Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-05-20 / 21. szám

Bottá Dénes felvétele Ev angélikus 66. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 2001. MÁJUS 20. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Fundamentum Korai-e a konfirmáció? 50 éve alakult meg az ÁVH A „megszokott” ének Dr. Márkus Mihály püspök, a MEÖT elnöke elhelyezi az Ökumenikus Központ és Egyetemi Lelkészség alapkövét. SZILÁRD ALAPRA ÉPÍTENEK Az evangélikus és református egyház csaknem valamennyi püspöke, valamint a metodista szuperintendens is részt vett azon a május 11-i ünnepségen, melynek során a lágymányosi egyetemvárosban letétetett az Ökumenikus Központ és Egyetemi Lelkészség alapköve. A két vezető protestáns egyház és a MEÖSZ 1999-ben határozott a közös vállalkozásról, köszönhetően annak, hogy az 1996. évre tervezett Budapesti Világkiállítás Programirodája földhasz­nálati jogot ajánlott fel a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának, is­tentiszteleti helyiségek és kiállítási pavi­lon létesítésére. Hasonló lehetőséget kapott az Apos­toli Szentszék, illetőleg a Magyar Kato­likus Egyház is, amely a számára bizto­sított telken időközben fel is építette a Magyar Szentek Templomát. A magyar állam képviseletében eljáró Kincstári Vagyonigazgatósággal két éve kötött megállapodás alapján, most ennek szomszédságában épülhet fel 5128 m'-es telken az Ökumenikus Központ, amely­ben egy 150 fos kápolna, 40 fős imate­rem, többfunkciós előadóterem, a refor­mátus és az evangélikus egyház egyete­mi lelkészségeinek több helyisége, vala­mint az Ökumenikus Tanács irodája kap helyet. A Magyar Tudósok kőrútján épülő komplexumot Benczúr László Ybl-díjas építész, az Északi Evangélikus Egyház- kerület felügyelője tervezte, azzal a re­ménységgel, hogy a létesítmény elősegí­ti majd a mintegy 62 ezer budapesti egyetemi hallgató körében végzendő protestáns lelkigondozást, alkalmas lesz hazai és nemzetközi egyházi rendezvé­nyek megtartására, továbbá hozzájárul a különböző egyházak közötti együttmű­ködés erősítéséhez. Egyebek mellett a fenti információk is bennefoglaltatnak az Ökumenikus Központ múlt pénteken „bebetonozott” alapkő-okiratában, amit evangélikus részről D. Szebik Imre, református rész­ről dr. Bölcskei Gusztáv, a MEÖSZ ré­széről pedig dr. Márkus Mihály püspök látott el kézjegyével. De bennfoglalta­tik az a reménység is, amelyről az alap­kőletétel ünnepségén rövid igehirdeté­sekben tettek hitet az egyházak elöljá­rói. Az okirat utolsó mondata így szól: „Isten segítségében és áldásában bízva tesszük le az alapkövet, hogy ez az épü­let az evangélium hirdetésének. Isten dicsőítésének és szolgálatának háza le­gyen." Végül pedig a Kol 3,17 verse zárja a dokumentumot: „Amit pedig szóltok vagy cselekszetek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." Szilárd alapra építenek tehát az Öku­menikus Központ építtetői, arra a funda­mentumra, amelyre - hasonló összefüg­gésben is - emlékeztet jelen lapszámunk több írása... A Petőfi híd budai hídfőjénél létreho­zandó központ várhatóan 2002. március 31-én nyitja meg kapuit, de a munkála­tok előrehaladtával természetesen idő­ről-időre tájékoztatjuk majd az Evangé­likus Élet olvasóit eme új protestáns spi­rituális központ építésének fázisairól. TPK „Madárszámyon érkezett Sopronba a tavasz”, Rendhagyó tudósítás a „mi utcánkból” Schéner Mihályt, a Kossuth-díjas evangélikus festőművészt, a „reneszánsz embert” idéztem tudósításom címében. Hazánk egyik leghíresebb expresszionis­ta képzőművésze az elmúlt hétvégén ez­zel a mondattal, és egy rögtönzött rajzá­val szignálta a teljesen felújított, híres Hajnóczy-házban újonnan megnyílt sop­roni galéria vendégkönyvét, a város evan­gélikus utcájában, a Templom utcában, - „a mi utcánkban”. A kétnapos ház- és kiállításmegnyitó ünnepélyes esti orgonakoncerttel kez­dődött pénteken az evangélikus temp­lomban, amelyen Róth Márton egyház­zenész Boelmann, Bach és Alain dara­bokkal örvendeztette meg a művészek­ből és érdeklődőkből álló hallgatóságot. Zügn Tamás vezető lelkész bevezető gondolataiból idézek: „A művészet je­gyében találkozunk ma itt, a „mi ut­cánkban ”. Találkozik a képzőművészet a zenével. ...A művészek próféták, akik megfogalmazzák a kimondhatatlant: először is felfedik az igazságot, másod­szor megtanítják az embereket kultúrál­tan élni, és végül a lélek isteni ajándé­kait osztogatják. ” Schéner Mihály a koncert után így vallott nekem a templomkapuban:- Amíg az orgonamuzsika szólt, szí­neket láttam. Én, az alföldi, medgyes- egyházi parasztgyerek, a Békéscsabán érettségizett magyar-német-szlovák azt a kozmikusságot tapasztalom meg a művészetben, amit a „petöfis " pusztán is. Szertenézek, és látom, ahogy az ég találkozik a földdel, mintha szerelmes lenne bele. A koncertet követően az ugyancsak Templom utcai Pinceszínház adott ott­hont a rendezvénynek, ahol a kis színtár­sulat Villon- és Schéner-estet adott. Szombaton, a középiskolai ballagá­sok napján 11,00-kor folytatódott az ün­nepélysorozat, a teljesen felújított, és modem művészetek „templomává” for­mált Templom utcai Hajnóczy-házban. A kiállítást D. dr. Harmati Béla püs­pök nyitotta meg, beszédében az alábbi négy tézist hangsúlyozva: Meg kell ta­nulnunk újra a magyar felsőfokot alkal­mazni! - Mivel, amit itt látunk, az - az európainál semmivel sem alábbvaló - magyar művészet csúcsa. A Hajnóczy- ház egy „ékszerdoboz” és benne a Schéner-képek emelik az ember lelkét, a várost és az országot. (Folytatás a 3. oldalon.) Bizalom, türelem, alázat Ülést tartott az Országos Presbitérium V allomással kezdeném a tájékoztatást az Országos Presbitérium üléséről. Törvé­nyeink szerint az elnök-püspök és az országos felügyelő felváltva vezetik az üléseket. Most a püspökön volt a sor, így nekem jutott volna az ülést hagyományo­san megkezdő imádság és igeolvasás szolgálata. Kiderült azonban, hogy az ülést elő­készítő Országos Iroda javaslatára ebben is új korszak nyílik, rövid áhítattal kezdő­dik az együttlét. Ehhez ifj. Hafenscher Károly irodaigazgató szép, alkalmi liturgiát is összeállított, nekem pedig az igeszolgálat jutott. Az ülésre - ez is újítás - a Budahegyvidéki Gyülekezet nemrég avatott gyönyörű központjában került sor, váratlan ajándékként az áhítatra a templomban. Felemelő ér­zés volt a csodálatos térben Jeremiás próféta - őt hívtam meg áhítatunkra (20. feje­zet 7-9. vers) - tusakodása alapján szólni. Ez az a szakasz, amelyben a próféta perle­kedik az Istennel, aki rávette őt a szolgálatra, de igaz beszédei, kemény szavai miatt gúny éri, céltáblává vált, menekülne, hallgatna, de perzselő tűz van a szívében, csontjaiba rekesztett a prófétai sors. Isten foglya Jeremiás, nem szabadulhat, sorsa a mi számunkra is azt üzente, hogy nemcsak a gyülekezeti élet szép, emlékezetes pillanataiban, hanem a súlyos, népsze­rűtlen prófétai mondanivaló tolmácsolásában is vállalnunk kell az Istenhez való tar­tozást, szólni kell a hazugság, az erőszak, a bűn ellen. Sokszor igen hosszú pórázra enged az Isten, de mindig bekövetkezik a nehéz pil­lanat, az igazság vállalása az Ő szolgálatában. És bár az Isten foglyának lenni olyan sors, melyben nyitva a börtönajtó, mégsincs menekvés, mert csontjainkba rekesztett a küldetés, perzselő tűz a szívünkben. Krisztus áldozata nem feloldja, elmélyíti mindezt, hiszen Ő mondta, aki életét ál­dozza értem, megnyeri azt. A Presbitérium ülésén igen fajsúlyos volt a napirend. Az egyházi törvények pon­tosan meghatározzák a testületek kompetenciáját és ebben igen jelentősek az Országos Presbitérium feladatai. Ezúttal két nagy csomag került tárgyalásra, elfo­gadásra. Az egyik az evangélikus középfokú közoktatási intézmények - gimnáziumok, szakközépiskolák, kollégiumok - pedagógiai programjai és az igazgatótanácsok ügy­rendje, azaz az oktatási-nevelési szféra témái. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy tanulási folyamat részesei vagyunk. Nyilvánvaló, hogy az országos testület tagjai nem tanulmányozhatják részletesen a hatalmas anya­got. Csak úgy volt megoldható, hogy a jóváhagyás mégse váljon formálissá, hogy az Országos Iroda Oktatási Osztálya előterjesztést készített, ami kiemelte a döntéshez szükséges főbb pontokat. Egyben az Oktatási Osztály előkészítő, ellenőrző munkája is szakmai garancia a jó döntésre. Alapvető egysége ellenére sokszínű az iskolarendszerünk. És ez a sokszínűség ér­vényesül a programokban, melyek középtávon meghatározzák iskolánk jövendő munkáját, versenyképességét a közoktatásban. Az Országos Presbitérium jóváhagyta a programokat és további két fontos hatá­rozatot hozott. Köszönetét és elismerését fejezte ki az iskolák igazgatóinak és a prog­ramok készítését jelentős többletmunkával elvégző pedagógusoknak, és ugyanezt nyilvánította ki az Oktatási Osztály vezetője és munkatársai felé, akik szerény lét­számmal állnak helyt a növekvő feladatok közepette. Az igazgatótanácsok ügyrendjét is elfogadta a testület azzal a módosítással, hogy az egyházi törvények értelmében valamennyi igazgatótanács akkor határozatképes, ha legalább a tagok ötven százaléka plusz egy fő jelen van. A másik nagy csomagot a gazdasági napirend jelentette. A Presbitérium elfogad­ta az Országos Egyház - benne az egyházkerületek - 2000. évi zárszámadását és a 2001. évi költségvetést. Ugyancsak elfogadta az oktatási intézmények, a szeretetott­honok és egyéb intézmények, valamint az egyházmegyék zárszámadását és költség- vetését. Bár, mint az ülésen is elhangzott, természetesen korábban is az országos tes­tület elé került a költségvetés és a zárszámadás, mégis nagy elismerés illeti az Orszá­gos Iroda gazdasági részlegét, amely létszámbővítés nélkül áll helyt a jelentősen megnövekedett feladatok között. Ami pedig új, a Presbitérium döntése után minden jelentés az Evangélikus Közlönyben is nyilvánosságot kap, mindenki számára hoz­záférhető lesz, ami a mindig kényes gazdasági-pénzügyi kérdések terén jelentősén hozzájárulhat az egyházi életben a bizalom erősödéséhez. Elvi döntésben elfogadta a testület a Gazdasági Bizottság javaslata nyomán szü­letett elnökségi előterjesztést a Balatonszárszói Üdülő rekonstrukciójáról. Ez a kö­vetkező év egyik nagy feladata, aminek megvalósítása lehetőséget nyújt elsősorban a lelkész és nem-lelkész egyházi munkatársak (utóbbi csoportban kitüntetetten a pe­dagógusok) pihenésére, rekreációjára. T ovábbi fontos, köztük történelmi léptékűnek is nevezhető határozatok születtek. Ilyen a hosszas előkészítés után megszületett döntés a korábbi kőszegi és mis­kolci iskolák újraindításáról. Pontosabban az előkészítés fő kérdése éppen az volt, hogy nem az egykori iskolák indulnak újra, hanem az épületekben jelenleg működő­ket vesszük át a 2001/2002-es tanévtől. így Kőszegen a mezőgazdasági szakközép- iskolát, miáltal új színnel bővül iskolarendszerünk, míg Miskolcon a Kossuth Lajos Gimnáziumot, mintegy egyházi centrumot létesítve ebben a régióban. A Presbitérium a területileg illetékes püspökök előterjesztésére megszavazta, hogy egy-egy éves megbízással oldja meg a következő tanévre a két iskola vezeté­sének kérdését, míg a további időszakról pályázati úton dönt. Kőszegen a jelenle­gi igazgató, Horváth Attila kap megbízást, míg Miskolcon a Békéscsabai Evangé­likus Gimnázium korábbi igazgatóhelyettese, Fellegvári Zoltán látja el a fontos posztot. Pályázata alapján a Presbitérium további hat évre nevezte ki a Budapesti Evangé­likus Kollégiumok igazgatónőjévé Gaál Jánosnét. Az orosházi augusztusi országos találkozóra meghívást kapnak a határon túli magyar evangélikus gyülekezetek képviselői, azzal a reménységgel, hogy rendsze­ressé, szervezetté válhatnak a hazai és a határon túli magyar evangélikusság kap­csolatai. (Folytatás a 3. oldalon.) f \ * L \

Next

/
Oldalképek
Tartalom