Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-29 / 31. szám

4. oldal 2001. JÚLIUS 29. Evangélikus Élet AZ ÁRVÍZEN TÚL Ökumenikus figyelő (Dr. Hafenscher Károly rovata) Riasztó hírek a Szentföldről Idestova egy éve szinte csak rossz híreket kapunk Izraelből. Az ellenségeskedé­sek egyre fokozódnak és a sokoldalú diplomáciai kísérlet ellenére is egyre inkább va­lódi polgárháborúvá nőnek az események. Sem a nagyhatalmak, sem az egymással szemben álló felek nem tudnak maradandó fegyvemyugvást elérni. Naponta új meg új nyugtalanító híreket továbbít a nemzetközi média. Öngyilkos merényletekről, ka­tonai válaszcsapásokról, gyermekek, fiatalok, asszonyok, öregek életének kioltásá­ról, lakóházak lerombolásáról hallunk és olvasunk. (E sorok írója egy ökumenikus delegáció tagjaként 2000. október 1-én tért vissza Tel Avivból, a delegáció Netanjában és Bethlehemben lakott, így a hírekben előforduló város- és helységne­vek személyes élményekkel kapcsolatosak.) A három „ábrahámi hit” követői: zsidók, keresztények, mohamedánok egyaránt sokat szenvedtek a mögöttünk levő hónapokban. Az idei tavasz Jeruzsálemben a nyugtalanságok és felfordulások ideje volt. Az intifáda és a megtorlás ezer jele gyö­törte a lakosokat. Mindennek vallási vetülete és következménye is volt. Néhány figye­lemreméltó hírrel szolgálunk ilyen területről mai Ökumenikus Figyelőnkben. Új érdeklődés mutatkozik Izraelben a távolkeleti vallások iránt. Az egyre zűrza­varosabb állapotok miatt az emberek benső békére vágynak, és új jelenségként távolkeleti vallások felé fordulnak. Két oldala van az éremnek: Indiában számos ke­leti vallásos tevékenység jelent vonzást az izraeliek számára. Jogától meditációs köz­pontokig, buddhista előadásokig keresik nyugalmukat, lelki békéjüket a „nagy indi­ai vallási bazárban”, ahol minden kapható. Hindu guruk, buddhista szerzetesek, in­diai szektás prédikátorok, misztikusok ajánlkoznak lelki vezetőként, ajánlják porté­kájukat. Az izraeli fiatalok keresnek valamit, mert hazájukban a történelmi vallások (vagy a teljes vallástalanság) nem adnak békét korunkban. Sokan szakítani akarnak a nyugtalan külső világgal és zavartalan belső békére vágynak. Az észak-indiai Dharamsala valóságos zarándokközponttá vált Izraelből érkezők számára. Tudvalevő, hogy ez a város a számkivetésben élő tibeti Dalai Láma szék­helye. Kiderült, hogy olyan nevezetes személyek, mint a politikus David Ben Gurion, vagy az amerikai beat-generáció „költőfejedelme”, Ginsberg is buddhista befolyás alatt állt. Egy neves könyv írója, Rodger Kamenetz könyvében (Zsidók a lótusz vi­lágában) leírja, hogy nyugati buddhista körökben egyre terjed a zsidó jelenlét, a zsi­dó ortodox rabbik is szívesen ismerkednek buddhista tanításokkal. Az örökös harc­készültségi helyzetben, a napi borzalmak között élő emberek szeretnének nyugalmat lelni, és a buddhizmus ajánlja, hogy megszabadít az állandó félelemérzettől és érzel­meink teljes uralmára, benső fegyelemre vezethet. A jelenség másik oldala az, hogy Izrael területén üzletek, áruházak jelennek meg a New Age könyveit, különleges jóslási eszközeit (kristálygömbök), buddhista és hindu klasszikusok héberül olvasható műveit ajánlják. Van olyan mozgalom, amely „vissza a természethez jelszóval” új természeti vallást, személyes Isten nélküli hitet hirdet. Buddhisták és hinduisták mondják, nem szükséges elveszíteni a zsidó önazo­nosságot ahhoz, hogy a keleti vallások értékeiből vigasztalást nyerjenek. Valami „lel­ki nyugtatót”. Ezekre a jelenségekre az evangélikus bibliakutató központ, a Caspari Center legfrissebb híranyaga hívja fel figyelmünket (Caspari Views, 2001, június). A Kathpress közlése szerint a kereszténység számára világszerte a buddhizmus és más ázsiai vallások jelentik az igazi kihívást. Az Ökumenikus Charta előkészítése­kor szakértők jutottak erre a véleményre, Európára és a Szentföldre vonatkozóan. Egy másik Kathpress közlés alapján újabb veszély jelentkezik a szentföldi keresz­tények számára. Tudvalevő, hogy a zsidók, a keresztények és a mohamedánok szent helyei a turisták számára is vonzó, és eddig évente százezerszámra keresték fel eze­ket a szent helyeket turisták és zarándokok. A mostani hír szerint a kép a fegyverza­jok, feszültségek nyomán változik. Az e területen legaktívabb ferences szerzetesek aggodalmairól értesülhettünk. Idézzük: „A szentföldi ferencesek a közel-keleti hely­zet miatt zarándoklatok elmaradásától és - a jeruzsálemi és más szent helyek állapo­ta miatt - a turizmusból élő keresztények elvándorlásától tartanak. Ezek a kereszté­nyek a palesztin népességhez tartoznak. A palesztin lakosság gazdasági helyzete ro­hamosan romlik, a katolikus - és általában a keresztény - iskolák fenntartása is kér­désessé válik. Ha néhány hónapon belül nem rendeződik a közel-keleti helyzet, ami­re most semmi kilátás nincs, akkor a szentföldi kereszténység - és általában az egész népesség - jövője minden eddiginél nagyobb veszélybe kerül”. Már az elmúlt karácsonykor kaptunk hírt arról, hogy nem tarthatták meg Bethelehemben az évek óta szokásos karácsonyi ünnepi szertartásokat, illetve zarán­doklatokat, húsvétkor pedig azt olvastuk, hogy a nagyheti zarándokok száma a Via Dolorosa-n ugyancsak megcsappant. Mind a Szentföldön lakó keresztényekre, mind az oda zarándokolni akaró turistacsoportokra szeretettel gondolunk és aggódunk Ab- rahám-hitű felebarátaink sorsáért, életéért, jövőjéért. Naponta nyugtalanít, hogy ma sincs béke az olajfák alatt... H.K. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat helyszíni jelentése A március elején történt tarpai gátsza­kadás következményei több héten át a magyarországi sajtó mindennapi té­májává váltak. A természeti katasztró­fa láttán a hazai lakosság és a külföld­ön élők is az együttérzés mély tanúbi­zonyságát tették adományaikkal. A beregi térségben élő embereket az állami támogatáson túl, a segélyszer­vezetek szakszerű ellátása segítette és segíti a nehéz napok, hetek, hónapok „túlélésében”. Sokuknak mindenük odaveszett, a ház melegsége, a bútor kényelme, a háztáj biztonsága. Mára csak emlékek maradtak. „Biztos alapon folytathatjuk életünket” Ha végigmegyünk ma az árvíz sújtot­ta községeken, el sem hisszük, hogy pár hónappal korábban helyenként itt még méteres víz hömpölygött. Helyette újjáé­pülő községek sorát látjuk. Ami az árvíz alatt teljesen megrongálódott, az most új elemekből felépül. A 41-es úton haladva, Csaroda és Tákos között látszanak az akkori vízelte­relés nyomai. Mára „zökkenőmentesen” haladhatunk át az úttesten, amely alatt méternél is nagyobb átmérőjű nyílások és zsilipek biztosítják egy esetleges újabb árvíz tudatos szabályozását. A megrongálódott és összedőlt házak helyén elindult az újjáépítés és a hibák kijavítása. Az egyik ház „tulajdonosa” a frissen vakolt falak között körbevezette munkatársunkat és bemutatta neki az új­jáépülő ház belsejét. „Itt lesz az étkező, a konyha, az éléskamra, beljebb pedig a három szoba. A család is jobban elfér majd, a két gyereknek lesz külön szobá­ja és legalább már biztos alapokon foly­tathatjuk életünket” - számolt be biza­kodva terveikről. A segélyakciók Az árvíz első napjai szinte csatatérre emlékeztettek. Mindenhol teherautók, katonai kétéltűek tűntek fel, néha még helikopterek is szálltak a fejünk fölött. Mindenki védekezett a gátakon vagy mentette a menthetőt. A legfontosabb ér­ték az emberi élet és utána következnek az állatok, az ingóságok. Márciusban a Szeretetszolgálat által a térség településeire indított segélyszállít­mányok mindennapivá váltak. A korábbi évek hasonló jellegű munkáinak tapasz­talatait felhasználva, a munkatársak első lépésben felmérték a helyi szükségleteket, és ezt követően kezdték el a segélyáruk célirányos eljuttatását. A településekre szállított tisztítószer és élelmiszer egység- csomagokat, munkatársaink - házról-ház- ra járva - családonként, konfliktusmente­sen osztották szét. Ebben nagy odaadással segítettek az önkormányzatok képviselő testületének tagjai, polgármesterek és a helyi lelkészek. A csomagok olyan tisztí­tószereket tartalmaztak (mosogatószer, mosópór, súrolópór, fertőtlenítőszer, szap­pan, egészségügyi papír stb.), amelyek a házak kitakarításához és a háztartás újra­indításához elengedetlenül szükségesek. A csomagok összértéke meghaladta a 10 millió forintot. A szatmári-beregi térségben élő embe­rek mindennapi étkezéshez használt zöld­ségkészletei (hagyma, burgonya, sárgaré­pa stb.), melyeket főként vermekben tárol­tak, az árvíz következtében megsemmisül­tek, így a húsvéti ünnepek előtt a Szeretet­szolgálat több mint másfélezer családnak juttatott el élelmiszer csomagot, összesen 3 és fél millió forint értékben. Munkatársaink felméréseiből kide­rült, hogy a károsult családok közül so­kan a háztáji kertekben termelik meg az egész évre szükséges zöldségeket. Egy asszony elmondta, hogy a vermekben, pincékben tárolt vetőmagokat is mind el­vitte az árvíz, így nagy segítség számára, hogy a Szeretetszolgálat nem csak a krí­zisben támogatja az itt élőket, hanem gondol a jövőjükre is. Májusban, közel 1600 család kapott vetőmagokat, így a földek kiszáradását követően rögtön el­kezdhették az ültetést. „Szebb lesz, mint az eredeti” Az újjáépítés látványosan elkezdődött. Sorra épülnek fel a házak. A lakosok szin­te fiaiknak tekintik a munkásokat. Vannak ugyan olyan épületmaradványok, melye­ket csak most rombolnak le, hogy elkezd­hessék az alapok lefektetését, a falak fel­húzását, majd a belső tér kialakítását, de sok helyen már a válaszfalak felállítására és a vakolásra is sor került. Az egyik károsult elmondta munkatár­sunknak, hogy az újonnan felépülő háza szebb lesz, mint az eredeti. De a kész ház mellett lakhatóvá is kell tennie azt, mivel a majdnem kétméteres víz eláztatta és megrongálta a szőnyeget, ülőgarnitúrát, elektronikai- és háztartási berendezése­ket. A bútorok többségét cserélni kell, és nem tudja milyen forrásból oldja ezt meg. A tavalyi évben a Szeretetszolgálat nagymértékben hozzájárult a megrongá­lódott házak felújításához. Negyvenegy településen összesen 250 árvízkárosult ház helyreállításában vett részt. Idén az állam felvállalta az összedőlt házak újjá­építését, így a Szeretetszolgálat a csalá­dok ingóságainak részbeni pótlását vég­zi. A március óta e térségben dolgozó munkatársaink folyamatosan felmérik a helyi igényeket, egyeztetnek az építé­szekkel, károsultakkal. Ennek eredmé­nyeként olyan típusterveket dolgoztak ki, amelyek révén jóformán minden csa­lád, konyhájának megfelelő bútort sze­relhet be. A Szeretetszolgálat két község­ben - Tákoson és Csarodán - közel 200 család konyhabútorának és hűtőszek­rényének beszerelését vállalta fel. Amiben egy segélyszervezet többet tud nyújtani A segélyezés során a legnagyobb öröm munkatársaink számára az, amikor - az adományok útját végigkísérve - lát­hatják munkájuk eredményességét. A Szeretetszolgálat célja, hogy tevékeny­ségével, adományok szétosztásával soha ne konfliktushelyzetet teremtsen a segé­lyezés helyszínén, hanem az adományok útját minden esetben előkészítse, és biz­tosítsa azok szervezett célbajuttatását. Munkája során a Szeretetszolgálat ügyel rá, hogy minden károsult egyenlő mértékben részesüljön az adományokból nemre, felekezetre, vallásra, nemzetiség­re és világnézetre való tekintet nélkül. A segélyezés során ezért készít egységcso­magokat, mellyel elkerülhetőek a konf­liktusok, és az előzetes felmérések alap­ján annyi adományt viszünk, amennyi egy egész közösségnek elegendő. (Az adományozott minden esetben aláírásá­val regisztrálja az adomány átvételét, így egyértelműen nyomon követhető a segé­lyezés mértéke és iránya.) Természetesen e tevékenység sok ne­hézségeket is rejt magában. Számos alka­lommal például a természetbeni adomá­nyok eljuttatása okozhat gondokat, ha an­nak minősége nem megfelelő vagy men­nyisége nem elegendő egy egész közös­ségnek, és ezért nem egyenlő mértékben részesedik belőle mindenki. A Szeretet­szolgálat tapasztalatai szerint nem elég a jó szándék, a segítőkészség,- ennél több kell. Ezért fontos, hogy minden esetben szervezett formában juthassanak hozzá a rászorulók az adományokhoz, hogy azok minden esetben célba érjenek. Ezért dol­gozunk, ez az, amiben a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat többet tud nyújta­ni. A munkatársak ezért készítenek huma­nitárius tevékenységeink lebonyolításakor egységcsomagokat, amelyeknek szétosz­tásakor nem merülhet fel probléma. Ebbe a munkába szeretnénk adomá­nyozóinkat is bevonni, úgy, hogy ezen ismeretek birtokában pénzadományaik­kal támogassák munkánkat, hogy való­ban hasznos segítséget nyújthassunk, örömöt szerezhessünk azoknak, akik ne­héz helyzetbe kerültek. A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT SZÁMLASZÁMA: 11705008-20464565 Pislákoló mécses (Hatvan éve alakult meg az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia) Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia három és fél éve hirtelen elhunyt jegyzője, Nt. Juhász Imre szokta mondogatni, amikor a Konferencia jövő­jéről beszélgettünk, hogy nekünk olyan Urunk van, Aki „a megrepedezett nádszálat nem töri el, a pislá­koló mécsest nem oltja ki” (Mt 12,20; Czeglédy- szöveg). Hálát adunk Neki, hogy Konferenciánkat a fennmaradásra mindeddig érdemesnek találta. Ezen „pislákoló mécsesen” haladt keresztül csendesen május 4-e, az Amerikai Magyar Evangé­likus Konferencia alakulásának napja, éppen hatvan évvel ezelőtt. Akkor persze nagy és széleskörű ünnep volt Clevelandben 1941. május 4-e. A „United Lutheran Church in America” egyházban működő magyar evangélikus gyülekezetek lelkészei és gyülekezeti képviselői gyűltek össze az Első Magyar Evangéli­kus Egyház vendéglátásában, hogy létrehozzák az észak-amerikai magyar evangélikusság összefogó szervét, gyülekezetek és lelkészek együttes szolgá­latának irányítására és támogatására. Hiányoznak ugyan pontos adatok, de ennek a ha­talmas kontinensnek a keleti feléből feltehetően 13, de bizonyosan 12 helyről érkeztek a gyűlésre lelké- szi és világi képviselők Clevelandbe, ami aztán a Konferencia megalakulását eredményezte. Tudomásunk van arról, hogy megelőzőleg, ép­pen a harmincas évek elején, sőt már a húszas évek elején is történtek próbálkozások valamilyen átfogó szerv létrehozására, de azok nem bizonyultak mara­dandónak. A ULCA egyház történetét ismertető könyv említést tesz magyar evangélikus konferenciá­ról már 1921-ben. Később pedig 1930 körül létrejön a Magyar Luther Szövetség, de ez is csak néhány évig működött. A Luther Szövetség érdeme máig is kihatóan az Erős Vár című amerikai magyar evan­gélikus lap megindítása; 1931-ben jegyezte első év­folyamát. A Szövetség életképességét valószínűleg a nagy gazdasági válság befolyásolta negatívan, jól­lehet magát a lapot nagy áldozatok árán lelkészek, gyülekezetek fenntartották. Az összefogás és együttműködés utáni vágy hoz­ta össze az amerikai magyar evangélikusság képvi­selőit, hogy a megfelelő szervezetet létrehozzák. Ez történt meg 1941. május 4-én. Részt vettek a gyűlésen az alábbi alapító gyüle­kezetekből lelkészek és világi delegátusok (talán eggyel kevesebben, mint a felsorolás - ld. fentebb): Betlehem, Pennsylvania (Első)* - Betlehem, Penn­sylvania (Szent János)* - Buffalo, New York - Cle­veland, Ohio (Első) - Cleveland, Ohio (Nyugat) - Detroit, Michigan - Lorian, Ohio* - Montreal, Quebec - New Brunswick, New Jersey* - Perth Amboy, New Jersey* - Pittsburgh, Pennsylvania - Toronto, Ontario - Windsor, Ontario. (A dőlttel sze­dett gyülekezetekben még folyik, a *-gal jelzettek­ben már jó ideje nincs magyarnyelvű szolgálat. A többiek megszűntek.) 1941-re néhány magyar evangélikus gyülekezet már meg is szűnt, mint például az ohaioi Akronban és Martin’s Ferryben, meg egy-két alakulás New York és New Jersey államban. Érdekes, hogy a nyu­gati félben nem alakult ki magyar evangélikus gyü­lekezet vagy lelkészi szolgálat, csupán - a II. világ­háború után - a „kelet” tolódott valamivel nyuga­tabbra a Chicagóban létrejött és már meg is szűnt gyülekezettel, s ehhez sorolt a keleti végen a new york-i gyülekezet (ez is megszűnt). Ebben a cikkben nem lehet a miértekkel foglal­kozni, de alapvetően a lelkészi utánpótlás hiányára lehet utalni és a kislétszámúságra, ami miatt lelkészi és gyülekezeti hálózatunk elsorvadni kényszerült. „Elveszett” híveink vagy magyar református, vagy angol evangélikus, anglikán, presbiteriánus, meto­dista gyülekezetekben találtak lelki otthonra, vagy kallódnak lelki hovatartozás nélkül. Alakulásakor az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, mely közegyházilag is bejegyzett egy­házi szerv - jelenleg az „Evangelical Lutheran Church in America” egyház Ökumenikus Osztálya égisze alatt -, dr. Stiegler Ernőt, a betlehemi Szent János Vend-Magyar Gyülekezet lelkészét választot­ta föesperes-elnökül. Három ciklus után dr. Leffler Andor, a clevelandi Első Magyar Evangélikus Gyü­lekezet lelkésze követte őt a föesperesi tisztben, majd 1954-től 41 éven át D. Brachna Gábor, szin­tén az Első Egyháztól. 1995-től alulírott lépett a ne­ves elődök nyomdokába. A jelenlegi tisztségviselők még dr. Tomaschek László alelnök, Rigneyné Szán­tó Ildikó jegyző és Gaydán Melinda pénztáros. Az Erős Vár-1, mely 1941-ben éppen tizenegye­dik évfolyamában járt, a Konferencia hivatalos lap­jává nyilvánították. Ebben az évben 71. évfolyamá­ban jelenik meg. Természetesen az évek múlása - különösen is az utóbbi évtizedekben - gyökeresen megváltoztatta a Konferencia jellegét. Sajnos, ezt a kényszerű válto­zást nem mértük fel idejében, s így a változással ne­héz lépést tartani. Ugyanis az alakuláskor a lelké­szek és a gyülekezetek ápolása volt és maradt azu­tán is hangsúlyos, míg mostanában a szórvány gon­dozásnak kell figyelmet kapnia. De ennek is csak akként lehet eredménye, ha a Konferenciának kiter­jedtebb szórványtagsága lesz. A Konferencia tehát szórványgondozó, tanácsko­zó és tanácsadó szervként folytatja működését mind­addig, míg az Úr mégis szükségesnek találja, hogy a pislákoló mécsesnek ki kell aludnia. Az Ő kegyelmé­ben bízunk, hogy ennek az ideje még nincs túlságo­san közel. Legyen áldott szent neve és szent akarata. Bernhardt Béla, főesperes, az AMEK elnöke (Erős Vár 2001. június)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom