Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-08 / 28. szám
Evangélikus Elet 2001. JÚLIUS 8. 3. oldal NEGYEDSZAZADA PAPI-PAROS Beiktatták Pusztaszentlászló és Zalaegerszeg új lelkészeit Milyen csodálatos érzés az öröm. Ha megosztjuk, nem csökken, sőt növekszik... Bizonyára azért, mert a szeretet forrásából táplálkozik. Ebben az örömben volt részünk július elsején két helyszínen is: délelőtt Pusztaszentlászlón Szabó Vilmosáé Piri Zsuzsanna lelkésznő, délután Zalaegerszegen pedig Szabó Vilmos lelkész beiktatásán. A festői szépségű zalai tájba harmonikusan illeszkedő, magaslatra épült pusztaszentlászlói kicsi templom hívogatta gyülekezetét és a vendégeket az ünnepségre, ahol ez alkalommal a gyülekezeti létszámot is meghaladóan sereglettek egybe a vendégek, némelyikük több száz kilométerről. A csodálatos virágcsokrokkal feldíszített templomban a beiktatást Szemerei János esperes végezte. Igehirdetése Ezékiel 47, 1-12 alapján a múltból szólt a jelennek és jövőnek: Legyen a Pusztaszentlászlói Evangélikus Templom, és az abban szolgáló lelki- pásztor is az élő víz, az élő ige forrása, az új lelkésznek legyen ereje a próféta csodáját megvalósítani a pusztaszentlászlói és a hozzátartozó szórvány-gyülekezetben. Az esperesi áldás és a szolgatársak megerősítő énekét követően Piri Zsuzsanna bizakodó, őszinte és szerete- tet sugárzó szavakkal köszönte meg a gyülekezet választását. Takács László felügyelő vezetésével a beiktatást követő ünnepi közgyűlésen sokan (barátok, szolgatársak, rokonok) köszöntötték a beiktatott új lelkipásztort, valamint férjét, akivel ezen a napon tartották 25 éve történt lelkésszé avatásuk és házasságkötésük megemlékezését is. A helyi gyülekezet köszöntését kiegészítette a római katolikus szolgatárs, Sághegyi Gellért, valamint Tóth András polgármester, aki a lelkész helyi közösségépítő munkájához nyújtotta baráti jobbját. Az ünnepi közgyűlést követően a gyülekezeti tagok és valamennyi vendég pompásan megterített asztaloknál, szeretetvendégség keretében köszönhették a lelkésznőt és férjét. A köszöntéseket az idő korlátozta, hiszen a lelkészpár és a vendégek nagy része készült a férj. Szabó Vilmos 15 órakor kezdődött zalaegerszegi beiktatására. Soha nem látott méretű gyülekezeti közösség részvételével kezdődött meg Zalaegerszegen a beiktatási istentisztelet. Az „Erős vár a mi Istenünk” után a bevezető igehirdetést egyházkerületünk püspöke Ittzés János végezte Lukács 15, 1-7 alapján. Hallhattuk, hogy mi a pásztor feladata a földön járó egyház életében, és azt, hogy kiből lesz a jó pásztor. Püspökünk szavait idézve: .....Szabó Vilmos, legyen a szolgálatod olyan, hogy örömöt okozzon a Gazdának. Csák abból lesz jó pásztor, akinek már örültek az Isten angyalai a Mennyben, aki átérzi az elveszettekért a felelősséget". Az igehirdetést követően a beiktatást itt is Szemerei János esperes végezte, aki az áldás után a lelkész gondjaira bízta a Zalaegerszegi Evangélikus Gyülekezetét és szórványait, illetőleg a gyülekezet szerető gondjaiba ajánlotta az új lelkészt. A jelenlévő több, mint 40 különböző felekezetű lelkész közül 29 beöltözött evangélikus lelkész konfirmája felejthetetlen marad mindannyiunk számára. Szabó Vilmos a Timótheushoz írt páli levél 1,12-17 alapján szólt az ünneplő gyülekezethez, utalván az elmúlt néhány év megpróbáltatásaira, de hálát adva lel- készi elhívásáért. Az ünnepség keretén belül történt meg a közgyűlés által már korábban megválasztott kántor, Pqál Enikő eskütétele és beiktatása. (Zenéíleg magasan képzett testvérünk családi hagyományt folytat, nagyszülei sok éven át szolgálták zenével gyülekezetüket Nagykanizsán.) A beiktatást követően Szilvás László felügyelő megnyitó szavaival kezdődött az ünnepi közgyűlés. A számtalan köszöntésre jelentkező közül az idő korlátái miatt csak kevesen kaphattak szót a közgyűlés keretében. Közülük elsőként szólt Simonfay Ferenc nyugalmazott bokodi lelkész, aki tanúja volt Szabó Vilmos gyermekkorának, és meleg szavakkal idézte fel azt az időt, melyben a beiktatott lelkész elindult az élő Isten felé. Köszöntötték még: dr. Gyimesi Endre Zalaegerszeg polgármestere, a testvéregyházak képviselői, a gyülekezet egykori lelkésze Pintér Mihály esperes, illetőleg a fél évig helyettesítő Szakái Árpád nyugdíjas lelkész, a családból Bencéné Szabó Márta lelkész, valamint Nagy’bocskai Tamás egyházmegyei felügyelő és Szemerei János esperes. Szilvás László felügyelő a gyülekezet, a presbitérium és saját nevében Máté 9, 37-38. versével köszöntötte Szabó Vilmost és Paál Enikőt: .....tudtuk, hogy ké rnünk kell az aratásnak urát, küldjön munkást az ő aratásába. Kértük és biztosan tudtuk, hogy megfog érkezni... " Az ünnepi közgyűlés Ittzés János köszöntésével zárult. Legvégül hadd köszöntse e helyütt - úgyis, mint a zalaegerszegi gyülekezet gondnoka - e sorok írója is lelkészeinket két ismert igével. Az új helyen szolgálatba lépő lelkészeket ezzel az igével: „Ne félj, csak higgy!", a 25 éve házastársi sze- retetben és lelkészi szolgálatban együtt jubiláló házaspárt és családját pedig a másik ismert igével: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját". Sárkány András Közép-Kelet-európai paradoxon így nevezi ma már a szakirodalom azt a sajátos, nehezen magyarázható jelenséget, hogy a magyar nép egészségügyi adatai, a megbetegedési (morbiditási) és a halálozási (mortalitási) mutatók lényegesen rosszabbak annál, mint ahogy ez gazdasági fejlettségünk alapján várható lenne. A régió egyéb furcsaságai között tartják számon ezt a „Közép-Kelet-Európai Paradoxont". Itt van Európa közepén egy nagy múltú, gazdag történelemmel rendelkező nép, éppen millenniumát ünnepli, gyorsan, hatékonyan számolja fel a négy évtizedes diktatúra következményeit, imponálóan megy előre a demokratikus átalakulás útján, de komoly figyelmeztetést jelent a népességfogyás, amiben mintegy sűrítve jelennek meg a kedvezőtlen egészségügyi adatok. 1960-ban százötven ezren születtek hazánkban és százezer volt az évi halálesetek száma. Négy évtized alatt megfordult a trend. Százezer alá esett a születések száma és ezt ötvenezerrel haladják meg a halálesetek. Egy ötvenezer lakosú város az évi elkerülhető veszteség, amelyet ha sikerülne megtartani, akkor a csökkenő születésszám ellenére sem fogyna a népesség. A szenvedélybetegségek - dohányzás, alkohol, drog - terjedése, az önpusztító életvezetés, a sok gyilkos indulat, összefoglalóan a lelki egészség zavarai rejlenek gondjaink mélyén, az életmódkultúra fogyatékosságai jelennek meg a testi bajokban. Bizonyos, hogy az egyházak, a gyülekezetek évszázados mulasztásai, az egészségérték lebecsülése is szerepet játszik a helyzetben. Ezt jelzi, hogy az egyházhoz kötődő társadalmi csoportokban sem kedvezőbbek az adatok. Nem hiszem, hogy vitatható lenne felelősségünk népünk egészségéért, a magyarság jövőjéért. Alapvető, hogy egyáltalán őszintén beszélni lehessen az egyházban a gondokról. Olykor úgy látszik, hogy az egyházhoz kötődő családokban még nehezebb a segítségnyújtás konfliktusok, gondok esetén, mint a világban. Mert erős a hárítás, a mi családunkban ez nem fordulhat elő gondolkodás, olykor jellemző a kegyes emberek ítélkező kegyetlensége, amely miatt a bajbajutottak nem mernek segítséget kérni. Ma is meg kell becsülni a tradicionális népegyházi kötődéseket, szeretettel befogadni a nagy ünnepeken, valamint családi eseményeken - keresztelő, esküvő, temetés... - jelentkező egyháztagokat, szervezni, működtetni az aktív gyülekezeti közösségeket, de többre van szükség. Az egyház segítőszolgálatára a társadalomban. Négy évtizedes diktatúra után, amikor az egyházat gettóba akarták zárni, ma az a veszély fenyeget, hogy az egyház magát zárhatja gettóba, ha izolálódik, netán identitását féltve, a társadalomtól. Zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé kell lenni, hogy elérje őket az általunk hirdetett evangélium. Érvényes ma is a páli üzenet. Azonosulni kell tudni a mai emberrel, elítélve a bűnt, de szeretve, segítve a bűnöst, a bűnbocsánat evangéliuma talaján. Mások lennének az egészségügyi adatok, ha el tudnánk juttatni az evangéliumot a mai emberhez, ha hitre jutva megváltozna az életük. Az vesse rá az első követ, aki kevésbé bűnös, — mondta egykor Jézus a bűnös asz- szony vádlóinak. Olykor úgy érzem, ma is többségben vannak a kődobálásra készek, nem a Jézus- tanítványok határozzák meg az egyházi élet légkörét. Ez talán a legérzékenyebb pont. Az egyház egészsége. Hiszen az intézményeknek is van egészsége, ami a szervezet, a működés és a tagok egészségéből tevődik össze. Vélem, a Zsinat évtizedes munkájának, ezt megelőzően a 90/4-es törvénynek - lelkiismereti és vallásszabadságról - köszönhetőleg a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezete, törvényei egészségesek, kifejezik a közakaratot, lehetővé teszik a jó működést. Ez utóbbi már feszültségekkel terhes, sokan hordoznak sebeket, élnek régi bizalmatlanságok, félelmek, párosulnak új konfliktusokkal, lelkészek között, lelkészek és hívek között. Felelősek vagyunk egyházunk egészségéért, az őszinte, tiszta beszédért. Csak az egészséges egyház hirdetheti hatékonyan az evangéliumot, segítheti a társadalom gyógyulását. Felelősek vagyunk a lelkészek egészségéért. Nehéz a lelkészi szolgálat. Sok a feladat, nagy a teher, szerények a feltételek, kevés a segítség. Ma már alig van olyan értelmiségi, akinek egyedül kell megbirkóznia feladataival. Védjük a lelkészek egészségét. Legyen természetes lehetőségük a segítségkérésre, ha bajban, gondban vannak. És felelősek vagyunk híveinkért. Tudjuk-e segíteni őket a törvényszerű konfliktusokban, hogy hitük talaján jó döntéseket tudjanak hozni. Tudjuk-e közvetíteni a jézusi sze- retetet a rászorulóknak - és melyikünk nem szorul rá -, vagy egy talentumos emberként saját nyugalmunkat, biztonságunkat tartjuk csak fontosnak, beülve az ítélkezők székébe. Megtisztelő volt számomra, hogy a budapesti, regionális millenniumi konferencián, a zsúfolt Deák téri templomban ezekről a gondolatokról szólhattam, egészséges egyház - egészséges társadalom címen. Felelősek vagyunk híveinkért, honfitársainkért, utódainkért, hazánkért. Frenkl Róbert Nem hiába fáradoztak... Új lelkészlakás épült a cinkotai gyülekezetben. A 300 éves gyülekezet 300 éves parókiája ugyancsak megérett a cserére. Amikor Blatniczky Jánost beiktatták Cinkotára, már előre vetítette körvonalait egy komoly építkezés szüksége. O már a család negyedik generációs tagjaként foglalta el itt a helyét az ősi „családi” fészekben. Bizonyára nem volt könnyű érzelmileg megbarátkozni a gondolattal, majd belevágni az építkezésbe, mellyel együtt járt a régi lebontása és egy új felépítése. Kezdettől fogva vezette a lelkészt is, a presbitériumot is az a zsoltárvers, melyet a meghívóra is felírtak: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. ” (Zsolt 127,1). Isten építő Isten. Teszi ezt nem közvetlenül, hanem emberek által úgy, hogy mindig küldi, adja a megfelelő embereket a tervezéshez is, a végrehajtáshoz is. Ezt tapasztalták meg az utolsó hónapokban a cinkotaiak is. Július 1-jén, vasárnap délután pedig a zsúfolt templomban ennek az „építő” Istennek adtak hálát az istentiszteleten, majd átvonultak a parókia elé, hogy a felszentelés után birtokba vegye a lelkészcsalád és egyúttal meglátogassa őket az egész ünneplő, örvendező gyülekezet. A modern, három szinten is kihasználható épületben nincsen semmi luxus. Csak az, ami a 21. század küszöbén megilleti azokat, akik vállalják a gyülekezetben a lelki építés, segítségnyújtás, üdvösség útjára vezetés szolgálatát. Az ősök segítsége is beleépült a házba. A parókia hatalmas kertjéből (két utcára kifutó telek volt) négy telket alakítottak ki, ezek értékesítése után jött össze a költségek alapja. Tervezés, kivitelezés nagyrészt a gyülekezetből jött, ajándékként készítették. Kétkezi és pénzbeli adományok kerekítették ki az anyagi alapot a szükséges mértékre. Nem kértek, nem kaptak közegyházi segélyt, Isten megáldotta két kezük munkáját. Az építkezés összértéke 42 millió lett, melyet a gyülekezet kifizetett. A hálaadó istentiszteleten a 127. zsoltár 1. verse alapján D. dr. Harmati Béla püspök hirdette az igét, Szirmai Zoltán esperes és Blatniczky János lelkész segített a liturgiában. Kiemelte a püspök. hogy ez a zsoltár „zarándokének, Salamon zsoltára”. A zarándok- úton járó cinkotai gyülekezet veszi ma ajkára és azért ad hálát, hogy „az Úr épít” házat. Most éppen arról gondoskodott, hogy az evangélium hirdetésére ideérkező tanúbizonyságok élete, lakása, munkakörülményei megfelelőek legyenek, és jól végezhessék munkájukat. Azért épült ez a ház, hogy folyamatos legyen a megbékéltetés szolgálata, hirdettessék a bűnbocsánat és a Jézus Krisztus szabadí- tása a gyülekezetben. Szeretetvendégség zárta a hálaadás alkalmát, ahol a vendéglelkészekkel együtt meleg, testvéri beszélgetésben adtak hálát a múltért, a megtett útért és reménységgel beszéltek arról, ami a zarán- dokúton még a gyülekezet előtt áll. Tóth-Szöllős Mihály Egyházzenei konferencia Foton Június 25. és július 2. között első alkalommal került sor kántortovábbképző tanfolyamra és egyházzenei konferenciára a fóti Mandák Otthon falai között. A továbbképző lehetőséget nyújtotta rendszeres szolgálatot végző kántoroknak arra, hogy egyházzenei tevékenységük egy-egy részterületével koncentráltan foglalkozhassanak. A tanári kar - Herbert Wulf, Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Finta Gergely, Németh Csaba, Gálos Miklós, Kardos Anna - változatos metodikával oktatta az önképzésre igényt tartó hallgatókat. A tantárgyak között szerepelt orgona, liturgikus orgonajáték, zeneelmélet, karvezetés, continuo, liturgikus ének, hangképzés, énekkar. A tanfolyamba illeszkedve, június 28-30. között rendeztük meg az egyházzenei konferenciát, hogy a kántorok ne csupán szolgálatuk gyakorlati tudnivalóival legyenek tisztában, de elméleti megalapozottságuk biztosabb legyen is. Csütörtök délután - bevezetésként - Hafenscher Károly A liturgia az egyház létformája című előadásában arra a két fontos és nehéz kérdésre kereste a választ, hogy mi a liturgia és mi az egyház. Finta Gergely Könnyen játszható isten- tiszteleti orgonarepertoár címmel tartott- bemutatóval egybekötött - előadást, sok jó ötlettel szolgálva. A vespera után- amelyen D. Szebik Imre püspök szolgált igemagyarázattal -, Trajtler Gábor beszélt személyes hangon és zenei illusztrációkkal a korái jelentőségéről az evangélikus istentiszteleten. Péntek délelőtt Bence Gábor tartott beszámolót Az énekválasztás szempontjai - Állandóság és változatosság a liturgikus gyakorlatban címmel. Ecsedi Zsuzsa az énekeskönyv énekeinek elemzéséről, a variánsok vizsgálatának gyakorlati hasznáról beszélt. Hafenscher Károly beszámolt a Liturgikus Bizottság eredményeiről az új ágenda előkészítésében. Legfontosabbnak azt tartotta, hogy hoszszú évek alatt, türelmes előkészítő munkával kell alkalmassá tenni a lelkészi kart és a gyülekezeti tagokat az új vagy változó istentiszteleti elemek befogadására. A délutánt Dobszay László előadása nyitotta A liturgia a tiszta tan őrizője címmel. Az értően használt kötöttségek, állandó formulák sokkal jobban biztosítják, hogy az ember ne téljen el az igaz tanítástól és otthonosan érezze magát az istentiszteleten. Elisabeth Hopfmül- ler, az Európai Evangélikus Egyházzenei Konferencia elnöke az osztrák evangélikus egyházzenészek helyzetéről és szervezetéről számolt be. Este Kamp Salamon tartott hangfelvételekkel gazdagított előadást, Mit tanulhatunk a Bach-korabeli lipcsei istentiszteletekből? címmel. Szombat délelőtt Gregersen- Labossa György az istentisztelet előkészít- munkájáról, a lelkész és a kántor, valamint egyéb szolgálattevők együttműködéséről beszélt. A záróelőadást Ferenczi Ilona tartottad magyarországi graduálirodalom mai istentiszteleteinken alkalmazható tételei címmel. Mint a beszélgetéseken kiderült, a résztvevők örömmel fogadták ezt az új lehetőséget a tanulásra, feltöltekezésre, és folytatást szeretnének. Sajnálatos azonban, hogy nagyon kevesen vették a fáradságot, hogy eljöjjenek. Bár mind a 15 egyházmegyei zenei megbízott névre szóló meghívót kapott - azzal a kéréssel, hogy mozgósítson néhány embert -, közülük csak négyen voltak jelen. Ez annál is inkább érthetetlen, mert egyházunk nagyvonalú támogatása - amelyet ezúton is hálásan köszönünk! - biztosította az ingyenes részvételt. Reméljük, ez a beszámoló felkeltette érdeklődésüket, és jövőre többen találkozhatunk! Ecsedi Zsuzsa á t 1 <
