Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-05 / 32. szám
2. oldal 2001. AUGUSZTUS 5. Evangélikus Elet „Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” Ef 5,8-9 VASÁRNAP "^zo^ közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveid két, és mindenki szeme láttára elégették. így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött. " ApCsel 19,19-20 (Ézs 44,25; Mt 5,13-16; Zsolt 11,1-7) A gyülekezet megmásíthatatlan lépéseket tett szellemi tisztasága, érdekében. Isten Igéjének világosságában sötéten húzódik meg minden babonasági varázslás, haszontalan dolgokkal való foglalatosság. Az/újat kezdés első lépése, hogy Isten közelségében tudom magam, és igyekszem |negismemi mi a jó, a neki tetsző és tökéletes. „ Örüljetek az Úrban mindenkor! Isme,ij mondom: örüljetek, A ti szelídségetek legyen ismert minden ember Élőtt. Az Úr közel! ” Fii 4,4)5 (Ézs 41,16; Jak 2,14-26; ApCsel 21,1 -14) Az élet játéka és az élet művészete az érőmre való képességünkben rejlik. Észrevenni a rostban a jót, meglátni a bennünket elkerülő veszedelmeket, kimondani: elég, nem kéll több, örülök ennek is j- mindmind a tudatosan megélt örömök átéléséheafvezetnek. Az örömös emberektől pedig távol van az indulat, a zsörtölődés, az. irigység. Szelídségükről ismerjük fel őket. ............ ,, Ezt mondta Sámuel a népnek: Ti elkövettétek miiidezt a ross, az onban távol legyen, hogy vétkezzem az Ur elténp többé értetek. lSám 12,20.23 (IThessz 5,12-13a; 2Kor 6,11-18(7,1); ApCseF 26) Irigylésre méltó Sámuelnek ez a határozottsága és szabadsága, amellyel kitart az Úr parancsolatai mellett. Bennünket gyakran rabul ejt az idő, a változó hangulatunk, a közvélemény hangos, elterelő szava, a bizonytalanságaink: mi az, amit még megengedhetek magamnak, s mi az, amitől már tartózkodnom kellene. Mindez bénítólag hat (hit)életünkre. Lelki békességünk és Istennel való kapcsolatunk harmóniájának megőrzése miatt imádkozzunk egy ének szavaival: Én Uram, én Istenem, vedd el tőlem mindenem, ami gátol feléd! Én Uram, én Istenem, add meg nekem mindenem, ami segít feléd! „Amikor Pál és Barnabás megérkeztek Antiókhiába, összehívták a gyülekezetei, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. " ApCsel 14,27 (Ézs 55,5; Jak 3,3-18; ApCsel 21,27-40) Történnek-e ma is csodák? Tesz-e még az Úr ma is nagy dolgokat? Sokakkal együtt azt mondhatom, hogy igen. De ebben a világban, ahol felerősítve és minden csatornából egyoldalúan a rossz hírt zúdítják ránk, megkeseredett és megfélemlített szívünk'nehezen hallja és látja meg: nagy dolgot tett velem az Úr. Vannak /csodák. Minden egyes ember a maga egyediségével és isten után szomjazó leikével: csoda. Szolgálatunk, hogy' elkísérjük őket az élet forrásához, Jézus Krisztushoz. CSÜTÖRTÖK „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, h0y bármit is megítéljünk: ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tért alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk. ” 2Kor 3,5-6 (fér 50,5; lKor 12,27-13,3; ApCsel 22,1-22) Nehezen tanuljuk meg ennek az ig|pek a helyes értelmezését. Még ma is sokan vannak, akik bátorkodnak Istenre vfió hivatkozással saját kritikájukkal és ítéletükkel porig lesújtani a másikra. Kím|letlenül és szeretetlenül. Alkalmasságunkat nem arra kaptuk, hogy ítélkezzünk, hímem szolgálatra, hogy Krisztus növekedjék bennünk, megtanuljuk egymást széfétni és a mélységből fölemelni. „Amilyen magpsan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők irapr. ” Zsolt 103,11 (lPt 1,2; Jn 18,19-24; ApCsel 22,23- 30) Bár a modem technildrés tudomány segítségével ez a távolság - az ég és föld ■Távolsága - kiszámítható.' mégis a költői kép Isten végtelen szeretetét tárja elénk. en. amelyben én js ott lehetek, amelybe megmártózhatok, amely szeretetre koíHffir ^hi^*BSt,meg®lgíti. Erre a végtelen szeretetre válaszolhatunk egy másik zsoltáros szavaivarr^ízeretlek, Uram, erősségem!” (18,1). „Gyakoroljátoka vendégszeretetet!" Rám 12,13 (2Móz 23,9; lMóz 41,25-43; ApCsel 23,1-11) Eszembe jutnak kelletlen vendégvárások, fárasztó készülődések, és eszembe jut a kis herceg rókája: „Ha négy órakor jössz, én már három órakor elkezdek örülni, és díszbe öltöztetem a szívemet.” A vendégvárás lelke mindenek előtt szívünk felkészítése a találkozásra, a befogadásra. Ez megóv bennünket a szétszórtságtól, a megszokás érzésétől, hogy minden találkozás baráti, családi kapcsolataink építését, testvéri közösségeink ápolását szolgálhassa. Farkasné Körösi Krisztina SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASARNAP A szeretet ragyogása - a hit győzelme ÍJn 5,1-5 Hit és szeretet. Isten és embertárs. Parancsok és győzelmek. Mintha az ÉLET összesűrűsödött volna ebbe a néhány isteni Szóba. Minden összefügg mindennel. Bonyolultan nehéz és egyszerűen könnyű. Ha a felszínt szemléljük, továbblépünk, mert egy ideált vázol fel János apostol, de ha belegyökerezünk ebbe az Igébe, belegyökerezünk Istenbe: a Szeretet valóságába. Keresztényként annyiszor küszködünk az Isten és az ember sorrendiségével, a „mi volt előbb?” - kérdéssel. Mi volt előbb: az Isten felém irányuló szeretete, újjászülő ereje, vagy az én lépésem Isten felé? A hitem az én lépésem, vagy Isten Lelkének munkája? János összeforrasztja ezt a két oldalt, és egyként kezeli: Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. Mindegy, hogy oka-e a hitem annak, hogy Istentől születtem, vagy eredménye, egy a lényeg: Istené vagyok. János mást hangsúlyoz: a hitem szeretet nélkül nem valós. Ugyanis ha hiszek Krisztusban, ismerem a szeretetet, ha viszont nincs bennem szeretet, nem valós a hitem. Jézus Krisztusba vetett hitünk nem észbeli bizonyosság csupán, nem is csak rajongó lángolás, hanem egész létünket megalapozó bizalom. A bizalom pedig csak ott él, ahol a szeretetre alapul minden kapcsolat. Ezt tapasztaljuk meg mindennapi életünkben. Ha nincs bizalom, nincs hit a másik ember jószándékában, őszinte segítőkészségében, szavatartásában, akkor félelemmel vagyunk iránta. Házaspárok között az intimitás a bizalomvesztés esetén elsorvad, csak élnek egymás mellett, de nem együtt. Ha az apa hitelét veszti gyermekei előtt, szinte reménytelen szélmalomharcot vívhat a bizalom visszanyerésért. Ha nincs szívbéli bizalmunk Isten iránt, nagy nehezen letett bűneinket visszalopkodjuk, mint amikor lomtalanítás idején visszakerül a szemetesből a sok kacat. Ha nincs bizalmunk Jézus Krisztusban, az irántunk való szeretetét sem értjük meg igazán, megélni pedig végképp képtelenek leszünk. Németh László egyik korai versében (Tavaszi üzenet) ezt írja: Aki csügged, aki inog, Aki már bízni se mer, Hallja a víg, tavaszi igét: A csaták a szívekben vesznek el. A csaták a szívekben vesznek el. A szív jelképezi kultúránkban a szeretetet. A szeretet pedig bizalommal párosul. Ha a „szívünk” gyenge a hitre és a szeretetre, a benne és az érte vívott csatákat elveszítjük. Elveszítjük magunkat. De minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ha Isten irántunk való szeretete megragad minket, és mi is megragadjuk Őt, akkor ezt az életélményt szeretet-tettben átadhatjuk embertársainknak. Ez Jézus parancsa: „ Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. ” (Jn 13,34-35) Ebben valósul meg az Isten akarata: hogy az Ő országa terjedjen. Az Ő országának alapmotívuma a Szeretet. Minden, ami Benne történik, azt az Isten Szeretete motiválja. Isten győzelme a világ fölött a szeretete által valósult meg. Szeretetével nem igába hajtotta az istentelen világot, hanem éppen letörte a bűn igáját. Ezért minden olyan lépés, minden olyan szó, minden olyan kézfogás, amely éket ver az istenellenes erők falán, a mi hitünk győzelmét hozza. Ugyanakkor minden „nem” az igazi Krisztus-hittől való elfordulásra, minden „nem” Isten erkölcsi akaratának semmibevételére, minden „nem” a szeretet parancsának megtagadására indít. Ugyanakkor az Isten Szeretetébe vetett bizalom a hit győzelme. „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. ” A megtartott hit - ez maga a győzelem. Hitünk és bizalmunk az Isten szeretetében. Tettünk és életünk az Isten szeretetében. S hogy mennyire nehéz ez? Németh László így folytatja versét: ...Hiteit győzelemre viszi, Aki melegen tartja a szívét. Ha szívükben nem magunkat melengetjük, hanem Jézus Krisztust, akkor nem lesz izzadságszaga hitünknek. Lao- Ce mondta réges-régen: Aki saját magát szemléli, az nem világít. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje - énekli Anna. (lSám 2,9) Aki azonban önmagáról Krisztusra fordítja tekintetét, abból elkezd ragyogni Krisztus Lelke, az Isten Szeretete. Farkas Sándor ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2001. augusztus 5. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencépé Szabó Márta; du. 6. Bozóky Éva; Il„ Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanoyjcs András; Pesthidegkút,Tl„ Ördögárok u. 9. de. fél ll. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmeg íer, III., Mező u. 12. de. 10. onáth Lászlq; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. Gerőfi Gyulané; VII., Városligeti fasor. 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbanya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út. 69. de. 8. (úrv.) Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Áipád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi ut 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéne Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Hafenscher Károly (iíj.): du. fél 7. Gyurkóné Urbán Eszter; XIIL, Kassák Lajos u? 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangegán u. 43. de. fél 9. Kendeb György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Johann Gyula; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Bartel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. Tél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX„ Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 5,43- 48; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 5,1-3. HETI ENEKEK: 442, 238. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosz- szán 2001. augusztus 6-án, hétfőn 13.30 órakor. ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.1: du. 4 (úrv.); Balatonboglar (Hétház u. Í7J: de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüred: de. 9; Balatonfiizfő (ref. templom) du. fél 3 Í úrv.); Balatonszárszó (Jókai u. 4L) de. 10, talatonszárszó (templom) du. 6, Balatonszepezd: de. fél 9; Felsődörgicse: de. 11; Fonyód: du. 4; Hévíz: du. fél 5 (urv.); Keszthely: de. fél 11 (úrv.); Kőröshegy: du. 3; Kővágóőrs: de. fel 12; Mencsheíy: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: dé. 10; Siófok de. 11; Szentantalfa: háromnegyed 10; Zamárdi: du. 4; Zánka: de. fél 9; NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonfüred: de. 11; Keszthely: du. 6. Összeállította: t.sz.m. • • V) 3 £ 5 £ 3 5S/1ROK Igényesen Élő egyház - halott egyház • Az élő egyházban sok „zajos” gyerek és fiatal van - a halott egyház tökéletesen csendes. • Az élő egyházban mindig új utakat keresnek - a halott egyház soha nem változtat semmin. > Az élő egyház bátorságra, előrehaladásra hív - a halott egyház soha nem kockáztat semmit. « Az élő egyház kötelessége a világmisszió - a halott egyház mindenét magának tartja meg. • Az élő egyház megbocsát és bocsánatért könyörög - a halott egyház soha nem vét hibákat. • > Az élő egyház felhasználja a hagyományait és lehetőségeit, hogy szolgálja az embereket - a halott egyház az embereket használja fel a hagyományok és lehetőségek megőrzésére. > Az élő egyházban tizedet fizetők vannak - a halott egyházban csak borravalót adnak. > Az élő egyház látja a kihívásokat és az alkalmakat - a halott egyház csak a problémákat és a veszélyeket látja. > Az élő egyháznak istentisztelete van - a halott egyháznak csak aggodalma. > Az élő egyház evangélizál - a halott egyház megkövesedik... (Érted vagyok - amerikai közösségi és családi folyóirat 2000. október)y Nyár van, utazunk, sokfelé járunk. Talán be-be tévedünk egy-egy „idegen” templomba, talán tudatosan keressük az alkalmat, hogy más kultúrában ugyanazt az evangéliumot halljuk, ugyanannak az egy Úrnak a közösségét megleljük. Milyen hatások érnek minket, milyen élményekben lehet részünk? Jó utólag az emlékeket újra gondolni, feldolgozni. Két élménytöredék: Nümbergben jártam. A bajor diakónia elnökének Heimo Liebl-nek a búcsúztatásán. Csodálatos a környezet: St. Sebaldus templom, gyönyörű ívek, történelmet idéző falak, nagy igehirdetőkre emlékező padok. Minden a helyén, minden rendben. A liturgia tudatosan összeállított, már-már tökéletesen megy minden. Mégsem ez ragad meg. Az orgonista nyűgöz le. A háttérből összefog mindent. Kísér, szólózik, hangolja a gyülekezetei, lelkesíti az oltárnál és a szószéken szolgálókat, összeköt, bevezet, lecsenget, háttérbe vonul és teljes pompában megjelenik. Bach és Buxtehude műveket játszik fejből, kotta nélkül hihetetlen szépen megformálva. Intonációkat muzsikál az egyes énekekhez stílusosan, mindegyikhez a dallam adta világ szerint úgy, hogy már e rövid bevezetőben ott az ének hangulata, üzenete, bizonyságtétele. A lutheránus korái bevezetője ünneplővé, fenségessé varázsolja az énekelni készülők szívét, az ősi héber ének előtt szinte táncra perdülnénk lélekben, a gregorián gyökerű dallam előtt pedig érezzük a kereszténység régi dallamvilágának hatalmas boltíveket befestő mozdulatait. Mindezt azért, mert nem csak valamit játszik az orgonista, hanem mert bevezet, intonál. Azután: improvizál úgy, hogy közben a gyülekezet tagjainak szívében megszólal a bűnbánat, a hálaadás. Ujjai alatt nem csak megszólalnak a billentyűk, hanem áldássá formálódnak a hangok. A hangszerek királynőjén a tartalomhoz méltó formában zajlik a szolgálat. Példa - minden kántor számára. Nem Hans-Martin Rauch profizmusa, hanem a lelkűiét, ahogy segíti, kíséri, vezeti, gazdagítja a gyülekezetét. Ahogy Isten szépségét, szeretetét, örömét és jóságát prédikálja a hangszerével. Furcsa, én az ilyesmit nem szerettem soha: megtapsolták az istentisztelet végén. (Nem az igehirdetőt, nem a liturgust, hanem a kántort!!!) Most nem éreztem zavarónak. Istennek szólt a taps. A kántor ti. őt szolgálta. Igényesen. Katolikus testvéreim istentiszteletét látogattam meg. Időnként eljárok egy olyan plébániára, ahol igazi evangéliumi igehirdetéseket hallhatok, és a liturgia minden mozzanatában a protestáns embernek is elfogadható, befogadható. Amikor legutóbb ott jártam, a barátom szabadságon volt. Idősebb paptársa „mondta” a misét. Már az evangélium olvasása után eljöttem. Tudom, hogy nem egy személy miatt jár az ember templomba, mégis - elszégyellve magamat - bevallom, csak akkor fogok odamenni, amikor a barátom szolgál. Miért? Mert nem csak ő hiányzott legutóbb, hanem a rend, az átélt és megélt liturgia is. A rendetlenség, az előkészületlenség, a méltatlan mozdulatok, az elügyetlenkedett gesztusok tönkretehetik a legszentebb szövegeket. A liturgia kétezer évig formálódott rendje, az ezrek és milliók által mondott és csiszolt imádságok saját karikatúrájukká válnak, ha igénytelen a liturgia kivitelezése. Az igehirdetés változó. Sok mindentől függ a „hatékonysága”. Igazán élővé csak a Szentlélek teheti, és az ő szele ott „fúj” ahol és amikor akar... A liturgia - kikristályosodott voltánál fogva - állandó minőséget hozhat, ha igénytelen szóhordozással, hanyag mozdulatokkal, készü- letlenséggel nem teszik tönkre a liturgusok. Nem csak barátom plébániáján történik ilyesmi. Számomra nagy lecke volt ez az „élmény”. Még jobban belém véste: Istennek mindig csak a legjobbat! Csak igényeset! Hafenscher Károly f 4 i v
