Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-12 / 33. szám
2. oldal 2001. AUGUSZTUS 12. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM „ Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) VASÁRNAP ”^Z *etek'nl a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köz- tük értelmes, aki keresi az Istent?" (Zsolt 14,2) Az egyik legkifejezőbb Isten-ábrázolásunk a háromszögbe rajzolt szem. Különleges Istennek ez a féltő figyelme teremtményei iránt, de meglepő a mondat második fele, azaz Atyánk idefordulásának oka. Van-e a földön olyan ember, aki keresi Őt? Tisztaszándékú, őszinte istenkereső. Ránk illik-e ez a 'definíció'? Bárha hozzánk is így szólna visz- szatérő Urunk: Jól van jó és hü szolgám. HÉTFŐ " Örök szeretettel szerettelek, azért voftalak magamhoz hűségesen. ” (Jer 31,3) Milyen csodálatos, hogy Isten szeretete messze felülhaladja elképzeléseinket. Mi csak ideigvaló ragaszkodásjfszép szavakat tudunk; ajándékozni, de a mi Atyánk öröktől tartó s el nem múló szeretetéről tanúskodik Jézus. Az ojy sokszor hűtlen népet Isten magához vonja hpSéges szeretetével. Isten mérhetetlen szeretetével átöleli a világot, s van-e olyan teremtmény, aki háládatlan tud fenni ekkora ragaszkodás láttán? Ne legyen kisebfeVágyunk, mint az hogy isten ilyen vonzásában élhessünk. Jusson eszünkbe Jézus szava: Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok. A KEDD •• Órállóvá tettelek téged. ” (Ez 3,17a) A kereszty én életföl nem idegen a figyelmeztetés feladata. Felelőssé tesz az Isten házunkban, egyházunkban!, ' munkahelyünkön. A szeretetben végbemenő fegyelmezés Isten eszköze, mellyel gyermekeit jó rendjéhez igazítja. Az őrállói hivatás a kemény igazsághoz hű, de feladatát szeretetben viszi véghez. Mily nehéz elfogadni és bölcsen végezni ezt. SZERDA -Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. ” (Fii 2,4) Korunk igénye, az érvényesülés törvénye aligha engedi meg, hogy engedelmeskedjünk a különleges kérésnek. Pedig az igazi „siker” iránya és eredménye e mondat betöltése s ez indulat forrását is megtaláljuk igénk folytatásában.. Önzéstől az önzetlenségig hosszú az út, de van lábnyom ezen az úton, amit követhetünk. Érdemes újra e mondat fényében áttanulmányozni a filippi Krisztus-himnuszt! CSÜTÖRTÖK mondja: „ Itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, " (ApCsel 26,22) Milyen ismerős a mondatkezdet. Pál beszéde Agrippa előtt és Luther járton bizonyságtétele ugyanígy kezdődik. Ez a keményhangú, félelmet nem ismerő bizonyságtétel, erejét az Istentől kapja. Alapja a Feltámadottal való személyes találkozás azon a bizonyos damaszkuszi úton. Vajon van-e ilyen határozott, kicsinyeket és nagyokat megszólító hangunk és mondanivalónk? „Tudjátok meg, hogy az élő Isten van közietek. ” (Józs 3,10) Különös, hogy Izrael számára folyton-folyvást bizonygatni kellett, hogy Isten velük van, s nem hagyja egyedül kiválasztott népét. Józsué szava bíztatás és figyelmeztetés egyszerre, így is „átfordítható”: vegyétek tudomásul, vegyétek figyelembe. Erre a bíztatásra, „tudásra-tudományra” nekünk is szükségünk van. SZOMBAT "Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? - így szól az Úr. ” (Jer 23,29) Nem az a kérdés, hogy szól-e hozzánk Isten, hanem hogy van e vevőkészülékünk hangja megértéséhez. Ki tudjuk-e szűrni a világ hangjait, a zavaró lármát és zajokat? Jeremiás könyve itt arról tanúskodik, hogy álpróféták, félrevezető tanítók szólnak úgy az emberekhez, mintha Isten szavát hallatnák. Talán a mi korunkról beszél a próféta? Az Isten szavának azonban ereje van, mint a tűznek, mely megégeti a szalmát, az értéktelent. Arra bíztat igénk, hogy a hallott szót az igazság mérlegére kell tennünk, így derül ki valós értéke. A szeretet tüze a kegyelmi időben nem pusztít, hanem átmelegít, megmelengeti a lelket, s elvezet Isten megismeréséhez az Ő Fia által. Ihász Bea SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP Hideg, merev, kemény vasak Zsid 3,12-14 Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet. (Pilinszky János: Négysoros) Pilinszky lényeglátása sokszor zavarba ejtő. Már gimnazista koromban is óriási hatással volt rám ez a rövid, de annál súlyosabb verse. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akiben nyomokat hagyott ez a négy sor. Arra a mára közhellyé süllyesztett felismerésre jut ebben a versében, hogy az ember egyedül van, teljesen magányos. Nem más, mint alvó szeg. Elegyes, szabályos, merev és kemény. Hideg, mint az a közeg, amelyben él, amely körülveszi élete minden pillanatában. Nem lehet itt észrevenni a másikat, aki oly magányos, mint egy plakát a sötét, esős éjszakában. Didereg mindenki, hiszen a magány nem a legkellemesebb dolog. A költő kívülről halad befelé. A közösség és az egyén ugyanazzal a nehézséggel küzd. Elment a másik is, csak az égve hagyott villany emlékeztet még rá fájón. Az én maradt, előtt -, nehogy valaki elszakadjon az Istentől. A párhuzam megdöbbentő a vers és az ige között. Az elszakadás - és az ebből következő elmagányosodás - félelme nem köthető korhoz, nemhez időhöz. Általánosan mindenkire érvényes. Pilinszky arról ír, hogy az emberek egymástól elszakadtak. Ez a viszony azonban meghatározó az Istennel való kapcsolatunkban is. Aki ugyanis embertársával nem képes kapcsolatot kialakítani, az az Úrral sem. Az Isten-ember viszony ugyanis az ember-ember kapcsolatban nyilvánul meg. Ahogyan a másik emberhez viszonyulunk, ugyanúgy tudunk Istenhez is viszonyulni. „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét az még mindig a sötétségben van.” (ÍJn 2,10) - írja az apostol. Mikor szakadunk el Istentől? Ha emberi kapcsolatainkat képtelenek vagyunk rendezni, ha a szegénység és nyomorúság mellett úgy tudunk elmenni, hogy nem érint meg. Ha úgy tudunk megbántani másokat, hogy az nekünk nem fáj, akkor nem beszélhetünk az egységről, kereszténységünk nyedjék, el ne idegenedjen. Nem azt jelenti ez, hogy ítélkeznünk kell a másik felett. Csak buzdítani szabad, mert magunk is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor bennünket is elítélhetne bárki. A megtapasztalt magány érzésénél nincs szörnyűbb. Aki egyszer átélte, annak annál inkább figyelnie kell a másikra. Még tart a ma, még itt van az alkalmas idő. Most lehet buzdítani szeretettel a körülöttünk élőket erre, természetesen önmagunkat is megvizsgálva. A szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat, mint magadat parancsolat szorosan összetartozik. Erre az útra mindannyiunknak törekednie kell. Egyik a másik nélkül nem teljesíthető. Buzdítani nem csak akkor kell, ha látjuk a hibát, hanem folyamatosan, hogy a keménységnek még az árnyéka is elkerüljön engem és a másik embert egyaránt. Jézus segítségében és útmutatásában való bizalom azonban elkerülhetetlenül részévé kell, hogy váljon ennek a magányosság elleni küzdelemnek. Az a hit, hogy nem egyedül mi éltük át az Istentől való elszakított- ság érzését, hanem Jézus is megtapasztalta és le is győzte. Megmutatta, hogy az Istennel való közösség nem elérhetetlen cél, hanem nagyon is valós lehet. Ehhez azonban szükség volt Jézusra. Önmagunktól nem tudtuk volna áthidalni az ember és Isten között levő szakadékot. Jézus az út, amelyen járnunk kell. Erre kell figyelmeztetni a másik embert éppúgy, mint saját magunkban tudatosítani, hogy egyedül nem lettünk volna képesek helyreállítani a kapcsolatot. Mindvégig szilárdan hinnünk kell ezt, mert így Jézuson keresztül részesei lehetünk Istennek. Figyelmeztetés és szeretettel teli biztatás hangzik felénk. A féltés és aggódás szava. Törekedjünk arra, hogy ne legyünk alvó szegek a jéghideg homokban,- hanem felelősségteljes, keresztény emberekként éljük le életünket, hogy mások se maradjanak hideg, hegyes és merev vasak. Barthel-Rúzsa Zsolt ISTENTISZTELETI REND ______________ Bu dapesten, 2001. augusztus 12. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Buday Barna; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, 111., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út. 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Blázy Áipád; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Gyurkóné Urbán Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV. , Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gabor; Pestszentimre, XVni., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 15,1- 5; epistolája (igehirdetési alapige): Zsid 3,12-14. HETI ÉNEKEK: 395, 439. ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN Alsódörgicse: de. 11; Badacsonytomaj: de. fél 9; Balatonakali: du. háromnegyed 2; Ba- latonaliga (Club Aligá): du. 6: Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4; Balatonboglár (Hétház u. 17.): de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfoldvár (Városháza, házasságkötő terem): du. 2; Balatonfúred: de. 9; Balatonszárszó (Jókai u. 4L): de. 10. Balatonszárszó (templom): du. 3, Balatonszemes: du. 2, Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: de. fél 12; Mencshely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11.; Szentantalfa: háromnegyed 10; Zánka: de. fél 9; NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonboglár: du. 6; Balatonfúred: de. 11; Keszthely: du. 6. Összeállította: t.sz.m. csak maga, teljesén egyedül. Erre figyelmeztet a Zsidókhoz szóló levél írója is bennünket. Vigyázzatok - írja majdnem kétezer évvel ezlény egéről. Feladatunk, hogy törekedjünk erre az egységre. Felelősséggel tartozunk a másik emberért, hogy ő meg ne kemé••• SAROK ............................................. Ur am, nyisd meg ajkamat... —— A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlésének Rendkívüli Ülése Egyházunk törvénye alapján (IV.Tv. 108. §) ezúton hívjuk össze rendkívüli ülésre a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlését. Az ülés színhelye: Országos Egyházunk központi épülete Budapest, Vili. Üllői út 24. Ideje: 2001. augusztus 31. péntek, 15. ó. (Az Országos Presbitérium 14. órakor kezdődő ülését követően). Tárgysorozat: • A tábori lelkészi szolgálattal kapcsolatos személyi kérdések • A miskolci és kőszegi középiskolák visszavétele • Országos hatáskörű szabályrendeletek elkészült részeinek tárgyalása • Egyéb ügyek A rendkívüli ülésre az Országos Közgyűlés minden tagját ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk. Dr. Sólyom Jenő felügyelő sk., Ittzés János püspök sk. az Országos Közgyűlés az Országos Közgyűlés nem lelkészi elnöke lelkészi elnöke □ £ 5 6 3 3 „ Uram, nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséretedet". Ez a mondat nem a vasárnapi „főistentisztelet” liturgiájából való, hanem az „imádságra hívás” rendjéből (imaórák - hórák - zsolozsma). Most mégsem a liturgikus imaórákról, vagy ahogy énekeskönyvünk tartalmazza, a mindennapi istentiszteletek rendjéről szeretnék szólni. (Bár érdemes fellapozni evangélikus énekeskönyvünk 17. számát azoknak is, akik közösségükben még eszerint a liturgia szerint nem tartottak istentiszteletet). Olyan mondat ez, amely meghatározza a keresztény ember imádságának, s ezáltal az istentiszteletnek is az egyik lényeges jellemzőjét. Most (még) ne a mondat formájára, közvetlen mondanivalójára, liturgiában elfoglalt helyére figyeljünk (Ősztől a Liturgikus sarok - az átfogó istentiszteleti témák után - a részletekről, az apró gyöngyszemekről fog szólni.), hanem a mentalitására, a mondat alapgondolatára. A lelkületűt kell magunkba szívnunk, és akkor az egész istentisztelet lelkét megérezhetjük. Zsoltáridézetről van szó, mint a liturgiában annyi helyen és annyiszor. Az 51. Zsoltár 17. versében könyörög azért Dávid, a bűnbánó király, hogy Isten nyissa meg ajkát, hogy megszólalhasson az Isten-dicséret, a hálaadás. A zsoltáros és a mindenkori imádkozó ember őszinte felismerése, hogy nem könnyű imádkozni, néha lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Magunktól nem megy. Az imádság emberi produktumként csupán lélektani fogás, öntisztító erőlködés, gondolatokba mélyedés. Kérni talán még tudunk, bajban felkiáltani is („Jaj Istenem, segíts meg”...), avagy vádlón számon kérni. De felszabadultan Istent dicsérni, köszönetét mondani, hálát adni? Az már nem magától értődő. Az istentiszteletbe bekapcsolódó ember vagy közösség, önmagától képtelen az Isten-dicséretre. Az emberi száj „természetes” módon csak öndicséretre vagy panaszkodásra tud megnyílni. Uram, nyisd meg ajkamat - kéri a zsoltáros, és könyörög azóta is Isten népe. Ha Isten nyitja meg a beszélgetést (s ezt ő maga teszi is), megnyílhat szánk a vele való párbeszédhez méltó szavakra. A szavak nélküli, vagy éppen hangos szóval megfogalmazott gondolatok akkor válnak imádsággá, ha kétirányú a „forgalom”. Isten eltakarítja az útban álló akadályt, az imádságot gátló tényezőket (lehet ez a bűn ezerféle formája: gőg, beképzeltség, nagyképűség, érdektelenség, cinizmus), kitakarítja fejünkből és szívünkből a sokféle, helyet foglaló, többnyire felesleges tölteléket (üres, fölösleges gondolatok, külső-belső zajok, rögeszmék, alaptalan álmok stb.), és szabaddá tesz az Isten-dicséretre. (Dicséretedre teremtettél Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned - írja Augustinus egyházatya). Ezért nem lehet, nem érdemes máshogy kezdeni az istentiszteletet, mint így: „ Uram nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséretedet”. Gyülekezeti tagok, istentisztelet-látogatók, lelkészek, kántorok: kérjük! S akkor megtörténhet az a csoda, ami megtörtént egykor Jézus közelségében: a süketnéma ember meggyógyult. Hallott és beszélt. Isten fület, szájat, szívet, lelket nyito- gató szeretete minket is teljes emberré formálhat. Istent dicsérni tudó emberré. Hafenscher Károly (ifj.)
