Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-12 / 33. szám

8. oldal 2001. AUGUSZTUS 12. Evangélikus Élet KELJ FEL ÉS JÁRJ! Orosházára készülve Az Orosházán augusztus 18-19-én tartandó III. Országos Evangélikus Ta­lálkozó programjában az úgynevezett szekcióbeszélgetések hivatottak alkal­mat kínálni arra, hogy az érdeklődők behatóbban megismerkedhessenek egyházunk szerteágazó tevékenységé­nek egy-egy területével. A Találkozóra „felkészítő” sorozatunkban arra keres­sük a választ, hogy mi mindenről eshet majd szó az egyes szekciókban. IFJÚSÁGI MUNKÁVAL FOGLALKOZÓ SZEKCIÓ lehetséges témái közül villantunk fel néhányat. A szekció munkáját Lénárt Viktor, az Országos Egyház egyetemi lelkésze és Buday Barnabás, az Országos Egy­ház ifjúsági referense vezeti majd. Talán ez a terület a legérzékenyebb a misszió szempontjából is, de más szempontból is. Meglepő tényekről hallhatunk majd. A ke­mény valóságról. Ez nem csak a fiatalok ügye! A többi korosztály képviselőit is vár­juk erre az alkalomra. Mert jó tudni, hogy... ...Milyen is a vallásosság iránt érdeklődő fiatalság a 21. század elején? Mennyi­re jellemző a körükben az egyházhoz kötődés? Milyen formákban nyilvánul meg? Hol marad a 15-29 év közötti korosztály az istentiszteletekről? Hol keresik, és hol talál­ják meg azt, amire lelkűknek szüksége van? Mit nyújt a hit sajátosan a fiataloknak? Miért sok a „kereső lélek”? És miért sok a passzív? Mi teszi hitelessé szemükben az egyházat - és mi teszi hiteltelenné? Milyen emberi adottságok kellenek ahhoz, hogy egy mai fiatal lelkigondozását tudja végezni valaki? Ki a hiteles papi és a hiteles világi személyiség számukra? Mi vonzza, és mi taszítja a fiatal korosztályt egyházi vonatkozásban? Mi az, ami legin­kább hat rájuk? Milyen megközelítéssel forduljunk hozzájuk? Formálja-e a hit a fia­talok életvezetését, életstílusát, mindennapi viselkedési normáit? Megélik-e a hitet a mindennapok gyakorlatában, és látják-e ezt a náluk idősebbek életében? Atérezzük- e azt, hogy ez is misszió: fiataloknál és idősebbeknél? Mi a helye, szerepe a fiatalságnak a gyülekezetben? Elkülönülő korosztály? Van- e híd a generációk között, vagy a jövő útja a gyülekezeten belüli kisebb csoportok, körök keretében folyó hitélet? Mi a szerepük az egyházi iskoláknak a hitéletre való nevelésben? Milyen szerepe lehet a fiatalságnak egyházunk jövőjének formálásában lelki értelemben, és milyen szerepe lehet a szervezeti megújulás tekintetében? Hogyan alakul a kor szerinti összetétel egyházunkban? Mi a jövő útja: a mennyi­ség vagy a minőség? Hol a határ, mennyire lehetünk toleránsak? Meg tudjuk-e látni a megtérés első jeleit, vagy túlzóak az elvárásaink? Mit tehetnek az idősebbek a fia­talokért, és mit tesznek a fiatalok az idősebbekért, hogy együtt lehessenek testvérként a gyülekezet közösségében? Nehéz kérdések. Ne féljünk átgondolni ezeket két, az ifjúság körében fáradhatat­lanul, erős hittel munkálkodó fiatal lelkész vezetésével. KÓRHÁZMISSZIÓVAL FOGLALKOZÓ SZEKCIÓ A szekcióban folyó beszélgetést hárman vezetik: Bajuszné Orodán Krisztina, az Országos Egyház kórházmissziói szolgálatának vezetője, aki elsősorban a középge­neráció problémáiról, valamint általános szervezési kérdésekről szól, Lukovits Eszter, aki a beteg gyermekek és szüleik lelki gondozásáról beszél majd, és Bolla Árpád, aki az utolsó útjukat járók és környezetük körében végzett munkáról mondja el tapaszta­latait. Elvben óriási lehetőség a kórházmisszió - vajon tudjuk-e, mi a helyzet a gya­korlatban? Miért kell (és kell-e) külön kórházlelkész a gyülekezeti lelkészeken kívül? Tud-e mindig egymás partnere lenni a kórházlelkész és a gyülekezeti lelkész? Tudnak-e egy­más partnerei lenni a különféle felekezetek kórházlelkészei? Hogyan jut el a kórház- lelkész azokhoz, akik tudatosan kérik szolgálatát, és hogyan jut el másokhoz? Mi len­ne az előnye annak, ha minden nagyobb kórházban állandóan lenne jelen kórházlel­kész? Kik a kórházlelkészek segítői? Miért fontos, hogy minél többen legyenek a világi segítők? Mi lenne a feladatuk? Folyamatos, napi aprómunkára van-e inkább szükség, vagy egy-egy ünnepi alkalom megszervezésére? Hogyan sajátíthatnák el a segítők a szükséges alapismereteket? Milyen más képzési formák vannak erre a munkára? Mit tesz a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete? Félelmetes, reménytelen munka a kórházmisszió? Képes-e az ember a kiégés ve­szélye nélkül lelki vigaszt nyújtani a betegeknek? Van-e mód a beteget látogató csa­ládi és baráti körben lelki gondozásra? Igénylik? Hogyan nyílik meg a válsághely­zetben levő ember? Van-e lehetőség a lelki „utógondozásra”? Mi a teendő a súlyosan és tartósan beteg gyermekkel? Mennyire lehet őszintén be­szélni a gyermekkel a betegsége kimeneteléről? Milyen válságot idéz elő és hogyan oldható fel a helyzet? Miben tud segíteni a lelkész a gyermeknek és a szülőnek? Mi­lyen lehetősége van a nem-lelkészi segítőknek a gyermek betegágyánál? Mit tudunk arról, hogyan segíthetjük az utolsó útjukat járókat? A félelem, a tilta­kozás, a beletörődés és a helyzet elfogadása hogyan fejlődik a betegben és hogyan a környezetében? Őszinteség vagy jószándékú hitegetés? Milyen lelki élmények adnak könnyebbsé­get a haldoklónak? (És mik a jószándékú tévedések?) Mit tehet embertársaiért a kórházba került hívő? Milyen magatartást célszerű kö­vetnie, és mit kerülnie? Szükség van-e a kórházi dolgozók körében is a kórházlelké- szi munkára? Ha igen, megoldható ez? A kórházi dolgozók megértik-e a kórházmis­szió fontosságát? Vajon máshol is helyet kaphatna az a felirat, amelyet Budapesten a Péterffy Sán­dor utcai kórház Idegosztályán a kórházi dolgozók maguk fogalmaztak meg és he­lyeztek el minden kórteremben? Szövege a következő: Tisztelt betegünk! Ha a kórházi kezelés ideje alatt Ön igényelné, hogy vallását gyakorolja, erre kór­házunk lehetőséget biztosít. Csütörtökönként 16-17 óráig ökumenikus imaórát tar­tunk a főépület kis tanácstermében. Ha szeretne részt venni az összejövetelen, kérjük, a főnővérnél, vagy a nővéreknél jelentkezzen, akik az adott időpontban átkísérik Önt. Ha betegsége miatt az átjutás nehézségekbe ütközik, kérésére a lelkipásztor szemé­lyesen is meglátogatja Önt a csütörtöki nap egy későbbi időpontjában. Szeretettel várjuk érdeklődését! Isten áldja, és adjon erőt betegsége leküzdéséhez! A kórház dolgozói KELJ FEL ÉS JÁRJ! Testi és lelki értelemben! Szabó-Pap Gabriella MÉLYPONT, holtpont, csúcspont Hol állok most az életemben? Mély­ponton? Amikor fejtetőre áll a világ. A világ felettem, és egészen lenyom. Két­ségbeesés. Szimbóluma lehet ennek az állapotnak egy szájával lefelé fordított pohár... Holtponton vagyok? Se előre, se hátra. Tehetetlenség. A képzeletbeli pohár ilyenkor oldalra dőlve, magára hagyva fekszik... Esetleg csúcsponton vagyok? Isten szeretetével feltöltve. A szívben öröm, békesség. A pohár eredeti funkciója szerint áll és megtöltetik víz­zel. A világ mit árthat nékem? Színültig vagyok Isten szeretetével. Azután történik valami. A szomorú­ság elkezd uralni egészen a kétségbeesé­sig. Mélypont. A pohár fordul. Üresség. Illés volt csak igazán mélyponton. „Elég most már, Uram! Vedd el életemet!” Az ember életét végigkísérik mély­pontok. Eric Beme Emberi játszmák cí­mű könyvében ír erről. A bennünk lévő félelmeket úgy próbáljuk palástolni, hogy hibás emberi magatartásunkat, vi­selkedési mintáinkat ismételgetjük. A hívő ember ehhez hozzáteszi: ebből nem tudunk szabadulni Isten segítsége nélkül. Előfordul, hogy valakin nem lehet se­gíteni, mert minden szeretetteljes köze­ledésre, segítő kezekre így reagál: „Úgy­sem segít.” Pedig ha engedné, hogy át­öleljük, megérezhetné Isten szeretetét és kiléphetne az „Úgysemsegít” játszmájá­ból. Ismerős számunkra az „Ennekistevagyazoka” játszma? Min­denki hibás, csak én nem. Ezekben a sajátos, speciális mély­pontokban süllyed és süllyed az ember. Mérgezi a saját életét és a környezetét. Nagyon veszélyes éveken át mindennap játszani, mert rákövesedhet az emberre. Ezt a mélypontot elnevezhetem - ma­gamnak - aktív mélypontnak, mert aktí­van cselekszik benne az ember. Sajnos nem a kijutásért. A hívő embernek is van hitbeli játsz­mája. Hiszek. Csúcsponton vagyok. Jön a kereszt, és Istennek teszek szemrehá­nyást. Pörgetem a világot magam körül. „Segíthettélvolnaistenem!” játszmát ját­szok. Itt kialakul a holtpont. A keserű­ségben pedig lecsúszok a mélypontra. „Rajtammáristensemsegít”. Illés prófétánál is találhatunk hitbeli játszmát, ebben a megközelítésben. Sareptában saját szemével látta, hogyan segíti meg Isten az özvegyasszonyt. Testvérem! Láttál már olyat, hogy a lisz­tes fazék nem ürül ki, az olajos korsó nem fogy ki? Illés látott. Csúcsponton volt. Mi történt a prófétával, hogy a pusz­tában így imádkozott: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet!” Emberi játsz­máinkban vissza-vissza csúszunk Isten gondoskodó kezeiből saját két kezünk­be, fogva a fejünket. Imádságra kulcso­lódó kezeink inkább gonddal teli hom­lokunkat tartja. Ezt az állapotot elne­veztem - magamnak - passzív mély­pontnak, ahol az ember kétségbeesik, és aggodalmaskodásán kívül alig csinál valamit. Illés neve azt jelenti - egyes fordítá­sok szerint - az Úr az Isten, erősségem az Úr. Illés hogyan tapasztalta meg ezt az erősséget? Először, Isten megszólította: „Kelj föl!” A mélyponton lévő embert mindig megszólítja: „Nálam mindén le­hetséges.” Isten megszólít, mert nem mond le rólam. Másodszor, az Úr táplál. Illés holt­pontja, hogy nem mozdult ki erről a fontról és kétszer kellett indítani. Táplá­lékul lángost és vizet kapott. A hívő em­bert is erősíti, táplálja lelkileg. Istennél semmi sem lehetetlen. Harmadszor, a Gondviselő vezet. A próféta 40 nap és 40 éjjel ment. Szemé­lyesen megtapasztalta, hogy Istennél minden lehetséges. így jutott el Isten he­gyéig a csúcspontra. Isten megszólít, táplál, vezet. Hogyan áll a te poharad? Börönte Márta HÍREK • ESEMÉNYEK • KÖZLEMÉNYEK DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT augusztus 26-án, vasárnap 18 órakor. Matti Vainio orgonaestje. Műsoron Bach és finn szerzők művei. A Duna TV Isten kezében című so­rozatműsorának augusztus 11-i adása (szombat, 12.30) az egyházak és a média kapcsolatával foglalkozik. Benne egye­bek mellett tudósítás látható ß Protestáns Média Alapítvány Budavárban tartott nemzetközi tanácskozásáról, valamint a piliscsabai rádiómissziós konferenciáról. Ismétlés: augusztus 16. csütörtök, 10.45. Szerkesztő: Fabiny Tamás. „CSODÁS TALÁLKOZÁSOK” Az Evangélikus Diakóniai Testvér­közösség őszi csendesnapjára - amelyet 2001. szeptember 7-9. között tartunk Budapesten a Rózsák terei kollégiumban (Bp. VII. kér., Rózsák tere 1.) - szeretet­tel hívogatjuk szeretetszolgálatunk mun­kásait és a diakónia iránt érdeklődő test­véreket. Szakelőadást tartanak: dr. Frenkl Róbert országos felügyelő - Derencsényi Zsuzsanna, a Schweitzer Albert Református Otthon vezetőnője - dr. Solti György, a SAREPTA orvosa. Igét hirdet: Kovácsné Tóth Márta és Kovács Imre lelkészek. MEGHÍVÓ a Nógrádi Evangélikus Egyházme­gye szabadtéri evangélizációjára, melynek vezérigéje: „ Új parancsola­tot adok nektek, hogy szeressétek egymást...” (János ev. 13,34) Időpontja: 2001. augusztus 12. vasárnap délután 3 óra. Helyszíne: Terény, szabadtéri színpad (rossz idő esetén az evangé­likus templom) Igét hirdet: Szolga-Tőkés Sándor ősagárdi lelkész. Készüljünk az úr­vacsora vételére is. Várjuk a gyüle­kezeti (ifjúsági) csoportok, énekkarok szolgálatát, gyülekezeti tagok bizony­ságtételét. TÁRSULÁSI EGYEZMÉNY Csönge és Ostffy asszony fa 2001. jú­lius 29-én Társulási Egyezményt foga­dott el, amelynek értelmében - az egy­házmegyei jóváhagyás után - Társult Egyházközségként fog működni. Egyút­tal megválasztotta lelkészének az eddig is -ott szolgáló Garas Krisztina Judit segédlelkészt, aki az elmúlt év folyamán sikeres lelkészvizsgát tett. TELEFONSZÁM VÁLTOZÁS A Kőszegi Evangélikus Egyházközség telefonszáma megváltozott. Az új szám: 94/563-154. A Kőszegi Evangélikus Sze­retetotthon hívószáma: 94/563-199. HALÁLOZÁS Hálás szívvel köszönjük mindazok együttérzését, akik FÓNYAD PÁL ny. evangélikus lelkész gyászisten­tiszteletén Nagykanizsán, valamint hamvainak elhelyezésén Nagyatádon részt vettek, vagy vigasztaló soraik­kal fájdalmunkat enyhítették. A Gyászoló Család Apróhirdetés Nemes-Városmajor Galéria XIX-XX. szá­zadi festmények vétele-eladása. 302-8698, 212-3156. Két fiatal, Krisztus-hívő tanárnő elérhető áron albérletet keres (akár föbérlővel is) a XVII. kerületben, vagy más, könnyen elérhe­tő helyen. Augusztus 20-a után költöznénk. Tel: 20/436-7813, 20/321-3039. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Anyaházába keres azonnali belépéssel, napi 8 órai munkára takarítónőt és gondozónőt. Bé­rezés megegyezés szerint. Jelentkezés: Magassy Katalin fönökasszonynál az Anya­házban (1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193. Tel: 376-8610) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Keresztyén munkatársat keresünk terjesztői állásra! Feladatköre: az ÖRÖMHÍR gyer­mekújság előfizetői számának növelésére új lehetőségek felkutatása, az újság és a VISZ egyéb kiadványainak terjesztése és postázá­sa, nyomdai ügyintézés. Jelentkezési lap: Vasárnapi Iskolai Szövet­ség (VISZ) 2119 Pécel. Pf. 63. 06/28/453- 792. E-mail: visz.betpecel@dpg.hu. Beküldési határidő: 2001. szeptember 10. r Evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja evelet@lutheran.hu Felelős szerkesztő: T. Pintér Károly Karoly.Pinter@lutheran.hu Felelős kiadó: Kendeh K. Péter Peter.Kendeh@lutheran.hu , Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Szedés, tördelés: Rezessy Szabolcs Szabolcs.Rezessy@lutheran.hu Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Rt. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Elet kiadóhiva­talában közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 3520 Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 13000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és tengerentúlra: egész évre 115 DEM vagy 55 USD, (portó­val együtt) Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! AIII. országos evangélikus találkozón az EVANGÉLIKÚS KÜLMISSZIÓ1 EGYESÜLET SZEKCIÓJA a következőket tervezi: Az érett keresztyén közösség felelős az evangélium továbbviteléért- közvetlen környezetében, de- világméretekben is. A keresztyén gyülekezet joga, de kötelessége is misszionáriust küldeni azok kö­zé, akik nem ismerik Krisztust, a Megváltót. Az EKME CÉLJA OROSHÁZÁN IS AZ, hogy- bemutassa a külmisszió munkáját a múltban és az utolsó 10 évben,- bemutassa az általa imádságban, anyagiakkal és az érdeklődés felkeltésével tá­mogatott misszionáriusokat és szolgálati helyüket. (Marseille, Pápua-Új-Guinea, In­dia, Komi Köztársaság) Teszi ezt kiállítás, diavetítés, tájékoztató beszélgetések, szórólapok, könyvek for­májában (10 éves az EKME, „Kit küldjék el?” és a „A galamosz hangja”), hogy fel­hívja a figyelmet rendezvényeinkre; a nyári konferenciára, a közgyűlésre, a külmisz- sziói napokra. Bíztasson az imaközösségek megalakítására, a rendszeres áldozat vál­lalására, hogy segíthessük az evangélikus keresztyénség képviselőit a Krisztus nél­kül élő világban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt Szekciónkban! Bencze Imréné, az EKME titkára Az Ev. Élet következő számának tartalmából: Az Ágostai Hitvallásról (A jövő heti újságból plusz példányok - 5 vagy annál nagyobb rendelésszám esetén - hétfőn (augusztus 13.) délután 16 óráig, faxon vagy email-ben igényelhetők a Kiadótól.) FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! * ( 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom