Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-08 / 28. szám
4. oldal 2001. JÚLIUS 8. Evangélikus Élet Egyházi konferencia a globalizációról Az egyházaknak fontos a szerepük abban, hogy a régió országaiban megőrizzék a természeti értékeket és erősödjenek a különböző közösségek - hangzott el a Globalizáció Közép- és Kelet- Európában című ötnapos nemzetközi egyházi konferencia záró sajtótájékoztatóján csütörtökön (június 28-án). A tanácskozást a Magyarországi Református Egyház, az Egyházak Világtanácsa, a Református Egyházak Világszövetsége és az Európai Egyházak Konferenciája közösen szervezte. A rendezvényre 12 országból mintegy 50 meghívott - protestáns, római katolikus és ortodox egyházi személyiség - érkezett a magyar fővárosba. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lel- készi elnöke utalt arra: a Református Egyházak Világszövetsége 1997-ben határozatot fogadott el arról, hogy az egyházak közösen tanulmányozzák a globalizáció által felvetett kérdéseket. A határozat nyomán konferenciasorozatot indítottak, ennek második állomása - Bangkok után - a budapesti rendezvény. A püspök úgy vélte: olyan folyamat kezdődött el, amelynek keretében „az értelem és a hit szövetségében gondolkodnak”. Mint mondta: az egyházak szeretnének résztvevői lenni annak a párbeszédnek, amely arról szól: a globalizáció kapcsán mit tehetnek a kormányok, a gazdasági hatalmak és a különböző társadalmak. Elizabeth Nash, a Református Egyházak Világszövetsége képviseletében beszámolt arról, hogy a konferencia egy- egy üzenetet fogalmazott meg a kormányok és a közvélemény, illetve az egyházak számára. Tájékoztatása szerint arra kérték a kormányokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a szegényekre és az elesettekre. Az egyházakat arra szólították fel: lépjenek kapcsolatba a kormányokkal, és mondják el az adott országok vezetőinek sajátos aggodalmaikat. A tanácskozás mindemellett javasolta, hogy az egyházak tekintsék át, miként változott társadalmuk az elmúlt tíz évben. Keith Jenkins, az Európai Egyházak Konferenciája nevében kiemelte: egyetlen hatóság sem kerülheti el annak felelősségét, hogy tekintettel legyen a szegényekre és az elesettekre, mondván, a globalizáció hatása kikerülhetetlen. Az ifjúsági és sportminiszter, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság elnökének üzenete a Kábítószer-ellenes Világnap alkalmával Kedves Barátaim! Pár nappal ezelőtt, június 26-án emlékeztünk meg a Kábítószer-ellenes Világnapról. Ma már mindannyiunk számára jól ismert, hogy a drogok illegális használata és az ezzel összefüggésben fellépő egyéni és társadalmi károk az ország komoly problémájává váltak. Hoszszú éveken keresztül emelkedett a kábítószereket kipróbálok, a drogfogyasztók, a drogfüggők, a droghasználattal összefüggésben fertőző betegségeket hordozók száma, de nőtt a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények aránya és a szervezett bűnözés aktivitása is. A kábítószer pusztítja az egyéni akaratot, a családok egységét, a közösség erejét és a társadalom biztonságát egyaránt. Ellene csak világos, eltökélt és megalapozott együttműködéssel lehet eredményt elérni. A Magyar Köztársaság Ország- gyűlése idei tavaszi ülésszakán ellenszavaz nélkül egyetértésben fogadta el a „Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására” című programot. Nemzeti egyetértésre van hát szükség a drogok fenyegetésével szemben, nem csak a politika, a közélet területén, hanem társadalmi életünk minden színterén, így családjainkban, iskoláinkban, kisebb-nagyobb közösségeinkben és egyházainkban is. Az a meggyőződés vezeti tetteinket, hogy a kábítószer-fogyasztás megelőzhető, és a kábítószerfüggés gyógyítható! Ma olyan összefogásnak lehetünk tanúi, amelynek mozgatórúgói, felerősítői lehetnek az egyházak. Az az örömhír, tanítás és erkölcs, amelynek hirdetése egyházainkra bízatott, közkincs és gyógyír azok számára is, akik most a drogok mélységéből kiáltanak hallható, vagy néma módon. Szeretnénk buzdítani Önöket - tudva, hogy a hit a legszemélyesebb közügy - hogy szeretettel és reménységgel mutassák fel a hitükben megtalált értékeket azon fiatalok előtt, akik talán épp azért fordulnak a kábítószerekhez, mert nem volt, aki mellett megtapasztalják az elfogadottság élményét, az élet célját és értelmét, azt a szeretetet és örömöt, amely valamennyiünknek biztonságot és erőt ad mindennapjainkban. Támogassák egyetértésükkel, de konkrét szolgálattal is a stratégia célkitűzéseit, hiszen a gyülekezetek a helyi települési közösségekben egyedülálló lehetőségekkel rendelkeznek. A szószékről, a gyülekezeti munkában és a mindennapos szolgálatban egyaránt hívják fel a figyelmet a drogok veszélyeire, de azokra az esélyekre is, amelyek a közösség és a család, az emberi segítés és befogadás révén életsorsokat eldöntő erővé lehetnek. Ha tehetik és ha szükségesnek látják, alakítsák úgy a gyülekezeteken belüli munkát, hogy az szolgálatokat biztosítson a bajba jutott érintettek és a hozzátartozók számára egyaránt. Indítsanak képzéseket, melyek segítségével tudásban és segítségnyújtásban felvér- tezettebbekké válhatnak a problémával szemben. Az idei világnap mottója: „Rajtad is múlik, tőled is függ...” Meggyőződésünk, hogy Önökkel együtt, az Önök és közösségeik támogató részvételével elérhetjük céljainkat, vagyis egy biztonságosabb és boldogabb Magyarország felépítését. Ehhez kérem egyetértésüket és együttműködésüket. Köszönettel: Dr. Deutsch Tamás ifjúsági- és sportminiszter (Felolvasásra került a történelmi egyházak templomaiban, a 2001. július 1-i istentiszteletek keretében.) Ökumenikus Charta magyarul Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy az Európai (Katolikus) Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) nevében a két egyházi testület elnöke 2001. április 22-én Strasbourgban aláírta az Ökumenikus Chartát. A 9 oldalas dokumentum rögzíti az európai egyházak közötti együttműködés alapelveit és kinyilvánítja az ökumenikus közeledés folytatásának szükségességét. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa megbízásából egy ökumenikus szerkesztőbizottság elkészítette az Ökumenikus Charta magyar fordítását. A dokumentum letölthető az Ökumenikus Tanács honlapjáról: http://oikoumene.lutheran.hu vagy postán megrendelhető az Ökumenikus Tanácsnál (1026 Budapest, Bimbó út 127.) Választások előtt Már-már az unalomig hajtogatjuk - legalábbis ez az ember érzése olykor -, hogy a keresztyén ember felelősséggel tartozik a világért. Helytálló állítás ez, de a hétköznapok keresztyénéi igazában nehezen tudnak vele mit kezdeni. Ha pedig valaki mégis valamilyen pontosan körülhatárolt feladatra utal, könnyen megkapja a választ: Miért éppen az én feladatom lenne ez vagy az? Vagy: Miért éppen ez vagy az lenne az én feladatom? A világért való keresztyén felelősség ezért gyakran puszta szó marad. De vajon hányán vannak a keresztyén hívők és az egyházak tagjai között, akik el tudnak igazodni a szövevényes közélet kérdéseiben? Most kezünkbe vehetünk egy kis írást, amely éppen ezen akar segíteni. A szót - segítség - komolyan kell venni. Távol áll ez az írás attól, hogy kész megoldást adjon. Nem recepteket tartalmaz, „sokkal inkább szempontokat kíván adni gyülekezetek, keresztyén körök és csoportok csendes beszélgetéséhez, amelyben a részvevők mindenféle pártszemponttól függetlenül Isten színe előtt egymással őszintén beszélgetnek” ennek a felelősségüknek a megéléséről és gyakorlásáról. Egyre többször kerül szóba, hogy - a parlamenti ciklus lejártával - nem egészen egy év múlva országgyűlési választások lesznek hazánkban. A modem demokratikus társadalomban az egyszerű állampolgár úgy élhet politikai felelősségével, tulajdonképpen hatalmával, hogy leadja szavazatát. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az egyháztagok számára is ez az elsődleges alkalom és lehetőség arra, hogy részt vegyenek az ország sorsának alakításában. A szöveg azonban semmiképpen sem téveszthető össze egy választási felhívással, amely nyíltan vagy burkoltan megmondja, hogy a keresztyéneknek mely párt jelöltjeire kell majd szavazniuk. Inkább olyan beszélgetési folyamatra serkent, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a hitüket komolyan vevő és megélő emberek érett felnőttekhez méltóan megfontolt döntést hozhassanak. Az írást a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Teológiai és Szociáletikai Bizottsága készítette. Ez a bizottság - az eltérő körülmények ellenére is - tanulságosnak tartotta az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai által készített hasonló szándékú körlevelet, ezért magyar fordításban közzé teszi. A két kis írás rövidesen olvasható a hazai protestáns egyházak teológiai folyóirataiban. Internet kapcsolattal rendelkezők letölthetik az Ökumenikus Tanács honlapjáról (http://oikoumene.lutheran.hu/) Aki más módon nem tud hozzájutni, kérheti postán az Ökumenikus Tanácstól (1026 Budapest, Bimbó út 127). A Teológiai és Szociáletikai Bizottság tagjai pedig-gondolom - érdeklődéssel figyelik a visszhangokat. Dr. Reuss András Kit viszel magaddal a Mennyországba? Mint arról lapunkban már hírt adtunk, Magyarországi egyházak és a cigányság a 21. század elején címmel ökumenikus konferenciára került sor június 8-9-én Berekfürdőn. A konferencia mottója a Róm 15, 7. verse volt: „Fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus is befogadott minket.", Az alábbiakban az egyik résztvevő beszámolóját osztjuk meg olvasóinkkal. Amikor megkaptam a meghívót, nem gondolhattam, milyen nagy hatással lesz rám az a két nap, amit Berekfürdőn tölthetek. Úgy érzem, hogy ami eddig nyomokban jelen volt gondolataimban, érzésvilágomban, az összeállhatott bennem egésszé, világos felismeréssé, meggyőződéssé. A konferencián igehirdetések, előadások, élménybeszámolók váltották egymást, egyházi és világi előadók, lelkészek, gyülekezeti munkások előterjesztésében. Minden előadás, megszólalás rendkívül izgalmas volt, új információt közölt, segített a továbbgondolkodásban. Mivel ebben a rövid beszámolóban nincs hely az előadások részletes ismertetésére, csupán ízelítőül adok közre néhány gondolatot. Dani Eszter kárpátaljai református lelkésznő azt hangsúlyozta, hogy az egyháznak nem speciális küldetése, hanem lényege a misszió. Azért vagyunk, hogy az Úristen rajtunk keresztül ábrázolja ki szeretetét a világ felé, rajtunk, egyházán, gyülekezetein keresztül mutassa be személyválogatást nem ismerő, határok nélküli szeretetét a világnak. Dr. Obbágy László görög katolikus teológiai tanár a kisebbséghez, így a cigánysághoz való viszonyunk teológiai alapját Jézus Krisztusnak a samáriai asz- szonnyal való találkozása történetében találta meg. A samáriaiak megvetett, gyűlölt kisebbség voltak. Jézus nem kerüli el a kisebbség földjét, átmegy rajta. Nem csak átmegy, hanem - Jákob kútjá- nál leülve - szóba is áll egy megvetett kisebbségi nővel, akivel nem is akármiről, hanem teológiai kérdésekről is beszél. Amikor feltámad az asszonyban a vágy az élő víz, az el nem múló szeretet után, megismerteti vele önmagát. Jézus az irgalmas samaritánus példázatában is egy megvetett kisebbségi csoport egyik tagját állítja hallgatói elé, a rászorulónak mindig segíteni kész szeretet példájaként. Mintha egy cigány férfit tüntetne ki megbecsülésével latolgatás nélküli segítőkészségéért. Egy Miskolc közeli metodista cigány-gyülekezet tagja mondta el, hogy semmi mást nem kíván cigányként, csak azt, hogy embernek tekintsék, emberszámba vegyék. Egy cigány származású református lelkész beszámolt arról a megalázó kálváriáról, amit be kellett járnia addig, amíg egy gyülekezet elfogadta lelkészének, köszönhetően egy idős presbiter bölcsességének, aki azt mondta; „miért küldenénk őt tovább anélkül, hogy meg sem hallgatjuk, ki sem próbáljuk”. Hét év telt el már azóta, hét éve megbecsült, tisztelt lelkésze gyülekezetének. Cigányság és egyházak... Negyven évvel ezelőtt még csak egy Szentiélektől megszállt férfi hirdette, hogy a cigányokat is hívni, „kényszeríteni” kell az Isten közelébe. Ma már mindegyik felekezet hirdeti és vallja, hogy a cigányok is testvéreink Krisztusban, örököstársaink a mennyben. * Kedves Evangélikus Testvérek! Vannak-e olyan gyülekezeteink, melyekhez cigányok is tartoznak? Vannak- e az evangélikus gyülekezetek területén olyan cigányok, akik kívül esnek bármelyik felekezet gondoskodásán? Van- nak-e a cigánysággal kapcsolatban olyan kérdések, melyekre nem találnak egyedül választ? Vannak-e ötleteik, elképzeléseik, tapasztalataik arról, hogyan fejezhetnék, fejezhetik ki magán- személyként vagy a gyülekezet közös összefogásával szeretetüket a közelükben élő cigányok felé? Jó lenne erről együtt gondolkodni, véleményt cserélni akár az Evangélikus Élet hasábjain. Van egy álmom, talán „rögeszmém". Úgy érzem, hogy minket, akik cigányok közelében élünk, az Úristen csak úgy fogad be országába, ha egy cigány testvért is magunkkal viszünk. Kedves Olvasó, aki cigányok közelében élsz! Megvan-e már a mennybe veled érkező cigány testvéred? Kari Jánosné Csepregi Erzsébet 10 éves a Keresztény-Zsidó Társaság Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen - 2001. május 30-án - tartotta jubileumi elnökségi ülését a Keresztény- Zsidó Társaság. A házigazda Harmati Béla evangélikus püspök - a KZST ügyvezető társelnöke - megnyitó beszédében a Társaság 10 éven át folytatott kiemelkedően fontos társadalmi tevékenységére hívta fel a figyelmet. Az ülés díszvendége Judith Várnai Shorer asszony - Izrael állam magyarországi nagykövete - magyar nyelvű felszólalásában elismeréssel gratulált a jelentős évfordulóját ünneplő társaság Magyarországon kifejtett - nemzetközileg is elismert - tevékenységéhez. Egyidejűleg tájékoztatást adott Izrael politikai helyzetéről, az állami vezetés erőfeszítéseiről, melyekkel a térség tartós békéjét kívánják megteremteni. A Magyar Izraeli Baráti Társaság nevében dr. Lednitzky András üdvözölte a jubiláló KZST-ot, méltatva a két társaság több éve tartó együttműködését. Dr. Szécsi József - a KZST főtitkára - ünnepi beszédében megemlékezett a társaság 10 éves tevékenységéről. Az elmúlt 10 év alatt több ezer ember előtt, neves hazai és külföldi tudósoktól több száz előadás hangzott el a keresztényzsidó párbeszéd keretében. A szerény anyagi lehetőségek mellett is sikerült néhány, a hitélettel foglalkozó, színvonalas kiadványt útjára bocsátani. A társaság fö célkitűzése - mondotta - a keresztényzsidó párbeszéd társadalmasítása, a napi politikától távolmaradva. Kifejtette, hogy az aktualitáson túl is indokolt továbbfejleszteni a Társaság európai ismeretségét, annál is inkább, mivel az EU- ban, de a világ más országaiban sem működik hasonló aktivitású szervezet. A Főtitkár köszönetét fejezte ki a társaságot erkölcsileg és anyagilag támogató egyházak vezetőinek, kiemelve Harmati Béla evangélikus püspök segítségét, mely nélkül a KZST még kritikusabb anyagi helyzetben lenne! Arra a közbevetőlegesen feltett kérdésre, hogy a társaság anyagi helyzete miért kritikus, a főtitkár úr válaszában elmondta, hogy a társaság nem rendelkezik önálló irodahelyiséggel, nincsen semmiféle eszköze az adminisztráció, az ügyintézés végzéséhez, a felszaporodott, archiválandó iratokat nincs hol elhelyezni, de a legjelentősebb problémát az állami támogatás jelenti, mivel a megalakuláskor - 10 évvel ezelőtt - egymillió forinttal, 2001 évben százötvenezer forinttal támogatja a társaságot az állam. Ez az összeg az éves postaköltséget is alig fedezi. Komolyan el kell gondolkodni - ilyen anyagi körülmények között - a társaság közeli és távolabbi jövőjéről. Ezek után a KZST főtitkára tisztelettel megköszönte Schweitzer József főrabbi úr 10 éves folyamatos együttműködését, eszmei támogatását, majd a KZST által rendezett konferenciákról készített kiadványok díszpéldányait átadta a nagykövet asszonynak. Az ünnepi ülést követően az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Keresztyén-Zsidó Társaság közös rendezésében Választott Nép címmel, nagysikerű előadásokra került sor, melyeket Schweitzer József és Domán István főrabbik, illetőleg Harmati Béla és Szebik Imre evangélikus püspökök tartottak. Tóth László 4 f » í k
