Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-13 / 20. szám
4. oldal 2001. MÁJUS 13. Evangélikus Élet 3U’ & Ökumenikus figyelő (Dr. Hafenscher Károly rovata) Nehéz szakasz várható az ökumenében A II. János pápa által kreált bíborosok egyike Walter Kasper püspök, aki a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács új főtitkára, bíborosi kinevezése után úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg nehéz szakasz következik az ökumené életében, mert bizonyos római egyházi körökben visszahúzó erők jelentek meg. Bár az ő bíborosi kinevezése a pápa változatlan bizalmát és elszántságát mutatja az ökumenikus törekvések folytatására. Kasper bíborostmi a Római Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség Közös Bizottságának egyik vezető embereként ismerjük, ezért is reménységgel nézünk új szolgálata elé. Kasper bíboros Augustin Bea bíboros utódjának tekinti magát, aki a II. Vatikáni Zsinat idején jelentős ellenállással szemben is fáradhatatlanul küzdött az ökumenizmusért. Az Unitatis Redintegratio zsinati okmány is az ő fogalmazásában került döntő többséggel elfogadásra. Ezt az iratot a többi zsinati dokumentummal együtt a 3. Évezredbe vezető út Magna Charta-jának nevezte az új bíboros. (Kath. Press - Új Ember) Az európai keresztény egyházak chartája Az MTI jelentése szerint ökumenikus chartát írt alá Strasbourgban 2001. április 23-án Vlk bíboros, az európai katolikus és Jeremie metropolita, az anglikán, protestáns és orthodox egyházak püspöki konferenciájának elnöke. A nem kötelező érvényű Charta Oecumenica célja, hogy elősegítse az együttműködést a földrész különböző keresztény egyházai között - a hírre lapunkban még visszatérünk, az aláírás eseményéről készült Duna TV riportra is. Növekvő létszámú evangélikus egyház Etiópiában VX/ Az etióp Mekane Yesus Evangélikus Egyház hivatalos lapja Addisz Abebából jelentős létszámnövekedésről ad számot. Jelenleg 3 359 683 egyháztagot tartanak számon, ami az elmúlt évhez (1999) képest több, mint 250 ezer fős növekedést jelent, egyúttal azt is, hogy az utolsó negyedévszázadban az evangélikus egyház létszáma megháromszorozódott! Néhány beszédes adat a kétnyelvű információs lapból:- Anyagyülekezetek száma: 4789- Igehirdetői helyek ezen kívül: 2483- Teljes idejű lelkész: 805 -Teljes idejű evangélista: 1405- Önkéntes gyülekezeti munkás: 191 100- Úrvacsorázók száma (2000-ben): 1 504 755- Megkeresztelt gyülekezeti tagok: 3 359 683 A 80-as évek elején nálunk járt ethiop hittestvérekre és beszámolóikra emlékezve, örvendetesnek és reményt keltőnek tartjuk ezeket az adatokat. A sok próbát kiállt Mekane Yesu Egyház így az egyik legnagyobb egyháztest e földrészen. (EECMY - Information 2000 december) za, A hazai népszámlálás az önvizsgálat lehetősége volt vjy Az elmúlt februári népszámlálással kapcsolatban Dr. Kálmán Attila református fogondnok (Dunántúl) tollából jelentős rövid cikket olvastunk a Református Egyház februári számában. Az értékelést és kritikát tartalmazó írás a hitvallás egyik lehetőségének tartja a felekezeti hovatartozás megvallását. A megkeresztelt, de az egyházzal csak laza kapcsolatot tartó hívek most az elé a kérdés elé kerültek, hogy vagy hallgatnak „vallási szemérmességük miatt”, vagy tudatosan újra végig gondolva, mit jelent számukra református voltuk, válaszolnak. Református testvéreinkkel együtt mi is érdeklődéssel várjuk a népszámlálás vallási adatokra vonatkozó eredményét és többek között egy jelzésértékű megnyilvánulásnak tekintjük a magyarországi felekezeti statisztikai adatokat illetően. (RE, 53. évf. 2. sz.) fMk Újra virágzik az Ingermanlandi Evangélikus Egyház vXz A ma Oroszországhoz tartozó Finnország közelében lévő Ingermanland evangélikus gyülekezetei újraéledtek - írja a keltői szeminárium tanára, Per Anders Grunnan. A lelkész-tanár örömmel számol be arról, hogy a már holtnak hitt Ingermanlandi Evangélikus Egyház az evangélium anyanyelvi hirdetése nyomán újraéledt. „Igehirdetés és tanítás tart össze minket. Saját (finnhez hasonló) anyanyelvűnkön kívül oroszul is hirdetjük az evangéliumot. Lelkészeink és tanítóink jó munkát végeznek. Kis csoportokat és a házi látogatást tartjuk nagyon fontosnak. Lehetőségeinket kihasználva, evangélizációs munkát is végzünk. Munkánkhoz támogatást kapunk finn, svéd, német és kanadai evangélikus testvéreinktől. Segítségük főleg a lelkészképzés terén jelent sokat. Szegényes körülményeink között e nélkül nem tudnánk ilyen eredményesen dolgozni.” Aare Kuukauppi püspök arról ír a beszámolóban, hogy nemcsak statisztikai adataik jók, de a gyülekezeteket a hitben való növekedés is jellemzi. Régi és új tagok alkotják a gyülekezeteket. „A hirdetett evangéliumban Isten Szentlelke munkálkodik. O gyűjti össze, világosítja meg és tartja meg a híveket.” A püspök kéri az olvasókat, hogy imádkozzanak: legyen béke Oroszországban és maradjon is meg. (Kristet Perspektiv, 2000. Aktuellt Fönster) „AHOGYAN ENGEM KÜLDÖTT AZ ATYA...” Missziológiai szimpózium Pápán A történelmi protestáns egyházak (is) keresik a hiteles missziói jelenlét formáit a mai magyar társadalmi közegben. Az egyházi szolgálatokra irányuló „kereslethez” való kritikátlan alkalmazkodás és a világ-tagadó, sértett visszahúzódás leegyszerűsítő megoldásai helyett az elmélyült, kritikus teológiai megalapozás teremthet megfelelő alapot missziói munkánkhoz. A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, a Pápai Református Teológiai Akadémia és a Doktorok Kollégiuma az ezekre a kérdésekre történő teológiai reflektálásnak kívánt fórumot biztosítani az „Egyház és misszió a szekularizált magyar társadalomban” című szimpózium megszervezésével, melyre 2001. április 26-28 között került sor a Pápai Református Kollégium igényesen kialakított könyvtártermében. A konferencia tartalmi munkáját az a belátás határozta meg, hogy az egyházak Magyarországon, a Kárpát-medencében, csakúgy, mint a nyugati kultúrkörben mindenütt, missziói helyzetbe kerültek, így, amikor a hiteles misszió útjait keressük, ihletet és eligazítást meríthetünk abból az évszázadok alatt felhalmozódott tapasztalatból, ami az európaitól idegen kultúrákban folytatott missziói munka során jött létre. A nagyhatású brit misszio- lógus, Lesslie Newbigin írásaiban épp ezt a kérdést: a mai nyugati kultúra és a ke- resztyénség missziói találkozásának a lehetőségét állítja középpontba. A Pápai Missziológiai Szimpózium kanadai vendégelőadója: dr. Michael W. Goheen, az ancester-i Redeemer University College tanára, Newbigin munkásságának elismert kutatója, előadásaiban egy olyan ekléziológia körvonalait vázolta fel, amely az egyházra, mint Isten missziójának helyszínére tekint, így magát az egyházat a misszió felől értelmezi, mint amely Isten Országa „előízeként” van jelen a világban. Az egyháznak, ahogyan az a helyi gyülekezet életében alakot ölt, egyszerre kell vállalni a „világgal” való szolidaritást és szekularizált nyugati kultúra „bálványaival” való konfrontációt. Csak így lehet az egyház nyugati ember számára (is) a Krisztusban adatott szabadság megélésének a helyszíne: alternatív kultúra. A Newbigin által javasolt missziói gondolkodásmód magyarországi és közép-európai alkalmazhatóságának lehetőségeiről gondolkoztak együtt a szimpózium résztvevői. A gondolkodást igényes előadások inspirálták: a magyar társadalom és benne a protestáns egyházak helyzetéről dr. Kása László egyetemi tanár (Budapest), dr. Fazakas Sándor egyetemi docens (Debrecen) és Kádár Péter református lelkész (Miskolc) beszélt. dr. Bogárdi Szabó István egyetemi tanár (Pápa) Newbigin javaslatait mérlegelte előadásában, míg Lovas András református lelkész (Budapest) egy gyülekezet életén keresztül mutatta be a kultúra és az evangélium hiteles missziói találkozásának lehetőségeit. Az előadást követő élénk viták és az esténként megtartott fórumbeszélgetések biztosították a résztvevők aktív hozzájárulását az ülésszak munkájához. Az elméleti munkának spirituális keretet adtak az áhítatok, melyeken dr. Michael W. Goheen, dr. Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia dékánja, drs. Gaál Sándor egyetemi adjunktus (Debrecen) és Bácskái Bálint református lelkész, a Missziói Intézet munkatársa szolgáltak. A program különleges színfoltja volt dr. Miroslav Volf, a Yale Egyetem tanára látogatása, aki röviden ismertette a napokban magyar nyelven megjelent könyvét (Ölelés és kirekesztés, Harmat Kiadó, Budapest, 2001.). Jelenlétével és hozzászólásával tisztelte meg a konferenciát Ittzés János dunántúli evangélikus és Márkus Mihály református püspök is. A Pápai Missziológiai Szimpózium munkáját Zárónyilatkozat elfogadásával fejezte be, melyben az egyház missziói természetéből fakadó, a mai szekularizált magyar kultúrával való hiteles és őszinte találkozásra hívják fel a résztvevők a történelmi protestáns egyházak gyülekezeteit. Az ülésszakon elhangzottak (amelyeket a PMTI kötetben szándékozik megjelentetni) katalizátorként szolgálhatnak abban a folyamatban, amelynek eredményeképpen egyre világosabbá válik, amit a szimpóziumon elnöklő dr. Anna Maria Kool, egyetemi tanár (Pápa) így foglalt össze: „A misszió Isten ügye. A mi feladatunk »csupán« az engedelmesség. Gyülekezetként olyan nyílt teret alakíthatunk ki, olyan közösséget alkothatunk, ahol az emberek otthon érezhetik magukat, és ahol O munkálkodik a szívekben.” így tölthetik be egyházaink egyre inkább küldetésüket: „Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldetek el titeket” (János ev. 20. r. 21. v.) Gonda László Ki tudja, hol van Bagamér? Én ugyanis, valószínűleg földrajztudási hiányosságaim miatt, mindezidáig nem tudtam. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Nőbizottsága, a bagaméri református és baptista testvérek meghívására tartotta XXII. Területi Nőtalálkozóját ebben a kedves, román határ melletti faluban. A név a Bogumir szóból származik, ami Isten békéjét jelenti. 2500 lakója, javarészt református, baptista és Isten Népe (cigány gyülekezet) felekezethez tartozik. Debrecenből a református lelkipásztor autóval vitt minket a vendéglátó faluba kanyargós utakon át. Kellemes meglepetésként éltük meg a megérkezést egy szép, rendezett, ápolt házakból álló, tágas, levegős községbe. A csend és nyugalom jót tett zajtól süketülő városi fülünknek Május 5-én reggel kezdtük területi találkozónkat, melyet A türelem erő vagy erőtlenség téma köré fűztünk fel. Isten türelméről szólt a reggeli áhítat Mt 23, 37 alapján Dobner Béláné tolmácsolásában. Majd Pásztor Jánosné tartott előadást a címadó témáról. A hiánybetegségek közé sorolta a türelem hiányát is. Sok példával illusztrált előadásában az emberi türelmet és az Isten hosszútűrő kegyelmét állította párhuzamba. Bibliai példákkal tanította a jelenlévő 92 nötestvért (a helyi és környező falvak gyülekezeteiből) a türelem gyakorlására, hiszen a türelemben növekednünk kell, hogy meg tudjuk teremni annak gyümölcseit, ugyanis a világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését. Az előadás után három csoportban tanulmányoztuk a problémakört: Türelmetlenség mások iránt, szent türelmetlenség (Mt 13, 24-30); Anyagiakban való türelmetlenség „add ki az örökséget" (Lk 15, 11-12); és Türelem a szenvedésben, türelem a hitben (Jak 5,11). Sok érdekes és átgondolandó hozzászólást gyűjtöttünk össze a kiértékelésen. A csoportokat Hegedűs Gusztávné (methodista), Szabó Zsoltné (református) és Gerő Sándomé (baptista) vezette. A református parókia szomszédságában működő református öregotthonban látták a területi találkozó résztvevőit vendégül, ahol arra is volt alkalmunk, hogy megnézhessük ezt a nemrég épült, a modern élet minden követelményével felszerelt, otthonos intézményt. S ami még aláhúzta az otthon minőségét, hogy elbeszélgetve a lakókkal, csupa boldog, megelégedett idős emberrel találkoztunk. Jó ilyen közösséget is látni! Az ökumenikus női munka ismertetésével folytatódott a találkozó (dr. Hafenscher Károlyné), aki arról is beszélt, hogy a női munka azért is fontos, mert a női lélekből adódó melegséget, közösséget teremtő készséget, a következő nemzedéknek emberi tartást adni tudó képességet kamatoztathatja. Van helye a nőknek társadalomban, politikában, egyházban, de csak úgy van hitelük is, ha közben nem veszítik el az Úrtól kapott hivatásukat, női mivoltukat. Összefogás, egymás erősítése, egymástól tanulás, egymás értékeinek komolyan vétele és az erő jóra koncentrálása - így van értelme az ökumenikus női munkának. A szép és tartalmas találkozót istentisztelettel és úrvacsorával zártuk Laborcziné Sztankó Gyöngyi nyíregyházi evangélikus lelkész igei és Szabó Zsoltné helyi református lelkész liturgikus szolgálatával.. A 103. Zsoltár 8. verse alapján az irgalmas, hosszútűrő és szerető Isten örömhírével búcsúzhattunk egymástól és ettől az „Isten háta mögötti" falunak hitt közösségtől, Bagamértól, ami nincs az Isten háta mögött, sokkal inkább az Istennel való közösségben él. HV Kórházi lelkigondozó-képzés Kecskeméten Kórházi lelkigondozó-képzés kezdődött a hét elejétől Kecskeméten, a Bács- Kiskun megyei kórház Onkoradiológiai Központjában - tájékoztatta az MTI-t a gyógyintézet betegszolgálati és tájékoztatási irodájának vezetője. Horváth Attiláné elmondta, hogy az országosan elsőként intézetükben indított, református egyházi közreműködéssel szervezett két éves oktatást azért tartják rendkívül fontosnak, mert a kórházi lelkigondozás különleges feladataira való felkészítés évtizedeken át elmaradt. A lelkészeknek ugyan általában igen nagy jártasságuk van a mentálhigiéné területén, a betegekkel való törődésben, vigasztalásukban vagy lelki békéjük helyreállításában - állapította meg -, a kórház azonban sajátos közeg. Benne a lelkigondozóknak szorosan együtt kell működniük az egészségügyi szolgálattal, a kórtermekben pedig sok különböző világnézetű, vallású beteggel találkoznak. A rendszerváltás előtti évtizedek csak a testi gyógyításra összpontosító gyakorlata után a kecskeméti megyei kórház az elsők között ismerte fel, hogy a betegek leikével is törődni kell, s néhány év óta saját alkalmazottként foglalkoztat egy ökumenikus feladatokat ellátó kórházlelkészt. A most kezdődő képzésben az ország különböző vidékeiről érkező húsz lelkész vesz részt; tanulmányaik befejezése után európai érvényű diplomát szereznek, s maguk is jogosultakká válnak hasonló felkészítő kurzusok vezetésére, a tanfolyamokon való oktatásra - közölte. A lelkigondozó-képzést a kezdeményező megyei kórházon kívül a Református Egyház Zsinata, a Károli Gáspár Egyetem Hittudományi Kara, a kecskeméti református gyülekezet és intézményei, valamint német egyházi szervezetek támogatják anyagilag. Az oktatókról a németországi Pasztoralpszichológiai Egyesület gondoskodik. Hálaadó imanap az új évezredben címmel, felekezetközi találkozót tartott szombaton, május 6-án a Parlamenti Imacsoport Budapesten, a Rhema Konferencia Központban. A rövid előadásokból, közös hálaimádságból, éneklésből és bizonyságtételekből építkezett egész napos rendezvényen - evangélikus részről - Sárkány Tibor és Szeverényi János esperesek tartottak előadást. A Parlamenti Imacsoport 1998-ban alakult azzal a céllal, hogy felekezetre való tekintet nélkül együtt imádkozzanak a hívők az ország vezetőiért. Ennek megfelelően az eredendően politikusok számára szervezett alkalmaikon rendszeresen imádkoznak a vezetőkért, a kormányért, a parlamenti képviselőkért, családtagjaikért, nem utolsó sorban pedig azért, hogy az ország háza egyben az Úr háza is legyen. A május 6-i találkozón hangsúllyal esett szó a Krisztusban való egységről, amellyel a szervezők példát is szeretnének mutatni a politikai élet szereplőinek. Fotó: Bottá Dénes.
