Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-01 / 27. szám
66. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 2001. JÚLIUS 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Testvéri Szó Béthel diakonisszái Kokó és a K.O. A PÁPAI TEMPLOMSÁTOR MELLÉKLETE Kárhozatos a tánc? TAPS A TEMPLOMBAN Ülőhelyekről nem maradtak le ajúni- us 23-i eseményről távolmaradottak, hiszen a főváros legtágasabb evangélikus temploma már bő negyedórával az ünnepség - délelőtt 10 órai - kezdete előtt zsúfolásig megtelt. (A vendégek közül legkorábban talán a miniszterelnök érkezett, akivel - elnök-püspöki minőségében - első ízben folytatott négyszemközti beszélgetést a lelkészi hivatalban D. Szebik Imre.) A házigazdák nevében a Deák téri gyülekezet presbitere, Novotny Zoltán köszöntötte a templomba sereglett mintegy kétezer résztvevőt, ismertetve a programot, amely - hála az átgondolt előkészítő-munkának és a lebonyolításában közreműködőknek - mindvégig példás rendben és pontossággal zajlott. (A testvéregyházak képviselői között, megtisztelte jelenlétével az eseményt Paskai László római katolikus bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek is.) Miként már említettük, a millenniumi ünnepség az úrvacsorában kiteljesedett istentisztelettel kezdődődött. Az igehirdető D. Szebik Imre elnök-püspök mellett az érintett egyházmegyék számos lelkésze vett részt az országos irodavezető-lelkész - Hafenscher Károly - által ez alkalomra összeállított liturgia szolgálatában, amit a nagy tárcsái Jubilate- kórus és a Lutheránia vegyeskar éneke színesített. D. Szebik Imre igehirdetéséből lapunk 3. oldalán idézünk, csakúgy mint dr. Orbán Viktor köszöntőjéből, aki az istentisztelet után, de még az ünnepség első részének keretében mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. Hogy milyen fogadtatásra talált a kormányfői beszéd, azt joggal minősíthette a miniszterelnök szavait megköszönő Gáncs Péter, utalván arra, hogy a Deák téri templomban egyébiránt nem szoktak tapsolni, (lásd még; keretes írásunkat.) Az ünnepség szünetében (miképpen a legvégén) két helyszínen; a templomudvaron, illetőleg a Deák téri Evangélikus Gimnázium szomszédos épületének dísztermében „lazíthattak” a vendégek. (Folytatás a 3. oldalon.) Frankfurti mozaikok „A kereszténységben különös megtartó erő lakozik, amely mindennél erősebben összeköti az egy országban élőket - mondta Orbán Viktor miniszterelnök, a Magyarországi Evangélikus Egyház regionális millenniumi ünnepségén szombaton, Budapesten. A Deák téri Evangélikus Templomban tartott, istentisztelettel egybekötött ünnepségen a kormányfő rámutatott arra, hogy a XX. század megrendítette a magyarság szellemi és lelki erejét: egy kivérzett gazdaságot, egy bőrébe ivódottan borúlátó nemzetet és egy önbecsülésében megroppant népet hagyott maga után. - A magyarországi evangélikusok már akkor polgárok voltak, amikor az ország nagy része még azt sem tudta, hogy mi fán terem az - fogalmazott Orbán Viktor.” A Magyar Távirati Iroda tudósított a fenti szavakkal egyházunk június 23-i ünnepélyéről, melyet aznap este mindkét közszolgálati televízió vezető hímek érdemesített. A média értékítélete nem feltétlenül megbízható fokmérője egy-egy esemény jelentőségének, ám korántsem érdektelen, hogy mit tudnak, milyen képet hordoznak rólunk, a bennünket csak „hírből” ismerők. Miként arra az ünnepség legvégén D. Szebik Imre elnök-püspök is utalt, a magyarországi evangélikus egyház tagjai néha mintha indokolatlanul is szerényebbek lennének, mint más felekezet hívei. „Legyünk büszkék arra, hogy keresztények, hogy evangélikusok lehetünk! ” - mondotta Szebik Imre, hozzátéve - Merjük, egyszerre magyarnak, keresztyénnek, evangélikusnak, protestánsnak vallani magunkat! Hiszen a „protestáns ” szó nem csak azt a tartalmat hordozza, hogy tiltakozunk, de azt is, hogy tanúskodunk valamiről. Helyesebben - Valakiről!" AMI A TUDÓSÍTÁSOKBÓL KIMARADT Az olvasó természetesen helyesen véli úgy, hogy a június 23-án, egyházunkra irányult közfigyelem alapvetően annak volt tudható, hogy a rendezvényt aktív részvételével tisztelte meg Orbán Viktor miniszterelnök. Ne feledjük azonban, hogy múlt szombaton alapvetően nem egyházi jellegű ünnepségre kaptak meghívást a budapesti és Pest-környéki egyházmegyék evangélikusai. A meghívás (a múlt év második felében Orosházán, majd Sopronban megtartott hasonló regionális alkalmakhoz) a Millennium - istentisztelettel egybekötött - megünneplésére szólt, elvileg tehát elhagyható lett volna az istentiszteleti rész. Elvileg. Valójában azonban sokszorosan indokolt volt figyelmünket, hálánkat és tiszteletünket mindenekelőtt az ÚR felé kinyilvánítani. Túl azon, hogy Isten hajlékában gyűltünk össze, azt az eseményt, amelynek évfordulóját most evangélikus körben ünnepeltük, történetesen nemcsak nemzetünk születésnapjaként tartjuk számon, de nemzetünk keresztyénné válásának születésnapjaként is. Az a hit, amely az Isten kegyelméből kapott ajándékként az egyes ember számára megtartó erőt jelent, megtartó ereje lehet azon nemzeteknek is, amelyek kereszténynek, Isten örököseinek vallják magukat. Bár az ÚR ítélőszéke előtt majdan egyenként kell megállnunk, a 33. Zsoltár 12. verse alapján mondott ünnepi prédikációjában D. Szebik Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy az „új szövetségben”, a Krisztusban hívők is magukra vonatkoztathatják a zsoltáros szavait: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának. ” Egyáltalán nem mellékes körülmény tehát, hogy a prédikáció üzenetével több ponton is egybecsengett Orbán Viktor ünnepi beszéde, miként az sem, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke - számára magától értetődő módon - az istentiszteleten is részt vett, mi több (úrvacsorái) közösséget is vállalt Krisztusban a gyülekezettel... Mielőtt annak rendje és módja szerint, röviden sorra vennénk a közel négy órás ünnepi együttlét eseményeit, ezért e lap hasábjain egészítsük ki az elsődlegesen Orbán Viktor kormányfőre figyel- mezett tudósításokat azzal, hogy a Deák téri Evangélikus Templomban,- elsődlegesen Orbán Viktor miniszterelnök figyelme is az ÚR-ra irányult! A frankfurti vásárváros főbejárata - az egyházi napok zászlaival. Fotó: Buoay Barnabás A rendezvények hihetetlenül változatosak voltak. A megnyitó napján például 51 helyen tartottak istentiszteletet. Egyébként pedig több mint száz különféle rendezvény közül lehetett választani. Mindenki megtalálhatta azt, ami ízlésének, igényének megfelelt. A vásárváros és Frankfurt templomain kívül, a város központi helyein nagy színpadokat állítottak fel, ahol egész nap non-stop váltották egymást a különféle ének és Ha az Ökumenikus Tanács - túl saját, hivatalos delegációjának utaztatásán - felvállalta volna azt is, hogy összegyűjti a jelentkezőket és csoportosan kiutaztatja őket. Ez esetben kedvezményes áron, vagyis jóval olcsóbban utazhattak volna ki a magyar résztvevők a majdnem ezer kilométerre fekvő német metropolisba. Kiss Miklós (A hivatalos MEÖT-delegáció tagjának beszámolója a 4. oldalon) "Amikor az ember megtapasztalja, hogy Isten a mélységbe tekint és csak a szegények, lenézettek, nyomorultak, jajjal teli elhagyottak és senkik meg- segítője, az Isten meleg szeretetének ilyen meglátásán túláradó örömmel telik meg a szív, szinte repes és ujjong abban a jó érzésben, hogy ilyen Istene van." Luther Márton, Magnificat (Takács János fordítása) zenekarok. Nagyon sok volt a spontán előadás is. Egy hangszertokokat cipelő csoport például a város egyik parkjában gondolt egyet, a zenészek elővették hangszereiket és muzsikálni kezdtek. (Ugyanilyen spontán módon álltak ösSze és énekeltek el néhány éneket a bodoki gyülekezet énekesei is a vásár főbejárata előtt, hatalmas ovációt és tapsot váltva ki a pillanatok alatt összeverődő nézőkből.) Nagyszerű volt látni a sok fiatalt. Néhányszor az volt az érzésem, mintha egy „egyházi Woodstock” résztvevője volnék. Mezítláb, szakadt farmerben vagy cserkészruhában, hátizsákokkal vonultak a fiatalok egyik koncert helyszínéről a másikra. Leheveredtek a gyepre, sőt a betonra, és átadták magukat a zene élvezetének. Tökéletesen érezték magukat, mégpedig alkohol és kábítószer nélkül. Micsoda kontrasztot jelentett a frankfurti főpályaudvar környékén bolyongó, nyilvánosan kábítószerező - már szinte élőhalott - fiatalok, és az alkohol, drog nélkül is ellazulni tudó ifjak látványa. , Aki pedig az egyházi napok színes forgatagától, a zajtól és tömegtől távol vágyott elcsendesedésre és Isten igéjével akart foglalkozni, annak lehetősége volt erre a bibliakörökben, az áhítatokon, a lelkigyakorlatokon, az imaközösségekben, a teológiai előadásokon és a számtalan kiscsoportos foglalkozások egyikén. Nagyszerű élményt nyújtott ez a néhány nap azoknak, akiknek sikerült így vagy úgy kijutniuk Frankfurtba. Sajnos, ez keveseknek sikerült. Talán szerencsésebb lett volna, és talán többen lehettek volna részesei ennek az élménynek, ha az utazást nem mindenkinek magának kellett volna megszerveznie és fizetnie. Június 13-17. között rendezték meg Frankfurt am Mainban a 29. Német Protestáns Egyházi Napokat. A kétévente megrendezésre kerülő eseménysorozatra - lehet mondani - a világ minden tájáról érkeztek résztvevők. Magyarországot is számosán képviselték, sőt Erdélyből, a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Bodok községből is jött egy református énekkar, Dénes Csaba református lelkész-karnagy vezetésével. Az ötnapos nagyszabású rendezvény, ami a frankfurti Wald- stadionban úrvacsorái istentisztelettel ért véget, minden résztvevőben, így e sorok írójában is mély nyomokat hagyott. A szervezettség szinte tökéletes volt. Hatalmas tömegeket kellett mozgatni és Frankfurt környékén elszállásolni, mégis minden olajozottan és precízen működött. A privát szállások olyan helyeken voltak, ahonnan a résztvevők könnyen elérhették az Egyházi Napok helyszínét, a frankfurti vásár területét. A szervezőknek még arra is volt gondjuk, hogy egy minden tömegközlekedési eszközre érvényes szabadjeggyel, ingyen utazhassanak a vendégek szálláshelyük és Frankfurt, illetve az egyes programok helyszínei között. Megdöbbentő volt a hatalmas embertömeg. A megnyitó istentiszteleten a másnapi újságok beszámolója szerint mintegy ötvenezren voltak, de összesen egyébként legalább kétszázezer ember vett részt a változatos programokon, vagy egyszerűen csak nézelődött a vásári forgatagban. Néhány napra Frankfurt a világ protestáns fővárosa lett. Amerre fordult az ember, mindenütt az egyházi napok emblémáit viselő csoportokat látott. Emberfolyam hömpölygött az események különböző helyszínei között. V « ■ HBNbk!& ||1 ■ ■ « In j« W •*» s& 4» ^1; £ .ji&jPM^ w ■ ■ I || |L w ■slf W f>>» \ w «E w ® ' ^ UH I I I JBll M "* 1 Ä "* 1 fl^l
