Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-09 / 37. szám
2. oldal 2001. SZEPTEMBER 9. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - UJ KEGYELEM Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Mt 25,40 Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mert megnyug-, szánok fáradozásaiktól. (Jel 14,13) Hogyan tekintsünk halottaink felé? Hol vannak ők most? Számtalan kérdés merül fel bennünk a halállal kapcsolatban. Isten igéje megnyugtat és békességet ad nékünk. Aki itt a földi életében Istenre bízta sorsát, az most boldog, mert Uránál van, és megnyugodott minden fáradozásától. Készüljünk mi is így halálunkra, amely bármikor eljöhet, ezzel ;« bizonyossággal: tudom, kiben hiszek, és tudom, hova megyek. „Ott leszek, hol Uram van, ez az én bizodalmám.” ÉKV 223. / Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigßsztaltatnak. (Mt 5,4) Aki: sír, az nem érzi boldognak magát. Ezzel a Iktatással Jézus mégsem állt képtelenséget. Azért köszönti a sírókat, mert rászoknak az ő vigasztalására. Helyzetükből fakad az a lehetőség, hogy közel kerítenek Istenhez. Megtapasztalhatják szeretetét és segítségét a bajban, olyan csodálatos módon, amely egy' boldog embernek nem adatik meg. / í; X Tudd meg tehát, hogy a te Istíned, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ö, aki hűségesen megtartja szövet&Í$kmHÍBt///gken at is. azok tram, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. (5 Móz 7,9) Kicsoda a mij stenünk? Hogyan mondhatjuk el másoknak, kiben hiszünk? Izrael népe személyes tapasz val felelt erre a kérdésre. Elbeszélték, mit tett értük Isten. Isten a keresztségben velünk is szövetséget kötött. Hűségét és segítségét ígérte nékünk. Igénk arra biztat, hogy mi is adjuk tovább meggyőződésünket másoknak. Tegyünk vallást hitünkről minden minket kérdező embernek. V. Jézus így szólt tanítványaihoz: Ti kinek mondotok engem? - Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. (Lk 9,20) Kicsoda nekünk Jézus Krisztus? Jézus személyét mindegyik világvallás tisztelettel veszi körül. Jézus élete sok nem vallásos ember számára is példaértékű. Most bennünket, követőit kérdez. Életünkben mekkora teret adunk néki? Hallgatunk-e szavára, kérjük-e bocsánatát?- El tudjuk-e mondani, hogy ő az életünk Ura, szabadidőnk, várva-várt Messiásunk? Magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. (Zsolt 138,2) Minden nap van okunk Istent magasztalnia dicsérni. Ha nyitott szemmel járunk, felismerj ük életünkben az O munkálkodását|Éldását. Igéjét naponként ízlelgetve döbbenünk rá, mennyire szeret minket. VaJÍ miért hálát adni. A hálaadás fölemeli lelkünket csüggedtségünkből, kiszabadít kétségeinkből. Az Istent dicsérő ének a legjobb orvosság a depresszió, a magán#’ ellen. Ha pedig KrisztuséMagytok, akkor Abrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösöm. (Gál 3,29) Az Ószövetségben Isten áldását ígérte Ábrahámnak és utódainak. Ez az áldás Krisztusban kiteljesedett és minden benne hívő számára elérhetővé váljr Isten gyermekei vagyunk hit által, és ezt senki nem vitathatja el tőlünk. Akkor péfig örökösök is, az Isten ígéreteinek és áldásainak örökösei. Élünk-e nap mint najÉezzel a lehetőséggel, igénybe vesszük-e ígéreteit és áldásait életünk fordulópontjain? ítél az Űr népe ügyében, és megkönyörül szolgáin. (5 Móz 32,36) Sten megítéli a bűnt életünkben. Nem huny szemet felette. Bűneink büntetését azonllh Jézus szenvedte el. Mi szabadok vagyunk. Isten igazságossága nem hagyhatja büntetés nélkül a bűnt, de irgalma megmenti a bűnös embert. A mai napon is ebből az irgalomból élhetünk. Ezért kérhetjük elrontott életünkre, szeretetlenségünkre, vétkeinkre bocsánatát. Ezért indulhatunk fölemelt fejjel, belső békességgel tovább, mert valaki kifizette helyettünk a számlát. Gerőfi Gyuláné SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASARNAP Önmagunk helyes látására emlékeztet az Isten Jel 3,1-6 Jó dolog az emlékezés. Az élethez nem csak a külső életfeltételek nélkülözhetetlenek, hanem az emlékezés csodálatos adottsága is. Emlékezés nélkül élni sem tudnánk igazán. Ezért ajándékozott meg Isten vele. Nélküle nem tudnánk a tegnapról, hogy mi történt velünk. Nem tudnánk még hazamenni sem. Nem ismernénk meg családtagjainkat, a szomszédokat, vagy barátokat. Nélküle nem lenne emberi tapasztalás és tudás. Emlékezés nélkül az állatvilág szintjére süllyednénk vagy még tovább, hiszen az állat is emlékezik. Emlékezés nélkül nem ember az ember. Ha valaki tragikus baleset megrázkódtatásában elveszti az emlékezés képességét, élőhalottá válik. Már az is mennyit bosz- szant, ha rosszul működik, ha nem jut eszünkbe valami, ha elfelejtünk valamit. Ilyenkor kínlódva mentegetőzünk: „a nyelvemen van, de nem tudom kimondani”. Valóban: jó dolog az emlékezés. Pedig néha felejteni szeretnénk. Miltiades ókori hadvezért (aki az athéniak élén Marathonnál fényes győzelmet aratott), valaki meg akarta tanítani, hogyan lehet egyszerre sokmindent megjegyezni. Ő lemondóan válaszolt: „Inkább azt áruld el, hogyan felejtsem el azt, amire nem szívesen emlékezem”. Sok olyan van, amit szeretnénk elfelejteni. Egy-egy rossz szó olyantól, akitől nem várnánk, hetekre megkeserít. Máskor nem tudunk elaludni sem, mert valami történt velünk napközben, ami tovább nyugtalanít. Sokszor válik nehéz teherré is az emlékezés, ha szándékunk, akaratunk ellenére kell emlékezni. Vagy amikor figyelmeztetnek: hát nem megígérted?! Kínos percekké tudnak azok válni, amikor kényszerré lesz az emlékezés. így kényszerít Isten is az emlékezésre. „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!”. Isten sem hagy minket felejteni. Kényszerít az emlékezésre, ha elfelejtettünk olyan dolgokat, amelyek Isten szempontjából lényegesek. A Jelenések könyvének levele egy gyülekezetét figyelmeztet. Szárdisz kis- ázsiai város volt, egykor Lydia tartomány fővárosa, sőt királyi székhely is. Virágzó gyülekezetében egyidőben jól ment minden, ami később kiüresedett: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Részleteket nem tudunk életükről, csak annyit, hogy más volt a látszat, és más az igazi való. Életük krisztusi tartalma üres formává lett, a belső meggyőződés látszatkegyességgé, hazugsággá hűlt a hit, és képmutatássá torzult a szeretet. Ezért emlékezteti Isten őket arra az időre, amikor még élő volt a hit és lángoló a szeretet. És figyelmezteti őket: „eljövök, mint a tolvaj”. Az ítélet váratlanul jön el. A nekik írt levél éles fenyegetéssel próbálja felrázni a gyülekezetei, de hiába volt az emlékeztetés. Az egykori királyi székhely ma romváros, Szárdiszt Timur mongol fejedelem pusztította el. Helyét legelőn szétszórt kövek jelzik, s egy gyülekezet nélküli nyomorúságos kis falu. Bennünket is a mi érdekünkben kényszerít Isten az emlékezésre. A külső látszat soha nem elég. Külsőleg talán egyházunkban, gyülekezetünkben is rendben van minden. Szépülnek az épületek, a templomok. Gyarapodik iskoláink, intézményeink száma. Szívesen emlegetjük, hogy jobb a templomlátogatási arány, mint a nyugati országokban. Ha arról van szó, igyekszünk segíteni is. S ha személy szerint másokhoz hasonlítjuk magunkat, a megelégedettség érzése is eltölt. Ránk is illeszthető: „az a neved, hogy élsz”. De nem külsőség-e sok minden? A cselekedetek nálunk sem teljesek. A látszat mögött sokszor elszomorítók a tények. Énekünk sokszor olyan, hogy csak a szánk énekel, a szívünk örömtelen. Imádságunk gyakorta üres szavakká válik. Mondjuk a hitvallást: „Hiszek...” - s közben a szívünkben ott fészkel a kételkedés, az aggódás, a bizonytalanság, a félelem, ahelyett, hogy megkapaszkodnánk Abban, akiben hiszünk. Halljuk az igehirdetést, ám a szívünkben ott ég a harag, a gyűlölet. De az igére figyelő gyülekezetben, közülünk ki látja a bezárt szíveket? Ki veszi észre a konok haragot, a kiengesztelhetetlen gyűlöletet, a feltétlen hit hiányát, az igazi valónkat eltakaró képmutatást? Egyedül Isten! Ő igen. Isten nem hagyja, hogy önmagunkkal megelégedett, helyzetünket és életünket hamisan felértékelő emberek legyünk. O nyugtalanít a nem teljes cselekedetek miatt. Ő emlékeztet látszatkeresztyénsé- günkre. Szeretne megmenteni. Azért szól: vjgyázz! Téij meg! Mert csak annak a neve marad meg az örök élet könyvében, aki győz. De győzni csak Vele lehet, nem felejtve, hogy a mi győzelmünk forrása ott van, ahol Urunk Jézus győzött: a Golgotán. O segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen. Megriadt őz lehet ily hangtalan. Am ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss Jézusom, új szövetséget! Azzal köss Jézusom, új szövetséget!” (Ev.Ék. 374,3). Zászkaliczky Péter SAROK ISTENTISZTELETI REND _______________ Bu dapesten, 2001. szeptember 9. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, 111., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai, Bíró M. tér de. 10.Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lászlóné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Budai Barnabás; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (tanévnyitó) Váry Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lászlóné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlörinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Táborszky László. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 13,22-30; epistolája (igehirdetési alapige): Jel 3,1-6. HETI ÉNEKEK: 455, 473. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. szeptember 10-én, hétfőn 13.30 órakor. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. szeptember 23-án, vasárnap de. 10.04 órakor Soltvadkertről az evangélikus templomból. Igét hirdet Káposzta Lajos esperes-lelkész. Összeállította: t.sz.m. ••••••••••••••••••••a Az énekkar 3 £ 5 a MEGHÍVÓ Az Országos Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata az EKE és lelkészeink szolgálatával GYÓGYÍTÓ CSENDESHETET rendez 2001. október 1-6 között a Szarvasi Evangélikus Otemplom Középhalmi Missziójában. Várjuk az alkohol- drog- és egyéb szenvedélybetegségben lévő betegek, valamint neurotikusok, depressziósok és más lelki betegségben szenvedők jelentkezését, továbbá mindenkit, aki Isten igéje mellett szeretné eltölteni a hetet. A részvételi díj 4.000 Ft/fo/hét, mely magában foglalja a szállás, a rezsi és az étkezés költségét. A részvételi díj a helyszínen rendezendő. Indokolt esetben kedvezményt adunk. Kérjük, hogy a résztvevők hozzanak magukkal Bibliát, jegyzetfüzetet, tisztálkodási eszközöket és lehetőség szerint ágyneműhuzatot, de aki nem tud hozni, annak - a mosatási költségek felszámításával - adunk. További felvilágosítást ad és jelentkezéseket fogad levélben vagy telefonon: Józsáné Káltai Katalin, 5540 Szarvas, Arborétum út 12. Telefon: 66/313-423. „Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó ” - írja Luther. Az énekkar szerepe a gyülekezetben, az istentiszteleti szolgálatban kiemelkedően fontos. Sokan talán bele sem gondolnak. Úgy hiszik, csupán kellemes hangulatelem a szolgálatuk. Jó, felemelő, ha van, nem tragédia, ha nincs. Meggyőződésem: az énekkar puszta létével prédikál! Adni akarnak, nem elvenni vagy „fogyasztani ”. Tagjai egyszerre vesznek levegőt, együtt mozdulnak, közösséget élnek. Szolgálatukkal Istent dicsérik és az embereknek szereznek örömet. Lapunk három egymást követő számában, egyházunk három meghatározó egyházzenészének adom tovább a stafétabotot, hogy írjanak olvasóinknak az énekkar istentiszteleti szerepéről. HK Az énekkar szerepe az istentiszteleten A Liturgikus sarok rovatvezetője olyan cikket kért tőlem, amely bemutatja, hogy istentiszteleti rendjeinkben hol van helye az énekkar szolgálatának. Hogyan rendelkezik erről az Ágenda? A vasárnapi istentisztelet énekverses rendjében a szószéki áldás után szerepel: Ének vagy karének. A vasárnapi istentisztelet liturgikus rendjében az Introitus zsoltárt a lelkész és a kar, illetve a gyülekezet váltakozva énekelheti. A LaudamusX a kar énekelheti. Majd szintén a szószéki áldás után szerepel: Ének vagy karének. Mivel gyülekezeteink nagy része nem használja a liturgikus rendet, úgy tűnhet, egy helyre korlátozódik az énekkar megszólalási lehetősége. A valóság viszont az, hogy az előírt rend felrúgása nélkül találhatunk olyan helyet, ahol az énekkar a liturgia szerves alkotóelemeként részt vállalhat az istentiszteletből. Segítheti, élénkebbé teheti a gyülekezeti énekek, leginkább a főének éneklését a kórus és a gyülekezet váltakozása. Az egyik versszakot a kórus énekli több szólamban, a másikat a gyülekezet orgonakísérettel. Megvalósítható ez akkor is, ha kórusunk kisebb létszámú, vagy a tagok ösz- szetétele folytán nem alkalmas a többszólamú éneklésre. Ilyenkor azzal tehetjük változatosabbá az éneklést, hogy a kórus egyszólamú énekét másfajta korálharmonizálással és regisztrációval kísérjük. A szószéki áldás után van az önálló énekkari mű helye. Nagyon fontos tudni és tudatosítani: ez a lehetőség nem azt jelenti, hogy bármi elhangozhat, hogy az énekkar azt énekelheti, amit tud, vagy ami éppen kéznél van. Mint ahogy a gyülekezeti énekeket is gondosan keressük az egyházi évre és az igehirdetési alapigére figyelve, úgy a kórusművek kiválasztásának is ez legyen a szempontja! Nem az a lényeg, hogy nagyszabású, minél több szólamú legyen a mű, amely esetleg középszerű előadásban hangzik el, hanem az, hogy megerősítse a prédikáció mondanivalóját, és mintaszerű előadásban hangozzék el. Itt hívom fel a figyelmet az 1996-ban a ReZeM kiadásában megjelent Protestáns graduálra, amely minden ünnepre tartalmaz értékes magyar szövegű, és többnyire nem túl nehéz énekelnivalót. Természetesen a gregorián dallamok másfajta előadási stílusát is el kell sajátítani, de ha valaki ráérez az egyszólamú kompozíciók teljességére és gazdagságára, egy új világot fedezhet fel. Önálló előadásra különösen ajánlom a himnuszokat és a hosszabb anti- fonákat. Az introitusok nehezebbek, de csodálatosan meg tudják adni egy-egy ünnep méltóságát. Az úrvacsoraosztás alatt helye lehet hálaadó, Jézust dicsőítő kórusműnek. Ilyenkor fokozottan figyeljünk arra, hogy ne zavarjuk meg a szertartást! A terjedelem szűkössége miatt most csak néhány gondolatot tudtam felvetni. A legjobb az lenne, ha ezeket minden karvezető továbbgondolná, és a maga keretei között, ésszerűen alkalmazná. Ecsedi Zsuzsa 4 k * V
