Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-15 / 29. szám
2. oldal 2001. JÚLIUS 15. Evangélikus Élet r „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten- kép mására teremtette. ” lMóz 1,27 (Jak 1,18, Lk 5,1-11,,Zsolt I 3.1- 6) Nyugalmat és biztonságot sugároz, hogy tudhatom: Isten teremtett engem. Ő az Isten, aki mindennél jobban ismeri testemet és telkemet. Miért ne bízhatnám rá egész életemet? Olyan lehessek, amilyenné formálni akaryAz Ő képmása ebben a világban. HÉTFŐI ”^z 02 ‘S^ret Pßd'g’ amelyet ő maga igéi nekünk, az örök élet.f IJn 2,25 (Józs 21,45, Gál 1,13-24, Fii 1,18/26) Kellemetlen,/}» ígérnek nekünk valamit és nem tartják be, pedig számítotttfrik rá. Ilyenkor talán figyelünk arra, hogy ne ígérgessünk mi se felesleges dolgopit. Ha mégis ígérünk; akkj>r szavainkat kövessék cselekedeteink. Jézus mindég? cselekedete és ígérete igaz. Igaz, hogy örök életet ad, de ezt az életet csak vele/lhetjük. jRI» / / s ; „Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincjfiki megmentsen kezemből. ” 5Móz 32, 39b ( \fx 1,13, lMóz3^,1-5a, Fij, 1*27-2,4) Azt gondolja magáról sokszor az ember, hogy élet és hai|l ura, Hányszor veszi kezébe az ember a döntést életek felett. Többsáír ölünk szavainkkal, mintsem gyfegtp beszédünk lenne. Istenhez mindig mehetünk gyógyulásért/eleter jünk a halálból. „Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!" Zsolt 62,9 (Lk 18,7-8, Ez 2,3-8a, Fii 2,5-11) Ahogyan a zsoltáros bátorítja az embereket, úgy kellene bíztatnunk egymást minden bajban, nehézségben. Akkor tudunk a legtöbbet segíteni a másik emberen, ha Istenhez hívjuk. Egymásban sokszor csalódunk, mert nem tudunk igazán segíteni. JJjztes menetiek az ember szívének Isten oltalmába menekülni. „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. ”2Timl,7 (Dán 11,32b, Mt 16,24- 28, Fii 2,12-18) Tudja Isten, hogy teje van az ember lelke félelemmel. Ezért is bíztat Isten igéje olyan sokszor bennünket, jiogy ne féljünk. Éljünk az Ő leikével. Elűz minden félelmet. Ö adni akarja erőtlenségünk helyére az Ő erejét. Szeretetlen- ségünk szeretetté formálódjon és jÓZát|Éi éljünk, mint az Ő gyermekei. „ Jézus Krisztusi soha." Jn 8,51 (Zsolt ■ Aki megtartja az én igémet, nem lát halált 19,9a, 2Kor 12,1-10, Fii 2,19-30) Jézus mondja ezeket a szavakat, aki a halálbafment értünk. Szíve mélyén minden ember arra vágyik, hogy megmeneküljön ajlaláltól. Szeretné kitolni a halál eljöttének idejét. Jézus kinyitja a halál elkerülésének kapuját. Ez az út rajta keresztül vezet. Ha az Ő útján járunk, bizonyosak lehetünk abban, hogy nem lesz részünk az örök halálban. M „Akár észtet, akár isztok, bármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tehetek. " lKor 10,31 (Mk 1,9-15, Fii 3,1-11, 5Móz 8,10) Szeretjük a dolgainkat magunk intézni. Talán segítséget is nehezen fogadunk el. I végeztével élyfzzük a nekünk kijáró dicséretet. Pedig semmik vagyunk az IsterTíféíkftL Moyáü 1 fjfíÁem tudnánk az Ő akarata nélkül. Szavaink és cselekedeteink Isten dicsősegfPWrdessék, mert Ő méltó erre. Verasztóné Magyar Melinda SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP Közösség ApCsel 4,32-35 Azokban az országokban, ahol az emberek deklaráltan közösségelvű társadalmakban élnek, tömegek szenvednek az igaz közösség hiánya miatt. Azokban az országokban, ahol az emberek deklaráltan az egyéni szabadságjogok alapján élnek, tömegek szenvednek az igazi szabadság miatt. Az előbbiben kevesen élnek gazdagon, sokak keserves verejtékéből. Utóbbiban viszonylag sokan élnek gazdagon, mégis kevesen boldogok. Hogy közösségi létre vagyunk formálva, azt a Bibliánk első lapjai világosan tanítják. Adám kétségbeesetten keresi a társát, de nem találja. Sem a szépségesen teremtett természetben, sem a fantáziadúsan formás állatvilágban. Neki ember kell, akivel közösségben lehet. Lukács tudósításából értesülünk arról, hogy mi is az igazi „társadalom” alapja. Az igazi közösséget, az igazi „társadalmat” olyan emberek alkották és alkotják ma is, akik szívükben és lelkűkben egyek. Persze nem akármilyen célok érdekében. Mert egybeterelhet embereket akár szép cél is, abból még nem lesz igazi közösség. Egybeterelhet embereket nemes egyházi hagyomány, akár kristálytiszta teológia, abból még nem lesz kit. Az élő Úr Jézust és vele a személyes közösséget Istennel. Az ilyen közösség tagjai szinte magától értetődően osztják meg javaikat a rászorulókkal. És az ilyen közösség tagjai valamilyen csoda folytán sohasem nélkülöznek. Mindegyikük megelégedett. Ezen a mérlegen megmérve, vajon milyen súlyú a személyes, a gyülekezeti és az egyházi életünk? Elmondható e rólunk, hogy szívünkben, lelkűnkben egyek vagyunk? Elmondható-e az evangélikusokról, hogy bátran és erővel tesznek bizonyságot a feltámadott Jézusról? Vajon hány evangélikus van, aki a legfontosabb, az Úr Jézussal való közösség hiánya miatt szűkölködik. Isten ma is minden igazi közösséget arra hív, hogy azt adjuk, akit kaptunk. JÉZUST! Igében, imában, bizonyságtételben, anyagiakban. MINDENBEN. Verasztó János IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus köszönjük, hogy feltámadtál és élsz. Köszönjük, hogy mindent megadsz nekünk, amire szükségünk van. Legfőképpen önmagadat. Taníts minket is mindent odaadni. Ámen. Igehirdetésmorzsa (Drs. Béres Tamásnak, a Teológia évzáróján elmondott prédikációjából) „ Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. ” (Jn 14,6) Ünnepélyesek és lényegiek ezek a szavak, a mai alkalomra talán túlságosan is azok. Mi itt és ma csupán egy szerény tedeumot tartunk, mint minden évben egy június végi hétköznapon szoktuk. Ám ez a látszat-állandóság nemcsak rejti a változatosságot, hanem nélküle nem is létezhetne. Ami állandónak látszik, csupa egyedi, pótolhatatlan és különleges pillanatból áll. Hétköznapjaink, amelyekben életünk történik, a ki- sebb-nagyobb változások és látszat-állandóságok szálaiból szövődnek, és e finom szálakat követve könnyű eltévedni. Ezért fontos ma, a befejezés hálája és az újrakezdés reménye közti sajátos hangulatú napon Jézus ünnepélyes és lényegi szavaival találkozni: Van út, van igazság és van élet. Érdekes, hogy Jézusnak ezek a szavai a Pantokrator ábrázolásokon fordulnak elő legtöbbször. A keleti szent festészet a Pantokratort az ókori szónokok kéztartásával ábrázolja. A felemelt két ujj az áldás gesztusa, de számunkra a figyelmeztetésé is: amikor eredeti, igaz céljainkat gazdasági megfontolásokra, szent felismeréseinket magasabb szempontokra, az első szeretetünket az érvényesülés kellékeire cseréljük, jó volna, ha volna valaki, aki figyelmeztetne bennünket: van út, van igazság és van élet. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. július 15. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Táborszky László; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fel 10. SztojanovÍQ.s András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmeg ier, III., Mező u. 12. de. 10. álos Ildikó; Qbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIIL, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vm„ Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverenyi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Dechertné Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Dechertné Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budanegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.TMadocsai Miklós; au. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csab a; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; "Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth' tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVHI., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor: Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Takácsné Kovácsházy Zelma; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; + m. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 8,16- 18; epistolája (igehirdetési alapige): ApCsel 4,32-35. HETI ÉNEKEK: 467,184. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. július 15-én, de. 10.04 órakor Siófokról, az evangélikus templomból. Igét hirdet Baranyainé Rohn Erzsébet lelkész. ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN Alsódörgicse: de. 11; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4; Balatonboglár (Hétház u. 17.): de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüredi de. 9; Balatonszárszó (Jókai u. 41.): de. 10., Balatonszepezd: de. fél 9; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kisdörgicse: du. fél 2; Kővágóórs: de. fél 12; Mencsnely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 10 (rádiós); Szentantalfa: háromnegyed 10; Zánka: de. fél 9; NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonfüred: de. 11; Keszthely: du. 6. Összeállította: t.sz.m. SAROK Az orgona szerepe az istentiszteleten igazi közösség. Az igazi közösség alapja az Úr Jézus FELTÁMADÁSA. Nem emberi elszánás, akarat, buzgalom formálja tehát az igazi közösséget. Mögötte Isten hatalma sejlik fel, aki feltámasztotta a mi bűneinkért halálba adatott Jézust. Az épülhet rá erre az alapra és épülhet az igazi közösségbe, aki ezt a Jézust nem szégyelli, hanem bátran és erővel bizonyságot tesz róla. Az igazi közösségben tehát mindenki megajándékozott. Mindenki kapott Valaa £ a 2 3 Egyházi segítség Erdélyben a státusztörvényhez 5A Királyhágómelléki Református Egyházkerület üdvözölte a magyar státustörvény elfogadását, és felszólí9 tóttá híveit, hogy minél szélesebb P körben vegyék igénybe a törvény 9 nyújtotta jogokat és kedvezményeket. P Az egyházkerület közgyűlése „né• pünk önazonossága megőrzésének ál• dott eszközét látja a magyarországi • státustörvényben”. • A közgyűlés egyöntetűen támo• gáttá a romániai magyar egyházfők • tavaly augusztusi felajánlását, mely• nek értelmében az erdélyi történelmi ♦ magyar egyházak - a Romániai Ma« gyár Demokrata Szövetséggel és a ci• vil szervezetekkel együttműködve * készek szolgálatot vállalni a státus9 törvény gyakorlati végrehajtásában, 9 az úgynevezett magyar igazolványok 9 kiadásához szükséges ajánlószervezet 9 felállításában. P 9 9 Ha az ember orgonahangot hall, rögtön a templom, az egyház jut eszébe. De ez fordítva is igaz, az egyház, a templom szó hallatán rögtön beugrik az orgona is. E kettő - egyház és orgona - valóban alapvetően összetartozó fogalom? Nem, nem az! Sok olyan egyház van, amelyik nem használ orgonát: például az ortodox egyház, a keleti rítusú egyházak. Történelme kezdetén a református egyház lebontatta az orgonákat, és a gyülekezetek lényegében a késő 17. századig orgonakíséret nélkül énekeltek az evangélikus és református egyházban. (A zsidó zsinagóga istentisztelete is alapvetően orgona nélkül folyik, csupán néhány „reform zsinagógában” használnak a 19. század óta orgonát.) Másfelől van sok orgona az egyházon kívül is: az antik korban az orgona cirkuszi hangszer volt, illetőleg előkelő házak hangszere (gondoljunk itt az 1930-as években, Aquincumban megtalált 4. századi orgonára). Bizáncban a császári kultuszt szolgálta, s innen kapott ajándékba Nagy Károly egy hangszert. Ez volt az első orgona Nyugat-Európában. További két-háromszáz évre volt szükség, míg az egyházban általánosan elterjedné vált, de mindemellett egyházon kívüli használata is megmaradt. Uralkodók és nemesek tartottak udvari kápolnájukban orgonát, sőt néhány palotában a tánczene kíséretére is használták. A 19. századtól fogva egyre gyakrabban került orgona a koncerttermekbe, előkelő polgári szalonokba - kicsit később mozikba vagy nagyáruházakba (USA), sőt sportrendezvényeket is kísért. A középkor óta azonban az orgona legfőbb használója természetesen az egyház, a templom: a szekuláris hangszert úgymond „megkeresztelték” és egyházi szolgálatba állították. Az orgona alapfeladatai mindig liturgikus funkciót hordoztak. A mai értelemben vett hangversenyek még nem léteztek, s a mai értelemben vett gyülekezeti énekkíséret sem volt általános. Az orgona elő- és utójátékokat, az énekkarral felváltva kisebb darabokat, avagy egyes liturgikus cselekmények kíséretét játszotta: például offertórium, elevá- ció, Úrvacsoraosztás. Mi lehet a mai evangélikus Istentiszteletben az orgona feladata? 1. Magas művészi értékű előjáték - szabad kompozíció, vagy a „de tempore” (egyházi esztendő szerinti) énekrendhez kapcsolódó korálelőjáték 2. Minőségi előjáték a bevezető énekhez - mely nem pusztán a korái első sorának előjátszása 3. Különböző énekkíséretek: négyszólamban egymanuálon és pedálon, kétmanuálon és pedálon, két- és háromszólamban, korái dallam a tenor vagy a basszus szólamban is - ez még egymanuálon is lehetséges pedállal vagy a nélkül! 4. A liturgikus énekek intonációja, - nem pusztán a kezdőhang megadása, ami olyan, mint egy zenei „oldalbadöfés” 5. A harmonizálásnak önállónak és jól átgondoltnak, felépítettnek kellene lennie, elszakadva a „csak barokk”, „csak Kodály” és az örökké ugyanúgy ismétlődő korálkönyv harmonizációtól. 6. Jó lehetőség egy hosszabb éneknél, ha egy verset csak az orgona játszik, a gyülekezet a versszak szövegét olvassa. Ez az „orgonakorál”, melyre a legjobb példák J.S. Bach: Orgelbüchlein-jének darabjai. 7. Néhány helyen az orgonista a prédikációra felelő, reflektáló meditációt játszik. Lehet ez korálelőjáték, szabad kompozíció, vagy ami még jobb: szabad improvizáció. Nem csak lassú és halk, hanem akár hangos, nagyon is szubjektív, netán agresszív. 8. Az adományok összegyűjtése - ha erre nem gyülekezeti ének van kijelölve - egy másik szabad orgonadarab helye lehet. (A francia orgonairodalomban egy sor kiváló mű van erre a célra.) 9. A következő alkalom az Úrvacsora kiosztása: a „musica sacramenti”. Lehet „szabadműveket” is játszani (pl. Ricercare) vagy koráihoz kapcsolódó műveket (hosszabb korálelőjátékok, korálpartiták stb.). Mindezeket jól lehet gyülekezeti énekekkel is kombinálni! 10. A gyülekezeteknek az orgona-utójátékot az istentisztelethez szervesen tartozónak kellene tekintenie - s így ülve végighallgatnia -, amely lehet az istentisztelet elején játszott Prelúdiumhoz tartozó Fuga vagy más, az istentisztelet jellegét és tartalmát kiemelő mű. Az utójáték, mint „kimenő”, melyet a különböző zajok, s a meginduló társalgás teljesen elnyom, lassan a múlté kellene, hogy váljon... Hogy az orgona mindezen funkcióknak meg tudjon felelni, néhány előfeltételnek is teljesülnie kell. Mindenekelőtt a hangszereknek jó állapotban kell(ene) lenniük. (Higgyük el, nem a hangszer nagysága a döntő, már egy pedál nélküli négyregiszteres pozitívon is rengeteg mindent meg lehet valósítani!) A másik előfeltétel az előbbihez kapcsolódik: az orgonista előképzettsége. Csak hosszú évek komoly és szorgalmas egyházzenei tanulmányai hozzák meg a várt gyümölcsöket! Ez persze anyagi kérdés is, de a vízió megfogalmazása is nagyon fontos. Az orgona, és más egyházzene sem „prédikál”, de az egyházzene és maga az egyházzenész is inspirálni tud, „atmoszférát” tud teremteni, a szíveket tud megmozgatni. (Ezzel kapcsolatban J.S. Bach a lélek rekreációjáról beszél.) Befejezésül álljon itt egy igehely, a 2Kor 1,24: „Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk...” Herbert Wulf orgonaművész * 1
