Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-28 / 44. szám
4. oldal 2001. OKTÓBER 28. Evangélikus Élet Kell az ökumenikus dialógus, gyümölcseit tovább kell érlelni Egy lépés álmaink kórháza felé. Hol a helye a lelkésznek a kórházban? Hittudományi Egyetemünkön mintegy harmincán ülték körül a kerek asztalt, hogy elbeszélgessenek az ökumenikus dialógusokról és azok egyházi recepciójáról, azaz „befogadottságáról”. A témát ketten fejtették ki: evangélikus részről dr. Hafenscher Károly c. professzor, katolikus részről Mayer Mihály megyéspüspök, - „A kritika recepciója és a recepció kritikája ” címmel pedig dr. Harmati Béla püspök adott összefoglaló áttekintést. Hafenscher professzor így indította az előadását: „Fennáll a veszély, hogy levéltárakba és könyvtárakba kerül az anyag, regisztrált dokumentum lesz csupán az egész Egyház kincse, és megmarad szakteológusok vagy vezető egyházi emberek tarsolyában, ám a populus Dei egésze alig tud róla, s nem is érzékeli a haladást, mert hivatalos recepció nem történt”. Egyszerűen így mondható ki: dialógusok tartatnak, egyezmények születnek, de eredményük nem sok változást vagy haladást hoz a helyi egyháznak, avagy az egyes régióknak. AII. Vatikáni Zsinat nagy lökést adott a dialógusnak, eljutottunk az Augsburgban 1999-ben aláírt Közös Nyilatkozatig, de a konszenzusra jutás után a recepció, a befogadottság és a.hatás nem érzékelhető. Ebben kellene lépni! A 21. század elején az ökumené és a dialógus ügye az egész egyházé és nem csupán egy-két megszállt rajongóé. Személyes kapcsolatok élnek a különböző egyházak vezetői és tagjai között, mert az ökumené ügye mindig „személyfúggő”, de a partneri kapcsolatok továbbépítése, kialakítása elengedhetetlen minden szinten. Mindezt sürgeti még egy szempont Mechanizmust még 1999. áprilisának végén, a jugoszláviai bombázások idején hívta életre az ACT, a genfi központú - protestáns és ortodox egyházak segélyszervezeteit koordináló - szövetség, melynek 1995 óta tagja a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat is. Ennek keretében a Szeretetszolgálat először 2000. márciusában adott otthont egy regionális tanácskozásnak, amelyhez hasonlónak ismét házigazdája volt 2001. október 18-19-én, a budapesti Ventura Hotelben. Az 1999 felállított mechanizmus célja az volt, hogy összehangolja a Koszovó tartományban humanitárius segítséget nyújtó ACT-tagok tevékenységét, s emellett a balkáni térség más országaiban (Albánia, Macedónia, Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina) is segítse a szerepet vállaló tagok közti információcserét, tervezést. Már a bombázások befejeződése előtt világossá vált, hogy melyik az a 6 tagszervezet, amely Koszovóban kíván működni. (A köztük lévő együttműködés elősegítésére létrejött a Koszovó Management Group, amelyet a „Koszovó Koordinátor” fogott össze. A-koordinációs mechanizmus működését alapvetően a tagok által elfogadott és aláírt Terms of Reference szabályozta.) —— Keresztény rádióskonferencia Október 18-21. között Budapesten ülésezett az Európai Keresztény Rádiók Konferenciája, „Az európai keresztény rádiók az ember és a teremtés szolgálatában ” témacímmel. Az 1994-ben alakult szervezetbe mintegy 650, többnyire katolikus rádióállomás tartozik, közöttük a Portugáliában - abszolút sorrendben is - második leghallgatottabb adó. Hazánkat az egri Magyar Rádió képviseli. Amint ez a konferencia sajtótájékoztatóján is elhangzott, a szervezet nyitott az ökumenikus együttműködésre más keresztyén rádiókkal. is: „az ökumené veteránjai lassan lelépnek az egyháztörténelem színpadáról, és csak azok a fiatalok állhatnak be a sorba, akik sem nem közömbösek, sem nem kirekesztők, azaz exkluzív látókörűek. ” Mayer püspök egyháza gyakorlati oldaláról közelítette meg a kérdést. Náluk sokáig úgy értékelték az ökumenikus tevékenységet, hogy az a rekatolizáció lehetősége. Isten országát egyenlővé tették a katolikus egyházzal. Rámutatott azonban arra is, hogy a reformáció kezdetén - különösen is az evangélikus reformációban (!), Luther Mártonnál - érzékelhető volt a katolikus gyökérből indulás. Világos volt, hogy nem „új egyházat” akart alapítani, hanem a régit megreformálni. Hasonló jelenségek Kálvinnál is érzékelhetők. Fontos jól látnunk, hogy az ökumené nem emberi teljesítmény. Isten munkája és az ember részéről „térdelő ökumené”. A szakadás nem önmagáért volt, hanem a Szentírás tanulmányozása vezetett idáig. 1920-ban már a katolikus egyházban is elkezdődött az ökumenikus tájékozódás, a II. Vatikáni Zsinat tett is bizonyos lépéseket, hosszabb távra nézett. Megszületett az Egységtitkárság és igen gyorsan működésbe kezdett. Felerősödött a dialógus iránti igény és az a látás, hogy a Jézus Krisztus által alapított egy egyház darabokra tört, darabjait, részeit kellene összeilleszteni. A recepció nem más, mint az ökumené befogadása. Személyes kapcsolatok és bizalomépítés szükséges napjainkban és nyitott szemek, mert nem látjuk eléggé, mennyire egyek vagyunk! Mayer Mihály idézte Kasper érseknek, a dialógus-bizottság társelnökének szavait: „érlelési folyamatban vagyunk. ” Tekintettel Magyarország földrajzi elhelyezkedését, illetve a magyar állampolgárok jugoszláviai vízummentességére, az Ökumenikus Szeretetszolgálat úgy döntött, hogy a bombázások végeztével elsősorban Szerbiában kíván humanitárius segítséget nyújtani. Az Ökumenikus Szeretetszolgálat valójában már Jugoszlávia dezintegrációja óta jelen van a Balkánon. Humanitárius programokat bonyolított le Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Jugoszláviában. Adományozóként támogatta partnerszervezeteit Albániában, Macedóniában és a már említett Koszovóban. A koszovói válság után folytatta az 1995-ben megkezdett nemzetközi humanitárius segélyprogramját Szandzsákban,- Jugoszlávia mohamedán többségű régiójában. A szandzsáki program fö eleme 1999-ben ingyenkonyhák támogatása, élelmiszer, higiéniai cikkek és tűzifa osztása volt. Ez a tevékenység azóta kiHarmati püspök a recepció mai formáit sorolta példákon keresztül. Azokat is, melyek a világban folynak és azokat is, melyeket itthon megéltünk. A debreceni pápalátogatást a gályarabok emlékművénél, az esztergomi és a csepregi ki- engesztelődési és megbékélési lépéseket és az évente ismétlődő imaheti alkalmakat, valamint az egyre többször ismétlődő hívásokat közös ökumenikus alkalmakra. Jó úton haladunk. A recepció a kritika átvételét is jelenti. Lényege az, amit Pál apostol a Róm 12, 1-2-ben leír! A dialógusban nem egymáshoz térünk meg, hanem mindannyian Istenhez. Igen fontos következménye a recepciónak a múlt feldolgozása, tisztázása és egymás mai életének megismerése. Ezt nem lehet lezárni - „non finito” kell, hogy legyen. Sokan szóltak hozzá az elmondottakhoz és kikristályosodott, hogy a recepció folyamat, tehát folytatni kell, nem megrestülni. Fel kell fedezni a másik egyházban is az egyházat. Ma pedig együtt kell gondolnunk arra is, hogy a globalizálódó világ várja az egyház hangját, - ezt tudatossá kell tenni, és nem elzárkózni, hanem prófétai módon meghirdetni Isten akaratát. A kerekasztal-megbeszélés tanulsága volt: Nem lehet megállnunk, a dialógusban már elért eredményeket bátran kell továbbadnunk, befogadni és másokkal is befogadtatni. Hittudományi Egyetemünk rektora - dr. Szabó, Lajos - megnyitó és záró szavaival arról győzött meg mindnyájunkat, hogy a maguk részéről nyitottak a befogadásra, a további testvéri dialógusra. TSZM bővült egy mezőgazdasági programmal, diákétkeztetéssel, humanitárius gyógyszertár működtetésével, illetve a kedvezményezettek számának növelésével. A program a Merhamet - Muslim Humanitarian Organisation, helyi partnerszervezettel együttműködésben kerül megvalósításra. 2000-ben a Szeretetszolgálat szerbiai tevékenysége kiegészült a Belgrád környéki koszovói menekülttáborok támogatásával. Az említet programok 90%-ban külföldi partnerszervezetek segítségével valósulnak meg. Legjelentősebb támogatónk a FinnChurchAid, HEKS, ACT Netherlands, DanChurchAid, Church of Sweden Aid és a Lutheran World Relief (USA). Ezek a támogatások részben külföldi külügyminisztériumok támogatásai, részben pedig a partnerszervezetek saját gyűjtéseiből származnak. Budapest, 2001. október 18. Simon András grafikus művész egyvonalas rajzán a négy segítő együtt ereszti le a beteget Jézus elé. A kórházakban ma még nincs ott a lelkész a négy személy között. Célunk, hogy oda kerülhessünk. Ezt a célt szolgálta a Református Kórházmissziói Szolgálat által október 13-án szervezett konzultációs nap is, a Bethesda Kórházban, amelyre mi, evangélikus kórházlelkészek is meghívást kaptunk. Hogy együtt gondolkodjunk, tervezzünk, álmodjunk (?) a kórházlelkészség perspektívájáról. A nap értékes és fontos témái külön- külön is megérdemelnének egy-egy cikket, most azonban a teljesség igénye nélkül, csupán egy összefoglalást és továbbgondolásra való ösztönzést szeretnék adni az olvasóknak. A Református Missziói Osztály vezetője - Bölcsföldi András - Mk 5, 35-43 alapján tartotta a nyitó áhítatot. A történet különösen is szomorú esetről tudósít, egy gyermek haláláról. Az apa kétségbeesetten fut Jézushoz, de már elkésett. Jézusnak nem is érdemes már odamennie. S ekkor Jézus megszólal: „Nem halt meg, csak alszik”, és az ottlévők, a sirató asszonyok mind elkezdenek nevetni. Kinevették Jézust. A misszionárius, a kórházlelkész szituációja is párhuzamba hozható ezzel. Emberileg mi is sokszor tehetetlenek vagyunk, de ha ott van Jézus, akire ráépül az életünk, akkor ma is lehetséges a gyógyulás, a csoda. Nehéz szolgálatban vagyunk lelkileg is, szellemileg is, minket is gyakran kinevetnek, mégis felvállalhatjuk! Az áhítat után dr. Dizseri Tamás, a Bethesda Kórház főigazgatója orvosi oldalról közelítette meg témánkat: Hol a helye a lelkésznek a kórházban? A mai gyógyítás világivá, profánná vált, technikai kérdéssé, eltűnt belőle a spiritualitás. A jézusi praxis hogyan helyezhető el a mai kultúrában? Szükséges, hogy megjelenjen az egyház az egészségügyben a prevenciótól kezdve, a rehabilitáción át egészen az etikai kérdésekig. A kórházlelkész rámutathat: a gyógyítási folyamat ma is az Úristennel kezdődik. Ebben a kórházban a Simon András képén látható négy alak között ott a lelkész is, mint spirituális szakember. Katalizáló szerepe van - értékeket emel be a gyógyító közösségbe. És stratéga is, - együtt gondolkodva az intézmény jövőképéről. Dr. Hézser Gábor pasztorálpszi- chológus, a szakma legismertebb magyar tudósa az idei év márciusában tartott berlini lelkigondozói szakkonferencia összegzéseként, a „Kórházlelkész, mint az intézmény spirituálisa” címen tartott előadást. A kórházlelkész a kórház lelkének a gondozója, aki a kórház lelkét, szellemét, etikáját és „vállalati kultúráját” gondozza spirituálisként, keresztény antropológiai alapon. Szakmai nyelvezettel hasonló elvet fejtett ki, mint Dizseri Tamás orvosi szempontból, aki bár nem vett részt a berlini konferencián, a Bethesdában már gyakorlattá tette ezeket az elveket. A kórházlelkész együttműködő partnere lehet a betegjogi képviselő is, tudtuk meg dr. Nagy Ferenctől, aki beszámolt arról, hogy másfél éve létezik ez az „intézmény”. Feladatuk a betegek jogainak védelme, hiszen a jogok akkor is megilletik az embert, ha beteg (pl. szabad orvosválasztás, a kezelés elutasítása stb.). Egy 1981-es nemzetközi dokumentum kiemeli az ember lelki és morális vigaszhoz való jogát. Ez alapján minimális követelmény kórházanként legalább egy lelkész-lelkigondozó, valamint a betegjogi képviselő jelenléte. Ezt ma még sokan nem tudják (vagy nem is akarják tudni), szükséges tehát összefogniuk e két területen dolgozóknak. Végül hallhattunk ismertetőt a debreceni pasztorálpszichológiai kurzusról, melynek elvégzése lehetne a követelmény a kórházlelkész státusz elnyerésének. A téma komolyságát és fontosságát fémjelezte Ory Csaba államtitkár jelenléte, valamint a szokatlanul nagy sajtó- visszhang. Érezhetővé vált, hogy amiről e konzultáción szó volt, az nem csupán két felekezet kórházlelkészeire tartozik, hanem közügy! így realizálódhat az elindulás álmaink kórháza felé. Bajuszné Orodán Krisztina Közös keresztény érték M. S. mester-díj a freskófestőnek Évekkel ezelőtt a nyíregyházi evangélikus gyermekotthon kápolnájában festett seccót: a kép Jézust ábrázolja. Patay László erre a munkájára is örömmel emlékezik vissza. A Ráckevén élő festőművész idén ősszel vehette át a rangos magyar képzőművészeti elismerést, az M. S. mester-díjat. A kis bronz szobrot a budai Vár Szent Mihály-kápolnájában nyújtották át a díjazottnak: az egykori kegyhely ma képzőművészeti tárlatokhoz szolgál, ám templomi ihletettségű hely is egyben. Könnyű fölidézni benne a középkori magyar művészóriás: M. S. mester alakját. A felvidéki géniusz hat táblaképet festett, s az egyikre 1506- os évszámot helyezett el. Azaz még a protestantizmus hazai megjelenése előtt alkotott, csodálatos művei az egyetemes keresztény értékek közé tartoznak. Legismertebb képe a „Mária látogatása Erzsébetnél” című - röviden Vizitáció néven emlegetett - alkotás. E kép egy részletét - melyen Mária kezét Erzsébet az ajkához emeli - alkotta kis szoborrá Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész. Ez testesíti meg az M. S. mester-díjat, vagy miként a honi művészeti közéletben röviden emlegetik: mesterdíjat. A budapesti értelmiségiekből álló kuratórium elnöke Varga Mihály pénzügyminiszter. Ez is jelzi, hogy nem szűkén vett szakmai díjról, hanem társadalmi elismerésről van szó. Az M. S. mester-díj abba a sorba illeszkedik be, amelyben a Balassi Bálint-emlékkard mint irodalmi, a Tmódi-lant mint zenei jutalom próbál figyelmet irányítani az európai rangú magyar teljesítményekre. Azok a művészek kapják e díjakat, akiket a pártállami szellemiségű zsűrik ma is kirekesztenek a sikerélményből. Patay László első, immár negyven éve elhunyt feleségével evangélikus templomban esküdött. Munkássága az egyetemes kereszténységé, számos templomban csodálhatok meg freskói, az Országházban néhány seccója díszük. Békéscsabán megfestette a magyar szentek falát, tavaly pedig tanítványaival a szegedi dóm kupoláját ékesítette. A 69 éves mester lapunk érdeklődésére közölte: munkásságához az M. S. mester nevével jegyzett díj a lehető legjobban illik, a gótikus festő felidézése külön örömöt jelent számára. M. P. FŐ TÉMA: A BALKÁN Nemzetközi segélyszervezetek konferenciája Budapesten (A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat sajtóközleménye) Ä Balkáni Regionális Koordinációs 4 f t » 2001. október 12-én adták át a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának felújított Lorántffy-részlegét. A gyermekközpontú, barátságos intézményben európai színvonalú pulmonológiai és neurológiai ambulanciák épültek. A teljesen megújult Neurológiai Osztály korszerű diagnosztikai eszközeivel - Magyarországon szinte egyedülálló epilepsziacentrumként - alkalmas epilepsziás gyerekek kivizsgálására, esetleges műtéti előkészítésére, ill. gondozására. Fotó: Bott* Dénes
