Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-01 / 27. szám

Bottá Dénes felvételéi

i

2. oldal 2001. JULIUS 1.

Evangélikus Élet

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

A

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

VASÁRNAP „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek

.. ugyanaz az Ura, és 0 bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja,,,

am

int meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. ” Rónia 10,12-13 (Zsolt 109,21; Lkl5,l-7; Zsolt 7,1-18) Egyformaságunk Isten előtt elsősorban bűneink miatt van. Mindenki bűnös. Erre ébresztette Jézus azokat, akik meg akarták kövezni a bűnös asszonyt. „Az dobja az első követ, aki bűnjelen’’;-- hangzott. S mert őszintén önmagukba néztek, ejtették a vádat, és ejtették afkövet is. Hívjuk segítségül az Úr nevét, és tartsunk bűnbánatot!

szomorúság, gyász, veszteség vagy kiúttalanság gyötör. Azt szokták mondani - s talán tapasztaljuk is -, az ilyesmi megkeményíti az embert. Mégis, hagyjunk nyitva egy ajtót Isten felé. Kérjük, várjuk segítségét, hogy kőszívűnket, irgalmatlansá- gutikat elvegye, és érző, szerető szívet adjon cserébe.

„Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szól az Úr "Jer 1,19 (2 Kor 2,14; Mt 18,15- 20; ApCsel 14,21-28) Jeremiást ezzel a biztatással állítja munkába az Úr. Felénk se hangzik kevesebb, ezért ne keseregjünk,,ha sötétségben tapogatózunk, ha ellenszélben járunk, vállaljuk küldetésünket, és tfivük a dolgunkat. „Néha sötétség vár, arcunkba fúj a szél, de bátran megyünk, ipunk egyszerre lép, Istenünk eszközeként!”

HÉTFŐ -Kiálts és ujjongj, Sión lakója, mert ntfgy közöttetek Izrael Szentje!"

Ézs 12,6 (Kol 2,9-10 ; Ézs 43,22-25; ApCsel 13,42-52) Istentiszteleteink résztvevői velünk együtt csendesek, szomortyédók, még a közös imádságok is halkan, óvatosan hangzanak. Nem csoda, ha gyérekeink és a fiataljaink azt mondják: unalmas. Ellenben fülsüketítő decibelek tombolnak a szórakozóhelyeken. Harsogjuk szívvel-szájjal, hogy Isten Jézusban ^fjött hozzánk és országává'tíVogat!

KEDD „Az Ur az igaz Isten, élő Isten örökkévaló Királyi" Jer L0,10|JTim 6,15- 16; 2Móz 32,30-33,1; ApCseLa 4,1-7) Választások előtt mindig azt szeretnénk eldönteni, hol van az igazság? I T riiph||hif|fljf az én ügyemmel? A letűnt idő nagy prófétája tudta: hazugságok és jogtalanságok elíenérettlióK között járva is az Úrra érdemes csak figyelni. Mi is érezhetjük naponta, milyen jó élő kapcsolatom fen- 1 ni az élő Úrral, hogy megismerjük eljövendő és örökkévaló Királyságát is.

SZERDA -Most amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket.” Zsolt 95,7-8 (Lk 11,28; Jn 5,1-16; ApCsel 14,8-20) Lehet, hogy most

„Az Úr szeme látja a§igazakat, föle meghallja kiáltásukat. " Zsolt 34,16 (Jak 5,11; Mt 2f/,3-10; ApCsel 15,1-12) Miért engedi az Úr a háborúkat, a katasztrófákat, a gyilkosságokat? Talán nem látja mi történik? Hogy engedheti, hogy mindez napontafnegtörténjen? Minden kérdésre nem tudjuk a választ, de azt tudjuk, hogy figyejfüolgainkat és keresi a jó gyümölcsöket életünkben, várja hűséges imádságunkat, ig;.z döntéseinket, hogy áldozatos szeretettel Jézus tanítványai legyünk. Jf

„Nem bej/édben áll az Isten országa, hanem erőben” lKor 4,20 (4 Mózjpl,17; Róm 8,1-6; ApCsel 15,13-35) Mesterünk szava is .ölt Ezt méMellenségei is fölfedezték. Vajon mi fölfedeztük-e, mennyi hartem csak beszélünk, hanem Róla teszünk bizonyságot, ha nemcsak ismerjüoÄf hanem a Lélek erejével munkálkodunk is egymás javára és az Ő dicsőségére.

Smidéliuszné Drobina Erzsébet

lehető

HUSVET ÜNNEPE UTÁN 3. VASARNAP

Bőségesen áradó kegyelem

lTim 1,12-17

Megremeg a lelkünk, összeszorul a szívünk, ha áradatról, áradásról hallunk. Riadtan szemléljük a képsorokat, amelyek akár távoli ország sárlavináját, árvizeit vagy hazai folyóink áradását vetítik elénk. Akik aggódva figyelték az év elején a Tisza, Bodrog, Körösök vízszintjét, és tapasztalták az áradat emberi értékeket pusztító erejét, azoknak keserű emlékeket idéz ez a szó, áradás. De félelmetes a stadionokból kiáradó tömeg látványa is, amelyben elszabadulhatnak féktelen indulatok, emberi életek kerülnek veszélybe és a környezetükben lévő berendezéseket törik-zúzzák vandál kezek és lábak. Rémisztő a gyermekeinket, fiataljainkat bombázó - TV-képernyőn keresztül sugárzó - lélekromboló erőszakáradat, amely a nyers erőt isteníti.

Ezeket a szennyes áradatokat ismerjük, s akikben ott él a határozott akarat, hogy tegyenek ellene, azok gátat építenek, biztosítani igyekeznek a rendet, és szót emelnek a képernyőt elárasztó erőszakhullám ellen.

De mit kezdjen a mai ember a bőségesen áradó kegyelemmel? Míg széleskörű ismereteink vannak az emberi kegyetlenségről - a szibériai lágerekről, koncentrációs táborokról vagy napjaink gazdasági, politikai indítékú terrorcselekményeiről - addig nagyon nehezen fogható, érthető, mit jelent ez a szó: kegyelem. Az egymásnak feszülő, egyéni érdekszemléletű világban, ahol nincs helye a gyengének, ahol a gyorsaság, erő, ravaszság számít és mindent meghatározó a mammon uralma, ott úgy tűnik, a kegyelem, az irgalom elavult kiveszésre . ítélt fogalmak.

Mivel ilyen a világ körülöttünk, ennek sodra, örvénye könnyen elragadhat, a mélybe ránthat bennünket. Ezért kell még inkább tudnunk egy másfajta áradásról. Ezért jó, ha megtapasztaljuk a kegyelem áradásának éltető erejét, ami felemelte, kiemelte Sault addigi életéből és Pállá, Krisztus apostolává tette. Ez az áradat nem természeti, nem emberi, hanem a halhatatlan és láthatatlan Istentől

r

Évzáró a Teológián

ered. Ezékiel még úgy álmodta, hogy a forrás az új templom küszöbe alól ered, és ad újulást, életet Isten népének. Mi tudjuk, hogy a golgotái kereszten függő Jézus Krisztus által áradt reánk bőségesen az Isten kegyelme.

Ez a kegyelem ragadta meg, ölelte magához a damaszkuszi úton Pált, aki egész apostoli munkássága alatt tudta, vallotta, hogy egyedül Krisztusért nyert kegyelmet Isten előtt. A kegyelem áradása „királyvízként” oldotta, mosta ki belőle mindazt, ami salak, kár, szemét volt benne. S tette újjá életét; lett a Jézust káromlóból Oróla tanúskodó, a Krisztus követőit üldözőből a pogányokat is Krisztushoz vezető, az addig erőszakos emberből a Krisztus szeretetével munkálkodó, az elvakult, fanatikus farizeusból Isten Krisztusban hozzánk hajló, kegyelmét - az evangéliumot - hittel, elkötelezetten hirdető apostol.

Pál erről a felfoghatatlan, emberileg megmagyarázhatatlan csodáról vall ifjú munkatársának, Timóteusnak. Pál bizonyos abban, ha őt magával ragadta, megújította az Istentől a Krisztus által áradó bőséges kegyelem, akkor nincs reménytelen eset, nincs olyan mélység, amiből O fel ne emelhetne, ki ne vonhatna minket. A hitetlen, istentelen életből, magatartásból ragad ki minket Urunk, hogy higgyünk és örök életre jussunk. Új életre indító szava szüntelenül hangzik. A csecsemő és a felnőtt homlokán megcsillanó keresztvíz csepp- jei, a bűnbánatra és úrvacsorára hívó szó, Isten kegyelmének bőséges áradását jelzi. Csak rá kell bízni magunkat sodrára, erejére és megérezzük életünkben áldásos hatalmát, Krisztus által megigazító irgalmát.

Végül egy személyes vallomás: Újra és újra rácsodálkozom arra, és erőt merítek abból, hogy Krisztus által Istentől én is irgalmat nyertem.

Smidéliusz Zoltán IMÁDKOZZUNK!

„Átölelt Isten nagy kegyelnie, méltatlanul, érdemtelen, Csodák csodáját látom benne, és hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, ha kegyelmét dicsérhetem.

Haragot, átkot érdemeltem, és Isten megkegyelmezett. Szentfia vérzett énhe- lyettem, hogy eltörölje vétkemet. Miért történt fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom. Jóvoltod hálás szívvel vallom, örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, irgalmasságod áldani.”

3

£

5

£

3

5SJ1ROK

Együtt

ISTENTISZTELETI REND__________________________

Budapesten, 2001. július 1.

1., Bécsi kapu tér de. 9. íúrv. Balicza Iván; de. 10. (német Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.‘ Balicza Iván; du. 6. Buday Barnabás; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. fel 10. Sztojanovifs András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er,

111., Mező u. J2. de. 10. Donáth László; Óbuda, III.,

Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkallczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; * du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Kézdy Péter; VIIL, Üllői út

út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9.

Smidéliusz András; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Missura Tibor; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. rel 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Ánikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Ánikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10.

dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. tel 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőriric, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de’. 10. Takácsné Kovácsházy Zelma' Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreny Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 7,36-50; epistolaja (igehirdetési alapige): lTim 1,12-17. HETI ÉNEKEK: 382, 4Í2.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. július 15-én, vasárnap de. 10.04 órakor a siófoki evangélikus templomból. Igét hirdet Baranyainé Rohn Erzsébet lelkész.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN

Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): (úrv.) du. 4; Balatonboglar (Hétház u. 17.): de. 11; Balatonfenyves: du. 6: Balatonfiired: de. 9; Balatonfüziő: (úrv.) du. fél 3; Balatonszárszó

Í

Jókai u. 4L): de. 10; Balatonszepezd: de. 9; 'elsődörgicse: de. 11; Fonyód: du. 4; Hévíz: (úrv.) du. fél 5; Keszthely: (úrv.) de. fél 11; kőröshegv: du. 3; Mencshelv: de. 11; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11; Szentantalfa: háromnegyed 10; Zamárdi: du. 4; Zánka: de. fél 9;

NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonboglár: du. 6; Balatonfüred: de. 11; Keszthely: du. 6; Siófok: de. fél 10.

Összeállította: t.sz.m.

Tanárok az asztalnál: Professzor dr. Szentpétery Péter, dr. Jutta Hausmann, dr. Reuss András, dr. Szabó Lajos rektor, dr. Cserháti Sándor és Trajtler Gábor.

Ámenre várva..

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2001. június 22-én tartotta tanévzáró hálaadó istentiszteletét és ünnepi ülését. Igét hirdetett Béres Tamás doktorandusz. A nagyszámú megjelentek közösségében köszöntötték a frissen végzetteket és a jubilánsokat. A hatéves képzésre történő átállás évében, ezen a napon került sor a tanulmányaikat 1996 előtt megkezdett hallgatók diplomaátadására, valamint a gyakorlati évre indulók útra- bocsátására.

(A 2000/2001-es tanév értékelésére következő számunkban visszatérünk.)

Amikor a lelkész az oltárnál vagy a szószéken imádkozik, nem „magán-szorgalomból” teszi azt. Gondolom, minden istentisztelet-látogató tudja, ilyenkor a liturgus a gyülekezet kéréseit, hálaadását viszi Isten elé. Mégis érezzük, milyen ereje van annak, amikor együtt, hangosan mondjuk az Úrtól tanult imádságot. Ugyanezt éljük át a hitvallás közös mondásával. Megerősíti azt, aki mondja, megerősíti azt is, aki hallja. Egymás hite által erősödünk. Bárcsak valóban hangosan mondanánk, s nem csupán hangtalanul „mormolnánk”. (Elgondolkodtató, hogy a szerzeteseknek előírják: a napi imádságokat - ha egyedül is mondják - de hangosan, legalábbis a szavakat szájukkal megformálva olvassák...)

Ha belegondolunk, hogy éppen most, ebben a percben a világ hány pontján mondják velünk együtt a Miatyán- kot, s hányán imádkoznak kötött formában vagy saját szavukkal, rájövünk arra, micsoda erő rejlik a közös imádságban. Miért ne lehetne istentiszteleteinken ezt a valóságban is hallani, megélni?

A dunántúli egyházkerületi-székház felszentelésekor a lelkészek közössége mondta együtt - válaszolgatva - a zsoltárt, s hangzott együtt az imádság. A regionális millenniumi napon - az elmúlt szombaton - kétezer ember ajkáról hangzott a zsoltárok válaszmondata, a bűnbánó-, a kollekta, és a gyónóimádság, ill. az egyetemes könyörgés felkiáltása: „Urunk hallgass meg minket!”. Amikor a liturgus „indította” az első mondatot, a gyülekezet belekapcsolódott, és „zúgott” a hatalmas közösség imádsága. Éreztük erejét. Élmény volt, ahogy a teli templomra való nép együtt vette a levegőt, együtt rezdült, együtt szólt Urához, Istenéhez.

Ha csak egy ember mondja elől, az oltárnál, megvan a veszély arra, hogy a gyülekezet tagjai csak hallgatóként, nézőként, netán kívülállóként lesznek jelen. Ha együtt mondjuk az imádságot, ebben az értelemben is

közösséggé formálódunk. Mindenki sajátjának érezheti, sajátjaként mondhatja.

Már hallom is az ellenérveket... „Üres formalitássá válhat az együtt mondott imádság... Nem biztos, hogy lélekkel is bele tudok kapcsolódni a mások által megfogalmazott mondatokba... Lehet, hogy én más tempóban mondanám... Lehet, hogy én nem használnám ezeket a szavakat... " Ezeket mind megértem. Az egyház azonban nem magánprodukció, hanem a legszentebb közösség az imádságban, ahol - Istenre hangolódva - egymáshoz is fontos lehet igazodnunk.

Tudom azt is, hogy nem lehet minden imádság ilyen „együtt mondott” az istentiszteleten. Nincs olyan imád- ságos könyvünk, amit beszámozva, az énekeskönyvhöz hasonlóan lehetne használni. (Bár tudok olyan gyülekezetről, amely ilyen célra is felüti az énekeskönyvet, és a hátsó imádságos részből közös mondásra is alkalmaz néhányat.) Tisztában vagyok azzal is, hogy a lelkész feladata, a gyülekezeti tag „önképzésének” célja, hogy az együtt mondott imádságokon túl, a többi is sajátjaként hangozzék, s hogy ha nem is hangosan, de lélekben együtt tudja mondani lelkészével az összes imádságot.

Többször éltem át, hogy idősebb gyülekezeti tagjaim félhangosan utánam mondták az imádságot. Félmondatos elcsúszással szinte visszhangként hangzott az általam, a gyülekezet nevében egyedül mondott imádság. Először zavart, másodszorra természetes volt. Harmadszorra örültem neki. Rájöttem, hogy mennyire fontos az ő számukra az imádság. Egyetlen szavát sem akarják kihagyni... Együtt akarják mondani!

Nem előírás, nem törvény, „csupán” lehetőség az együtt mondott imádság. Ez a szó Krisztus közelében megtelik tartalommal: együtt!

Hafenscher Károly

*

f