Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-28 / 5. szám
4. oldal 2001. JANUÁR 28. Evangélikus Élet A haza bölcse Felénk fordított Hegyi-beszéd Gondolatok Csizmazia Sándor „Lehulló álarcok” című könyvéről (Evangélikus Sajtóosztály, 2000) Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1876. január 28-án halt meg Deák Ferenc, a haza bölcse. Születésekor - 1803. október 17-én - elveszítette édesanyját. Búskomorságba esett édesapja 5 éves korában halt meg. Testvérei, a 10 évvel idősebb Klára és a 14 évvel idősebb Antal nevelték fel. Testvérbátyját követte a foglalkozásában is. A győri jogakadémián szerezte jogi végzettségét. Kitűnő emlékezőtehetsége volt. Bátyját Zala megye országgyűlési képviselőjévé választották az 1825-27-i reformországgyülésbe. A család nemességét dédapjuk bátyja kapta 1665-ban, katonai érdemeiért. Deák Ferenc az ügyvédi vizsgát 1823-ban tette le. Ezután Zala megyében hivatalokat töltött be, 1833-ban pedig felváltotta bátyját az országgyüDecember 5-én elhunyt és 14-én búcsúztunk Szabó Gyula ny. lelkésztársunktól a debreceni gyülekezet templomában. 1919. december 15-én született a Veszprém megyei Csöglén. Szülőfalujához és ott élő rokonaihoz való mély kötődését mutatja, hogy végakarata szerint Csöglén temették el, december 16-án. Szülőfaluja ezt a hűséges ragaszkodást díszsírhellyel köszönte meg. Családjában a tizedik gyermek volt, aki kiemelkedő tehetségével, kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait. A soproni Líceumban érettségizett, majd teológiai tanulmányait is kitűnő eredménynyel végezte. 1944. május 14-én Sopronban szentelte lelkésszé Kapi Béla püspök. Segédlelkész Gyékényesen, Csöglén, Pécsett, majd hitoktató a győri fiú-középiskolában. 1951. május 28-án kötött házasságot Szalay Ibolya Olgával. 1951-55 között homokbödögei, majd 1955-től 1990-ig debreceni lelkész. 1977-től a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye köztiszteletben álló esperese. A bibliai nyelvek kiváló ismerője volt. Héber nyelvtudása segítségére volt, hogy az Ószövetség és az Újszövetség teológiai összefüggéseit ne felületesen lássa. Az Ószövetségben nem a törvény szigora, magas erkölcsisége ragadta meg, hanem az Úristen kegyelmének megmérhetetlen mélysége. Nagyon közel állt hozzá Ézsaiás próféta, akit Isten bűnöket megbocsátó kegyelme úgy megragadott, hogy vállalni merte Isten követségét. Ézsaiás bátorító példa volt számára, hogy küldetését ő is merje vállalni. lési követségben. Ekkor már folyt az 1832-36-os országgyűlés, melyen az ellenzék vezére lett. Ő az újat akaró szabadelvű irányzat képviselője volt. ValSzívét átmelegítette azoknák az ígéreteknek a gazdagsága, amelyeket Isten Ézsaiás prófétán keresztül adott. Mindezek Jézus Krisztusban bízó hitét erősítették. Ézsaiástól azt is megtanult^ hogy a történelem folyamata és benne Isten népének élete is az Úristen kezgjten van. Isten a babiloni fogságban, nehéz politikai helyzetben élő, a hatalomnak teljesen kiszolgáltatott népét sem hagyta el. Vigasztalta és bátorította. Erre a bátorításra neki is szüksége volt, hjszen lelké- szi szolgálatának egész ideje, csaknem fél évszázad, politikailag nagyon nehéz időszakra esett. Isten Igéje tette bölccsé, hogy lelkészi szolgálatának méltóságát és életének tisztességét végig megőrizhesse. Színes és sokszor szenvedélyes előadó volt. Magával hozta gyermekkorának, falujának, nyelvi gazdagságát, képies kifejezőképességét, szemléletes hasonlatait, de a hangsúly mindig a megértett üzenetben volt. A lutheri teológia meggyőződéses szilárd képviselőjeként az Úristen kegyelmét mindennél nagyobb ajándéknak látta. Hálaadással köszöntük meg szolgálatát, életét és példaadását. Azzal a reménységgel búcsúztunk tőle, hogy Mennyei Atyánk, aki elhívta a Jézus Krisztussal való közösségre és követévé tette, hűséges szeretetével őrzi őt a feltámadás napjára és a kegyelem kiteljesedésének örömére. Koporsója mellett Nagy Zoltán debreceni lelkész, Bozorády Zoltán esperes, Magyar László ny. lelkész és Szebik Imre püspök szolgált, ki személyes emlékeit felelevenítve meleg szavakkal emlékezett meg egykori esperestársa szolgálatáról. Magyar László UAl lotta, hogy a jobbágyok természetes jogait fóldesuraik nyolc évszázada igazságtalanul visszatartják. A föld birtoklásának szabadsága minden hazafinak természetes jussa. Hívő katolikus volt, de küzdött a legteljesebb vallási egyenlőségért. Köztudott, hogy a jobbágykérdést csak 1848-ban rendezték a jobbágyok felszabadításával. Nyíregyházán 1824- ben történt meg az örökváltság, amikor a nyíregyháziak megvásárolták földjüket a földesuraiktól. Deák Ferenc példának állította a nyíregyházaikat, akik az örök- váltsággal tulajdonosok lettek. Deák Ferenc bátran kiállt a perbefogott Wesselényi, Kossuth és az országgyűlési ifjak mellett. Segített Kölcsey- nek a védelemben. Bécsben is közbenjárt érdekükben. Batthyány Lajos első felelős magyar kormányában az igazságügyi miniszteri tisztet töltötte be 1848. április 7-től szeptember 11-ig. 1848 decemberében Windischgrätz Pest előtt állt csapataival. Deák elvállalta az országgyűlés békéltető küldetését, de az eredménytelen volt. Nem követte Kossuthot Debrecenbe, hazament Kehidára. A bukás után nem lett bántó- dása. Ő lett a passzív ellenállás példaképe. 1854. november 11 -én felköltözött Pestre. Barátja, Vörösmarty halála után gyámolítója lett családjának. Ferenc József csapatai 1859-ben Solferinónál vereséget szenvedtek. A császár engedményekre kényszerült. Az 1861-ben összehívott országgyűlés az engedményeket nem fogadta el. 1865. április 16-án a Pesti Napló húsvéti számában Deák megfogalmazta a Kiegyezés feltételeit. 1866-ban újabb vereség érte a császári csapatokat. Erzsébet királyné segítségével a császár is hajlott a megegyezésre. 1867. június 8-án megtörtént a koronázás. Deák maga helyett a fiatalabb Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. Ő sem hivatalt, sem kitüntetést nem fogadott el. 1876. január 28-án halt meg. Koporsóján ott volt Erzsébet királyné koszorúja, valamint Kossuth Lajos békéltető mirtuszága. Nagy részvét mellett temették el február 3-án. Földi maradványait mauzóleum őrzi a Kerepesi-úti temetőben. Dr. Reményi Mihály Már vagy két-három évtizede lehet, hogy sokat hallhattunk, olvashattunk a „Gutenberg-galaxis” várható leáldozá- sáról. Annak a változásnak következményeit fogalmazták meg ezen a sajátos módon, amelyet az elektronikus média térhódítása jelent a könyvnyomtatás révén lehetővé vált, és az olvasásra épülő kultúra számára. Egyszerűbben fogalmazva: a látnivaló háttérbe fogja szorítani az olvasnivalót. Ez a komor jóslat azonban, legalábbis úgy látszik, nem válik be. Megmaradt továbbra i^jjj betű vonzása, hiszen egy könyv felett kedvünkre elidőzhetünk, benne visszalapozhatunk, hatása a lélek mélyebb rétegeit érintheti. Most is könyvet ajánlunk olvasó emberek kezébe, olyant, amely meghittebb barátunk lehet sok fordulatos, folytatásos tévéműsornál. Az elmúlt század legutolsó sajtó- osztályi kiadványai között fedezhetjük fel ezt a zsebformátumú könyvet. Tulajdonképpen második kiadásról van szó, a szerzőnek „Igaz emberségért” címen 1974-ben megjelent müvének új, alaposan átdolgozott változatáról. Most már olvasható az egységek élén a Hegyi-beszédnek az a részlete, amelyről éppen szó lesz, a végére pedig egy- egy olyan igevers került, amely a mondanivalót az egész Szentírás összefüggésébe állítja. Ezenkívül kimaradt néhány időközben időszerűtlenné vált részlet vagy utalás. A közel százötven egységből álló sorozatban Jézus tanításának Hegyi-beszéd néven emlegetett, legnevezetesebb gyűjteménye bomlik ki számunkra a Máté evangéliumában megőrzött szöveg alapján. A könyv nem magyarázat abban az értelemben, hogy magát a szöveget faggatná, hanem megalapozott ismereteken nyugvó, de már felénk fordított Hegyi-beszéd, tehát hozzánk. Jézus mai tanítványaihoz szóló igehirdetések, A Bibliának ez a részlete az Isten szavának különösen is gazdag kincsesbányája, amelyet minden keresztyén nemzedéknek fel kell tárnia magának, sőt amelyben még fel nem fedezett kincsekre is találhat. Bizonyára a Hegyi-beszédnek ezt a feldolgozását szintén nagy haszonnal forgathatjuk, ha még annak is sok meglepetést szerzett, akinek hivatásából adódóan nem először kell Jézusnak ezekkel a szavaival foglalkoznia. A könyv legfőbb erényének azt tartom, hogy nem esik a Hegyi-beszéd gyakran tapasztalható szűkkeblű értelmezésének csapdájába. Újra és újra rátapint arra a nyitottságra, amellyel Jézus Isten szeretetét jellemzi, és amelyet tanítványaitól is igényel a keresztyén testvéren túlmenően minden ember sorsa iránt. Ez a hangsúly pedig igen időszerű akkor, amikor a keresztyénség hajlamossá válik önmagába feledkezni. Úgy gondolom, a szerző rátalált a Hegyi-beszéd kulcsára: „Minden sora - írja - ... Jézusról tesz bizonyságot. Ő így élt... és ezt az életet kínálja nekünk" (142. o.). „Mert különben mi marad életünkből, amikor Isten elé ér? Ott le- hull az álarc. Ott azok leszünk, akik vol- tunk, - nem azok, akiknek mondtuk magunkat, vagy amit hittek rólunk az emberek” (144. o.). Ez utóbbi kiemelt mondat egyébként a kötet címére is magyarázatul szolgál. Az egyes magyarázatok elférnek egy rövidke oldalon. „Egypercesek”, mint Örkény novellái. De a legtöbben található valamilyen emlékezetünkbe vésődő mozzanat. Például „Jézus szava 'mélyfúrást' végez,... és mélységi mintát vesz lelkűnkből" (32. o.). A képmutató kegyeseket meg „kirakatrendezőknek” titulálja (72. o.). Tehát igazán alkalmasak arra, hogy a reggeli időszükében meg nem áporodott napi lelki táplálékul magunkkal vigyük. De határozza meg a napnak mind a huszonnégy óráját! Váljanak ezek a morzsák az élet kenyerévé! Legyen olyan kóstoló, amely kedvet csinál átfogóbb bibliatanulmányhoz is! Ahogy Clairvauxi Bemát szép éneke is mondja: Ki téged ízlel, éhezik, S szomjasajbb lesz, aki iszik De másra már nem szomjazik, Csak Jézusért óhajtozik. (KÉ 360. 3. v.) id. Cserháti Sándor 2000 id. Kendeh György temetése 2001. január 9-én, a Farkasréti temetőben szabadult, de megfosztották lelkészi állásától, és 1951-ben családjával együtt kitelepítették a Békés megyei tanyavilágra. Kamutra. Mezőgazdasági munkából tartotta el családját. Amikor az államhatalom megszüntette a kitelepítést, maradniuk kellett, mivel nem volt hova menniük. 1955-ben került Piliscsabára, szükségszállásra. 1956-ban rehabilitálták és október 14-én visszakerülhetett a kelenföldi gyülekezetbe lelkészként. A forradalom és szabadságharc idején a Segélyosztó Bizottság vezetője. Hűséges szolgálatáért megtorlással fizettek a visszarendeződés idején. Fia teológiai tanulmányai is veszélybe kerültek. 1961-ben végleg elmozdították a gyülekezeti lelkészi szolgálatból, az akkor hozott rendelet segítségével „egyházi közérdekből”, és ezzel az „egyházi kitelepítéssel” került a kistarcsai Özvegy Papnék Otthonába nem lelkészi, hanem gondnoki szolgálatba 1982-ig, nyugdíjba meneteléig. Lelkészi szolgálatában ezután is akadályozták, mégsem volt tétlen. Részt vett a Testvéri Szó megszövegezésében, újraindította és szerkesztette a Keresztyén Igazság című folyóiratot. Megalapította és titkárként szervezte az Ordass Lajos Baráti Kört. Nagyon jelentős könyvkiadási tevékenységet fejtett ki. Élete alkonyáp betegsége akadályozta a további munkában. 2000 karácsony éjszakáján kórházi betegágyán nem a betlehemi kisdeddel, hanem a feltámadott Jézus Krisztussal találkozott, tudván, hogy aki haláláig hü, annak az Üdvözitő az élet koronáját adja. Rozsé István i I Kendeh Kirchknopf György Sándor In memoriam... Élet a halál előtt Meghalt egy ember. Sokak kedvence volt. Sztár - így mondják ezt. Jó téma ez a médiának. Lehet róla jót és rosszat mondani, a róla szóló műsorokkal nézettségi mutatót lehet növelni. És találgatni a szerencsétlenség körülményeit. Én nem azzal az emberrel akarok foglalkozni. Megtették ezt mások, és nem is ember van hivatva értékelni az életét. A halála utáni napokban azonban sokszor hallottam ezt a kifejezést vele kapcsolatban: „mélyen vallásos volt”. És nem tudtam mit kezdeni ezzel a kifejezéSSfel. Nem értettem, mit akarnak ezzel mondani, vagy sugallni. És mit jelent egyáltalán ez a kifejezés? Úgy látom, a hírek kommentátorainak ebben az esetben az volt a fontos, hogy valami unikumot találjanak és hangsúlyozzanak arról, akit sokan istenítettek. Mert milyen érdekes is az, hogy valaki, aki egészen szekuláris közegben mozgott és dolgozott, valójában életének abban a szegmensében, amit nem láthatnak a rajongók, „mélyen vallásos” volt. De hogy pontosan mit jelent ez, az senkit sem érdekel. Megelégednek a felszínnel. Fölhasználnak egy kifejezést, hogy fölkeltsék az érdeklődést. Mert milyen érdekes az, hogy bár nem látszott annak, nem hivalkodott vele, mint annyi vallásoskodó, mégis ő, aki más miatt volt híres, érdekes, sokak kedvence, igen, éppen ő „mélyen vallásos” volt. Ennek az esetnek is van tanulsága. Mert volt egy híres ember, akit sokan egyenesen istenként imádtak. Pénze sok, lehetősége korlátlan, meglepetések talán nem is érhetik. Talán sem neki, sem másnak eszébe sem jutott, hogy ilyen banális végé lehet a csillogó karriernek. Aztán kiderült: az élet a legtöbbször nem holmi hollywoodi sikerfilm, amelyben a