Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-14 / 42. szám

2. oldal 2001. OKTÓBER 14. Evangélikus Élet / VASÁRNAP UJ NAP - UJ KEGYELEM „Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ö nevéért.” (Zsolt 23,3) Milyen érdekes, hogy a 23. zsoltárban egyaránt olvasha­tunk a halál árnyékának völgyéről - ahol az ember a legteljesebb egyedüllétet éli át- és arról, hogy az Úr felüdíti a lelket. Ez az Ige azt hirdeti nekünk, hogy bármi­lyen nehéz életszakaszban vagyunk, tudnunk kell, hogy Urunk velünk van, és utat mutat nekünk. O képes bennünket megajándékozni lelki békével, nyugalommal, derűvel és örömmel. A mi ajándékozó Urunk képes ragyogóvá tenni a szemet, meg­erősíteni a bensőnket, felüdíteni a lelkünket. Ő ad új lendületet, új erőt ezen a va­sárnapon is az előttünk álló hétre. HÉTFŐ ”^e ferdézzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, és a gyötrödőkröl.” (Zsid 13,3) Ezen a napon tudatosabban gondolha­tunk mindenkire - szűk vagy távolabbi köreinkben -, akik életük nem könnyű Sza­kaszát élik ezekben a napokban. Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy meg ne feledkezzünk róluk. Feladatunk, hogy egy test tagjaiként figyeljünk egymásra - azokra, akik napról napra várják a szabadulást a börtönökben, és mindazokra, akik megoldhatatlannak látszó problémák rabságában élnek. Kérjük imádságban a mi Urunkat, hogy tegyen minket irányukban figyelmessé, együttérzővé és. áldozat­késszé, hogy az értük való imádságot tetteink is kövessék. KEDD "dz Úr szeretetével tele van a föld. ” (Zsolt 33,5) Néhány hete bukkan­tam rá egy kedves képre, amely a földgömböt ábrázolja, azonban más­milyen alakban, mint ahogy azt ismerjük. Számítógépes technikával szív alakot for­máltak belőle. Éppen ezzel az Igével együtt ki is tettem egy faliújságra. Amerikát másnap érte a támadás. Az azt követő napokban erősen gondolkoztam, hogy leve­gyem-e a képet a falról, hiszen az események összefüggésében hirtelen olyan naiv­nak tűnt alkotásom. Aztán az a gondolat jutott az eszembe, hogy ez az ige pontosan azt üzeni, hogy emberek által okozott pusztítás vagy rombolás sem szüntetheti meg irányunkban Isten gondviselő szeretetét. A kép és az ige ezért maradt a faliújságon. SZERDA "Tűzbe teszem, megtisztítom őt, ahogyan az ezüstöt tisztítják, meg­próbálom, ahogyan az aranyat próbálják. 0 segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom öt. ” (Zak 13,9) Egy nemrég hallott gondolat szerint soha­sem tudhatjuk előre, hogy a gondjaink között hol rejtőzik az ajándék. Ez összefüg­gésben áll azzal a tapasztalatommal, hogy sokan hálával emlékeznek vissza életük legnehezebb szakaszaira, arra az időre, amikor a legtöbbet küzdöttek. Hadifogságot megélt idősebb férfiak erős hittel tesznek tanúbizonyságot arról, hogy embertelen körülmények között hogyan élték túl a kínzásokat. Isten gondviseléséről vallott nemrég az a férfi, aki egyik percről a másikra veszítette el az állását, és azóta egy sokkal jobb munkahelyen dolgozik. A próbatételek elől senki nem bújhat el. A mi feladatunk az, hogy rendíthetetlenül tudjuk: általuk Isten formál és megajándékoz bennünket. Meghallgatja imádságainkat, és erőt ad mindenkinek, aki Őhozzá for­dul a próbatételek idején. CSÜTÖRTÖK "^em az Ür keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő fü­le süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek vá­lasztottak el titeket Istenetektől. ” (Ézs. 59,1 -2) Amíg egy autós, számára ismeretlen helyen megtalálja a helyes utcát, sokat kanyarog. Nem kérdés, hogy céljaink eléré­se érdekében olyan helyekre is eljutunk, amelyről felismerjük, hogy az nem a mi útirányunk, bár annak véltük. Ezekben a helyzetekben sem érdemes Istent hibáztat­ni, hanem sokkal inkább magunkban kell keresnünk a hibát, és keresnünk kell a to­vábbhaladás új lehetőségeit. Fontos, hogy tudjuk, mindig van továbbvezető út, van új kezdet, van visszatalálás minden elrontott útirányból - annak, aki vissza akar ta­lálni, aki felismeri és megbánja tévedéseit. Mert a bűn elválaszt Istentől, de a meg­bánás új életre szül. PÉNTEK "^z úr u,at készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át. ” (Zsolt 103, 2-3) F.z az Ige visszaemlékeztet bennünket a zsidó nép Vörös­tengeren való átkelésére, a menekülésre, a szabadulás útjára. Erről az eseményről az­óta is megemlékeznek minden páskavacsora alkalmával, így ma is. Aki akárcsak egyszer is átélte, hogy az Úr utat mutatott neki, az sohasem felejti el. Megmagyaráz­hatják könyvek, hogy a zsidó nép miért tudott éppen akkor átkelni a tengeren, szá­momra mégis csodálatos marad, amikor az események éppen akkor és pont úgy ala­kulnak, hogy előttünk egy újabb út rajzolódik ki. Ezek a térbeli és időbeli konstellá­ciók, a csodák általunk nem megszerkeszthetők. Életünkben a hatalmas Isten tesz csodákat, Ő készít térképet és mutat haladási irányt ott, ahol teljesen lehetetlennek látszik a továbbhaladás. Aki előtt út nyílik, az szüntelenül áldja az Ő nevét. SZOMBAT -áldjad, lelkem az Urat! O megbocsátja minden bűnödet, meggyó- f gyitja minden betegségedet. ” (Zsolt 103, 2.3) A lélek öröméről van itt szó, a belsőnkből fakadó örömről. Mennyi minden van a környezetünkben, amiért hálát tudunk adni Urunknak! Gondoljuk csak végig, hogy mi történt velünk az elmúlt héten, hogy milyen élettapasztalatot szereztünk, hogy mennyi szeretet vett körül min­ket. Ez az ige a bűnbocsánat és egyben a gyógyulás örömét is hangsúlyozza! Ezeket az Ószövetség népe szorosan összetartozónak vallotta. Jussanak eszünkbe életünk át­élt örömei, és merjünk értük köszöntet mondani Urunknak! Örömmel és hálaadással tölthetjük ezt a napot, lelkűnkben így készülődve a holnapi istentiszteletre. Balog Eszter SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASARNAP Éljünk elhivatásunkhoz méltóan - Szeretetben! El kell ismernünk, hogy keresztyén életünk egyik kemény, ha nem a legkemé­nyebb parancsa az emberek iránti szere­tet. Vajon miért olyan nehéz ez? Miért bu­kunk mi el ebben olyan gyakran? Pedig Pál apostol szerint a világon a legnagyobb a szeretet. Vitathatatlan, hogy rengeteg más értéke van az embernek. Ezek mind nagyon fontosak: képesség, fiatalság, szépség, tehetség, erő, tudás, anyagi biz­tonság stb. De ezek mind együtt semmit sem érnek, ha hiányzik a szeretet. Nem véletlenül figyelmeztet az apostol: „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel” - hanem tevékeny szeretettel. Ugyanígy sokféle szempont szerint lehet az embert minősíteni: külső meg­jelenés, fejtartás, tudományos eredmé­nyek, rangok, címek, toplisták alapján. János azonban Jézustól azt tanulta meg és bennünket is erre akar megtanítani, hogy az egyetlen igazi mérték Isten és ember előtt a szeretet. Nem érzelmek fellobbanása, hanem áldozatos magatar­tás. Ez képes a másikért mindent vállal­ni. Soha nem a maga érdekeit nézi, nem a maga akaratának megvalósulásáért harcol. Nem azon csámcsog, hogy má­sok hibáit emlegesse. Tud tűmi is nem kényszeredetten, hanem belülről fakadó hitből. Hogyan érhetem el? Csak egyetlen úton: azon, amely a kereszt felé vezet. Ahol Isten szeretete valóság lett. Ahol Jé­zus Krisztus a szeretet forrásává lett. Csak ez az élet kedves az Isten előtt, Aki iáme­ri szívünket. Parancsolatait megtartva „akármit kérünk tőle, megnyerjük” azt. ÍJn 3, Tudom, ha Istenre gondolunk - sokan úgy képzelik, hogy a mennyben van, tehát jó messze! Pedig Isten nagyon is közel van. Közelebb már nem is lehet semmi. A szívünkben van. Mindet tud! IX. Pius pá­pa egyszer egy templom nagyon poros padjára ujjával ezt írta: Láttam! Nincs gondolatom, vágyam, érzésem, szavam, tettem, mulasztásom, amit ne is­merne egészen pontosan. Sokkal ponto­sabban, mint én magam. Ez egyszerre borzalmas tudat, de ugyanakkor határta­lan vigasz is: minden attól függ, szere­tem-e az Istent és az embert? Isten élői elbújni, elmenekülni nem lehet. Előtte nem akadékoskodhatunk, mert egyszerűen odaírja „nyitott­könyv”- életünk sok porára: Láttam! 1968-ban gyilkolták meg Martin Lu­ther King protestáns lelkészt. Amerikai polgárjogi harcos volt, nem erőszakkal, nem fegyverrel, hanem Isten Igéjével és a szeretet cselekedeteivel harcolt. Álljon itt egy idézet programjából: „ Ti gyűlölhettek minket, mi szeretettel válaszolunk. Ti kizárhattok minket iskoláitokból, mi akkor is szeretni akarunk titeket. Ti üthettek, börtönbe zárhattok, mi akkor is szeretünk Ez a húsvéti örömhír: nincs nagyobb erő a szeretetnél! Legyőzi a gyűlöletet, mint a fény az éjszakát. " Hogy valóban hiszünk az Istenben, azt azzal bizonyíthatjuk, hogy hiszünk az em­18-24 berekben és a szeretetet parancsát teljesít­jük. Hogy valóban szeretjük Istent, és be­lőle születtünk, azzal bizonyíthatjuk, hogy odaajándékozzuk szívünket az em­bereknek. Nem az okoskodás, nem a tu­domány bizonyítja az Istent, hanem a sze­retet. Csak ennek van olyan sodrása, mely meggyőz minden kételkedőt, vagy elvezet Istenhez minden útkeresőt. Ezért biztat az apostol: aki az Ő parancsolatait megtartja, az benne marad és Ő is őbenne. Solymár Péter ISTENTISZTELETI REND ___________________ Bu dapesten, 2001. október 14. 1„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balica Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; C'sillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. szere- tetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Ecer Mónika; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (ifjúsági) Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilá­gyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., KékGolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; du. fél 7. dr. Zay Ba­lázs; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Johann Gyula; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Pé­ter; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Gáncs Pé­ter; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Gáncs Péter; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa Lász­ló; Rákoskeresztúr, XVII,, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa Lász­ló; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Biatorbágy (Faluház) de. fél 9. Endreffy Géza;. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 15,9- 14; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 3,/18/19-24. HETI ÉNEKEK: 362, 444. Összeállította: tszm SJ1ROK Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében” £ 5 OÁ 3 e­Jelentkezés a téli kántorképző tanfolyamra A 2001/2002. évi kántorképző tanfolyam megnyitója november 3-án - szom­baton - 10.30-kor lesz a fóti Mandák Intézetben (2051 Főt, Berda J. u. 3.) Szeretettel várjuk különösen azok jelentkezését, akik folytatni szeretnék egy­házzenei tanulmányaikat, de szívesen foglalkozunk teljesen kezdőkkel is. A tan­folyamon a következő tárgyakat oktatjuk: egyházi ének, szolfézs-összhangzattan, harmonium- vagy orgonajáték, orgonaismeret, karvezetési ismeretek. A tanórákat mindig szombatonként tartjuk, összesen húsz alkalommal. A tan­folyam végén lehetőség van segédkántori bizonyítvány, kántori bizonyítvány vagy kántori oklevél megszerzésére. A vizsga várható időpontja: 2002. ápr. 20. A tanfolyam teljes díja 10 000 Ft, ami két részletben is fizethető. Indokolt eset­ben támogatás igényelhető külföldi gyülekezetektől, vagy - a kántorképző veze­tőin keresztül - az Örszágos Egyháztól. A díj magában foglalja az oktatás költsé­gein túl az étkezési díjat is. A távolabbról érkező hallgatók éjszakázhatnak is a Mandák Otthonban. A jelentkezéseket a fenti címen vagy az intézet telefonszámán (27/ 360 093) várjuk október 15-ig. 5? Minden istentiszteletünk a fenti mondattal kezdődik. Gyakran használt kifejezés tehát, pedig csak két olyan hely van az Újszövetségben, ahol az Atya, Fiú, Szentlélek neve ilyen tömören, szinte felsorolásszerűen van egy-egy rövid mondatban: a missziói parancsban (Mt 28,19) és az apostoli áldásban (2Kor 13,13). Ezeken kívül azonban számos olyan helyre akadhatunk, ahol az Atyát, Fiút, Szentleiket egy-egy hosszabb összefüggésben említik. így levelekben: Róm 1,1- 4; 5,1-5; 15,15; lKor 2,7-10; 12,4-6; 2Kor 1,21-22; Gál 4,4- 6; Ef 1,3-14; 2,18; 3,16-17; Kol 1,3-8; IThessz 1,2-6; Tit 3,4- 7; IPt 1,2; ÍJn 4,2-3;’János evangéliumában: 14,16.26; 15,26, 16,7.13-15; vagy éppen Lukácsnál: ApCsel 2,32-33. Az isteni cselekvésnek csodálkozásra, hálára és dicsőí­tésre indító sokszínű gazdagságát, s ugyanakkor egységét kell látnunk, amikor a felsorolt helyekben elmélyedve és ezeket tanulmányozva, az első keresztyénség bizonyság- tételével szembesülünk. Ezek az újszövetségi helyek arra indítanak, hogy a teremtést ne pusztán a régmúlt máig ha­tó, de tulajdonképpen lezárt eseményének tekintsük. Buz­dítanak, hogy már a teremtésben fedezzük fel azt az iste­ni szeretetet, amelyet Jézus Krisztusban ismerhetünk meg. Nyilvánvalóvá teszik, hogy a krisztusi szeretetben az Atyának az az eltökéltsége nyilvánvaló, hogy teremtett vi­lágát és benne az Istennél kevéssé kisebbé tett embert (Zsolt 8,6) nem hagyja magára, ragaszkodik hozzá, leha­jol hozzá, utána megy, hogy megmentse. Kifejezik, hogy a megváltás a bűn által megromlott embernek nem szépít- getése vagy javítgatása, hanem új teremtés. A Szentlélek pedig, mint éltetőnk, a teremtést és a megváltást jelenva­lóvá teszi azzal, hogy világosságot gyújt az ember szívé­ben és vezeti a krisztuskövetés útján. A korai keresztyén századokban súlyos viták folytak arról, miként kell értelmezni az Atya, Fiú és Szentlélek egymáshoz való viszonyát. Elvetették az ún. monarchianiz- must, amely az a Fiút olyan embernek tekintette, akit az Atya maga mellé emelt, mintegy adoptált. Nem tudtak egyetérteni azzal az elképzeléssel sem, amely a három is­teni személyt az egy Isten három megjelenési módjának tekintette (modalizmus). Elfogadhatatlan volt számukra az a nézet is, amely úgy beszélt az Atya és a Fiú egységé­ről, hogy nem különböztette meg őket (szabellianizmus). Harcoltak az ellen a felfogás ellen is, hogy a Fiú és a Szentlélek az Atyának mintegy alárendeltje (szubordianiz- mus). Így fogalmazták meg az első egyetemes zsinatok a Szentháromság tanát vagy dogmáját, amelyet kevéssé is­mert hitvallásunk a Quicumque (vagy más néven Athanasius) hitvallás így fogalmazott meg; „Egy tehát az Atya, nem három Atya, egy a Fiú, nem három Fiú, egy a Szentlélek, nem három Szentlélek. Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, nincs nagyobb és kisebb, hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és egymással egyenlő: s ezért - ahogy előbb már mondtuk - a háromságot minden esetben az egységben, az egységet pedig a háromságban kell tisztelnünk.” Figyelemre méltó, hogy míg az Újszövetségben egyet­lenegyszer sem fordul elő a Háromság vagy Szenthárom­ság szó, az óegyházi vitákban mégis szükségesnek látták bevezetését. A kifejezés használata érzékelteti a végbe­ment változást: amiről az isteni cselekvés páratlan gaz­dagságának átütő erejeként vall az Újszövetség, az a ké­sőbbi századokban sápadt és sokszor elvont spekulációvá lett. Nem véletlen, hogy Luther a Kis Kátéban, az Aposto­li hitvallást magyarázva, a három résznek nem az Atya, Fiú, Szentlélek, nem is a Teremtő, Megváltó, Megszente­lő, hanem a teremtésről, a megváltásról, a megszentelés­ről címet adja. Helyesen látta meg ugyanis, hogy Isten személyének titka az ember számára kikutathatatlan, az emberért végzett munkáját viszont hirdetni és hinni kell. Istentiszteleteink kezdetén régi hagyomány szerint a lelkész mondja: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, a gyü­lekezet pedig áment mond rá. Mindannyian mondjuk te­hát. Mi ennek a jelentése? Amint a hívő ember minden munkáját és vállalkozását Isten nevének segítségül hívásával kezdi, miért ne kellene éppen az istentiszteletet így kezdenünk. Erre az első jelen­tésre utal a liturgia e részének latin elnevezése: invocatio, segítségül hívás. Amikor összegyülekezünk, hogy szent nevét dicsérjük, ajándékaiért hálát adjunk, bűneinket megvalljuk, evangéliuma hirdettessék szolgái által, igéjét hallgassuk, meghalljuk és befogadjuk, mi sem természete­sebb, mint hogy segítséget kérünk. Parancsot is teljesítünk, amikor nevében összejövünk, hiszen Krisztus parancsolta, hogy emlékezetére éljünk a szent vacsorával, halálát pedig hirdessük, amíg eljön. Krisztus ígéretére is emlékeztetnek a fenti bevezető sza­vak, hiszen azt mondta, hogy az ő nevében összegyűltek kö­zött jelen lesz, még ha csak ketten vagy hárman is vannak. Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy „egyházi nyelven” vagy „kegyes kifejezésekkel” hangot adunk tar­talmas összegyülekezésünk iránti reménységünknek. Hi­szen az élő Isten színe előtt állunk meg, hogy teremtsen, megváltson és megszenteljen. Ha csak valami keveset felfogunk e bevezető szavak jelentéséből, mindent elkövetünk, hogy jelen lehessünk, amikor népe megáll a szent és irgalmas Isten színe előtt. < Dr. Reuss András *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom