Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-27 / 22. szám
Evangélikus 66. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 2001. MÁJUS 27. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet A TARTALOMBÓL Lelkésziktatás Felpécen Missziói melléklet Interjú Lehel Lászlóval, a MOSZ igazgatójával Elváltak. Elvált lelkészek ÁRA: 65 Ft Mátra alján - Cserhát szélén: egy mai csoda története f IP ✓ 0 í f ^ H Sisák Imre, Pásztó polgármestere személyes hitvallással köszönti a templomos gyülekezetét. Lábossá Péter kezében az aleni Jutta Bucholztól kapott keresztelőtál, amely Lábossá Lajos ny. esperes közvetítésével érkezett Pásztóra. Mi történik egy fiatallal, ha úgy hozza az élet, hogy erős, megtartó falusi közösségéből, gyülekezetéből ki kell szakadnia, és új lakóhelyén - maroknyi reformátuson kívül - mindenki katolikus? Megkeresi azokat, akik vele egy faluból jöttek, azokat, akik máshonnan jöttek, de hasonló helyzetben vannak, és együtt új közösséget formálnak. így növekedett, alakult a 80-as évektől a pásztói gyülekezet: a fiatalok beköltöztek Egyházasdengelegről, Szirákról, Vanyarcról, Lucfalváról, Bokor-Kutasóról, és mindent megtettek azért, hogy Pásztón is lehessen rendszeres evangélikus hitéletük. A protestáns gyülekezeti élet valójában az 1920-as évek elején indult, amikor az elődök anyagi támogatást nyújtottak a most Gárdonyi Géza nevét viselő általános iskola bővítéséhez, s így jogot formálhattak arra, hogy az iskola helyet biztosítson a hitéletük gyakorlására. Az iskolában szervezett istentiszteleteken felváltva szolgált a környékbeli evangélikus és református lelkész. A 12 ezer lakosú Pásztón 1987-ben már mintegy 100 evangélikust számolt a helyi gyülekezet, amikor megérett a gondolat: saját templomot kell építeni. 1993. februárjában a gyülekezet hat tagja - a református testvérekkel karöltve - alapítványt hozott létre a Pásztói Evangélikus Templom építésére. A város önkormányzata egy 2200 m2-es telket bocsátott - térítésmentesen - a gyülekezet rendelkezésére, és évről-évre anyagi támogatást is juttatott a vállalkozásra. A Magyarországi Evangélikus Egyház 1994-ben írt ki pályázatot a templom tervezésére, melyet Csomay Zsófia, Ybl- díjas építész nyert el, a templom szerkezete az ő tervei alapján készült. A templom alapkőletétele - a mille- centenáriumi ünnepségsorozat részeként - 1996. november 26-án volt, kicsinysége miatt azonban a gyülekezet nem tudott önállóan belekezdeni az építkezésbe, ezért türelmesen várnia kellett a segítségre. A MEE támogatási listáján a pásztói templom ügye is minden évben előrébb került, míg végül 1999 augusztusában megkezdődhetett az építkezés, amely lényegében két ütemben ment végbe. (‘99 végére az épület már szerkezetkész állapotban volt, de az új lendülethez az is kellett, hogy - 2000. tavaszán - megújuljon az alapítvány és a gyülekezet presbitériuma, illetőleg új vezetőséggel kezdjen működni az építési bizottság.) Gyalog Dénes, az építési bizottság vezetője mondja: - 2000 márciusában meguntuk a sok huzavonát, magunk, saját erőből folytattuk az építkezést. Vagyunk néhányon, akik a szakmunkákat el tudjuk végezni, a gyülekezet több tagja pedig vagy pénzzel vagy munkával segített szabad idejében. így bontakozott ki a 300 főt befogadó templom, amelynek eddigi költsége 62 - millió forint, ámbár azt senki nem számolta össze, milyen sok önkéntes vállalást teljesítettek a hívek - evangélikusok és reformátusok egyaránt - ezen felül. Helybéli református fafaragó adománya az oltáron álló nagy, faragott kereszt, míg a hatvani evangélikus gyülekezet egy hordozható harmóniummal, a kispesti pedig egy gránit úrvacsora-készlettel ajándékozta meg a közösséget. (A parókia tervei egyébként szintén készen állnak, noha felépítésével még nyilvánvalóan várni kell.) A pásztói gyülekezetei a pályakezdő (mindössze 30 éves) Lábossá Péter Mihály bátonyterenyei segédlelkész gondozza: - Az országos átlagtól eltérően Pásztón a 40-50 éves korosztály képezi a gyülekezet „ kemény magját ” - mondja - másutt ez az „elveszett generáció". Az iskolában rendszeres a hitoktatás, tavaly 6 konfirmandusunk volt. A „kallódókat" most már hívja az elkészült templom is, ahol ezentúl minden vasárnap lesz isten- tisztelet, délelőtt 9 órától. Az új templomot természetesen a református hívekkel közösen használják, a nagy ünnepeken pedig - évente felváltva - református vagy evangélikus lelkész szolgál majd. A pásztói evangélikus templomot az elmúlt vasárnap, 2001. május 19-én D. Szebik Imre püspök szentelte fel Az ünnepi alkalommal zsúfolásig telt Isten új háza, a kívül rekedtek televízió monitoron kísérhették figyelemmel az eseményt, melyen - az evangélikus lelkészek sokasága mellett - részt vettek a testvéregyházak környékbeli lelkészei, valamint a térség két országgyűlési képviselője: Juhász Gábor és Becsó Zsolt, a Nógrád megyei Közgyűlés elnöke is. A pásztói templomépítés ténye sokak szemében kész csoda. A hívek azonban azt is tudják: „Egyedül Istené a dicsőség! ” Szabó-Pap Gabriella és az építési bizottság jegyzeteinek felhasználásával. Fotók: Bottá Dénes Erőnek erejével A szomszédunkban lakó kisfiú a napokban újságolta, hogy új barátja van. A mai gyerekek szóhasználatával élve többek közt így jellemezte pajtását: "tök erős". Ez a kis beszélgetés felidézett bennem egy nemrég megjelent újságcikket. Amerikában tudósok kutatták, hogy vajon mennyi erő rejlik a földön kúszó növényekben. Éppen egy főzötököt választották ki a kísérletre. Acélpántot erősítettek a szépen növekedő termésre. A tök ahelyett, hogy elsatnyult volna, hihetetlen energiával feszítette szét hetekkel később a lemezabroncsot. Mérőeszközökkel pontosan meg is lehetett állapítani az erő mértékét. Ezután a tudósok magát a növényt vették vizsgálat alá. A titokra fény derült. Belül a tök belsejében megvastagodott rostokat találtak. De még nyilvánvalóbban árulkodtak az erő forrásáról a szokatlanul vastag, mélyen a földbe fúródó, szerteágazó gyökerek. Exaudi vasárnapján, a misszió ünnepén keresztyén szolgálatunk, küldetésünk kerül homloktérbe. Istennek szüksége van erős munkatársakra, hogy evangéliuma terjedjen. Olyanokra, akik a bűn, a hitetlenség, kétségek acél abroncsait képesek szétfeszíteni a Lélek erejével. Ez azonban csak úgy megy, ha valóban belegyökerezünk Krisztusba, hiszen magunkban gyengék vagyunk. Exaudi vasárnapja újra imádságra hív, hogy Istenhez kiáltsunk, aki - Luther szavaival: "azt akarja, hogy légy gyenge elhordozni s legyűrni a nyomorúságot és tanulj meg Benne lenni erős!" B. P. M. Konferenciával ünnepelt születésnap Szakmai nappal ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, közismert rövidítéssel, a MÖSZ. A magyarországi protestáns egyházak által 1991-ben alapított karitatív organizáció immár nemzetközi tekintélynek örvendő, kiemelten közhasznú szervezetként látta vendégül május 18-án, a budapesti Flamenco Hotelben az APRODEV Szövetség vezetőit, képviselőit. (A brüsszeli székhelyű APRODEV - amelynek 5 éve a MÖSZ is teljes jogú tagja - az Európai Unió mellett dolgozó egyházi, ökumenikus szövetség, szoros kapcsolatban az Egyházak Világtanácsával.) A „Kihívás és lehetőség” címmel rendezett budapesti szakmai nap célja elsődlegesen az volt, hogy bemutassa az európai segélyezési formákat, a kormányzati és nem kormányzati együttműködési modelleket. Mint azt a konferencia sajtótájékoztatóján Lehel László evangélikus lelkész, a MÖSZ igazgatója és Orbókné Szent-Iványi Ilona, a felügyelő bizottság elnöke egyaránt hangsúlyozta; a vendéglátó szervezet fontosnak tartja, hogy - a reménybeli EU-tagság küszöbén - Magyarországon is szorosabb együttműködés alakuljon ki a kormány és a nem kormányzati szervezetek, így az egyházi karitatív szervezetek között. A jelenlegi helyzetet jól érzékelteti, hogy míg a Külügyminisztériumon belül, a humanitárius és fejlesztési ügyekkel foglalkozó osztály éves szinten mintegy 20 millió forint felett rendelkezik, addig a Szeretetszolgálat csak a kárpátaljai - árvízi - segélyezésre mintegy 300 ezer dollárt fordított. (A MÖSZ igazgatójával készült interjúnk a 5. oldalon.) Egy hír, ami (még) nem hír... Tele vele a sajtó. Még a csapból is ez folyik. A FIDESZ el akarja ismertetni az egyházi házasságkötést is - az államival egyenrangúnak. Az egyházakat kérdezik, de mi még nem tudunk róla... Nehéz a hírre reagálni. Hogy válaszoljunk, ha nem ismerjük a kérdést. Kósza gondolatokra mégsem ugrik az ember, ahogy a kapus sem vetődik árnyékra (ha igen, annak fájdalmas következményei vannak). Egy párt kongresszusának vaskos belső vitaanyagából egyetlen mondat. Előkészület alatt lévő, ideiglenes választási program néhány szavas utalása. Belső használatra, előzetes vitára, csak bennfenteseknek! Párt-szinten sincs jóváhagyva. Legkorábban 2003-ban jöhet szóba, ha addig az ötlet elképzeléssé érik. A másik oldal jól értesültjnek látszani akaró) sajtója ráharap, szenzációt érez, az egyházak restaurációs törekvését véli felfedezni. Kérdeznek püspököket, papokat, szakértőket. Csodálkoznak, hogy nem az a válasz, amit vártak. A téma valóban izgalmas - sokkal több beszélgetést, együttgondolkodást igényel. Nem szenzációs ügy, hanem olyasvalami, amit érdemes komolyan, alaposan megvitatni. Ott és akkor, ahol és amikor helye van. Nem ötlet-korában és nem bulvár-pletyka szinten. Ennél igényesebbnek kell(lehet) lenni. Akármilyen izgalmas, az a hír, ami (még) nem hír... HK Utak, tévutak Asszonyhétvégét rendezett május 18-20. között Révfülöpön a Női Misszió Osztálya, amelyen 62 nőtestvér vett részt. A létszámot gyarapította 3 férfi is - lelkész-előadónk, papnő testvérünket kísérő férje és egy pap-gyermek -, akiknek jelenléte jelképes értelmet is kapott az alkalmon. Bár szükségünk van időnként arra, hogy női mivoltunk sajátos kérdéseivel foglalkozzunk, sohasem felejthetjük el, hogy Isten a két nem kapcsolatában ajándékoz meg minket az élet teljességével. Taníts engem utaidra, Uram! - Ez a jól ismert zsoltárvers adta a hétvége témáját. A bemutatkozáskor és a későbbi csoportbeszélgetések során is feltárult előttünk, hogy mennyire különböző utakon vezérel bennünket Urunk. Szenvedéssekkel teli, próbás ösvényeken, vagy olyan csapásokon, amelyekről azt gondoljuk, hogy előttünk nem járt még azon senki. Ezek az „utak” szemmel láthatóvá is váltak, hiszen a három nap alatt közösen készítettük az „oltárt”. Az asztalon, a kartonpapírból kivágottjelképes utak mellé friss, élénk piros virágok, de elszáradt faágak és hervadt rózsaszirmok is kerültek. Szívet formázó kavicsokat talált valamelyikünk és tett az oltárra, de éles kődarabokat is odahelyezett egy asszonykéz. Számtalan utunk - telve próbálkozásokkal, kereséssel, bukásokkal, olykor iránytévesztéssel is - mindezek között mégis áldássá válhat, ha Istenre hagyatkozunk, és egy cél felé tart, üdvösségünkhöz vezet - ismertük fel ezen a hétvégén. Ebben erősített meg - az egyik társunktól ajándékba kapott - kis igéslap is, amelyet utolsóként vettünk le az oltárról: „ Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok. ” Bir 18,6., hátoldalán ezzel az írással: Fogadd szeretettel „útkeresésünk” emlékére. * «I ( A
