicsőítjük, akkor Krisztust dicsőítjük, mert O élt bennük... Az evangélium hirdetése nem zárja ki a szentekről való megemlékezést, hanem magában foglalja, ahogyan ez kitűnik Jézus szavaiból, amit a bethániai Mártának mondott: .....hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, az t is elmondják majd az ö emlékezetére. ’’ Gáncs Aladár A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa idén a Budapesti Kongresszusi Központban rendezte meg október 21-én, az Országos Protestáns Napok nyitóünnepélyét. Az evangélikus, református és baptista egyházak - immár hagyományos - kulturális estjét ez alkalommal az állami, politikai és társadalmi élet számos vezető személyisége is megtisztelte jelenlétével,- köztük Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor kormányfő. Felvételünkön (az első sorban) Bölcskei Gusztáv református és Szebik Imre evangélikus püspökök között a miniszterelnök és az államfő. (Beszámolónk a 3. oldalon.) Takácsné Kovácsházi Zelma evangélikus lelkész, dr. Hézser Gábor pasztorálpszichológus és Claus-Jürgen Roepke bajor egyházfőtanácsos személyében három új díszdoktort avattak október 25-én, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. A Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett konferencia keretében zajlott ünnepség részleteire - anyagtorlódás miatt - lapunk következő számában térünk vissza. Felvételünkön; dr. Hézser Gábor veszi át a díszdoktori oklevelet dr. Szabó Lajostól, a Teológia rektorától. Fotó: Bottá Dénes „Isten azért adta mindnyájunkra a halált és rakta legkedvesebb gyermekeire és keresztyénéire a Krisztus keresztjét mérhetetlen sok szenvedéssel és fájdalommal, sőt néha még bűnbe esni is engedi csak azért, hogy alkalom legyen a mélységbe való tekintésre, minél több segítésre és munkálkodásra, hogy igaz teremtőnek bizonyuljon és ezzel szeretetre és magasztalásra méltónak ismerhessük meg. ” Luther Márton, Magnificat (Takács János fordítása)