bonyodalom mindig happy end-del végződik, s megkönnyebbülten sóhajthat föl a végén a néző, mert a kedvence, bár hibázott, mégis kapott egy lehetőséget a jóvátételre. Titkon reméli is, hogy így van, vagy így lesz, mert mindenki magának is ezt szeretné. Ám a valóságban sokszor nem így történik. És ilyenkor válik életszerűvé és figyelmeztet mindenkit az a mondás: próbálj úgy élni és úgy cselekedni, mintha minden perced az utolsó lenne. Mert a vég sokszor nagyon váratlanul jön el, és a következő pillanatban már semmit sem lehet korrigálni. Tudjuk, hogy nem lehetünk tökéletesek, még akkor sem, ha törekszünk arra, hogy minél kevesebbet hibázzunk. De bízhatunk Isten megbocsátó kegyelmében, hogy megbocsátja tévedéseinket! \ nou* Amikor az egyik vele készült, nevezetes interjúban megkérdezték tőle, hogy miben látja az ember sorsának lényegét, akkor ő a Jel 2,10-re emlékeztetve válaszolt, hogy vagy koronát nyerünk, vagy örök kárhozatra jutunk. A feltámadt Jézus Krisztus mondja: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját. " Jézus tanítványainak szolgálatát pedig abban látta, hogy Isten akaratát kell előbbre vinnünk ezen a földön. Édesapja vitéz Kendeh Kirchknopf Gusztáv lelkész, édesanyja Laukó Ilona, Laukó Károly kecskeméti lelkész leánya. Gyermeksége színtereit édesapja szolgálati helyei jelölték ki. Késmárkon született 1912. január 22-én, Kolozsvárott kezdte el tanulmányait, és amikor az első világégés után kiutasították őket, szüleivel és testvéreivel (Gusztávval, Sárával és Mártával) Budapestre került, ahol édesapja a bányakerületi püspök, D. Raffay Sándor mellett látta el a kmületi lelkészi szolgálatot. Egy ideig a Józsefvárosi pályaudvaron vagonlakókként éltek, mint olyan sokan akkor a menekültek közül. Tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban fejezte be az érettségi vizsga sikeres letételével. 1930-ban megrendítő élményben volt része, ami égész további életútját meghatározta és a tragikus esemény a hűség szimbólumává lett szemében. Édesapja a Deák téri templom szószékén, igehirdetés közben, rosszul lett, s pár óra leforgása alatt meghalt. További útja a soproni teológiára vezetett. 1935-ben szentelte lelkésszé Raffay Sándor, és került se- gédlelkészi szolgálatba, melynek állomásai: Szeged, Cegléd és Bp. Deák tér. Ceglédi principálisában, a későbbi mártír püspökben, D. Ordass Lajosban atyai jó barátra lelt, aki svéd nyelvre tanította, és így 1937/38-ban állami ösztöndíjjal Uppsalában tanulhatott a teológiai fakultáson. 1939-ben gyülekezeti lelkésznek választották meg Nyáregyházára, az akkor nagyon elárvult gyülekezetbe. Még ez év során, szeptember 8-án házasságot kötött Bendl Máriával. Isten három gyermekkel ajándékozta meg őket (Györggyel, Máriával és Gusztávval). A második világégés tábori lelkészi szolgálat terhét hozta. 1943-ban és 1944-ben kórházvonaton istápol- ta a sebesülteket és a rokkantakat. Az ostromgyűrűbe zárt Budapesten találkozott családjával és végezte tovább szolgálatát, amíg a harci cselekmények ebben meg nem akadályozták. 1945-ben választották meg gyülekezeti lelkésznek Bp. Ke- lenföldön. Nem sokkal ezután az egyház elleni harc kiéleződött, ami számára azt is jelentette, hogy 1950-ben letartóztatták, majd internálták. A kistarcsai internáló táborból ugyan kiSzabó Gyula 1919-2000
