Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-10 / 24. szám

4. oldal 2001. JUNIUS 10. Evangélikus Élet Ökumenikus figyelő A Duna Televízió jóvoltából már április 28-án - vagyis néhány nappal a nagy európai keresztény esemény megtörténte után - az Ökumenikus Charta részt­vevői lehettünk. Mint előzetesen ebben a rovatban megígértük: még egyszer fog­lalkozunk a jelentős irat létrejöttével, és az új évezred eddigi legnagyobb euró­pai egyházi ülésével (Bázel, 1989 és Graz 1997 nagygyűlésének folytatásaként). Fabiny Tamás - lelkész, tanár, szerkesztő - kitünően összeállított, egy teljes órát kitöltő televíziós beszámolója nyomán már nemcsak száraz tételek és pontosan fo­galmazott mondatok maradhattak emlékezetünkben, hanem megelevenedhettek az események: pl. a különböző felekezetű liturgia szerint végzett istentiszteleti alkal­mak, amelyek középpontjában mindenütt Krisztus állt. Részt vehettünk a megbeszé­léseken. Megszólaltak a résztvevők, neves egyházi vezetők és 30 év alatti fiatalok (50-50 %), a jövő építői és a jelen gyülekezeti munkásai, nők és férfiak, lelkészek és nem lelkészek egyaránt. Közben szólt az orgona vagy hangzott az ősi ének, a korái és mai dallamok sora. Értettük az egyszerű, mélyről fakadó háttérszöveget: Szaba­díts meg Urunk! - Libera nos Domine: bűntől, megkötöttségektől, közömbösségből, az élet értelmetlenségétől... Az angolul-németül feltett riporteri kérdésekre válaszoltak a különböző felekezetű képviselők: orthodoxok (francia, albán, román résztvevők), római katolikusok (az egri érsek Seregély István szelíd, alázatos, bölcs szavait halhattuk, de nyilatkozott a híres párizsi érsek - ma vatikáni diplomata - Etchagery, illetőleg Vlk prágai érsek, aki oly sokat tett az európai római katolikusok nyitottságáért, már Európa kettészakítottsága idejében.) Kedvesen szólt egy erdélyi szász evangélikus lelkésznő, egy horvát egyete­mista lány, akinek azelőtt nem állt módjában nemzetközi konferencián részt venni., majd beszélt egy svéd evangélikus esperesnő is. A megszólított fiatalok néha keserű, kritikus megjegyzéseket tettek az idősebb nemzedékről, az idősek bölcsebben, tartóz­kodóbban beszéltek. Úgy tűnt, már jól értik a nemzedékváltás új jelenségeit. Sok-sok különböző vélemény hangzott, de jelképek, szimbólumok is beszéltek olykor szavak­nál is érthetőbben, nyelvtudást nem igénylőén. Érthetően mondták el, hogy például „az egyház úton van”. Egy pár sarut, szandált tett le jelképként egy fiatal a kamera elé, máskor egy pohár vizet nyújtott a svéd kolléganő az orthodox patriarchának, jelezvén a szomjat oltó egy-pohár-víz szolgálatát. Volt. aki csak egy Jézust ábrázoló ikont tar­tott fel, tanúsítva, hogy Ő az, aki összeköt bennünket, akiben különböző felekezetű ke­resztények hiszünk. A TV-közvetítésből nem hiányzott Strasbourg, a vendéglátó város néhány jelleg­zetes épületének, városrészének bemutatása sem. Városnéző vízibuszok úsztak előt­tünk, láttuk az Egyesült Európa palotáját, hiszen Európa fővárosában voltunk. Meg­jelent a katedrális imponáló épülete távolról és belülről, örülhettünk az evangélikus Szent Tamás templomnak, ahol egykor Schweitzer Albert szolgált lelkészként és or­gonistaként. A másfél évtizeddel ezelőtt még ateista államnak hirdetett Albánia mai orthodox érseke prédikált az evangélikus szószékről és a túlélés csodájáért magasz­talta az Urat. Úgy láttuk, hogy a vendéglátásból a helyi evangélikus és római katoli­kus gyülekezetek vették ki leginkább részüket. Hallottunk sok, élettapasztalatot hangsúlyozó pásztori megnyilatkozást és meg­szólaltak szakismeretet mutató riportalanyok, mint pl. Kleith Clemens, az EEK főtit­kára, aki az együttes húsvéti ünneplés hangulatát és a konferencia egész Európára vo­natkozó jelentőségét emelte ki. A magyar Krámer György lelkész-testvérünk alapos jártasságot mutatott az Ökumenikus Charta szövegének ismeretében, jól érzékeltette a III. Európai Nagygyűlés fejlődését 1989 óta, és végighaladt a Charta szövegének három főrészén, 12 pontján. Szemtanúi lehettünk az aláírás ünnepélyes pillanatának is: Vlk római katolikus bí­boros és Jeremie metropolita mozdulatának, amikor kézjegyükkel látták el a doku­mentumot a két nagy rendező szervezet nevében. Az egyház jövője sej lett fel magyar fiatalok megszólaltatásában. Két leány, egy fiú és egy református fiatalember Erdélyből kritikai megjegyzéseket is, új tapaszta­latokat is érzékeltető véleményt nyilvánított. Az Atlanti Óceántól az Uraiig, az északi sarkvidéktől a Földközi tenger térségéig láttuk kontinensünk képviselőit. Sok lehangoló tapasztalat után, az európai keresz­ténység létszámának csökkenése ismeretében is az a bizonyosság támadt tennünk, TV-nézőkben, hogy egész Európa jelen van, és a kereszténységnek nemcsak múltja volt, hanem jelene és jövője is van. A holnap víziói is felsejlettek. Gyorsan változó földrészünk életében van helye és szolgálata a kereszténységnek, a már egymásra ta­lált felekezeteknek: új formákban, segítő módon, értelmet adva az életnek, tartalmat és lelket biztosítva a gazdaságilag túlságosan is meghatározott Európának, még a harmadik évezredben is. Két, személyes élménnyel zárom: április 22-én Rómában voltam. Egy „népi öku­menikus kongresszuson” vettem részt, a Fokoláre Mozgalom magyar képviselőinek meghívására. Aznap délelőtt - záró ülésünkön - hirtelen megszakították a progra­mot: Strasbourg üzent Rómának. A levezető elnök beolvasta az elfogadott Ökumeni­kus Charta szövegét. A hatalmas terem 1200 konferenciai résztvevője fennállva tap­solt percekig, ujjongva énekelt a hír hallatán. Japántól Chiléig, Dél-Afrikától Izlan- dig,— ott már nemcsak európaiak voltak jelen. Együtt örült valamennyi földrész kép­viselője az európai kereszténység összefogása új jelének. A 2002-es imahét előkészítő füzetanyaga fordításával készültünk el az elmúlt hé­ten. Az ajánlott igevers: Nálad van az élet forrása (Zsolt 36, 9-10). Feldolgozását a bajorországi Ottmaringban közösen készítették el - a néhai Dietzfelbinger püspök alapította Ökumenikus Központban - az evangélikus és római katolikus résztvevők. A szövegben többször történik hivatkozás az Ökumenikus Chartára (az akkor még aláírásra váró dokumentumra). Őszintén örültem, hogy egy megegyezést szolgáló dokumentum tartalma sokak imádság-tárgya lesz, lehet a jövő évi imahéten, annak jeleként, hogy az ökumené él tovább. t Dr. Hafenscher Károly Hívunk és várunk minden 10-16 éves magyar fiatalt NÉMETKÉRRE, A TEREMTÉS ÉS TERMÉSZET címszó alatt meghirdetett táborunkba 2001. július 20-29-ig. A tábor programja: Teremtés, ember és természet, ember és embertárs kapcsolata. Táborunkban a fia­talok a hit és a szeretet jegyében, a tiszta szó erejével, a megismerés és a megis­merkedés örömével gazdagodhatnak. Tájvédelmi területen, kirándulásokkal, sok játékkal, énekléssel, tánccal, lovaglással, hintózással, úszással, szaunázással tölt­hetnek el tíz napot. A tábor felkért előadói: Andrásfalvi Bertalan. Budai Ilona népdalénekes, Csajágby György és Moser Zoltán néprajzkutatók, Dinnyés József énekes, Tempfli Imre püspök, Mayer József püspök, Szabó Vilmos Béla lelkész, Szabó Péter lel­kész, Patrubány Miklós. A tábor költsége: 16.000,-Ft/fö A tábor szervezője: A magyarországi K1E Jelentkezés és információ: Ferenci Richárd, 7030 Paks, Kurcsatov u. 17. Tel: 06-30-226-1324. (Lupták György ev. lelkész, Kiskőrös) Levélváltás az ökumenéről Az Ökumenikus Figyelő rovatban eddig olvasottak őszin­te, nyitott és megértő szellemisége, határozott bibliai alapo­kon álló véleménynyilvánítása felbátorít, hogy ajelenünkben zajló, az ökumenét érintő nézetek és viták csokrából a három „legégetőbbnek” tűnő kérdést feltegyem, kérve szíves vála­szukat. 1. / Mi az Ökumené tartalmának igei, teológiai alapja? Ez nagyon lényeges kérdés, mert a Közös Nyilatkozat meg­jelenése, aláírása körüli időszakban óriási vitákról tudni, mely­nek árhulláma a mai napig sem csitult el. Tudomásom szerint a legvitatottabb igehely: János 17,21, melyet különféle egyházi vonalon pozitív és negatív értelme­zéssel egyaránt alapnak tekintenek. A pozitív vélemény természetesen az ökumené védelmé­ben, mint megvalósítandó feladat alátámasztásául használja. Ennek bővebb részletezése - úgy gondolom - nem szükséges. Annál inkább teológiailag helyes megítélésre szorul az el­lentábor (nem túlzás!) negatív véleménye. Szerintük ugyanis „az az egység, amelyet Jézus a Jn 17-ben említ, a hívők egy­mással való közösségében már megvalósult, ezt nem kell meg­teremteni. így kell értenünk az IKor 12,12-13 és ÍJn 1,3.7-et is. Szervezeti egység szellemi közösség nélkül, tévutat jelent.” Azt gondolom, nem érdektelen ennek teológiai tisztázása, különösen az ökumenét pártoló, megvalósító gyülekezeti ta­gok álláspontjának megerősítésére is. Nem kis dolog ugyanis, ha tekintélyes egyházi vezetők személyében találkozik a „hét­köznapi” hívő ezzel a negatív véleménnyel. 2. / A remélhetőleg folytatandó párbeszédben szerepel-e és hányadik helyen az ugyancsak nagyon sarkalatos eltérés: az úrvacsora értelmezése és gyakorlata? A fenti negatív véleményt képviselők ezt az eltérést azon­nal említik nézetük alátámasztására, és áthidalhatatlan szaka­déknak tartják. Tekintve, hogy az Ágostai Hitvallás azt határozza meg az egyház leírásánál, hogy „ az evangélium hirdetése és a szentség kiosztása a döntő", - a Gyülekezet helyes magatartásának ki­alakításában ez'a szellemi tisztánlátás nélkülözhetetlen. Ez an­nál inkább nagy jelentőséggel bír, mivel az Evangélikus Élet­ben e tárgyban megjelent cikkek között is találunk olyan tartal­mút, amely nem megerősíti a lutheri álláspontot, hanem ellen­kezőleg, bizonyos „csúsztatásokkal” alátámasztott fogalma­zással ajánlja, mint lehetőséget a konszenzust, hogy „ez a szentség a Krisztusban hívőket ne válassza el egymástól.” 3. / Az iszlám, buddhista stb. vallások felé fordulás - közös­ségvállalással - nem fenyeget-e az ökumenizmusban megvaló­suló szinkretizmussal? Előre is köszönöm tisztánlátást segítő válaszukat. Erős vár a mi Istenünk! Pásztor Jánosné, Tamási Május 23-án kelt sorait köszönettel vettük. Örülünk, hogy sorozatunk eddigi közléseit őszintének, nyitottnak és bibliai alapon nyugvónak találta. Három „égető kérdésére” röviden válaszolunk: 1. / Az ökumené törekvésének alapja Jézus tanítványaiért mondott könyörgése, a misszió és a hiteles igehirdetés érdeké­ben „hogy elhiggye a világ, az Atya küldte őt" (Jn 17, de nem­csak a 21. vers!). Ilyen értelemben a múltban Jézus személyé­ben, szavaiban, imádságaiban gyökerezik az egységtörekvés. Ez a főpapi imádság a 20. században került a Szentlélek fényszóró­jába. Már az 1900-as évek elején kiderült, hogy az egység hiá­nya és a felekezetek közötti feszültségek akadályozzák az evan­gélium hirdetését. Az ökumené nem jelent szervezeti egységet, strukturális uniót, de jelenti a felekezeti különbségek ellenére megbékélt egységet. Minden felekezet megtarthatja önazonos­ságát, megőrizheti tradícióit, ugyanakkor nyitott lehet a másik irányában. A másikat nem akarja beolvasztani, de elismeri, hogy a másik megismerése számára is gazdagodást jelent. Szétszaka- dozottságunk ugyan az emberi bűn következménye, de Isten le­hetőséget ad egymás szolgálata által meggazdagodásra. Egyházi vezetők, „hétköznapi keresztények között” nincs ab­ban különbség, hogy mindnyájan Isten népének tagjai. A népi ökumenizmus és a szakemberek ökumenizmusa egymást kiegé­szítheti. 2. / Az úrvacsorái közösség (intercommunio) kérdése állan­dó téma az ökumenikus párbeszédek alkalmával. Lehetősége megvan római katolikusok és orthodoxok között, evangéliku­sok és reformátusok gyakorolják is, anglikánok és az északi evangélikusok néhány év óta már úrvacsorái közösségben van­nak egymással, de ilyen eucharisztikus közösség római katoli­kusok és evangélikusok között nincs. Nem az úrvacsoráról szóló tanításban van a különbség, hiszen mi is valljuk Jézus valóságos jelenlétét, nekünk sem emlékvacsora csupán az úr­vacsora, hanem a papi szolgálat különböző felfogása miatt nem vállalnak római katolikusok velünk intercommuniot. Ná­lunk nincs papi rend, az evangélikus lelkésznek nem a rangja magasabb, de a felelőssége nagyobb. Meggondolkoztató, hogy fehér asztal és zöld asztal körül testvérként tudnak együtt ülni a dialógus résztvevői, de az Úr asztala körül nem tudnak együtt lenni és ugyanabból az ajándékból részesülni. Az asztalközös­ség a Szentírás nyelvén egymás teljes elfogadását jelenti, ezért ennek hiánya fájó tapasztalat. 3. / A világvallások felé fordulás már nem az ökumené témá­ja. A Krisztusban hívők egységtörekvésének célja az egység el­érése, a világvallásokkal - közös alap hiányában - a békesség a cél. Krisztus elfogadása nélkül (Úr, Megváltó, Isten), nem lehet ökumenizmusröl beszélni. A II. Vatikáni Zsinat is külön tárgyal­ta az ökumenizmusröl szóló témát és a világvallásokkal a kap­csolatot. E két témát kívülállók gyakran összemossák. Amennyiben további kérdése van, forduljon bizalommal Rovatunkhoz. Tisztelettel: Hafenscher Károly (id.) Szentírás - adó nélkül Sasvári Szilárd arról, hogyan lett tankönyv a Biblia A Szent Jeromos Bibliatársulat és a Szent István Társulat még 1999 februárjában kezdeményezte, hogy a Biblia minő­süljön tankönyvnek, így ugyanis - mivel a tankönyvek ÁFA- mentesek - könnyebben, olcsóbban juthatna a diákok, hittano- sok könyvespolcára. Sasvári Szilárd, az. országgyűlés kulturá­lis bizottságának elnöke felkarolta az ügyet, és Seregély István egri érsek, a püspöki konferencia elnökének támogatását is bír­va, kezdeményezte az oktatási és a kulturális miniszternél - nem elsősorban azt, hogy a Biblia tankönyv legyen, hanem hogy általában forgalmi adóteher nélkül lehessen kiadni. Miért tartja fontosnak, hogy a Biblia ÁFA-mentesen legyen kiadható? - kérdeztük a kulturális bizottság elnökétől. Sasvári Szilárd úgy véli, nem helyes, ha kereszténység szent könyve ugyanolyan áru, mint bármi más. Ez a könyv a hit alapműve, nemcsak, mint mondják, az egyetemes és a magyar kultúráé. E megfontolás alapján tárgyalások kezdődtek az oktatási, a kul­turális és a pénzügyi tárcával elsősorban azért, hogy külön jog­szabály intézkedjék a Szentírás adómentes kiadhatóságáról. A parlament végül nem sorolta „0” kulcsos sávba a Bibliát, sike­rült viszont az oktatási miniszter rendeletével 14 protestáns, 4 katolikus és 2 zsidó kiadását fölvenni az Oktatási Minisztéri­um tankönyvjegyzékébe. így, bár kereskedelmi forgalomban továbbra is adóköteles marad, a közoktatási intézmények adó­mentesen rendelhetik meg a Bibliát. Az eredeti cél ugyan nem valósult meg, mégis örülök, hogy legalább még a magyar millennium idejében, a 2001-2002 tan­évre vonatkozó tankönyvrendelésbe az iskolák bevehetik a Bibliát - mondja Sasvári Szilárd. Javasolja az intézményveze­tőknek, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, egyeztessenek a he­lyi egyházi illetékesekkel, szülőkkel, mert a tankönyvrendelés útján mégiscsak elérhető, hogy a családokhoz eljusson az ol­csóbb, adómentes Szentírás. Sasvári Szilárdtól arról a tervről is érdeklődtünk, amely szerint az állam elismerné a megfelelő szervezeti és intézmé­nyes rendszerrel rendelkező egyházak esküvői szertartását ér­vényes házasságnak. A XIX. század végén bevezetett polgári házassággal megvalósult az állam és az egyház intézményes szétválasztása - mondja a képviselő, mára azonban, amikor az egyházak már valóban állami befolyástól mentesen működhet­nek, a vallásos polgárok számára visszatetszővé vált az anya- könyvvezető előtti házasságkötés kötelező ünnepélyessége. Ez igazában nem egyeztethető össze az állam semlegességével. Ezért - s itt Sasvári Szilárd az Európai Unió országaiban kiala­kult gyakorlatra is hivatkozik - az egyházakkal egyeztetve sze­retnék elérni, hogy akik egyházi házasságot kötnek, ne kény­szerüljenek egy profán szertartáson való részvételre is.- szikora — (Új Ember 2001. május 27.) ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK 2001. október 19-31. ,, Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5,16). Az Országos Protestáns Napokat ez évben is megrendezi a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT). Négy tagegyház szervezi a programokat, a református, evangélikus, baptista és metodista egyház. Két központi, budapesti rendezvény keretezi a programot. Október 21-én, vasárnap 17 órai kezdettel tartjuk a Protestáns Kulturális Estet a Budapesti Kongresszusi Központban (XII. Alkotás u. 63-67.) Az ünnepi beszédre Orbán Viktor miniszterel­nököt kértük fel. A műsorban evangélikus és református középiskolák növendékei, a soproni evangélikus gimnázium énekkara, a pesterzsébeti református gyülekezet énekkara, valamint a baptista Harangkórus szolgálnak, lelki és szellemi kincsekről számot adva. A református és evangélikus egyház oktatási díját az Est keretében adják át a kitüntetett pedagógusoknak. A Protestáns Kulturális Estre nem kell belépődíjat fizetni. Az ingyenes belépőjegyeket a MEÖT irodájától kell igényelni 2001. augusztus 31-ig az illetékes lelkészi hivatalokon keresztül. (1026 Budapest, Bimbó u. 127. Fax:394-1210). Az elmúlt években kicsinek bizonyult a Vígadó terme, ezért sokak jegy igény lését nem tudtuk teljesíteni. Most a Kongresszusi Központban sokkal több résztvevőt tudunk fogadni. A másik központi rendezvény az Országos Reformációi Ünnepély lesz október 31-én 18 órakor a Deák téri evangélikus templomban. A két központi rendezvény közötti időben kell felsorakoztatnunk az egész ország területén azokat a rendezvényeket, melyeken a protestantizmus szellemi, kulturális és zenei eredményeit bemutathatjuk, ünnepelhetjük. Ennek az előzetes közlésnek az a fő fela­data, hogy induljanak meg a szervezések, gyülekezetek, iskolák, egyházi egyesületek és közösségek fogjanak össze, és ahol lehet, ökumenikusán is készüljenek helyi ünneplésre. Helyi évfordulók, kiállítások, vetélkedők, sportesemények sokakat mozgósító alkalmait ezekre a napokra tervezzük és rendezzük. Legyen az Országos Protestáns Napok alkalma az egész országot felölelő, hitünkről és helytállásunkról számot adó eseménysorozat. Nyomatékosan kérjük a lelkészeket, rendezőket, iskolaigazgatókat, hogy 2001. augusztus 31-ig közöljék a MEÖT fenti címére a rendezvények megnevezését, helyét, címét, időpontját, kezdési idejét. Programfüzetet szeretnénk megjelentetni ez évben is, melyben közre adjuk ezeket a közös alkalmakat. Kérjük, hogy a fenti időpontig feltétlenül küldjék meg ezeket az adatokat, hogy teljes legyen a programfüzet ajánlata. Az idei vezérige (Mt 5,16) is buzdít­son minket arra, hogy a világosság ragyoghasson tovább lelki, szellemi, kulturális magatartásunkon. Tóth-Szöllős Mihály, a szervezőbizottság elnöke I * <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom