Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-30 / 40. szám
Evangélikus 66. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 2001. SZEPTEMBER 30. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Istentiszteletre készülünk Ifjúsági melléklet Adópénz 25 éves a KALME Lelki oázis Ferihegyen RÁVILÁGÍT ÁS .....sajnálatosnak tartjuk, hogy az ún. ügynö ktörvénnyel kapcsolatban az elmúlt hetekben egyházi döntések és nyilatkozatok nyomán - egyházon belül és kívül - az a benyomás támadhatott, hogy az egyház lelkészeinek jelentős része érintett. Meggyőződésünk, hogy a lelkészek többségére ez nem igaz. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést az evangélium fényében kell tisztázni, és nem lehet megengedni, hogy (egyház)politikai csatározások, még kevésbé. hogy szenzációhajhász újságírás eszközévé váljon... ” - olvasható abban a nyilatkozatban, amelyet a kommunista vallásüldözés áldozatainak emléktáblájának megkoszorúzása után tett közzé református lelkészek egy csoportja. Az egykori Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) épületének falára elhelyezett koszorú arra emlékeztet, hogy a pártállami időknek az egyházak alapvetően szenvedő alanyai voltak. A szeptember 22-i koszorúzást követő sajtótájékoztatón ugyanakkor elhangzott, hogy a témáról konferenciát is tartott (református) szervezők példaértékűnek tartják a Magyar- országi Evangélikus Egyház zsinatának előző nap meghozott döntését, amely az egyház kötelékében munkálkodók számára széles körben teszi lehetővé az átvilágítás önkéntes igénylését. Zsinati ülésszak A VIII. Budapesti Zsinat (2001-2006) szeptember 21-22-én a fasori gimnázium dísztermében megtartotta harmadik ülésszakát. (Jelenlegi törvényhozásunkat az előző alkalommal hozott határozat szerint nevezzük a fenti módon.) A megtárgyalandó törvények között volt olyan, amely a világi sajtó érdeklődését is felkeltette (az átvilágítási törvény), de ezen kívül foglalkoztunk más, kevésbé népszerű, ám annál fontosabb témákkal is (a Zsinat ügyrendje, gazdasági szabályok, egyházi bíráskodás). A második napon vendégünk volt dr. Dieter Haack, a bajor testvéregyház zsihatának elnöke, aki túl azon, hogy az aznapi munkánkat végig figyelemmel kísérte, tájékoztatást adott a bajor zsinat munkájáról. Az átvilágítással kapcsolatban már az előző ülésszakon is hozott döntést a Zsinat, s most az akkor meghatározott elvek szerint fejeztük be a munkát. Mint ismeretes, az állami törvény tavalyi módosítása bizonyos tisztségek viselői számára előírja az átvilágítást, míg mások - így az egyházi személyek - számára lehetővé teszi. A Zsinatnak most azt kellett eldöntenie, illetőleg meghatároznia, hogy - az átvilágítás szempontjából, evangélikus részről - ki tekinthető „egyházi személyinek? Az előterjesztett két javaslat közül a Zsinat nagy többséggel amellett döntött, hogy a törvény tágan határozza meg azok körét, akik egyházunkból önként kérhetik átvilágításukat. A lelkészek, intézményvezetők, vezető tisztségviselők és alkalmazottak mellett minden közgyűlés által megválasztott testületi tag (így minden presbiter is!) élhet ezzel a lehetőséggel. A törvény szerint az átvilágításukat kérők közül azok, akik az Országos Irodánál ezt külön kérik, az Evangélikus Közlönyben nyilvánosságra is hozhatják átvilágításuk eredményét. A Zsinat - többségi határozata szerint - e néhány paragrafusból álló, de hosszú tárgyalások után megszületett törvényen kívül, más formában nem kívánt állást foglalni a témával kapcsolatban. A Zsinat munkájának szabályait tartalmazó ügyrend átdolgozása is az első időszakra esik. Az Ügyrendi Bizottság ezt a munkát elvégezte, s az eredmény most került a Zsinat plenáris ülése elé. Néhány kérdés átgondolása után a következő ülésszakon a részletes vitával folytatódhat az új Ügyrend elfogadása. Az Egyház gazdasági életét 2000. óta szabályozza új törvény. Az időközben eltelt másfél év tapasztalatait a Gazdasági Bizottság fogalmazta meg, s a Zsinat ezen az ülésszakon fogadta el a változtatásokról szóló rövid törvényt. A Jogi Bizottság az egyházi bíráskodásról szóló törvényben javasolt olyan javításokat, amelyek már rövidtávon is segíthetik és meggyorsíthatják az igazságszolgáltatási munkát. Az erről szóló vita is a módosításokat tartalmazó törvény elfogadásával zárult. A bíráskodásról szóló törvény hosszabb távú, koncepcionális átdolgozására később nyújtja be javaslatát a májusi ülésszakon alakult ideiglenes bizottság. Vendégünk volt Dieter Haack, a bajorországi evangélikus egyház zsinati elnöke, aki hosszú éveket töltött el a világi politikai életben is. Jó humorú, közvetlen beszámolót tartott egyházáról és az ott folyó zsinati munkáról. A bajor zsinat a törvényalkotáson kívül az egyházi élet más kérdéseivel is foglalkozik. Többször tartanak szakmai üléseket egyes témakörökről (ifjúsági munka, protestantizmus és kultúra, bioetika stb.), figyelemmel kísérve az egyházban folyó életet, eseményeket. Fontos kérdés minden évben a következő évi országos egyházi költségvetés elfogadása. Az évente kétszer tartott ülésszakok öt napig tartanak, a köztes időben a 15 tagú zsinati főbizottság viszi a zsinat ügyeit. A beszámoló után ezzel kapcsolatos kérdésekre is válaszolt. Vendégünkkel az ülésszak után a Zsinat elnöksége szűkebb körű megbeszélést is folytatott. A VIII. Budapesti Zsinat (2001-2006) következő ülésszakát 2002. február 1-2- án tartja. Muntag András FELHÍVÁS Egyházunk belső szabályai az 1991- 1997. között megalkotott, majd 1998- 2000. között részben megújított törvényeken alapulnak. A Zsinat feladata, hogy a törvényeket - ha ennek szükségessége merül fel - hozzáigazítsa a változó körülményekhez. Ennek keretében az előttünk álló nagyobb feladatok mellett (munkajogi szabályozás, a törvények be- tartatási lehetőségeinek újragondolása) áttekintjük a meglévő törvényeket abból a szempontból, hogy a bennük található esetleges ellentmondásokat, hiányosságokat, hibákat kiküszöböljük. Kérjük mindazokat, akik saját területükön ilyesmivel találkoztak, október közepéig jelezzék megoldási javaslataikat a Zsinati Irodán (1085 Budapest, Üllői út 24.), ezzel is segítve a Zsinat munkáját. Budapest, 2001. szeptember 22. A Zsinat elnöksége ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓ 2001. október 13. szombat, 10-16 óráig, Budapest-Deák tér ÁTVILÁGÍTOTT ÉLET- Küldetésünk buktatói az ige gyógyító fényében - 10:00 - Bevezető igeszolgálatok: Isteni átvilágítás és terápia három menetben: ApCsel 10,1-8 - Kis János, kerületi missziói lelkész 9-16 - Bence Imre, kerületi missziói lelkész 17-23 - Bárányay Csaba, kerületi missziói lelkész 11:00 - Előadás: Kiaknázatlan erőforrásaink a keresztség, a gyónás és az úrvacsora dr. Fabiny Tamás docens 12:00 - Ebédszünet (az Országos Egyház szerény vendéglátást biztosít) 13:00 - Csoportbeszélgetés saját korlátáinkról és bűneinkről-ApCsel 10, 24-33 14:30 - Három rövid interjú, illetve bizonyságtétel a nap témájáról 15:00-Záró úrvacsorái istentisztelet: „Most kezdem megérteni...”- a misszió távlatai ApCsel 10,34-48 - igehirdető: Gáncs Péter országos missziói lelkész Közreműködik: a győri Soli Deo Gloria együttes és az érdi énekkar. A rejtőzködő Isten Mózes első könyvének eleje olyan elbeszéléseket tartalmaz, amelyek alapvetően fontos kérdéseinkre fogalmazzák meg a választ. Amikor tehát Ádámról és Éváról, Káinról és Ábelről, Nőéről és az özönvízről, avagy Bábel tornyáról hallunk és olvasunk, nem „történetekkel”, hanem „hitvallással” van találkozásunk. Az lMóz 1-11. fejezeteiben tehát - egy sokistenhívő környezetben - fogalmazódik meg az a hitvallás, mely szerint nem sok isten - egymással is állandóan harcolva - hozott létre egy tökéletlen világot, hanem mindez az egyetlen Isten tökéletes műve, amely azért olyan tökéletlen, mivel a Kísértének engedve megromlott a világ, tönkre ment az ember kapcsolata Istennel. A közösség kizárólag a bizodalmas hit gyakorlása által állhat helyre a teremtő ÚR és a teremtménye, az ember között. Miközben az olvasó elé kerülnek ezek az elbeszélések, kiderül, hogy mit kell vallanunk Istenről, a világról és az emberről. Tegyük fel a kérdést: mit tudunk meg Istenről Bibliánk első lapjainak üzenete alapján? Megtudjuk azt, hogy Isten bölcs, a világot és az embert egy tökéletes evolúciós sorozat keretébe ágyazottan hívta életre; Isten szerető Úr, aki olyan életrendet alkotott, amely az ember alapvető érdekeit szolgálja; Isten igazságos, aki a vétket megtorolja; Isten irgalmas, aki a Benne bízókat megmenti a világot sújtó ítéletben. Fontos megállapítanunk azt, hogy - úgy tűnik - Isten felől minden világos és logikus. A probléma azonban éppen Istennek ebben a „kiismerhetőségében” van. A bálványokra jellemző ugyanis, hogy „kézbe lehet őket fogni”, hogy mindent meg lehet magyarázni működésükkel kapcsolatban, sőt működésüket az ember meg tudja határozni, érdekei által motiváltán befolyása alá tudja venni. Ezen a háttéren válik izgalmassá a Káin és Ábel elbeszélésének első néhány mondata (lMóz 4,1-5). A bibliai üzenet egyedülállóan sokrétű. A hagyományos magyarázat szerint az Isten ellen lázadó ember bűne eszkalálódik: az Isten iránti engedetlenség az emberi együttélést is alapvetően megrontja: emberhalál, azaz gyilkosság jelzi a bűn törvényszerű kiteljesedését a teremtett világban. Egyoldalúan és hibásan ezt a tanítást mélyítette el a 20. század második felében az a teológiai irányzat, amely „az embertársért felelős ember” portréját vélte kiolvasni ebből a bibliai elbeszélésből. Figyeljük meg: a többrétű elbeszélés azzal kezdődik, hogy Ádáméknak két fiúk született: Káin a földet művelte, Ábel pásztorkodott. Mindketten áldozatot mutattak be munkálkodásuk gyümölcséből, mindketten a legjobbat adták Istennek, ám az ÚR csak Ábel áldozatát fogadta el, Káinét visszautasította. A testvérgyilkossághoz vezető út drá- maisága, majd a következmények iz- galmassága alapján szokás minősíteni a két testvért, és szinte teljesen feledni azt a tényt, hogy az elbeszélés nem minősíti a két testvért. Ezzel kiemeli Isten szerepét, aki az egyik áldozat elfogadásával, a másik áldozat elutasításával érthetetlen és megmagyarázhatatlan döntéssel avatkozik bele két ember életébe. Itt található a hitvalló elbeszélés első és páratlan csúcspontja: Isten nagyobb értelmünknél, és nem indokolja döntéseit. O megkérdezheti az embert: „Ádám, hol vagy?”, illetve „Káin, hol van a te testvéred?”, de az ember nem kérdezheti meg: „miért engedtél át a Kísértő hatalmába?”, illetve „miért tettél különbséget a két azonos módon előkészített és bemutatott áldozat között?” ■ Akit vagy amit kiismerhet az ember, azt birtokba is veheti, uralkodhat is fölötte. Aki vagy ami titok marad előtte, az emberségének korlátáira figyelmezteti. A „rejtőzködő Isten” a valóságos, teljhatalmú Istenről szóló kinyilatkoztatást tárja a hívő ember elé. Isten titkaival, „rejtőzködésével” gyakran találkozunk a Bibliában. Csak két példát említek. Karácsonykor a Gyermek gyámoltalansága takarja el Isten hozzánk hajló szeretetének erejét, Nagypénteken pedig a kereszt gyalázata takarja el a Megváltó bűn, halál és ördög fölötti győzelmének dicsőségét. Életünk is tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Mert nem mindent lehet indokolni a bűnnel és a büntetéssel. Gyakran homályban marad Isten világkormányzó bölcsessége, mindenhatósága, szeretete. Arra az alázatos felismerésre vezethet el mindez minket, hogy - miként Luther mondja - „Isten helyet készít a hitnek”. Hogy akkor is beléje kapaszkodjunk, ha nem értjük Őt és tetteit. Ezt tette Ábrahám is, amikor az ÚR szavára elindult az ismeretlenbe, és rábízta magát, életét, egész jövőjét Istenére. (lMóz 12,1-4) id. Magassy Sándor EVANGÉLIKUS NŐK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Budapest - Deák téri Ev. Gimnázium, 2001. szeptember 29. „ Hol van a te Istened? " - a harmadik évezred kihívásai 10.00 - Köszöntés 10.20 - Áhítat: Zsolt 42,11-12 alapján - Brebovszkyné Pintér Márta lelkésznő. 11.00 - Missziói kihívások a harmadik évezredben - Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes, a Zsinat lelkészi elnöke. 13.00-Ebéd 14.00 - A reménytelenség kihívásai a harmadik évezredben - Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök főtanácsadója. 15.30 - Áhítat: Zsid 10,23b; 39 alapján - Karíné Csepregi Erzsébet lelkésznő. „... ingadozás és kételkedés nélkül kell meglátnod Isten irántad való jóakaratát és hinned erősen, hogy O veled is akar és fog is nagy dolgokat cselekedni. Az ilyen hit él és tevékenykedik, áthatja és egész mássá teszi az embert; ez meggyőz arról, hogy kevélységedben félned kell, alacsony sorsodban pedig megvigasztalódhatsz. ” Luther Márton, Magnificat (Takács János fordítása) i 4
