Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-05 / 32. szám

Evangéükus 66. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 2001. AUGUSZTUS 5. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet A TARTALOMBÓL ARA: 65 Ft A „pap úr” talán még időben szól Továbbra sem találják a békéscsabai oltárképet Az ismeretlen Széchenyi Beszélgetés Illés Lajos zeneszerző, kántorral A reklámról pro és kontra A magyar reformáció helyei a 16.-17. században Emlékek, örömök, remények 1. Kőszeg 2. Sárvár 3. Pápa 4. Csepreg 5. Sopron 6. Magyaróvár 7. Pozsony 8. Nagyszombat 9. Detrekő 10. Galgóc 11. Sempte 12. Körmöcbánya 13. Trencsény \ 14. Zsolna 15. Liptószentmi ...^ 16. Besztercebánya — 17. Zólyom 18. Selmecbánya 19. Lőcse 20. SzepesVáralja t “ 21. Bártfa L &“**•*• 22. Kisszeben, 23. Eperjes, 24. Kassa, 25. Gönc, 26. Vizsoly, 27. Tállya, 28. Sárospatak, 29. Esztergom, 30. Buda, 31. Rákos, 32. Pest, 33. Tolna, 34. Mohács, 35. Laskó, 36. Szeged, 37. Debrecen, 38. Nagyvárad, 39. Erdőd, 40. Kolozsvár, 41. Torda, 42. Beszterce, 43. Marosvásárhely, 44. Segesvár, 45. Gyulafehérvár, 46. Nagyszeben, 47. Brassó Evangélikus identitásunk Evangélikus identitásunk veszélyben van. Külső kihívások és belső bizonyta­lanságok tanácstalanná tesznek minket. Ezért jó, ha szembesülünk egyházi életünk alapvető kérdéseivel. Az „Evangélikus vagy lutheránus” című cikk (Ev.Elet július 22.) bevezet a kérdéskörbe, amikor evan- gélikusságunk evangéliumhoz kötöttségét emeli ki, s egyúttal megkérdez: mennyire határozza meg hitéletünket az evangéli­um, melyet nevünkben is hordozunk. A probléma mindig időszerű, mint ahogyan az volt Korinthusban is. Lám, az apostolt Klóé emberei arról tájékoztatják, hogy meghasonlás támadt a gyülekezet­ben: különböző csoportosulások kelet­keztek, melyek között még „Krisztus­párt” is előfordult (lKor 1,11-13). Ami­kor Pál megfogalmazza kritikai nézetét ezzel a káros jelenséggel szemben, nem­csak egy közösséget akar megvédeni a szétbomlástól, hanem a döntően fontos alapigazságra is rá akar mutatni, amely a Krisztusban válik megragadhatóvá. Mivel pedig Jézus „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), a valótlanság, az álságosság, a csúsztatás nem tartozhat az evangéliumi (evangélikus) identitáshoz. Emlékezzünk azért néhány olyan tényre, ahol nemcsak evangélikus identi­tásunk, hanem az igazság is sérelmet szenved. Néhány évvel ezelőtt egy - azóta megszűnt - polgári napilapban lehetett olvasni október vége táján, hogy Min­denszentek napja a protestánsok legna­gyobb ünnepe. A cikk írójának fogalma sem volt arról, hogy Luther a 95 tétellel, egyházreformáló gondolataival a neve­zetes emlékünnepet megelőző napon lé­pett a nyilvánosság elé. Feltűnő módon szinte mindmáig tel­jesen elmosódva jelennek meg a 16. szá­zad nagy evangélikus reformátorai. Ró­luk általában az tudható meg, hogy „re­formátusok” vagy „protestánsok” voltak „Evangélikus” voltuk ködbe vész. így járt Sztárai Mihály, Dunántúl első evan­gélikus püspöke, aki korábban a Baranya megyei Laskón, később - haláláig - a Veszprém megyei Pápán működött. Dé­vai Mátyásról, a „magyar Lutherről” év­századokon át azt tartották, hogy a luthe­ri reformációtól a helvét (református) irányzathoz pártolt, holott csak tudo­mánytalanul értelmeztek néhány adatot, és vontak le belőlük hibás következteté­seket. „Református” reformátornak tar­tották sokáig a Magyaróváron, Győrött, Nagyszombaton, Kassán, Debrecenben, végül Pápán működő Huszár Gált, aki néhány hónapig püspöki szolgálatot is ellátott a Dunántúlon, és aki az első nagy evangélikus énekeskönyvet összeállítot­ta és kinyomtatta. Evangélikus volt Bor­nemissza Péter püspök is, aki Magyar Élektrájával és posztillás köteteivel - egy emberöltővel megelőzve Pázmány Pétert - a magyar prózairodalom terüle­tén szerzett elévülhetetlen érdemeket. Alig tartja számon valaki is, hogy az eu­rópai szintű magyar lírának az evangéli­kus Balassi Bálint volt a megteremtője. A terjedelmi keretek szorításában csak arra van mód, hogy még néhány nevet említsek. Evangélikus volt a költők kö­zül Berzsenyi Dániel és Petőfi Sándor, a politikusok közül Kossuth Lajos és Baj- csy-Zsilinszky Endre, a szabadságharc kivégzett tábornokai közül pedig Kiss Ernő, Dessewfjy Arisztid és Leiningen- Westerburg Károly. A kiragadott példák a reformáció nemzedékét kötik össze ve­lünk és evangélikus kortársainkkal. Végül megjegyzem, hogy a mai evan- gélikusság viharos történelmi örökséget hordoz. Egyfelől az évszázados üldözte­tés, másfelől a hazai reformátusság lé­lekszámúnak megnövekedése a kisebb­ségi sors próbatételeivel való küzdelem­re késztetett. Könnyen feledésbe ment, hogy valamennyi protestáns iskolánk - nemcsak a ma is evangélikus soproni, hanem a református pápai, sárospataki, vagy debreceni is - 3-5 évtizeden át a lu­theri reformáció hitbeli és szellemi hatá­sának volt a közvetítője, és csak a 16. század második felében - a Dunántúlon meg éppenséggel a század utolsó negye­dében - formálódott a kálvini tanítás szerint. Helytelen volna, ha múltunknak ezekkel a tényeivel dicsekedni akarnánk. Arra viszont szükség van, hogy ismerjük történelmünket. Mert mint ahogy a fa is csak akkor zöldell, ha élő gyökerekkel kapaszkodik a földbe, úgy a mi evangé­likus identitásunk is akkor lesz valódi, ha nem hiányzik belől a történelmi tarta­lom. id. Magassy Sándor Értesítjük olvasóinkat, hogy az Evangélikus Országos Könyvtár augusztus 1-31-ig, az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem Könyvtára pe­dig augusztus 1 -20-ig zárva lesz. (Az utóbbi intézmény augusztus 21-31. között 9.00-13.00 óra között fogadja látogatóit.) Az elmúlt évtized egyházi életének egyik örömteli vonása a konferenciák, il­letve táborok sokasodása. Különösen a nyár gazdag országos, regionális és helyi eseményekben. Amikor az 1949-89 kö­zötti négy évtized egyházi életének vesz­teségeiről szólunk, akkor nemcsak a köz­vetlen károkra gondolunk, hanem az el­maradt haszonra is. Arra, hogy milyen ér­tékek jöhettek volna létre egy szabad, nyitott, korlátok nélküli egyházi életben. A negyvenes évek végén, de még az ötvenes évek elején is voltak nyaranta konferenciák - a negyvenes évek ébre- dési mozgalma folyamatosságának, erejének köszönhetően, illetve an­nak is, hogy a diktatúra még nem tudta maga alá gyűrni a teljes egyházi életet. Figyelmét a ma­gasabb egyházkormányzati szint kötötte le. Személyes emlékeim ezek­ről a csodálatos nyarakról elsősorban Fóthoz és Gyenesdiáshoz kötődnek. Utóbbi helyen 1957-58-ban is nagyszerű alkalmakra került sor - erőteljes ifjúsági és gyülekezeti munkás konferenciákra, élve az egyház - forradalmat követő - rövid életű viszonylagos szabadságával. Általában az ébredés, és sajátosan a kon- ferenciázó helyek történetével is adósai vagyunk még az egyházi történelemírás­nak. Talán azért is, mert az említett helye­ken gyakran megfordultam, most, nyári emlékeket idézve, fél évszázad távlatá­ból, három olyan felejthetetlen konferen­cia kerül elő, amelyek egyediségükben azt is jelezték, hogy az igények újabb és újabb események szervezését váltották ki. Szilvásvárad, Szarvas, Tahi... Beval­lom, emlékezésem egyik rejtett célja, hátha akad kortárs résztvevő, aki emlé­kei közreadásával hozzájárul az akkori ébredés értékeinek mai megelevenítésé- hez. Hiszen a 20. század derekán a ma­gyarországi protestáns egyházakban le­zajlott ébredés hívott az Isten szolgálatá­ba lelkészeket, kántorokat, gyülekezeti munkásokat, felügyelőket, presbitere­ket..., akik a nehéz évtizedekben is hűsé­gesek maradtak, a szűk keretek között is értéket teremtettek és folyamatossá tet­ték az élő egyház szolgálatát. Szilvásvárad. A Szalajka völgyében, a pisztrángos vízesés fölötti hegyoldal­ban sátorozunk. Ma is úgy vélem, a világ egyik legszebb helyén. Életre szóló em­lékem Győri János nagytarcsai és Danhauser László budahegyvidéki lel­kész párhuzamos előadása. Előbbi a cimborákról, Hofniról és Fineásról, dur­vábban fogalmazva a gazemberségről, utóbbi a barátokról, a barátság szépsége­iről, tartalmáról, Dávidról és Jonatánról tartott előadást. Igazi csapda a cimbora- ság, színes, vonzó zsákutca, nem vezet sehová, keserű a csalódás... Egy életre megjegyezzük. Lehet, hogy szürkébb a tisztesség, az áldozatvállalás, de csak ez ad békességet. Csak a barátság érték. Izgalmas vita zajlik egyik este Kain és Ábel történetéről. Miben volt a hiba Káinnál? A szívben vagy az áldozatban? Talán összefügg a kettő. Felhőtlen rajon­gásunkban meglegyint minket a teológia tudományának szele. Az Úristen titokza­tossága, fensége, akire talán kevésbé is figyeltünk megtérésünk, Jézus Krisztus kegyelme észlelésének az örömében. A lecke folytatódik Szarvason, az evangelizációs konferencián. Itt teológu­sok is részt vesznek, akikkel nagy vitába keveredünk a szabad akarat kérdésében. Fel is tesszük az előadónak, Csepregi Béla bácsinak, az Evangélikus Evangélizáció vezetőjének írásban a kér­dést: van-e az embernek szabad akarata az üdvösség elfogadásában vagy elutasí­tásában? Már sejtjük a választ, ami nem az ifjú teológusok keménységével, ha­nem az evangelizátor melegségével, sze- retetével, bölcsességével érkezik. Is­tennek, Jézus Krisztus kereszthalálában megnyilvánult szeretete erősebb, mint a Sátán, a bűn ereje. Ezért lehet üdvössé­günk. Csak kegyelemből. Ennek elfoga­dása, megtérésünk is kegyelem. De ez nem csökkenti felelősségünket. Nem­csak magunkért, másokért is tovább kell adnunk a megtapasztalt kegyelmet, bi­zonyságot kell tennünk róla. így hát valamennyire már felvértezve érkezünk meg Tahiba, az ébredés radiká­lis vonulatának konferenciájára, ahol Sréter Feri bácsi, budavári lelkész a ve­zető. Keményen szembesítenek életünk­kel, bűneinkkel. Mióta valljuk magunkat Krisztus követőinek, és ahhoz képest mi­lyen az életünk? Nem mindenben tudtam egyetérteni az alkalmazott módszerek­kel, de hatásuk nem volt vitatható. És hogy máig emlékszem néhány kérdésre, forró légkörű alkalomra, hasznosságukra is utal. Azután hosszú csend. Ha jól emlék­szem, 1979-ben kapott újra engedélyt az államtól egyházunk - a fogalmazás is szörnyű -, hogy Gyenesdiáson (megha­tározott létszámmal) ifjúsági konferenci­át szervezzen. Életem értékei között tar­tom számon, hogy három évig, lelkész barátaim meghívásának köszönhetően ezen újraindult konferenciák egyik elő­adója lehettem - tehervállalásról, egész­séges életmódról, testi-lelki egészségről, Krisztushoz tartozásról beszélve. Öröm, ajándék és remény volt újra Gyenesdiáson, fiatalok között lenni. Ér­dekes lenne azt is megvizsgálni, hány lelkész, gyülekezeti munkás, presbiter működik ma a gyülekezetekben, akik ezeken a konferenciákon indultak el, let­tek Isten ügyének híveivé. Ma újra természetes, hogy vannak - korlátozás nélkül, csak erőnktől függően - konferenciák, köztük ifjúsági konfe­renciák. Gyenesdiáson. Révfülöpön, Piliscsabán és sok gyülekezetben hitta- nosoknak, konfirmandusoknak. Két­évente országos Szélrózsa találkozó. Elégedettek lehetnénk, hálásnak kell lennünk Istennek, mégis érzek - nemcsak magamban - egyfajta türelmetlenséget. Szeretnénk, ha ismét az ébredés szele sö­pörne végig az egyházon... ha sokan hit­re jutnának. Ha az ifjúsági konferenciák, a Szélrózsa találkozók szervezői nem pa­tikamérlegen adagolnák a programokat. Mennyi spirituális alkalmat bírnak el a résztvevők, mennyi muzsika, vidámság, Balaton kell az egyensúlyhoz, a vonzás­hoz. Nem szabad türelmetlennek len­nünk, nem szabad nosztalgiával emleget­ni a fél évszázaddal ezelőtti eseményeket, amikor olykor a Balatonban lubickolva is tovább folyt a bibliakörben megkezdett vita a „fazekas Istenről”. Hinni kell ma is az evangélium erejében, abban, hogy el­éri a mai fiatalokat is. „Bízzad újra életedet Krisztusra.” Ezt mondogattuk annakidején újévkor, BUÉK-ot kívánva. A nyár - főleg a fia­taloknál - vízválasztó lehet. Alkalmas időszak az életújulásra. Jó dolog, hogy imádságos szeretettel, színvonalas kon­ferenciákkal tehetünk is valamit gyerme­keink, unokáink hitre jutásáért. Hogy ne maradjon el a haszon. De tudnunk kell - így volt ez a diktatúra évtizedei előtt is, alattuk is és így van ez ma is -, hogy „nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Frenkl Róbert „Ha felütöd az evangéliumot, és olvasod, hogyan ment Jézus ide meg oda, vagy hogyan vittek hozzá valakit, akkor vedd észre, hogy ez prédikáció, melyben HOZZAD jön el ő, vagy amely TÉGED visz el hozzá. Az evangéli­umot hirdetni ugyanis nem más, mint hogy Krisztus eljön hozzánk, vagy hogy minket Krisztushoz visznek. Ha látod, mit tesz ö, s hogy mindenkinek segít, akihez elmegy, vagy akit elvisznek hozzá, akkor tudd meg, hogy a hit ugyanezt teszi BENNED, s a TE telkednek ő ugyanígy segít és javára van az evangélium révén. Ha elfogadod mindezeket a jótéteményeket (azaz hiszel az ő jóságában és segítségében), akkor bizonnyal a tiéd is lesz, akkor ajándékba kaptad Krisztust. Ezért is kell aztán példát venned róla, s fele­barátoddal úgy bánnod, hogy te magad is ajándék és példakép lehess neki." Luther Márton, Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása) it 4 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom