Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-17 / 25. szám

4. oldal 2001. JÚNIUS 17. Evangélikus Élet MEGNYÍLÓ SZERETET Külföldi önkéntesek Magyarországon 2000-ben indult az Európai Önkén­tes Szolgálat Magyarországon, 2001 pedig az Önkéntesség Eve. Sok szó esik tehát az önkéntességről - általá­nosságban. Szerettünk volna utá­najárni, hogyan is fest testközelből a nemzetközi önkéntesség Magyaror­szágon, remélve, hogy az alábbi konk­rét példa nyomán több intézmény kap kedvet külföldi önkéntes fogadására. Az Evangélikus Egyházban a Sarepta Idősek és Fogyatékos Gyermekek Ottho­na az első és eddig egyetlen intézmény, amely élve a lehetőséggel, külföldi ön­kéntest fogadott. A Sarepta nyolcvanöt idős ember és kilencven fogyatékos gyermek otthona, jól jön tehát a segítő kéz. A mai Magyarországon furcsának tűnhet, hogy nyugaton vannak fiatalok, akik ingyen szeretnének dolgozni. Sztojanovics András, a Sarepta lelkész­igazgatója nem csodálkozik ezen. „Nyu- gat-Európában az önkéntességnek nagy hagyománya van, és egyre népszerűbb! A fiataloknak nagyon jó lehetőség ez a tapasztalatcserére.” Katja Wenger, a Sarepta né­met önkéntese is magától érte­tődő egyszerűséggel beszél er­ről - magyarul: „Az ember egész életében csak magával törődik, folyton csak saját ma­gával van elfoglalva. Szerettem volna mások javára is tenni va­lamit. ” Azt hihetnénk, hogy kizáró­lag hívő fiatalok gondolkodnak így, és csak ilyeneket fogad szí­vesen a Sarepta. Az intézmény vezetője azonban megcáfolja ezt: „Eddig még soha nem mondtuk, hogy valaki ne jöjjön, mert bizonyos dolog nem szere­pel az önéletrajzában. ” Vajdáné Lillafüredi Zsu­zsanna (Lilla), aki az önkénte­sekkel a Sareptában közvetle­nül foglalkozik, megerősíti, hogy az egyetlen, ami elengedhetetlen; az alkalmazkodás képessége. „Aki ön­kéntességet vállal, annak nagyon jól kell tudnia alkalmazkodni. ” A húsz éves Katja a Berlinhez közeli Königswusterhausenből érkezett. Ez az első alkalom, hogy önkéntesként dolgo­zik. Magyarországról ezt megelőzően szinte semmit sem tudott. „Szerettem volna megismerni, hogyan élnek má­sutt. ” A kulturális különbségek egyfelől vonzerőt jelentenek, másfelől egy év alatt együtt élni is meg kell tanulni ve­lük. „Magyarországon mindenki nagyon kedvesen fogadott, de kezdetben kicsit furcsa volt, hogy a magyarok büszkébbek a nemzeti hovatartozásukra és a hazá­jukra. Ez feltűnt a nemzeti ünnepek al­kalmával. ” A különbségek feldolgozása a szemé­lyes kapcsolatok szintjén még nehezebb. „Amikor idejöttem, még nem tudtam semmit az itteni emberi kapcsolatokról. Mostanra feltűnt, hogy az emberek sokat beszélnek egymás háta mögött. ” Aki azt hiszi, hogy az önkéntes mun­ka ingyen van, téved. Sztojanovics And­rás is tisztában van ezzel. „A nálunk gondozottak nagyon súlyos állapotú em­berek. Betanítani a fiatalt a gondozásuk­ra, az elég sok idő. Az itt dolgozó munka­társaknak ez többletenergiába kerül. De vállalják, mert sok öröm is jár a külföldi fiatallal. Az önkéntes változást hoz, új szél, új levegő járja át az intézményt, az itteni munkatársak is jobban kilátnak a világra. ’’ A betanulás folyamata az önkéntestől is erőfeszítést követel. Katja szociális te­rületre akart kerülni, de tapasztalata nem volt. „Kezdetben nagyon nehéz volt. Ha valami probléma adódott a gyerekekkel, akkor nem tudtam, mit kell csinálni. Még nagyon fiatal vagyok, itt pedig mindazt meg kell csinálni, amit az ember otthon is elvégez, mint egy anya a gyermeké­vel. ” De nem esett kétségbe. Szolgálata vége felé közeledve legszebb magyaror­szági élményei közé sorolja a munkáját. „Nagyon szép a munkám. Nagyon szere­tem ezt csinálni. ” Katja kulcsfontosságúnak tartja a nyelvtudást. „A szolgálat előtt részt vettem egy intenzív nyelvi felkészítőn, és most is tanulok rendszeresen egy ta­nárnőtől. De az elején így is sokszor csak álltam a munkatársaim mellett, ők beszélgettek és nevettek, és én nem ér­tettem, miről van szó. Most már én is tudok velük beszélgetni, és együtt ne­vetni. ", Az önkéntes fogadása az intézmény részéről hatalmas felelősséggel is jár, hi­szen otthonától távol, megszokott kör­nyezetéből kiszakítva csak a munkatár­sakra számíthat. Ezért is fontos, hogy le­gyen valaki, aki különösen is odafigyel rá. Ezt a szerepet tölti be Lilla, Katja mentora. Lilla tíz éve dolgozik a Sareptában, a gyerekosztályon két éve. „Mindenekelőtt meg kell ismernem az önkéntest. Az ele­jén nagyon nehéz megítélni, hogy alkal­mas-e erre a munkára, elég segítőkész-e. Segítenem kell neki a beilleszkedésben. Ez nagyon nehéz feladat. ” Lilla ennek ellenére már másodszor vállalt mentori feladatot. Motivációjáról így mesél: „Az első önkéntesnél nem is tudtam, hogy mentor vagyok. Egyszerű­en a szívem szerint csináltam mindent. Úgy fogadtam, mintha a kollégám lenne. Ezen kívül nagyon sok szeretetet láttam az önkéntes munkájában. Olyat is ta­pasztaltam, hogy felelősségteljesebben, több szeretettel dolgozott, mint egy ál­landó munkatárs. Ráadásul nagyon jó baráti kapcsolat alakul ki köztünk ilyen­kor. Természetesen megterhelő volt ez az egy-két év. Azon túl, hogy nagyon sok szabadidőm elment, éreztem a felelőssé­gét is ennek. De végül is nagyon sok po­zitív élményem van, és ez motivál arra, hogy mentor legyek. ” Persze előfordulhat, hogy minden oda­figyelés és szeretet kevés. Aki önkéntest fogad, a kudarcra is fel kell készülnie. Ez előfordult már a Sareptában is. A lelkész­igazgató így emlékszik vissza: „Tavaly két önkéntest fogadtunk, egy francia és egy német kislányt, és a német kislány néhány hónap után hazaköltözött. Nem bírta. Valószínűleg a honvágy is erősen gyoíőrte, ráadásul ez a munka nagyon nehéz, ezt nem bírja mindenki. ” Lilla hozzáteszi: „Aki idejön, annak nagyon meg kell nyílnia a gyerekek előtt. Sze­retni kell őket, és hogyha valakiből ez hiányzik, akkor ezt a gyerekek megérzik. ” De, aki marad, mint Katja, azzal az igazgató is elégedett: „ Katja nagyon jól dolgozik, a munkája teljes értékű. ” Ha mérleget von, Sztojanovics András másokat is külföldi önkéntesek fogadá­sára biztat. „Az intézmények­nek azt tudom tanácsolni, hogy fogadjanak bátran önkén­test. Az önkéntes munkáján túl, egyszerűen az a tény, hogy egy nyugati fiatal idejön, és hajlan­dó nálunk egy évet dolgozni olyan munkahelyen, ahova ma­gyar munkaerőt alig találok, ez önmagában is nagyon nagy bá­torítást ad nekünk." Lilla nemrég találkozott új­ra a Sareptában tavaly szolgált francia önkéntessel. „Éppen a múlt héten volt itt. Meglátogatta a Sareptát. Strassburgban tanul magyarul. Tolmácsnak jött Magyarországra egy csoporttal. Úgy érzem, hogy ez óriási eredmény. És gyógypedagógiát tanul, gyógypedagógus szeretne lenni! Alapo­kat és motivációt kapott tőlünk! ” Katja is sokat tanult az elmúlt évben, rengeteg tapasztalatot szerzett. Nem mellékesen megtanult magyarul. „Ter­mészetesen nem a nyelv a legfontosabb. Sokkal inkább hasznomra lesz Németor­szágban, amit a gyerekekkel és felnőttek­kel végzett munkám során tanultam. ” Katja nyáron hazamegy. Helyette új önkéntesek érkeznek, vélhetően egyre többen. Rájuk sem felhőtlen szórakozás vár: „Nehéz lesz. De semmi esetre sem beszélném le őket erről. " Llicska Zoltán Katja önkéntes szolgálatát a Sareptában az Európai Unió Ifjúság 2000-2006 programja támogatja. A programról felvilágosítást a Mo­bilitás Nemzetközi Igazgatóságán lehet kapni. Telefon: (1) 460 1080 vagy 460 10 82, email: nemzetkozi@mobilitas.hu, Internet: www.mobilitas.hu. MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÉS A CIGÁNYSÁG A 21. SZÁZAD ELEJÉN Ökumenikus konferencia Berekfürdő - Megbékélés Háza, 2001. június 8-9. ZARONYILATKOZAT A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2001. június 8-9-én konferen­ciát rendezett Berekfürdőn, a Megbékélés Házában, a „Magyarországi egyházak és a cigányság a 21. század elején” címmel. A tanácskozáson a baptista, az evangélikus, a katolikus, a metodista és a református egyház 35 képviselője vett részt, főként olyan lelkészek és gyülekezeti munkatársak, akik cigány csoportokkal foglalkoznak, illetve cigány gyülekezetben is szolgálnak. A konferencia előadói a témát szociológiai, szociálpszichológiai és teológiai szempontból közelítették meg. Tájékoztató hangzott el a kormány és az Országos Ci­gány Önkormányzat erőfeszítéseiről, melyek a cigánysággal szembeni előítéletek megszüntetését, a cigányság integrálását és életkörülményeinek javítását célozzák. A résztvevők kicserélték tapasztalataikat azokról a modellekről, amelyek gyüle­kezeti szinten a cigányság evangélizálására, integrálására, életkörülményeinek javí­tására és az oktatásban való eredményesebb részvételére irányulnak. 1. Az egyházak jelenlévő képviselői fájdalommal állapították meg, hogy voltak és lehetnek ma is olyan tagjaik, akik szeretetlenek a cigányokkal szemben, és ezt az ér­zésüket néha szóval és tettel is kimutatták, kimutatják. 2. A konferencia résztvevői elkötelezik magukat arra, hogy a továbbiakban még többet igyekeznek tenni azért, hogy jobban megismerjék a cigány embereket, életkö­rülményeiket és identitásuk értékeit, valamint a helyzetükön való javítás módjait. 3. A résztvevők örömmel tapasztalták, hogy az utóbbi években a különböző egy­házakban megindult a cigánysággal való törődés szolgálata, ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a magyar egyházak, miközben lelki feladataikat végzik, ne feledkezze­nek meg a cigánysággal kapcsolatos gazdasági-társadalmi bajok orvoslásáról sem. 4. Buzdítják egyházuk tagjait, hogy- győzzék le saját előítéleteiket,- küzdjenek mindenféle diszkrimináció és erőszak ellen,- saját döntéshozó helyzetükben tegyenek meg mindent a cigányság életkörülményei­nek javításáért, - igyekezzenek a cigány felebarátot is úgy szeretni, mint önmagukat, megszívlelve az apostoli intést, amely az egész konferencia alapgondolata volt: „Fo­gadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket.” (Róm 15,7) Berekfürdő, 2001. június 9. UNITÁRIUS ÜNNEP Negyedik püspökét, Rázmány Csabát iktatta be ünnepi istentisztelet kereté­ben a Magyarországi Unitárius Egyház Zsinata június 10-én délelőtt a Nagy Ig­nác utcai templomban. A beiktatott püspököt levélben köszöntötte Mádl Ferenc köztársasági elnök. Orbán Viktor miniszterelnök jókívánságait Balog Zoltán fő­tanácsadó tolmácsolta, aki a maga részéről, mint a szomszédos németajkú re­formátus gyülekezet lelkésze is köszöntötte az új püspököt. Egyházunk nevében dr. Frenkl Róbert országos felügyelő kívánta Isten ál­dását a beiktatott püspök és az ünnepség második részében felszentelt lelkészek szolgálatára. A püspökiktatást ugyanis három fiatal lelkész - Miklósi-Vári Ka­talin, Sándor Gyula Mátyás és Szász Adrienne - felszentelése követte. Két utóbbi Hittudományi Egyetemünkön is tanult. Az ünnepség befejező részében az Egyházközösségi Millenniumi Zászlók felszentelésére került sor. A felemelő délelőtt végén a gyülekezet a magyar és a székely himnuszt énekelte. Ökumenikus vesperás a Budavárban ízlelgetem a szavakat: ökumenikus - azt mondja nekem: ismerjük meg egy­mást, lássuk meg egymás értékeit. Vesperás esti áhítat a katolikusoknál, sok ének­kel. Pünkösd hétfőjét az egyház születésnapjának is nevezzük. Szokatlan, majd­hogynem egyedülálló kísérlet az, hogy ezen az estén egy közös esti áhítat kereté­ben megszólaljanak a római katolikus, a görög katolikus, a református és az evan­gélikus egyházban énekelt dallamok, zsoltárok. Gregorián dallamok és genfi zsol­tárok, himnuszok, antifonák és evangélikus korálok: egy sorba fűzve sajátos zenei élményt jelentenek. A kottát a szövegekkel együtt sokszorosították, így aki tudta, a kórussal együtt énekelhette a különféle dallamokat, próbálgatva a különféle zsol­tártónusokat (nem könnyű!). Milyen új érzelmi mélységekbe és magasságokba visz el az ismert zsoltárszöveg így! A budafoki római katolikus kórus és a budavári ifjúsági kórus tagjaiból verbuvált együttes, Ferenczi Ilona vezényletével énekelt ezen a rendkívüli zenei élményt adó estén, amikor együtt szolgáltak a négy felekezet papjai is. Ki-ki megőrizve sajátos arculatát, mégis együtt a szeretetben az egyház születésnapján. (szpg) Részletek Balicza Ivánnak, az ökumenikus vesperáson (Mt 16,16 alapján) el­mondott igehirdetéséből: ... Mert a Szentleiket vett hívőknek, akik átélték az első Pünkösd csodáját, le­het, hogy nem volt olyan komoly dogma­tikai tudásuk, mint nekünk, de éltek a ta- nítványság, a Jézus követésének valósá­gában, a Szentléleknek a hitükben lendü­letet adó erejében, és betöltötte őket a Krisztushoz tartozás öröme. Ezért is izgalmas az, ami ennek a Pünkösd hétfőnek az üzenete Bibliaolva­só útmutatónkban. Jézus megkérdezi ta­nítványaitól, hogy kinek tartják őt az em­berek. ... És ekkor Jézus tanítványainak szegezi a kérdést: Hát ti kinek mondotok engem? Néma csend, azután Péter meg­szólal és mondja: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ... Az ember inkább kérdezni szeret, mint válaszolni. Ráadásul Jézus nem is elég­szik meg azzal, hogy úgy általában mi a vélemény róla, kinek tartják őt az embe­rek, hanem hirtelen személyesre fordítja, és nekünk szegzi a kérdést: és ti? Ti kinek mondotok engem? ...És marad a kérdés, Jézus kérdése, amelyre mindenkinek magának kell vá­laszt adnia: Kicsoda neked Jézus? Ezt a választ csak te adhatod meg személye­sen, - de addig nem lesz boldog és békés az életed, amíg azt nem tudod mondani: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Péter nem magától ismerte ezt fel, nem magától mondta. Jézus azt mondja ez után a vallomás után neki: Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám a Szentlélek által. ...A Pünkösd azt jelenti, hogy itt van, jelen van Isten Szentlelke. Azért legyen ez a pünkösdi ökumenikus vesperás a mi kö­nyörgésünk, hogy Isten küldje el nekünk is úgy Szentleikét, hogy mi is el tudjuk mondani a személyes vallomásunkként: Te vagy az én Krisztusom, az élő Isten Fia, Te vagy, Jézus, nekem az életem ér­telme, a Megváltóm, a bűneimből szaba­dítom, a Mesterem, életutamon társam és vezetőm, te vagy a reménységem, te vagy az Istenhez vezető utam. Te vagy a mindenem, az életem értelme!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom